Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. július 21., szerda Rákóczi emlékéhez híven Ungvár (MTI) — Akár­csak 290 évvel ezelőtt, az idén is közös zászló alatt gyűjtötte össze a kárpátaljai magyarokat és ruszinokat II. Rákóczi Ferenc. Július 18- án Tiszaújlakon az öt évvel ezelőtt visszaállított Turul­emlékműnél közösen em­lékeztek meg a Rákóczi-sza- badságharc első győztes ütközetének évfordulójá­ról. Eljöttek hozzájuk meg­osztani az ünnepség örömét szatmárnémeti szomszédaik is. Napjaink nehéz gazdasá­gi helyzete, a benzinhiány rányomta ugyan bélyegét az idei ünnepségre, hiszen sok­kal kevesebben jöttek össze, mint az előző években. De a jelenlevők ismételten hitet tettek amellett, hogy Rákóczi szellemében — a határtalan hazaszeretet és a népek harmonikus barátsága jegyében kívánják megőriz­ni azt a békét, amely jelenleg Kárpátalján honos. A beat nagy öregjei Mick Jagger ötvenéves London (MTI) — John Major brit miniszterelnök és Margit hercegnő, II. Erzsé­bet királynő húga is ott volt a vendégek között a napok­ban London Twickenham kerületében, Mick Jagger ötvenéves születésnapi par­tiján. Az egykor kábítószer­perekkel fenyegetett „dúvad és nőfaló” rocksztár manap­ság gyermekei vallásos ne­velésére ügyel és borza- dállyal gondol a fél évszáza­dos fordulóra, melynek pon­tos dátuma egyébként július 26-ika. Az ünnepségre bérbe vet­ték az egyik twickenhami is­kola nagytermét, de Jagger érzékenységére tekintettel meghirdették, hogy nem születésnapi buli lesz, ha­nem a francia forradalom évfordulóját akarják ünne­pelni baráti körben. A meg­jelent hírességeket — Bob Geldofot, David Bowie-t, Imran Khan krikettsztárt, a Jools holland ír rockegyüttes tagjait, a Rolling Stones-beli kollégákat és még vagy 250 más vendéget — valóban egy guillotine emlékeztette részint a francia forradalom­ra, részint arra, hogy ne mer­jék említeni a születésnapot. Egy ismerős szerint Jag- gert az is aggasztja, hogy Nagy-Britanniában éppen most volt a Jura-park című film bemutatója. Attól fél, sokan arra gondolnak majd, hogy neki is szerepet kellett volna kapnia a filmben, mint a rock élő dinoszauruszának. Pedig a Rolling Stones még mindig friss: jövőre, a januárban végleg kivált Bili Wyman basszusgitáros hí­ján, újabb világturnét kezde­nek. Egyébként nem Jagger a legidősebb az együttesben. Charlie Watts dobos például 52 éves, és színpadon kívül kizárólag kétsoros öltöny­ben és nyakkendőben mu­tatkozik a nyilvánosság előtt. A Rolling Stones ezen a néven először 1962. július 12-én lépett föl egy londoni belvárosi klubban. 1963-ban még csak 45 percenként hét fontot kaptak fellépéseikért a mai sokszoros milliomo­sok. 1963. június 7-én jelent meg első kislemezük, a „Co­me on” a Deccánál. 1964. július 2-án kerültek először a slágerlista élére, az „It’s all over now” című számmal. A beatzene hatalmának másik friss bizonyítéka a hét végén a General Motors amerikai autógyár bejelen­tése volt arról, hogy Paul McCartney neheztelésére te­kintettel beszüntetik az állat- kísérleteket. A Daily Express című brit lap beszámolója szerint az ötvenes éveiben járó egykori Beatles-zenész megharagu­dott, mert megtudta, hogy a General Motors malacokat és kutyákat használ az ütközésihatás-kísérletekhez, és ezért nem hajlandó a Gen­eral Motors-védjegyet reklá­mozni mostani világturné­ján. Mi több, azzal fenyege­tőzött, hogy inkább minden fellépésekor leleplezi és elítéli a kísérleteket. A meg­szeppent vállalatóriás né­hány nap múlva közleményt adott ki arról, hogy abbahagyja az állatkísér­leteket — írta az újság. Hogy mi lesz most már a hirdetésügyi tárgyalásokkal, azt nem lehet tudni, mert McCartney közben térítés- mentesen egy állatvédő egyesületnek adta a reklám helyét. McCartney híres ar­ról, hogy elegáns’ vendég­lőkben drága homárokat rendel, majd szabadon ereszti az állatokat — írta a brit lap. Fizikai diákolimpia: második hely Washington (MTI) — Nagy magyar sikert hozott az idei fizikai diákolimpia: a 17 aranyérem közül hármat magyarok nyertek, ezzel Magyarország 41 ország versenyében Oroszország után a 2. helyen végzett. A fiataloknak az immár 24. al­kalommal megrendezett vi­lágversenyen 3 elméleti és 3 kísérleti feladatot kellett megoldani. Kati Sándor, a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium, Molnár Géza, a Debreceni Tudományegyetem gyakor­ló gimnáziuma és Veres Gá­bor, a Balassagyarmati Ba­lassi Gimnázium érettségi­zett diákja szereztek arany­érmet — Veres Gábor egy­úttal az egész, 200 fős nem­zetközi mezőnyből a legjob­ban oldotta meg az egyik kísérleti feladatot. Az öttagú magyar csapat két másik tagja is jól szerepelt: egyi­kük ezüstérmet, a másik di­cséretet kapott. A virginiai állambeli Wil­liam és Mary egyetemen rendezett diákolimpián az Egyesült Államok diákjai 1 arany és 1 ezüstérmet sze­reztek. Segítség a szorult helyzetű kultúrának Alapítványi támogatást juttatnak tíz település intézményeihez Balázs Attila felvétele Baraksó Erzsébet Nagykálló-Vásárosna- mény-Nyíregyháza (KM) — A Művészeti és Szabadmű­velődési Alapítvány pályázat útján elnyert összegekkel tá­mogatja Szabolcs-Szatmár- Bereg megye településeinek kulturális intézményeit. A szorult helyzetben lévő kul­turális szféra számára jó hír, hogy az alapítvány által köz­zétett lista szerint megyénk tíz településére 3 millió 300 ezer forintot juttatnak kul­turális célok megvalósításá­ra, A pályázati összegek nagy része nyíregyházi kulturális intézményekbe kerül, ami azt is jelzi, hogy a megyeszékhely népművelői közül számosán nyújtottak be eredményes pá­lyázatokat. így nagyobb tétel jut a gyer­mek- és ifjúsági csoportok működtetésére, népfőisko­lák megszervezésére, falu­kutató tábor létrehozására, vagy a nagycsaládosok köz­ponti találkozójára, amelyen mintegy 2-3 ezer résztvevő megjelenésére számítanak. Ökörsütés a Tékáért Kiemelkednek a nyíregyhá­zi pályázatok közül azok, amelyek a magyar kultúra népi hagyományainak ápolására, népművészeti alkotótáborok megrendezésére kértek és kap­tak pénzt az alapítványtól. Az egyik önálló pályázó a határo­kon túl élő magyar anyanyelvű pedagógusok bábos tovább­képzését folytathatja ezáltal, egy másik sikeres pályázat révén pedig Életerő címmel egészségügyi népfőiskolát in­dítanak felnőtteknek. Részletesebben érdeklőd­tünk néhány pályázónál, mi­lyen segítséget jelent számuk­ra az alapítványi támogatás, és az elnyert pénzt mire fordít­hatják? A rendszeresen pályá­zó, és nem először nyertes nagykállói művelődési köz­Menettánc Nagykáilóban pontban Stock Gyula, az intéz­mény vezetője válaszolt: — Idén három pályázatunk­ra kaptunk több, mint 200 ezer forintot. Nem lebecsülendő ma ez a pénz, amikor szerte az országban nagyon nehéz hely­zetben vannak a kulturális in­tézmények. Mi is úgy tartjuk fenn magunkat, hogy elvál­lalunk különféle, nem is kife­jezetten kulturális szolgáltatá­sokat: vásárokat szervezünk, lakodalmakat, ökörsütést ren­dezünk, mert szükség van ilyen bevételekre