Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

GAZDASAG Kelet-Magyarország 13 A dohánytermelők jól járnak Raskó György álláspontja a dohányipar, konkrétan a Nyidofer privatizációjáról Nyíregyháza (KM) — A Földművelésügyi Minisztéri­um sajtótájékoztató kere­tében reagált arra a már la­punkból is ismert parlamen­ti interpellációra, amelyet Király Zoltán és Körösi Im­re képviselők intéztek Szabó Tamás privatizációs ügye­kért felelős miniszterhez a dohányipar, konkrétan a Nyidofer Rt. privatizációjá­val kapcsolatban. Raskó Györgynek az FM ál­lamtitkárának az üggyel kap­csolatosan kifejtett részletes véleményét az alábbiakban közöljük: — Elöljáróban annyit, nem született semmilyen elvi dön­tés a dohánygyárak privatizá­cióját követően arról, hogy csak magyar tulajdonos sze­rezheti meg e dohányfermen­tálót. Az ágazat privatizációja során annak minden fázisában a privatizáció előtt álló cég fejlődését, az előállításra ke­rülő termék minőségének ja­vulását, a hazai nyersanyag felhasználását, a dolgozók munkahelyi biztonságát tartot­tuk szem előtt. Mindehhez a tiszta piaci környezetet — a feketepiac felszámolását — korszerű szabályozást, új törvényeket, rendeleteket tar­tottuk szükségesnek. A fejlesztési hozzájárulás a legfontosabb — A Földművelésügyi Mi­nisztérium az ágazat vala­mennyi résztvevőjét és a fo­gyasztó veszélyeztetettségét ismerve segítette a Pénzügy­minisztérium által előterjesz­tett és a közelmúltban a parla­ment által elfogadott Jövedéki Törvény tervezeti munkáját. Különösen azért, mert az el­lenőrzött tevékenység és a piac az államháztartás biztos adóbefizetője, míg a fekete­piac több milliárdos bevétel- kiesést eredményezett. — A Nyidofer Rt. privatizá­ciója és a tenderfelhívás az ÁVÜ és az FM egyetértésén alapult. Rögzítve volt, hogy a termelőknek nyújtandó fej­lesztési hozzájárulás a legfon­tosabb, s nem a részvényekért megajánlott vételár lesz az egyetlen szempont a pályáza­tok értékelésénél. Az ÁVÜ nem ígérte, hogy a legmaga­sabb vételárat ajánló pályázót választja ki győztesnek. — Az ÁVÜ 1993. június 16-i igazgatótanács-ülése előtt mindenki megismerhette a szakértői bizottság vélemé­nyét a benyújtott pályázatáról, a Termelők Szövetségének a leveléből a termelők véle­ményét, valamint az előter­jesztő anyagát, amely az FM- nek a pályázati kiíráskor meg­határozott irányelveit vissza­tükrözte. — Annak érzékeltetésére, hogy helyes döntés volt-e egy valóságos versenyhelyzetet te­remteni a dohánytermékeket előállítók között, egy példa: a dohánygyáraknál a privatizá­ciót követően nem történt je­lentősebb létszámleépítés, sőt. Az ott dolgozók munkahelye biztos, a bérszínvonaluk át­lagosan 40 százalékkal maga­sabb a környékbeli nem priva­tizált üzemben dolgozókénál. — Megállapíthatjuk, hogy a szomszéd országokban — Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban — lezaj­ló dohányipari privatizációhoz képest a magyarországi a fej­lődést is biztosító verseny­helyzetre épül. Nincs sem a gyártó ágazat­ban, sem a dohányipari ver­tikumban olyan privatizációs partner, amelyik a verseny­helyzetet rontó, a vertikumra kiterjedő kontrollal vagy monopolhelyzettel rendel­kezne. — A magyar dolgozó mint tulajdonos a munkahelyek bir­tokosaként érzi biztonságban magát. Értetlenül olvasom a képviselő urak mostani leve­lében leírtakat, mert a dohány­ágazat szereplői között sem pedig a sajtó nyilvánossága előtt a képviselő urak állítását igazoló, vagy annak alapot adó megnyilatkozás nem for­dult elő. — Munkánk során segít­séget kaptunk a térségben dol­gozó képviselőktől is. így Jakab Ferenc és Takács Péter is a fermentálóval kapcsolatos terveket igen jónak ítélte a térség fejlődését illetően, és egy új nyírségi dohánygyár alapítását is szükségesnek tartják. Négyen pályáztak a vételre — Az interpelláció szöve­géből nem derül ki, de talán az interpelláló képviselő urak a publikációkból ismerik, hogy a Nyidofer Rt. tenderére pá­lyázatot négy jelentkező nyúj­tott be. Összességében a ma­gyar pályázók ajánlatait nem lehet azonos szinten említeni a pályázatot elnyert ÜLT anya­gával. A cigarettapiac, a ma­gyar fogyasztói igény évek óta azonos szinten, átlagosan 26-27 milliárd db cigaretta. Amennyiben ez a már említett feketepiac kizárása mellett, csak a hazai gyárakból és egy kisebb tételt jelentő legális im­portból teljesül, annak jelentős a hazai termeltetésű dohány­igénye és az állam adóbevétele egyaránt. — Az az információ téves, hogy milliárdos készletek van­nak, mert a világban ha nincs is dohányhiány, de nincs feles­leg sem. Figyelembe véve az európai országokban, az Egye­sült Államokban és Kanadá­ban a dohánytermelés 40-50 százalékos támogatottságát, a magyar termelőnek ezt a hát­rányát ami a támogatottság hiányából fakad, kötelessé­günk kompenzálni egy termel­tetési hátteret, eszközfejlődést biztosító privatizációval. Tisz­tában vagyunk ugyanis azzal, hogy a magyar költségvetés a nyugati támogatottsági szint töredékét képes csak biztosí­tani az elkövetkező években is. — A Nyidofer Rt.-vel jelen­leg szerződésben lévő mintegy 10 000 magyar termelő tulaj­donos jövőjét, fejlődését kell garantálnia a privatizációnak és jelenleg a szerződéskö­tés munkafolyamatában eze­ken a garanciákon dolgoznak a szakemberek. A dohányter­mesztők képviselete levélben, újságcikkben, személyes meg­hallgatáson egyaránt támogat­ta a szakmai berkekben világ­szerte elismert befektetőt. A termeltetési háttér korszerűsítése A konzultációra a képviselő uraknak is bármikor lehető­ségük lett volna. így azonban nem világos számunkra kinek a nevében interpellálnak. Az említett magasabb érdek a pri­vatizációt indító tenderkiírás óta világos, nevezetesen a ter­meltetési háttér korszerűsí­tése, a piac kiszolgálása és a benne szereplő emberek éle­tének jobbítása. Végül fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kormány privatizációs stratégiája vilá­gos abban a tekintetben, hogy a befektetőt nem nemzetisége, hanem szakértelme, tőkeereje, s így a hosszú távú életké­pesség megteremtésének lehe­tősége alapján ítéli meg — mondta Raskó György. Folyamatosan veszik át a búzát és a rozsot a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál Balázs Attila felvétele Parkoló maffiapénzek Lengyel adósság London (MTI) — Ha­táridő nélkül felfüggesztet­ték Lengyelország és a hi­telező magánbankok, vagy­is az úgynevezett Londoni Klub tárgyalásait 12,1 mil­liárd dollárnyi lengyel ke­reskedelmi banki adósság­ról. A lengyelek elfogadha­tatlannak minősítették és elvetették a bankok javas­latait, és ezzel a tárgyalások egyelőre kudarcba fullad­tak. Bécs (MTI) — Az olasz maffiaellenes parlamenti bi­zottság elnökének nyilatkoza­ta nyomán Ausztriában ismét fellángolhat a vita arról, tart­ható-e a bankbetétek titkossá­ga. Luciano Violante a Wirt­schaftswoche című hetilapnak adott nyilatkozatában arról be­szélt, hogy Ausztria fontos parkolópályája a maffia pén­zeinek. Az olasz bűnözők nemcsak hogy elhelyezik osztrák ban­koknál illegális — egyebek között kábítószer-kereskede­lemből származó — bevétele­ik egy részét, hanem különféle tetnek e bankok útján. Egye­bek között osztrák személyek és fedőcégek bevonásával fegyverügyleteket is lebonyo­lítanak Horvátországgal — ál­lítja Violante. A maffiózók úgy használják manapság Ausztriát, mint húsz évvel ezelőtt Svájcot — fűzte hozzá, és felszólította az osztrák ható­ságokat, hogy hozzanak tör­vényt, amely kötelezővé teszi a személyazonosság igazolá­sát a bankbetétek és folyó­számlák nyitásánál egy bizo­nyos összeghatár felett. Violante azt is hozzáfűzte, hogy az osztrák bankokat ezek tudta nélkül használják ilyen ügyletekre. A pénzt persze nem teherautóval hozzák — tette hozzá. Sokkal alkalma­sabb módszer a banki átutalás. Mindamellett az osztrákoknak meg kellene fontolniok, kifi­zetődik-e az ilyen visszaélé­sekre lehetőséget adó törvé­nyek fenntartása. Emellett mi­nél közönyösebb Európa a maffiával szemben, annál va­lószínűbb, hogy valaki Auszt­riában is a levegőbe repül — mondotta az osztrák gazdasági hetilapnak adott nyilatkoza­tában az olasz parlament maffiaellenes bizottságának Mentőöv a lengyel hadiiparnak Varsó (MTI) — A lengyel ipar válságtól leginkább súj­tott területe a hadiipar. A ne­héz anyagi helyzetben levő hazai fegyveres erők kényte­lenek voltak megrendelése­iket drasztikusan csökken­teni, ráadásul a Varsói Szer­ződés megszűnésével és szá­mos hagyományos megren­delő nemzetközi embargó alá kerülésével a piacok oly mértékben szűkültek össze, hogy a lengyel hadiipar je­lenleg kapacitásának csupán 13 százalékát tudja haszno­sítani. Az ágazatban mind rob­banásveszélyesebb helyzet enyhítésére a lengyel mi­nisztertanács e heti ülésén úgy döntött, hogy 1,1 ezer milliárd zlotyt juttat a költ­ségvetésből a hadiüzemek­nek. Ennek célja legalább részben kompenzálni a vál­lalatokat katonai célú kapa­citásaik veszteséges fenn­tartásáért. A lengyel vezetés bízik abban, hogy az elvesztett pi­acok egy részét visszasze­rezhetik, és nem kívánja fel­számolni a különleges be­rendezéseket és szaktudást igénylő termelést. Zárolt magánbankok Belgrád (MTI) — A ju­goszláv központi bank szer­dán úgy döntött, hogy átu­talásai számláik zárolásával ideiglenesen felfüggeszti a magánbankok, pénzváltóhe­lyek és egyéb pénzintézetek tevékenységét—jelentette a Tanjug. A határozattal a pénzintézet az ország pénzü­gyi nehézségeinek kezelését kívánja megkönnyíteni. A bankoknak 15 napon belül kérelmezniük kell, hogy a központi bank felü­gyelje munkájukat. Azon bankok esetében, amelyek ennek nem tesznek eleget, a jegybank csődeljárást kez­deményez. A Tanjug szerint a központi bank döntésének kiváltó oka az országon úrrá lett pénzügyi káosz volt, amely többek között abból adódott, hogy az újonnan ki­bocsátott jugoszláv pénz a bankok helyett a spekulán­sok zsebébe jutott, és emiatt a pénzváltóhelyeken cserélt keményvaluták utcai értéke több mint kétszeresére nőtt néhány nap alatt. Számító tőzsdék Tokió (MTI) — Csöppet sem érezték meg a japán pénzpiacok Mijadzava Kii- csi kormányfő lemondását. Ennek okai között a szakem­berek elsőként említik, hogy politikai körökkel együtt a tőzsdék is számítottak a mi­niszterelnök csütörtöki beje- lenetésére, különösen Mi­jadzava pártjának vereség­nek tekintett választási sze­replése után. Ennél is fontosabb ok azonban az, hogy a piac bi­zonytalansága csöppet sem csökkent, hiszen nem derült ki, ki lesz a következő párt­elnök és kormányfő, így még csak találgatni sem le­het, milyen gazdaságpoli­tikai változások következ­nek be a szigetországban. A legfőbb tokiói tőzsde­barométer, a Nikkei-index csütörtökön záráskor igen enyhe emelkedést mutatott, és még enyhébbet a dollár erősödése a jennel szemben. Ezek azonban már napok óta megszokott jelenségek a japán pénzpiacokon. A Nik­kei-index az előző napinál 35 ponttal magasabban, 20 115,81 ponton zárt, a dollár pedig 108,28 jenen, csupán néhány századnyit változva a szerdaihoz képest. Árfolyamok Tőzsde mmmmmmmmm Index július 21.: 763,33 (+8,37) Hivatalos árfolyamok Érvényben: 1993. július 23. Valuta Deviza Kanadai dollár 73,82 75,22 74,22 74,56 Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Kuvaiti dinár 313.39 318,89 313,86 315,24 Német márka 55,24 5620 55,72 55,96 Angol font 141,39 144,19 143,26 143,96 Norvég korona 12,88 13,12 13,04 13,10 Ausztrál dollár 63,61 65,15 64,38 64,68 Olasz líra(lOOO) 58,63 59,91 59,48 59,80 Belga franki 100) 267.27 271,93 269,83 270,92 Osztók sc.(lOO) 785,47 799.07 79228 795,68 Dán korona 1423 14,49 14,43 14,49 Port. esc.(lOO) 55,17 5627 57,17 57,45 Finn márka 16,10 16,90 16,40 16,50 Spanyolpes.(IOO) 69,01 70,07 71,06 71,44 Francia frank 16,19 16,47 1632 16,40 Svájci frank 62,69 63,74 63,08 63,36 Holland forint 49,11 49,97 49,52 49,74 Svéd korona 11,69 11,95 11,89 11,95 ír font 133,10 135.70 134,46 135,10 USAdoUár 94.63 96,19 94,70 95,10 Japán jen (100) 88,% 90,16 87,46 87,76 ECU 107,11 109.07 108,43 108,93 1993. július 26,, hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents