Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24 / 171. szám
Aktuális kérdések________________________________________ Védeni a jövő múltját Baraksó Erzsébet Egyre többet hallat magáról a különféle megmozdulások szervezésével, pályázatok meghirdetésével, értékmentő programjaival a Nyíregyházi Városvédő Egyesület, amelynek titkárával dr. Fodor Józseffel aktuális kérdésekről beszélgettünk. □ Van-e a város történetében valamilyen előzménye annak, hogy polgári szervezet működik a település arculatának védelme érdekében? — Érdemes megidézni a múltat, hiszen már 1822-ben, mielőtt kinevezték a városi inspektort, városszépítő bizottság alakult Nyíregyházán, amely érdekes módon pénzzel is rendelkezett. A Mérey-féle történeti anyagban olvasható, hogy 3 ezer 433 rénes forintot tettek ki abban az évben a költségek. Ezt a pénzt annak idején a városkép — amely helyenként rendellenesen fejlődött — megóvására próbálták fordítani, a girbe-gurba utcák kiegyenesítése volt a cél, hiszen az eredeti letelepülés mindenütt a homokdombok hegyén történt, az utcák, a porták követték a homokdombok vonalát,.és elég fontos volt ennek a bizottságnak a munkája. Mi is innen származtatjuk magunkat, noha 1987- • ben alakult újjá egyesületünk, és immáron hat éve tevékenykedünk a városban. □ Több szervezet, intézmény foglalkozik a természeti és épített környezet védelmével. A városvédők tevékenysége hogyan kapcsolódik a környezetvédők, vagy a műemlékvédelmiek munkájához? — Felfigyeltek a város polgárai arra, nem csak a műemlékek védendők és értékek, hanem városunkban a jellegzetes polgárházak is védelmet érdemelnek. Volt egy felmérés kb. hat éve, mintegy hatszáz épületet mértek fel, és már akkor felhívták a lakók figyelmét, hogy pályázat útján a város kasszájából pénzhez juthatnak, ha felújításkor a házak külső homlokzatát az eredeti, szép állapotukban állítják helyre. Már az egyesület alakulásakor az volt az egyik kérésünk az akkori városi hivatalhoz, hogy különítsenek el egy alapot erre a célra. Ez megtörtént, ez a pénz azóta is rendelkezésre áll, és tudomásom szerint az idén is vagy három és fél, négymilliót adtak oda védett házak felújítására. A városfejlesztési bizottság pályázatok alapján évenként osztja ki ezeket az ösz- szegeket. — De az egyesület nem kizárólag az építészeti örökséget tekinti védendőnek, hanem az ember környezetét is. Külön felhívjuk a figyelmet a védendő fákra, a védendő zöld területekre, hallatjuk szavunkat, valahányszor olyan jelenségeket tapasztalunk, ami az ember környezetét károsítja. □ Sajnos, tönkreteszi az ember maga körül a környezetet. Elvadult világunkban falra hányt borsó az Önök szava, vagy vannak eszközeik, jogosítványaik szándékuk érvényesítésére? — Pénzügyi eszközeink nincsenek, valami nagyon kevés kis "költségvetést juttatott szervezetünknek az ország- gyűlés, ami az országban meglévő mintegy ötszáz városvédő egyesület működéséhez nem elegendő. így marad a ráhatás, a nógatás, az odafigyelés, és bizonyos fokig tudjuk mozgósítani azokat a testületeket, szervezeteket, melyekben egyesületünk tagjai részt vesznek. Tagjaink számos bizottságban tevékenykednek, például a városfejlesztési, a városüzemeltetési, a környezetvédelmi, az utcanévbizottságokban, a kapcsolatunk a hivatalos szervezetekkel így mindennapos. □ Örömökkel és gondokkal is jár a városiasodás, de vajon kitől, mitől kell a várost megvédeni? — Mit védünk mi? Mi a jövő múltját védjük és építjük, sokszor csak korrigáljuk napjainkban. Lehet, hogy ez furcsa kifejezés, de azt tekintjük a feladatunknak, hogy most kívánjuk megvédeni azt, amit örökül szeretnénk hagyni a gyermekeinknek. Meg kell védeni a környezetünket, amelyet egyrészt rombol az ember saját maga, másrészt rombolja a természet, az időjárás. Nagy