Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

1993. július 26., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Taposni vagy nem taposni A tavalyi titokzatos gabonakor # Az ufókutatók hiábavaló levele és telefonjai Ez nem a fehérvári gabonakor, hanem az eddigi legbo­nyolultabb alakzat, melyre 1990. július 13-án bukkan­tak Alton Barnesban Szekeres Tibor reprodukciója Jegyzet Zugkereskedelem Debrecen-Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Talán em­lékszik még a tisztelt olvasó, milyen nagy port kavart fel tavaly ilyentájt a titokzatos székesfehérvári gabonakor. Majd amilyen sebességgel született a szenzáció, ugyan­olyan gyorsasággal el is tűnt a közvélemény érdeklődésé­nek középpontjából. Vagy mégsem? Földönkivüliek műve vagy ügyes trükk, idő­zített csoda? Időjárási jelen­ség vagy rejtélyes üzenet?.» Egy levéllel és Tarcali Gábornak, a debreceni szék­helyű Magyar UFO Kutató Hálózat vezetőjének vélemé­nyét tartalmazó nyilatkozattal kereste fel szerkesztőségünket Aranyi Imre, a hálózat egyik megyénkbéli képviselője. A nagy „leleplezés” Az elmúlt év ufókrónikájá­nak egyik legizgalmasabb ese­ménysorozata volt a titokza­tos gabonakörök megjelenése Magyarországon is. Az ország számos helyén fedeztek fel több kisebb-nagyobb kört és ábrát, melyek keletkezésére nem sikerült magyarázatot ta­lálni — kezdte az események felidézését írásában Tarcali Gábor. — Ezek közül is a legnagyobb és leghíresebb a Székesfehérvár határában fel­fedezett 36 méter átmérőjű kör volt. Ufókutatók, mezőgazda- sági szakemberek, rendőrök vizsgálták, és keresték a kelet­kezés körülményeit. Legalább­is elfogadható földi erede­tű okot nem találtak. Néhány héttel később a Friderikusz- show-ban aztán jött a nagy „leleplezés”. Két székesfehér­vári fiatalember azt állította, hogy ők taposták a kört a ga­bonába és részletesen el is ma­Nyíregyháza (KM) — 24 óra, azaz 1440 perc. Ennyit élünk meg mindennap éle­tünk fenntartásához, to­vábbviteléhez, megújításá­hoz — tudatosan vagy kevés­bé tudatosan. Ezt az időt sokszor nagyon kevésnek, nemegyszer azonban nagyon soknak találjuk, pedig az ob­jektíve mindig ugyanannyi. Hogy csak egy hányadát éfjük szabad akaratunk sze­rint, az már az emberiség nagy bánata... Egy nagyobb hányadát biológiailag, egy másik részét társadalmilag, nagyrészt szocializációnk ál­tal meghatározottan éljük le. Az időfelhasználás a kezde­tektől fogva a társadalomtu­dományi érdeklődés homlok­terében állott. Egyre több és mind sokoldalúbb leírását kapjuk annak, hogyan is hasz­náljuk, hasznosítjuk az időt. A hazai tudományos szakmai műhelyek, közöttük a KSH és az MTA Szociológiai Intézete hosszú évek óta végez mély­reható, úgynevezett időmér leg-felvételek alapján készült vizsgálatokat. Kötött és szabad idő Mára már ott tartanak, hogy az összehasonlításoknak és az abból fakadó következtetések­nek sincs akadálya. Van egy tannlmánvkntet melwt ör gyarázták a kör készítésének körülményeit. Természetesen a műsor jól szerkesztett forga­tókönyv szerint ment, az ellen­tétes érveket gondosan elke­rülték. így sikerült nagyon sok em­berrel elhitetniük állításuk va­lódiságát és az ufóellenzők tábora is fellélegezhetett: „na lám, erre is meglett a magyará­zat”. Az ufókat és más „sza­márságokat” kutatók ellen, tevékenységük beszüntetése érdekében létrehozott Ténye­ket Tisztelők Társasága nevű szervezet, Szentágothai János professzor úrral az élen rögtön a fellegekbe emelte a két ifjú nagyszerű tettét... Falussy Béla szerkesztett, ami nem csak a tudomány, de a lai­kusok számára is újdonságok­kal szolgált az időfelhasználás és az életmód összefüggései­ről. Vizsgálódásához a társada­lom időalapját a végzett tevé­kenységek három eltérő jelle­gű főcsoportjára osztotta kuta­tótársaival. Megkülönböztet­nek társadalmilag, fiziológiai­lag kötött és szabadon felhasz­nált tevékenységi időt. Az időfelhasználás tudományos elemzéséhez és az idő egyéni tudatos megéléséhez egyaránt fontos az a tartalom, amellyel a tevékenységi csoportok ta­karnak. Mit is kell értenünk tár­sadalmilag kötött időn? Ez a kategória olyan tevékenység- fajtákat foglal magában, ame­lyek végzése vagy nem vég­zése között nincs szabad választás. Bár az egyének megkísérelhetik, hogy bizo­nyos idetartozó munkafajták­ba részt vesznek-e vagy sem, de az az egyes társadalmi cso­portok magatartásán mit sem változtatna, lévén, hogy az e körbe tartozó tevékenységek munka jellegűek. Ilyenek a megélhetéshez szükséges jövedelem előte­remtése érdekében végzett fő- és kiegészítő munkák, a tanu­lás, a családellátó és háztartási tennivalók, a mindennapi éle­tAÍ Ótc7A\/rt DaloA Az ufókutatók nem fogad­ták el, nem fogadhatták el a fiúk állítását, mert vélemé­nyük szerint azt nagyon súlyos érvek és tények kizárták. Ak­kor elhatározták, hogy az ügyet nem zárják le és idén nyáron kezdeményeznek egy újabb fejezetet, melynek során felkérik a két fiatalembert, hogy nyilvánosan is mutassák be, hogyan készítették egy évvel korábban a kört. Az érvek és tények kizárták Ha akkor valóban ők csinál­ták azt, nyilvánvalóan semmi okuk a kérést megtagadni, hi­szen ha ismét kitapossák a tartalma életkor, nem, iskolá­zottság, földrajzi helyzet sze­rint ugyan jelentősen nagy el­téréseket mutat, de abban ha eltérő mértékben is minden összetevő jelen van. A túlterheltség gyengít A fiziológiailag fix tevé­kenységek tartalma szintén kötött, hiszen a biológiai fenn­maradás feltételei nagyrészt az egyéntől függetlenek, persze mindemellett az egyedi eltéré­sek jelentősek. Ezen két hatá­rozottan elkülönülő tevékeny­ségi főcsoport mellett a fenn­maradó időben a tevékenysé­gek zöme tetszőlegesen vá­lasztható, azaz szabad. Ám ez a szabadság nyilván nem füg­getlen a főidőben „felszedett” leterheléstől és a pihenés, a re­generálódás feltételeitől. Az időmérleg vizsgálatok az eltelt években is már sokoldalúan feltárták azt, amit az emberek többsége naponta tapasztal sa­ját életében, hogy tudniillik a népesség jelentős és egyre je­lentősebb hányada túlterhelés mellett éli életét, s hogy ez a terhelés gyengíti a családi funkciókat, rontja az egészségi állapotot, csökkenti a teherbí­róképességet. A megélhetés érdekében ön­ként vállalt napi többletmunka (szerencsés, akinek van még rá lehetősége), a nők növekvő faokal/nA ont aJaÍaI ­kört, népszerűségük ezzel csak növekedni fog és talán újabb jutalmakat is zsebre tehetnek érte. Más kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha nem ők készítették és nem is képesek erre? Ez esetben nyilvánvalóan nem vállalják a kihívást, mivel az nem vezet­het máshoz, csak az ő kudar­cukhoz. Ennek szellemében tértive- vényes postai küldeményként június 8-án levelet küldtek ne­kik, melyben a kutatóhálózat vezetője kinyilvánította, hogy hajlandók elfogadni az állítás valódiságát, amennyiben ta­núk előtt meg tudják ismételni a kör előállítását. Családi ügy lett Kudarc esetén viszont ta­valyi állításuk valótlanságá­nak elismerésére kérték őket. Két hét állt volna rendelkezés­re a kísérlet ismétlésére, mi­vel a gabona abban az idő­szakban lett volna alkalmas a taposásra. Oka van a feltételes mód­nak, ugyanis a levélre nem kaptak választ és a telefonkap­csolat létesítése is eredmény­telen maradt. A bölcs hallgatás politikáját kiiktatva minden­képpen állásfoglalásra szeret­ték volna őket késztetni, ám a többszöri kísérletre először bi­zonytalan „igen” volt a válasz, majd egyikőjük édesapja kér­te, hagyják békén őket. A miértre a válasz az volt, hogy családi ügy. „Családi ügy”? Amivel „csak” egy ország fog­lalkozott 1992 nyarán... A székesfehérvári fiatalem­berek tehát nem éltek a Hufon kínálta bizonyítási lehetőség­gel. Az okon érdemes minden­kinek elgondolkodnia, Tarcali Gábor szerint „a választ nem nehéz kitalálni”. felvételének idején még a tel­jes foglalkoztatás gyakorlata mellett volt nagy arányú. Ma a megélhetésért való küzdelem, a tétlenségre ítélt munkaerő nagy időbőségével együtt van jelen a társadalomban. Napjaink jellemzője, hogy a gazdasági átalakulás zökke­nőkben igencsak gazdag fo­lyamatában, az infláció növe­kedése idején a napi terhelés nő. Sajnálatos társadalmi tény­ként rögzítik a kutatók, hogy közel 7-800 ezer ember szá­mára viszont óriási idő szaba­dult fel. A munkanélküliek tíz­ezrei társadalmi és háztartási tétlenségre ítéltettek és pilla­natnyilag még nem látszanak azok az eszközök, melyek se­gítenének a tanulásban, a re­mények szerinti új munkahely igénye szerinti felkészülésben. Tétlenség és időbőség Közös felelősségünk, hogy a nehéz anyagi körülmények és a pszichésen megterhelő kedvezőtlen viszonyok ellené­re is önépítő és ne önpusztító módon éljük le napjaink 1440 percét. Ha a megélt napokról egy-egy percre tükröt tartunk magunk elé, az is segíthet ab­ban, hogy a kusza világ új nor­mái, értékrendjei közepette megőrizzük az optimális ará­nyokat. Mert csak így lesz beosztható, megélhető a hol­Szőke Judit if evés aktuálisabb—las- xV san már klasszikussá is váló — téma van mostanság, mint a zugkereskedelem. Összetettségét jelenségszin­ten a nyugtaadás körüli ko­falázadás veszélye is érzé­kelteti, mert a svarcok sem helypénzt, sem semminemű adót nem fizetnek, ugyebár. - Am a téma nemcsak főváro­si, hiszen úton-útfélen talál­kozhatunk portékáikat csak úgy kézből, utcaszélről, autóból kínálgatókkal. Az engedély nélküli utcai árusok ellen a mainál szigo­rúbb hatósági, önkormány­zati és rendőrségi fellépésre lenne szükség. Nemrégiben az Országos Kereskedelmi Szövetség szakmai fórumot is szervezett az ügyben a fő­városi önkormányzatok rész­vételével. Mert ez bizony ügy a javából, méghozzá összné­pi. Csak érzékeltetésképpen egy szám: ez a feketegazda­ságot és a bűnözést egyaránt ösztönző tevékenység évente 100 milliárd forintnyi vásár­lóerőt von el a törvényesen működő vállalkozásoktól. A vásárlók is károsodnak, ugyanis a többségében kétes eredetű, silány minőségű Budapest (MTI) — A Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta a lét­minimumszámítások júniusi adatait. Tájékoztatásuk sze­rint júniusban két felnőttből és két 15 éven aluli gyerek­ből álló városi családban a létminimum 43 900 forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy egy főre számolva 10 980 forint szükséges havonta a létfenn­tartást szolgáló kiadások fedezésére. Ez az adat jel­lemző az országos átlagra is. A júniusi áremelkedésekkel összhangban a létminimum­árukra még garancia sincs. Emellett nem lebecsülhető az ilyen árusítóhelyek városké­pet romboló hatása sem. Nem kellene egyéb, mint a kereskedelmi tevékenység feltételeinek jogszabályi szi­gorítása, a területfoglalási engedélyek számának korlá­tozása, illetve a frekventált főútvonalak melletti árusítá­sok megtiltása. Ha rajtam múlna, talán nem is a parlamentet terhel­ném ezzel, fölösleges a tör­vényi szintű szabályozás, mi­vel a lakossághoz közelebb álló önkormányzatok helyi rendeletéi sokkal hatéko­nyabbak lehetnének. Persze csak akkor, ha a közterület­foglalási díjak behajtásá­ban érdekeltebbek lennének. Több fővárosi kerületben megoldották a területfogla­lási engedélyek pártatlan, csúszópénzmentes kiadását: közjegyző jelenlétében lici­tálhatnak az árusok. A fogyasztóvédelem ano­máliáinak feloldásával, a mainál szigorúbb igazga­tásrendészeti fellépéssel, a vám- és az adóelőírások be­tartatásával enyhíteni lehet a nyáron különösen szembe­tűnően jelentkező nem kis gondon. érték növekedése nagyjából 100 forinttal emelkedett má­jushoz képest ezeknél a csa­ládtípusoknál. Egyébként abszolút érte­lemben a városi egyedülál­lók számára kerül legtöbbe a minimális megélhetés. Ez a júniusi számítások sze­rint 15 400 forint. Legala­csonyabb a létfenntartáshoz szükséges összeg a két fel­nőttből és négy 15 éven aluli gyerekből álló községi ház­tartásokban, ahol júniusban 51 800 forint, egy családtag­ra számítva 8630 forint volt a létminimum. A megélt napok valós tükre Tízezrek vannak tétlenségre ítéltetve, szenvednek időbőségben A létminimum alakulása júniusban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents