Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24 / 171. szám
_ J. ......... 14 Ä %tkt-Magyarország hétvégi rnttékfete 1993.július 24. A KM vendége__________________ A jogász őrnagy Tóth M. Ildikó Közepes termetű, kissé hajlottan jár. Arca ovális alakú. A haját rövidre vágatja, mert magas homloka fölött két oldalt már kopaszodik. Tekintetében az állatbarátok nyugodt békessége, de szereti a fegyvereket: csodálja a bennük testet öltő tudást. Hogy fér össze ez a kettő? Talán úgy, mint a sebészben az emberi test értő tiszteletével összefér a szike használatának bátorsága. Otthon szakácskodik, szereti a jó ízeket. Végzettsége jogász, foglalkozása rendőrtiszt. Harminchét éves, két leányka atyja. Dr. Tisza Miklós őrnagy a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője. — Munkaköröm a megye igazgatásrendészeti szakterületeinek irányítása. Sok első fokú hatáskörünk van, de mi vagyunk gyakorlatilag a másodfok, illetve a felügyeleti szerv — mondja. — Ez magában foglalja a szabálysértési, fegyver-enge- délyügyek intézéseit, az egyre fontosabbá váló idegenrendészeti munkát, a közlekedési igazgatást, a személyi igazolvánnyal kapcsolatos ügyeket, valamint az útlevélrendészet egy részét. □ Nagyon sokrétű munka... Alig észrevehetően bólint. — Ahány szakterület, annyi szakma és rendkívül távol esnek egymástól, mindnek külön jelentős jogszabályi háttere van — magyarázza. — Tulajdonképpen rendőrségi, államigazgatási, hatósági ügyintézés és ügyfélszolgálat együtt. Az egyikben az állampolgárok igényeit szolgáljuk ki, a másikban következetesen érvényesítjük a jogszabályokat, jogsértéseket bírálunk el, kvázi igazságot szolgáltatunk. Rendkívül nagy az ügyintézők felelőssége és a velük szemben támasztott elvárás. Egyébként az igazgatásrendészeti állomány iskolázottságát, szakmai tudását tekintve a rendőrség legképzettebb csoportjai közé tartozik. □ Ön igen fiatalon, harminckét évesen lett az osztály vezetője, de úgy tudom, hogy eredetileg ügyvédnek készült. Most sokkal többet kereshetne, ügyvédként... Elneveti magát, híres a jókedélyéről, humorba oltott őszinteségéről. így is válaszol: — Az alaptermészetem olyan, hogy szeretem azt a munkát, amelyben egyenes, kiszámítható rend van. Valóban ügyvédnek készültem, ösztöndíjasa voltam a megyei ügyvédi kamarának. Már egyetemista koromban megnősültem, aztán megszületett a nagyobbik kislányom, akkor el sem végeztem az egyetemet. Lakás kellett aránylag hamar...Ez a családi ok, amiért mégsem ezt a pályát választottam. Ennél döntőbb volt a mentalitásom. Nem tudnék mások rászorultságából, jogi tudatlanságából élni. Tisztában vagyok vele, hogy rendőrként csak a töredékét Dr. Tisza Miklós Amatőr felvétel keresem az ügyvédi jövedelemnek, de nekem fontosabbak az elveim és a lelki békém, mint a pénz. Dr. Tisza Miklós munkája a vezetői, szervezői teendőkön túl voltaképpen jogalkalmazás, így azt csinálja, amit szeret. Kedveli a sportos, kényelmes öltözékeket. Ha teheti, vadászni indul. — Nem a vad elejtése okán elsősorban — pontosítja — a vadászat a fajfenntartás miatt űzendő sport. A természet is vonz, egy igazi vadász nagy természetszerető. A szabad levegő, szép környezet, ez hívja azokat, akik nem húsvadászok. Lám, romantika bújkál a lelkében. Szatmárban, ezen a híresen szép tájon nyílt rá a szeme a világra. Igazi boldog gyermekkora volt, amelyből sikerült megőriznie a belső derűjét és kíváncsiságát. □ A rendőröket gyakran éjszaka is elszólítja családjuktól a munka. Az Ön felesége megértéssel viseli ezt a zaklatott, kiszámíthatatlan életet? — Szerencsém van, szakmabeli. A városi rendőrkapitányságon dolgozik köz- alkalmazottként, pont közlekedésigazgatási szakterületen. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hivatásos rendőri munka mivel jár, megérti. □ Ebből arra gyanakszom, hogy ő a pénzügyminiszter is otthon. — Természetesen ő! — mondja nagy nevetéssel. — Rendkívül agilis és talpraesett, tökéletesen kézben tudja tartani a család anyagi életét, ügyesen szervez. Az őrnagy a kevéske szabad idejét a családjával tölti, imádja „két tündéri csitri” lányát. A nagyobbik most ballagott nyolcadik osztályból, a kicsi tízéves. Ritka az a hétvége, amikor nem az őrnagy főztjét és süteményeit eszik. Édesapja asztalos volt, a fa szeretetét és formálásának készségét tőle örökölte. Alakítja, simítgatja és közben gyönyörködik benne, hogyan formálódik olyanná, amilyenné megálmodta. Csinált hálószobaberendezést, toalettasztalt a feleségének, legutóbb íróasztalt a lányainak. Örömét leli a munkájában, tehát nincs más terve, mint sok tapasztalatot szerezni, azokat jól felhasználni. Magánéletében felnevelni és útjukra bocsátani a gyerekeket. Alig várja, hogy felépüljön a háza, mert szeretne végre hosszabb üdülésre eljutni a családdal. Áttört hollywoodi sablonok A Kampókéz: művészi élményt is nyújtó XX. század végi lidércnyomás Gombás Sándor Kampókéz, kampókéz, kampókéz, kampókéz. Nos, ha kimondod mégyegyszer a tükör előtt, akkor megjelenik a hátad mögött és a füledbe suttog valamit. Imigyen reklámozták a filmet, mivel úgy tűnt, hogy a nézők beültethetők ennyivel egy rémisztő, hátborzongató, szokványos horrorra. Horrornak horror, de nem mindennapi, és megérdemel néhány elismerő gondolatot. A kritika ugyan durván elbánt az alkotással, de kár az előkelő fanyalgásért, ami a műfajnak szólhat. Nem osztom az előítéletes véleményeket, mert a horror tömegigénye elvitathatatlan, és ha mesterségbeli tudással és művészi kivitellel sikerül az interpretáció, akkor azt el kell ismerni. Bemard Rose író-rendező a Kampókéz-zel, (1992. gyártó: Tri Star) áttörte Hollywood sablonjait. Érdekes, eredeti filmet rendezett. Nem volt köny- nyű vállalkozás. A visszajáró lelkek történetei számtalan alkotót megihlettek már Byrontól E.T.A. Hoffmannig. A halál után feltámadó, természetfeletti lényektől való viszolygás és félelemkeltés tehát nem újkeletű témája a művészeteknek. A XX. század embere is szívesen részt vesz egy kis műborzongásban. Gyártja is Hollywood szorgalmasan a történeteket. 1992 a visszajáró lelkek éve volt a filmkombinátban. A pszichológusok szerint ezek a történetek az ember tudatalattijában lakó félelmek, gyötrelmek kivetítése. így van ez az ókortól napjainkig, tet- tenérhető a művészi alkotások sokaságában. Mindig vonzotta a misztikum az embert, miért éreznénk másként a XX. század végén. Beülünk tehát a filmvászon elé, hogy izgulva és verejtékezve levezessük a belső feszültséget, félelmet, és ha a filmben a lidércnyomást okozó lény legyőzetik, köny- nyebb szívvel állunk fel a székekből. A Kampókéz dicséretére legyen mondva nemcsak ezt a lelki igényt elégíti ki, emellett művészi élményt is nyújt. A történet ízig-vérig XX. századi. Egy néger fiatalember kitalált legendájára épül, aki szerelmes lett egy gazdag, fehér földbirtokos lányába. A szeretett leány terhes lett és a gyűlölködő apa utonálló- kat fogadott a fiú elpusztítására. Válogatott kínzások között kellett meghalnia: levágták a fél kezét, darazsakat engedtek rá és végül máglyán elégették. Ennek ellenére feltámadt, és ok néküli öldöklésbe kezdett. „Mire való a vér, ha nem arra, hogy kiontsák” — szól a filozófiája. Érted jöttem el — mondja Helénnek, a fiatal kutatónőnek, aki legendáját tanulmányozza, s a sorsa hasonló az övéhez. „Lám, mind elhagynak” — fogalmazza meg Kampókéz magányos sorsukat. Szerelmes Helénbe, és magával rántja a sötétbe. A két test és lélek egyesül, de Helénnek sikerül megőriznie önmagát. Ez egy kisgyermekért való rituális önfeláldozásban is megnyilvánul. Temetésén megjelenik Kampókéz-ne- gyed lakossága, és mivel ők ismerik Helén sorsát, egy kampókezet dobnak koporsójára. Ő folytatja a gyilkolást ezentúl, mivel Kampókéz másodszori máglyahalálán végleg elpusztult. Ezzel törte át a film rendezője a horrorfilmek sablonját. Meghal ugyan a gonosz, de egyúttal egy új legenda keletkezik a nő személyében. Ez tehát Clive Barker lidércnyomása. A film tehát nem egyéb, mint a századvégi ember misztikus utáni lelkesedésének képi megfogalmazása. A történetből lehetett volna szerelmi drámát is csinálni, de a gyártó másként döntött. Horrorelemekkel tűzdelt, Hitchcock-i fordulatokat és látványt felmutató film született. Rose a horror mestere. Az ő tevékenységét nem levágott testrészek, széttépett testek és virító koponyacsontok illusztrálják. Ez szelíd horror. Nézzük az ő megoldásait. Nyikorogva nyílik az ajtó, vajon mi van mögötte? Ezt a Hitchcock-i trükköt végig zseniálisan alkalmazza az atmoszférateremtésben, s ez elmondható az egész eszköztárára. A Kampókéz jól megkomponált alkotás. A muzsika olyanra sikerült, mint egy óriási folyam, végig követi a film hangulatát. A zeneszerző Philip Glass a New York-i repeticiós iskola (modem komolyzenei irányzat) jeles képviselője. Ezúttal kiváló filmzeneírónak bizonyult. A film műfajában az átlagot jóval túlszárnyalja. Érdemes rá jegyet váltani. A Mokép forgalmazza. Új film: Idegen közöttünk. Színes amerikai film. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Melanie Griffith Eric Thal (Mokép' Könyvespolcunk Múlhatatlan tegnap Gyüre Ágnes Azt a szót, hogy jesterday általában azok is le tudják fordítani, akik életükben nem tanultak angolul. Mi több, nemcsak egy szimpla fogalom ugrik be ilyenkor az embernek, hanem egy korszak. Előbb négy gombafejű liverpooli fiút látunk belső vetí- tőemyőnkön, akik beatzenét játszanak, de úgy, hogy a lányok sikoltoznak, könnyeznek és kifekszenek eléjük a színpadra. Aztán hippik jelennek meg a képzeletünkben legendás, többnapos és százezres fesztiválokon, békedemonstrációkon, diáktüntetéseken, kommunákban. Filmünk elején megbotránkozás, büntetés a része a Beatlesnek és a beatgene- rációnak. Aztán pedig a megdicsőülés. John Lennont, Paul McCartney-t, Ringó Starrt és George Harrisont lovaggá ütik Londonban, a nagy nemzedékről pedig a Hair, az Eper és vér után is folyamatosan készülnek a balladai vagy egyéb hangvételű mozgóképek. Ma már nem lepődünk meg, ha Lehotka Gábor Beatles- motívumokat komponál a műveibe, és ha a teoretikusok a század klasszikusai közé sorolják a Yestarday megszólal- tatóit. Az sem meglepő tehát, hogy a Maecenas Kiadónak 1990 után most újra piacra kellett dobnia a Beatles dalainak eredeti szövegeit és a magyar nyelvű változatokat tartalmazó könyvet. Nagyon szerencsés, hogy bármelyik nyelvtanuló játszva próbálhatja ki tudását, ha a kiadvány szemben lévő oldalaiból az egyiket letakarja. No és akik azért veszik kézbe a gyűjteményt, hogy kiderüljön, mit is énekelgettek eddig szinte ösztönösen? Ők sem csalódnak. A fordító, Márton András, az egykori KFT együttes dobosa hosszú éveken át csi- szolgatta a maga variációit. így hát a műgond sem hiányzik. (Lennon — McCartney: Yesterday. Maecenas Könyvkiadó, 1990,1993.) A közelmúlt humora Tf ellér Dezső munkaszol- zY. gálatos 1944júliusában vasútépítő bajtársainak és az őket vigyázó keretlegényeknek Legény a talpfán címmel kabaréelőadást rendezett. A tábori revű óriási sikert aratott. Másnap az egyik keretlegény magához rendelte, és megkérdezte: — Tényleg maga írta azt a gyönyörű magyarnótát, hogy Szeretem a kertet, mely a házad előtt virul? — Alázatosan jelentem, én írtam! — válaszolt Kellér. Mire a tizedes visszakérdezett: — Hát nem akadt erre egy keresztény? Kéllér Dezső a második világháború utáni korszak legnépszerűbb kabaréművészei közé tartozott. Sikerekben gazdag, hosszú, tartalmas életutat járt be. Kellér Dezső: Öregedés ÖREGEDÉS. Nem akarok új életet kezdeni. Örülök, ha a régit folytatni tudom. AZ ÖREGEDÉS EGYIK JELE. Az embernek minden eszébe jut, amit elfelejteni szeretne, és mindent elfelejt, amit szeretne, hogy eszébe jusson. A legtöbb ember akkor kezdi írni a memoárját, amikor már gyengülni kezd a memóriája. De így van ez jól! A felejtés segíti az írás folyamatát: elhagyni a feleslegest. Amit agyunk megőriz, az a lényeg. A többi nem fontos. Talán még a lényeg sem. — NA BÉSZÉU, te sokat átélt, sokat tapasztalt, öreg bölcs! Mi hozza közelebb egymáshoz az embereket? —Egy jó látcső! A FIATALOK minden korszakban azért olyanok, amilyenek, hogy az öregeket megbarátkoztassák az elmúlás gondolatával. A PRIMITÍV EMBER még azt hitte, hogy a csapásokat valami természetfölötti erő sújtja rá. Ma már tudjuk, hogy nem. De mit értünk vele, ha a csapások továbbra is sújtanak? VALAKI MEGKÉRDEZTE tőlem a minap: — Te miért nem veszel autót? —Azért, feleltem—, mert a vezetőnek előre is kell néznie, meg hátra is. En pedig már inkább csak hátranézek. AZ ÖREGEKET nemcsak a termelőmunkában lehet eredményesen felhasználni, hanem arra is, hogy egy előkerült régi fényképen felismerjék: kik láthatók rajta? BÁRMIT VÁLTOZZON is a világ, az öregedő ember mindig szívesen idézgeti a múltat. Legföljebb azzal a különbséggel, hogy ötven évvel ezelőtt szakállas öregurak gondoltak vissza arra az időre, amikor ők még pelyhes állú ifjak voltak — ötven év múlva pedig majd pelyhes állú öregurak gondolnak vissza a mára, amikor ők még szakállas ifjúk voltak. BEAUVOIR idézi Sartre mondását: „Nem szeretem a fiatalokat, mert ki vagyok zárva a jövőjükből.” AMIÓTA A SZÍVEM EGYSZER RENDETLENKEDETT, a feleségem túlzott aggódással figyeli az életmódomat. A kedvéért lemondtam már a dohányzásról, mindössze három duplát iszom, és nem terhelem a gyomromat nehéz, zsíros ételekkel. De neki ez sem elég. A múltkor, reggelizés közben megkérdezte: — Nem lesz sok az a keksz? MAUGHAM, amikor nyugalomba vonult, így nyilatkozott: — Semmi sem természetesebb, mint hogy egy jó ízlésű ember bizonyos koron túl abbahagyja a színdarabírást. Az én esetemben ugyanez vonatkozik a konferálásra. AZ IDŐ MÚLÁSÁT abból is érzékelem, hogy manapság ha valahol Ciniről írnak vagy beszélnek, az már nem Karinthy Ferenc, hanem Zalat- nay Sarolta.
