Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
1993. július 21., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Vélemények a pótköltségvetésről (2) Fidesz: a folyamatok sokkal rosszabbul alakulnak, mint ahogy azt 1992 őszén tervezték Nyíregyháza (KM - B. G.) — Az Országgyűlés július 7- én 172 szavazattal, 137 ellenszavazattal és nyolc tartózkodás mellett fogadta el az áfatörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ennek értelmében augusztus elsejétől 25 és 10 százalékos adókulcsot alkalmaznak, a 0 és 6 százalékos kulcs megszűnik. A gyógyszerek 0 adókulcsa 1994 végéig megmarad. Ugyancsak elfogadta a parlament az augusztus 1-jei áfaemeléssel kapcsolatos lakossági kompenzációról szóló országgyűlési határozati javaslatot. A rászorulóknak az év hátralévő időszakára szólóan, egyszeri juttatásként kifizetendő összeg forrásáról a szintén elfogadott pótköltségvetés során szavaztak a képviselők. Ma egy hete két párt már kifejtette véleményét a döntésről, ezúttal a Fidesz, s a Munkáspárt véleményét adjuk közre: Fiatal Demokraták Szövetsége, Mádi László: — A benyújtott pótköltségvetést tanulmányozva meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat mellékletében található táblázat szerint is a folyamatok sokkal rosszabbul alakulnak, mint ahogy azt 1992 őszén tervezték. Szinte minden lényeges paraméter máshogy alakult, nem ritkán az előjelekben is tévedett a kormány, mint ahogy azt a költségvetés tervezésekor remélték. Ennek ellenére vajon mit találunk a pótköltségvetésben? Bevételi oldalon két olyan tétel korrigálását, ami jórészt független az ez évi jövedelmi viszonyoktól. Ilyen tétel az, hogy a remélt privatizációs bevételek mintegy 19 milliárd forinttal maradnak el a felelőtlenül tervezettől, másrészt a pénzintézetek tervezett befizetései ugyanilyen összeggel múlják alul a kormányzati várakozást. Ez a két szám valószínűleg akkor is a pótköltségvetés szerint alakult volna, ha a gazdaság a kormány által tervezett módon, azaz 0-3 százalék között növekszik. A főbb makrogazdasági mutatók azonban teljesen mást mutatnak, mint amire a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok költségvetése épült. Itt szeretnék arra utalni, hogy ennek bizony komoly konzekvenciái lesznek a társadalombiztosítási alapok költségvetésében is, a vártnál nagyobb hiány várható, és mindezt megfejeli még a várhatóan közel 10 milliárddal megnövekedett gyógyszerkiadás is — így a 40 milliárdra tervezett hiány könnyen lehet, hogy a duplájára fog nőni ebben az évben. A hiány finanszírozása ugyanakkor korántsem biztosított. Az inflációt az alacsonyabb áfakulcsok miatt még lefelé korrigálva — 14-17 százalék között állapította meg a kormány. Ehhez képest a jelenlegi ismeretei szerint — mármint a beterjesztett kormányzati anyag szerint is — a fogyasztási árindex mintegy 20-22 százalékkal fogja meghaladni a tavalyit. Ez az 5-6 százalékos eltérés rendkívül erősen,hat a jövedelmi viszonyokra és különösképpen az adókra. A fogyasztási adóban történik ugyan változás, 170- ről 176 milliárdra nő a tervezett bevétel. Ám ezen bevétel nem az infláció következménye, hanem a jövedéki törvény és a HTO-szabályozás eredménye. Az áfánál feltüntetett változás — szintén 6 milliárd — pedig az év közben megtörtént áfaemelésből származó többlet. Itt, ezen a ponton kell megállapítanunk, hogy a negyedik negyedévben remélt áfamódosításoknak alapvetően politikai indítékai vannak. Az első indoka az, hogy minél korábban célszerű a választásokat megelőzően ezen népszerűtlen intézkedést megtenni, a második pedig, hogy a kompenzáció, mivel egyszeri kiegészítésre vonatkozik, így még egy negyedéves kompenzációt jelent, nem pedig a jövő évben egy egész éves kompenzációt, jövőre pedig egész évben fog hatni egy megemelt áfakulcs, kompenzáció nélkül. Az infláció másik oldala az, hogy a kiadási részben az intézmények gazdálkodásában — és különösen a szociális folyamatokban — a fogyasztói árindex nem várt növekedéstöbblete növelné a kiadásokat. Ám itt nem történik semmi — kivéve két, a kormányzat által kitüntetettnek vélt területen. Több mint 8,5 milliárddal, azaz 6 százalékkal nő a minisztériumok, országos szervek kiadása, és mintegy 5,5 milliárd forinttal nő a védelem és „egyéb fegyveres testület” névre hallgató rovat. Ha már a kiadásnövekedésnél tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy ez már valójában egy új költségvetés. A törvényben szereplő mintegy 256 címből 96 kiadási főösszege változik, tehát a címeknek több mint egyharmada módosul. Az a véleményem, hogy valójában akkor van szükség pótköltségvetésre, ha a folyamatok nem a terv szerint alakulnak. Ez a helyzet most fennáll. Ugyanakkor elfogadhatatlan számomra, hogy ne a mai legjobb tudásunkkal alkossuk meg a pótköltségvetési törvényt. Márpedig a törvényjavaslat nem tükrözi a gazdaság folyamatait jól mutató sarokszámok várható alakulását. Nem is beszéltem most az egyéb mulasztásokról, és az 1993-as költségvetés általános ingatagságáról, a hiány irreális, azaz a vártnál lényegesen alacsonyabb mértékéről, a kormányzati bürokrácia ésszerűtlen túlburjánzásáról. De hát erről már sokszor és sokat beszéltünk. Munkáspárt, Szőllősiné Fitos Éva: A pótköltségvetés újabb támadást jelent a lakosság túlnyomó részének életszínvonala és a szociális vívmányok ellen. A lépések indítéka, hogy a túlméretezett kiadások és a bevételek elmaradása miatt a költségvetés bizonytalanná vált. A kormány a Nemzetközi Valuta Alaptól újabb hiteleket akar nyerni, de ennek az NVA által diktált feltétele, a szociális, jóléti, társadalombiztosítási kiadások és az önkormányzati támogatások csökkentése. A pótköltségvetési intézkedések 60-70 milliárd jövedelem elvonást terveznek, amelynek a felét sem tervezik kompenzációként. Már eddig is kialakult egy széles elszegényedett réteg, amelynek terheit nem lehet tovább emelni; a másik póluson pedig, egy gazdag, vagy gazdagodó réteg, amelyik nem nagyon igyekszik „szolidaritási alapon” vállalni a terhek egy részét. Az intézkedések következményeit a kormány aláértékeli. Az összfogyasztás tovább fog csökkenni. A tervezett javaslat áldozataivá válnak a közalkalmazottak, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, akik az újabb intézkedések miatt nem, vagy csak részlegesen kapnák meg a törvényben beígért járandóságukat. Közben a tovább szűkülő piac meggátolja az élénkülést, és a bevételek ismét el fognak maradni az előirányzottól. A másik oldalon ugyanakkor pazarló költekezés van, felesleges párhuzamos hivatalok, elburjánzó bürokrácia: (pl. köztársasági megbízottak hivatalai, kárpótlási hivatal stb.). A Munkáspárt a pótköltségvetésről szóló törvényjavaslatot és a kapcsolt csomagtervet politikailag és gazdaságilag károsnak ítéli meg. Ellenjavaslataink: 1. Nem szabad emelni az áfát, amely már így is a társadalom teherbírásának határán van. — Ezzel elhárítjuk a tömegfogyasztás újabb csökkenését és az újabb inflációs hullámot. 