is. Most már komoly pénzügyi gondunk volt a Téka-táborokkal, holott soha ennyi érdeklődő még nem volt a Harangodon: 280 gyerek és 450 körüli felnőtt résztvevője volt a táboroknak. Az alapítványi pénzt részben a táborokra, részben pedig a Kállai kettős fesztivál megren­dezésére fordítjuk. Október elejére a hazai együtteseken kívül külföldről is várunk ven­dégeket. Ciprusi és olasz vendégek jöttek Három pályázatot nyert el a vásárosnaményi művelődési központ is, melyenek igazga­tója Sánta Miklós az alábbi in­formációt adta: — Nemzetközi folklór fesz­tivál megrendezésére kaptunk 100 ezer forintot. Praktikus okokból az augusztus 20-i ün­nepséghez kapcsoljuk ezt a programot, amikor a közönség talán még szívesebben fogadja a vásári forgatagban a felvo­nuló együtteseket. A mostani előkészületek szerint három magyar, hat kárpátaljai és egy ciprusi együttes lesz a fesz­tivál résztvevője. Kisebb ösz- szeget kaptunk a nemzetközi fúvós találkozó megszervezé­sére: október 5-én 7 vagy 8 fú­vószenekar ad műsort. Várunk egy olasz csoportot mazsoret- tekkel, és reméljük itt lesznek Kárpátaljáról, Erdélyből is. További több mint 100 ezer forintot a fafaragók táborának költségeire nyertünk el. Na­gyon sikeres volt az idei tábor, a mesterek, művészek sok szép alkotást hagytak nálunk, azokat a nyár végéig láthatja a közönség a ház kiállítótermé­ben. A legnagyobb tételű támo­gatást, 600 ezer forintot a Nyíregyházi Népfőiskola Egyesületnek ítélték oda. Dr. Vinnai Győző ügyvezető elnök erről a következőket mondta: — Egyesületünk megyei ha­táskörrel működik, több helyi népfőiskola összefogásával jött létre. A pénzt az egyesület kapta olyan programok meg­szervezésére, amelyek a hoz­zánk tartozó népfőiskolák eredményesebb működését se­gítik elő, például továbbkép­zésekre, bentlakásos népfőis­kolái kurzusok megrendezésé­re használjuk fel. Egészségpénztárak alakulhatnak A következő időszak újdon­sága lesz az egyik speciális szaktanfolyam: olyan szakem­berek képzését kezdjük el, akik az egykori egészségpénz­tárak újbóli létrehozásához és működtetéséhez szükséges szakmai ismereteket sajátítják el. Ha lesz olyan állampolgári igény, hogy egészségpénz­tárak létesüljenek, mi adni tudjuk azokat a szakértőket, akik erre a feladatra alkalma­sak lesznek. Sok ötlet és leleményesség jellemzi a megyénkbeli, közel ötven díjnyertes pályázatot, melyek azt jelzik, hogy a nép­művelők között sokan vannak, akik a lehetetlennek látszó helyzetben is keresik a kiutat, töprengenek új megoldáso­kon, elémennek a közönség igényeinek. Kettős hasznot hoz az ilyen mentalitás: a kö­zönség megnyerése mellett a központi pénzekhez is hoz­zájutnak, hiszen az alapítvány kuratóriuma szívesen támo­gatja az életrevaló kezdemé­nyezéseket. A Gyöngyösbokréta öröksége Bálint István Ököritófülpös (KM) — „A Szatmárököritói Fergeteges a Margitszigeten lázba hozta az egész publikumot. A tánc­kar produkciójához mind gyorsabb ritmust húzott a zenekar, a táncosok egyre tüzesebben járták, és amikor vége lett, Paulini Béla, a kor ismert néprajzosa, Kodály Háryjának szövegszerzője, a Gyöngyösbokréta atyja föld­höz vágta a kalapját, és fel­kiáltott: „Hát ez igazán fer­geteges!” így történt meg a szatmárököritói táncok ke­resztelője Budapesten 1938- ban. A bokrétamozgalom nagyon sok közösséget érintett. Műkö­dése hatást gyakorolt sok fa­lu belső életére, erkölcseire. Utazgatásaikkal csak neme­sednek, látókörük bővül, ítélő­képességük fejlődik. Amilyen lendülettel indult e mozgalom, nem mindig volt sima az útja. Az ’50-es évek kultúrpolitikai viszonyai között, a ’30-as évek elején indult Gyöngyös­bokréta mozgalomról nem volt illendő beszélni. Harsog­va cikkeznek róla: „Szatmár- ököritó egy falu, amely még npm hf»vprtp Ifi a faeic7fa írni­túrmunka” nyomait.” Majd írja: Ez a falu még mindig nem heverte ki a Horthy-Magyar- ország tőkéseinek és földes­urainak zsoldjában álló nép- butítók uralmát. A falu lakóit tévútra vezet­ték, népművészetüket, ősi kul­túrájukat mesterségesen elsor­vasztották. A későbbi években sokszor kellett tanácsi vezetőt, párttitkárt meggyőzni a moz­galom fontosságáról. Több­ször feltették a kérdést: Van ezen valami haszon? Persze amikor a kulturális élet me­gyei értékelésén elismerően szóltak a művelődési munkák­ról, akkor igen kihúzták magu­kat. Igaz, a szakemberek megíté­lése is változó volt. A hagyo­mányok őrzését itt-ott lenéz­ték. Az egyik fesztiválon a zsűri elnöke imigyen nyilatko­zott: Mit akarnak még az ököritóiak báró Németh Lili el­avult munkájával? Miért nem bíznak meg egy-egy fiatalt egy-egy modernebb tánc leírá­sára és azokkal jönnének ver­senyre. (Megjegyzés: nem volt báró, csak földbirtokos és ha­gyományőrző fesztiválról van szó.) Igen keményen meg kel­lett mondanom, hogy a hagyo­mányőrző fesztiválon nem a mftHpm tánrnt lv»miitatácn a fontos, hanem a népi kincsek őrzése. A zsűri legtöbb tagja is így gondolta, kiemelt díjjal jöttünk haza. Persze lelkesített néhány szakember véleménye. Pl. Rábai Miklós amikor meg­látta táncunkat — meséli Gel- lért Dezső, a népművészet mestere, azt mondta: Dezső, ezt abba ne hagyja! Az Állami Népi Együttes már balettot jár, de a hagyomány itt van a ma­guk táncaiban... Az egyik szereplésük meg­hozta az arany minősítést, a másik után pedig megkérték az együttest, ha nincs más ruhájuk, ebben még egyszer oda ne menjenek. Holott az helyi, hagyományos régi vise­let volt. Igaz voltak évek, amikor a parasztság művésze­tét nem volt ildomos pártolni. Magam is egy jubileumi év­fordulóra rendezett KÓTA-ta- nácskozáson merészeltem fel­vetni: jó lenne a falusi népda­losokat és néptáncosokat fel­vonultatni az Országház előtt és'a várban, amint azt 1938- ban tették. Jött is a megjegyzés: miért nem a munkáskategóriában gondolkozom. Mit szólna ehhez a vasasok egyik tekinté­lyes szakszervezeti korifeusa? így határoztunk aztán, hogy az inari iskolákban kell a nén­dalcsoportok szervezését tá­mogatni. Egy kerek évforduló alkal­mából mégiscsak próbáltam elismerésre felterjeszteni az ököritói együttest alapító Né­meth Lili nevét, hisz falunk hímevét, tájegységünk nép­dal- és néptánckincseinek megőrzését köszönheti neki. Egyszerű volt az elutasító vá­lasz: osztályidegen. A hagyományőrzés szeren­cséje, hogy a mellőzés idősza­kában is voltak lelkesítők, tánc- és zeneértő szakembe­rek. A hozzánk közel állókra mindig szeretettel gondolunk: Volly Istvánra, Vásárhelyi Lászlóra, Vass Lajosra. Hogyan tovább? — fel­vetődik a kérdés. Különösen növekszik a gond a közműve­lődés területén. Szorításoknál első helyen kerülhet a kihúzott rovatok sorsára. Szerencse, ahol a hagyományőrzést dé­delgetik, ott akad egy-egy pártfogó is. Különösen jól esik olvasni a pályázati felhívá­sokat, melyek segíthetnek a te­lepülések hagyományainak megőrzésében. A históriát tovább kell folytatnunk, ha el­jutottunk a Gyöngyösbokrétá­tól a Fergetegesig, mert Szat- márököritó és Fergeteges is csak epv van...

Next

/
Thumbnails
Contents