örömünkre most már vannak látható eredményei annak, hogy fellépünk, levelezünk, kérünk, könyörgünk. Már gyönyörködhetünk egy-két szép belvárosi portálban, de sajnos, például a városháza nagyon egységes képét épp most törik össze a kis vegyes küllemű üzletekkel. Elkeserítő, ha a városi polgárházak átalakításánál beteszik a modem ablakokat, drága pénzen, amelyek nem jobbak a réginél és főleg nem szebbek, mint az eredetiek voltak. — Nagy az elkeseredésünk a Sóstó miatt, nagyon sajnáljuk, mert nem tudjuk megvédeni az épületeit, együtt megy tönkre az egész, a kandeláberek, a zöldterületek, és azt nem lehet tudni, mennyivel többe fog majd kerülni a rendbetétele, mint ha az idejében megtörténik. □ Melyek azok a maradandó momentumok, melyek a: egyesület tagjait büszkeséggel tölthetik el? — Maradandó nyoma működésünknek a II. világháború áldozatainak állított emlékfa a Hősök terén, ennek a további helye a múzeumfaluban lesz. Ugyancsak közreműködtünk a kuratórium aktív tagjaként az Országzászló téri emlékmű felállításánál. Szorgalmaztuk és elértük, hogy Szénfi Gyula ’48-as honvéd sírjához minden március 15- én egy szál virágot vigyenek a városlakók. Megemlékeztünk a város 145 éves, első óvodájának megnyitásáról a Csillag utcai épületnél, illetve hasonló megemlékezés volt a sóstóhegyi iskolával közösen Szabó Lőrincre, aki a Tücsökzene számos versét ott írta. Harmadik éve meghirdetjük a tanulóifjúságnak a helytörténeti, honismereti városvédő pályázatokat: jónéhány értékes munka készült el például a kihalófélben lévő népi kismesterségekről, vagy olyan régi házakról, melyeket azóta elbontottak. A dolgozatokat a levéltárban helyeztük el, tovább kutathatók. — Nagy munka a Hősök temetőjének rekonstrukciója, főként a 107-es iskola diákjai, tanárai tettek sokat, de köszönet érte mindenkinek, aki ebben részt vesz. Ott egy alapítványt hoztunk létre, kutatómunka után elvégezzük a sírok feliratozását, amire ezen a nyáron városvédő diáktábort szervezünk. Terveink szerint a hely egy parkszerű, látogatható temető lesz. Mivel a temetőben több mint háromezren nyugszanak, különböző nemzetek fiai, várható, hogy a temető rendbetétele után a követségeken keresztül a sírturizmus Nyíregyházát is érinteni fogja. □ Köszönöm a beszélgetést. fjt J'cjjyénB képzőművészeti gyűjteményeinek! 6emu- yVL tató űeCyeinek a soráBan egyre rangos aß6 ßefyet vív ki magának az 1985 mäjusäßan cűapitott iBrányi Képtár. A kprtárs művészeté alkotásait tartalmazó, tö66, mint száz darabos foddéció — az afügtólé adományozá- sainakkpszönfietően —folyamatosangyarapodik A képtár, mely kprá66an a Beíyi műveCó'dési BázBan voCt, az idén átkerült várBatóan végleges Helyére: az óvoda épületé6e. Az állandó kiállítás teljes anyagában — melyből lapmellékletünkben bemutatunk nébány új szerzeményt — közel ötven, neves művészünk festménye, grafikája, rézmetszete találBató. Plgaléria tagja a ‘Tájak, Tprok, Múzeumok Tgyesületének Würtz Adám: Cirkusz KM galéria Az Ibrányi 7@ptár anyagából A TARTALOMBÓL: • Magyar katonasíroknál a Don—kanyarban (3.) • A közép—európai barokk éve ,93 • Csodagyerek Kislétáról M®gánz?éieméviy Délibáb helyett sorsfordító lépések Páll Géza jij emrég felröppent a hír, 1V hogy az egyik szabolcsi cég külföldi vendégmunkásokat akar alkalmazni üzemében. Talán egy rossz vicc az egész, gondolhatnánk. Egy közepes magyar várost kitevő népesség van munka nélkül a megyében. Egyetlen álláshelyre olykor ötven-hatvan jelentkező is akad. Egyre több ideg- rendszeri, lelki sérüléssel bajlódó embert vesznek nyilvántartásba a megye gyógyintézetei, s a közvetett ok a mun- kátlanság miatti meghasonlás, a megélhetés napi gondja, a reménytelenség, a tehetetlenség érzése. Sokan személyes kudarcuknak tartják, szégyellik, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Vannak, akik titkolják, hogy nincs állásuk, csökkent értékűnek érzik magukat. Nem egy esetben a család széthullásának előidézője ez az állapot, amelyről a hivatalos értékelés nemrég azt mondta, hazánkban európai módon megoldották a munkanélküliség kezelését. Egészen más értékelést hallhatnának viszont a kormány munkaügyi szakemberei, ha megismernék azokat a vallomásokat, amelyek nem kapnak helyet a hivatalos jelentésekben. Mindezek ellenére sem gondolom, hogy a kormány ködfá- tyolt tart a szemünk elé, amikor azt állítja, hogy a lehetőségekhez képest jól megoldotta annak a nyolcszázezer munkanélkülit magába foglaló rétegnek a segélyezését, amely az utcára került. Ebben az átmeneti időszakban, amikor a régi gazdaság már nem életképes, az új pedig csak körvonalaiban létezik, a nemzet- gazdaság teherbíróképessége aligha enged meg nagyobb anyagi áldozatot. Ezt, ha nem is tapsol örömében, megérti az állampolgár. De tegyük hozzá, csak addig, amig van munkája, amig nem öt, hanem egy másik embert tesznek lapátra. Ha viszont ő kerül sorra, netán a családból, rokoni környezetéből többen is a létminimum alá süllyednek, már kétkedve fogadják a politikusok nyugtatónak szánt szavait. Közhely, mégis valószínű igen sokszor le kell írni, hogy az emberek többsége nem munkanélkülisegélyt —nevezzék bárhogyan — akar, hanem munkát. Mégpedig. a lehetőség szerint, a szakképzettségének, életkorának, munkabírásának megfelelő munkát. Ez azonban egyre elérhetetlenebb. Már — már úgy tűnik, a munka nélkül tengődő embereken kívül, senkinek sem érdeke, hogy a helyzet belátható időn belül megváltozzék. A kormány, úgy érzi, mindent megtett, amit a jelenlegi gazdasági helyzet megenged, s így a lelkiismerete nyugodt. Talán részben a világkiállítás tervezett beruházásaitól várja az orvoslást, aminek lenne is némi alapja, csak ne kellene addig is élni — enni, lakbért, OTP tartozást fizetni, gyermeket iskoláztatni — a munka- nélküli segélyből. Már legalábbis annak, akinek még jár, aki még nem fogyasztotta el a két évét. Utána viszont nézhet a semmibe. De azt sem nehéz kitalálni, hogy a világkiállítás majdani beruházásai aligha szippantják fel a hatalmasra dúzzadt munkanélküli sereget, mégke- vésbé a távoli megyékben élőket. Szabolcs-Szatmár-Be- reg aligha vigasztalódhat az időben és térben távoli délibábbal, mégha esetleg csúr- ran-cseppen is valami a nagyobb kosárból. Maradnának utolsó mentőkötélnek a különböző magán- és társasági vállalkozások, amelyeknél viszont a gazdasági kényszer, a jövedelmezőség azt diktálja, hogy minél kevesebb létszámmal dolgozzanak. Ebben az ördögi körben vergődik sok tiz és százezer ember. S bármilyen furcsa, mégis igaz, hogy vannak olyan álláshirdetések is, amelyekre nincs elegendő jelentkező. Ezek többsége gépies, idegölő, nyugodtan mondhatjuk modern rabszolgamunkát kínál, a bér a napi kiadások költségeit is alig fedezné. Talán ezért röppent fel a hír a külföldi vendégmunkások behívásáról. Kérdés viszont, megengedhető-e az emberi munka ilyen mértékű leértékelése? Továbbá kérdés, valóban kimerült-e minden forrás a munkahelyeket teremtő állami beruházásokra, fejlesztésekre, vagy a kormányzat megelégszik a féloldalas szociális háló toldoz- gatásával, s messze nem fordít kellő figyelmet a munkanélküliség visszaszorítására? A jelek arra mutatnak napjainkban az egyén, az állampolgár magánügye, hogyan boldogul, mivel keresi meg a kenyerét. Ez egy határig valóban lehet magánügy, de a hivatalos politika rangjára emelni a foglalkoztatottság spontán alakulását már a felelőtlenség határát súrolja. S innen már a sok kis egyéni magánügy na- gyonis közüggyé válik, amelyek megoldatlansága beláthatatlan következményekkel járhat. Dr. Fodor József Balázs Attila felvétele