2. Emelni kell a vásárlóerőt és a foglalkoztatottságot. — Állami és városi lakásépítéseket kell azonnal beindítani. — Meg kell kezdeni a világ- kiállításra előirányzott infrastrukturális beruházásokat. — Az ország munkanélküliség által legjobban sújtott területein (északi iparvidék, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg) regionális beruházási és munkahelyteremtő programokat kell kidolgozni és végrehajtani. — A Szigetköz vízellátására kidolgozott intézkedéseket gyors ütemben végrehajtani. 3. A fenti programokban állami és önkormányzati megrendelésekben a hazai vállalatok kapják a vezető szerepet. 4. Több kedvezményes, a beruházásokat, a belföldi ellátást és az exportot támogató hitel kell, olyan kamatokkal, amely a kapott és fizetett kamatok különbségét 4-5 százalékra szorítja le. (Ennek fedezetét a gazdasági tevékenység élénkülése és a banki kihelyezések növekedésével befolyó bevételek adják.) 5. A mezőgazdaság talpra állítása kulcsfontosságú! Átfogó, még őszig életbe lépő külön csomagterv szükséges ehhez. Ennek iránya: a kárpótlás és földrendezés az érintett magánfelek és szövetkezetek megegyezésével ez év októberig való lezárása. Új kárpótlások ne induljanak! A jövő gazdasági évre néhány alapvető termékre garantált felvásárlási hányadot és minimális árakat kell meghirdetni. Szükséges a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazodó hitelfeltételek és bankhálózat kiépítése. 6. A vegyes és külföldi tulajdonú vállalkozások különféle adókedvezményeit féléves határidővel fel kell mondani. 7. Az államapparátus felesleges hivatalait és felduzzasztott létszámát csökkenteni kell. Szigorú takarékossági intézkedések szükségesek a nem bérjellegű költségvetési kiadásokban (reprezentáció, intézményi költség, külön juttatások). 8. A közalkalmazottak, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók megígért bérrendezését haladéktalanul érvényesíteni kell. A javasolt intézkedések csak néhány lépést jelentenek azon az új úton, amelynek sikereit átgondolt gazdaságpolitikával a nép többségének érdekeit szem előtt tartva több évre lehetne és kellene kiterjeszteni. Nagy Imre Társaság megyénkbén Nagy Imre emlékezetes programbeszédjének 40. évfordulóján, 1993. július elején Nyíregyházán is megalakult a Nagy Imre Társaság megyei szervezete. A társaság a demokratikus építésben a politikai pártoktól függetlenül, de a napi politikán kívül állva, a családiasság, a barátság, a szeretet, a tolerancia alapelvére helyezkedve, az alkotmány keretei között működik. Támogat minden olyan társadalmi kezdeményezést, amely valameny- nyi magyar állampolgár és a külföldön élő magyarok egyetemes érdekeit szolgálja, ezzel is elősegítve a nemzeti felemelkedésünket és a világ előtti megbecsülésünket. A társaság az 1989. évi II. törvény keretei között működik, s kizár minden szélsőséget, demagógiát. Természetesen nagyon is megnéztük azt, hogy kik legyenek a vezetőség tagjai. Valamennyi vezető ’56-os forradalmár, vagy ’56 előtti „ku- lák” származású. Amennyiben mégis tévednénk — remélhetőleg ilyen nem fog előfordulni —, úgy az etikai bizottság elé kerül az ügye tisztázás végett. Társaságunknak kialakult a szervezeti rendje. Ennek alapján akarunk élni, Rendszerváltást vártunk, demokráciát óhajtottunk, óhajtunk, és ezért a demokráciáért hasznosan cselekedni akarunk. Minden jelentkezőt, jövendő tagot szeretettel fogadunk, amennyiben emberi magatartása, jelleme a mi alapszabályainknak, szervezetünknek megfelel. Összefogot- tan, egymást megértve szolgáljuk a hazát, s igyekszünk tudatosítani mindenkivel, hogy nemzetünkért fáradoznunk a legszentebb kötelességünk. Kovács László megyei elnök Egyesülés előtt a szociáldemokraták A Magyarországi Szociáldemokrata Párt májusi országos értekezletén elfogadott program megfelelő alapot teremtett más szociáldemokrata pártok, irányzatok, valamint neves, szociáldemokrata értékrendet magukénak tartott személyiségek szövetségének, együttműködésének. Alig egy hónappal ezután már az egyesülési folyamatban részt vevő három szociáldemokrata párt küldöttei közös elvi-politikai nyilatkozatot fogadtak el. Ennek lényege, hogy a magyar társadalom alapvető gondjának megoldásához szükség van egy megújult, modem, baloldali eszményeket képviselő, a társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség és szolidaritás mellett elkötelezett szociáldemokrata párt a kíméletben és a parlamentben való megjelenésére. A nyilatkozat elfogadói szükségesnek tartják, hogy a nagy hagyományokkal bíró párt visszakerüljön a politikai palettára. Országos politikai tényezővé kívánunk válni akkor is, ha nem kerülünk be a parlamentbe, mert ez az ország érdeke. Most már tudott, hogy felmérhetetlen a veszteség, hogy eddig a szociáldemokrata párt — ismert okok miatt — nem játszhatott jelentős szerepet a politika alakításában. A nyilatkozat megerősíti továbbá a már elfogadott gazdaságpolitikai központú programot. Azt a programot, melynek fontosabb elemeit minden párt programjában megtalálunk majd, hiszen 1932-től nyugaton ennek a szociáldemokrata programnak az alapján kezdődött meg és tart — a fejlődéshez igazítva — napjainkig a jóléti társadalmak építése. Ennek lényege, tartalma, fő pillére a tőke és a munka közötti történelmi kompromisz- szum létrejötte. Tudjuk, a programok sikeressége azon méretik meg, hogy a célok és a valóság mennyire közelíthetők egymáshoz. Ezen túl azon is, hogy a sokban hasonló programok megvalósítása, konzervatív, liberális, vagy szociáldemokrata lesz-e? Számunkra fő kérdés ma az lehet, hogy alapvetően tőkehiányos országunkban, régiónkban mennyire lehet társadalmilag felkészíteni az embereket a piacgazdasági (tőkés) viszonyokra való átállásra. Aki emberközpontú, aki munkát és kenyeret biztosít, annak lesz hitele. Annak hisznek majd az emberek, aki erre felkészült, aki tesz azért, hogy munkahely legyen és azért is, hogy a megtermelt ipari, mezőgazdasági javaknak legyen piaca. Aki, ha választani kell a tőkés érdek és a munkásérdek között, a munkásérdeket választja. Ilyen egyszerű az egész. A választ már száz évvel ezelőtt is a baloldal, a szociáldemokraták adták meg. Megyénkben az említett gondok különösen sürgetően jelentkeznek. Minden másra, a hazugságokra és elhallgatásra épült politikára csak legyintenek ma az emberek. Önbecsülésünknek tartozunk azzal, hogy ezektől mi továbbra is távoltartjuk magunkat. A szociáldemokraták, akik mögött nincsenek alapítványok, súlyos milliók, mégis a nagy megyei hagyományokhoz is hűen, segíteni akarnak. Ha létrejön nálunk is az egység — és erre jó esély van — kialakul egy szellemi műhely, mely közvetíti az itt élők számára programunk üzenetét. Szeretnénk elérni, hogy a nyilatkozat szellemében a lakosság, a szakszervezetek, az elfelejtett munkások, mezőgazdászok, bérből és fizetésből élők, a vállalkozók, nyugdíjasok, a baloldali értelmiség szociáldemokrata, szociálliberális tagjai, a környezetvédők, s a szimpatizánsaink támogassanak bennünket egységtörekvéseink, és programadó feladataink megoldásában. Oláh Péter Magyarországi Szociáldemokrata Párt Megyei Szervezete A gyógyszerek árai nem változtak Szekeres Tibor felvétele
