Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 ] 1993. július 20., kedd Az új Japán, a választások után Tokió (MTI) — Alaposan módosultak a politikai pártok közötti erőviszonyok Japánban, mi több: megteremtődött az Európában megszokott kétpárti váltóstruktúra kialakulásának lehetősége. Újdonságot jelentettek a vasárnapi parlamenti választások annyiban is, hogy a szigetország eddigi páratlan politikai stabilitásának helyébe esetleg huzamosabb ideig a bizonytalanság lép. Az új politikai erőegyensúly létrejöttével újfajta társadalmi mozgások is beindulhatnak: Japán idővel a mostaninál demokratikusabb országgá, a külvilággal szemben is sokkal nyitottabbá válhat. Hogy ilyen sokféle és mesz- sze mutató változásokra lehet következtetni a 40. parlamenti választások eredményeiből, annak oka az, hogy a korKépcsere a Kremlben Moszkva (AN) — Egy JAK-40-es különjárattal megérkezett Párizsból Moszkvába Szergej Prisze- kin festménye, amely hat évig volt dísze az ottani szovjet nagykövetségnek. Amikor a festményt bevitték a Kremlbe, zúgtak a Nagy Iván Harangtorony harangjai. Mostantól fogva a Nagy Kreml Palota főlépcsője felett, a György-terem bejáratánál nem a forradalmi proletariátus vezérének alakja köszönti a belépőt, hanem az orosz szent, Alekszandr Nyevszkij, a legendás hadvezér. A festő bibliai címet adott alkotásának: Nem az erdőben, hanem az igazságban lakik az Isten. mánypárt abszolút többségének elvesztése Japánban rendkívüli esemény. Eddig az LDP megszakítás nélkül irányította az országot közel negyven éven át úgy, hogy a politikai paletta másik oldalán lévő szo- ciáldemokata párt sohasem jelentett igazi hatalmi alternatívát. Ebben közrejátszott a konzervatív párt nevéhez fűződő páratlan japán gazdasági sikerek mellett az is, hogy a választók a döntő pillanatban mindig hátat fordítottak a balos japán szocialistáknak. Ez a kelet-nyugati globális szembenállást leképező politikai szerkezet szűnt meg egyszeriben Japánban most, hogy nagyobb befolyásra tettek szert azok a politikai középen elhelyezkedő — eltérő stílusú, liberális eszméket is hirdető — pártok, amelyek már valóságos kormányzati alternatívát jelenthetnek (az első számú ellenzéki párt, a szociáldemokrata párt, amely rendszerint a mandátumok negyedét szerezte meg, ezentúl csak 70 képviselőt küldhet az 511 tagú japán alsóházba). Most az SDP-vel közel azonos befolyáshoz jutottak a mérsékelt polgári pártok, a buddhista színezetű Komeito, a Sinszeito (Megújulás Pártja) és a Japán Új Párt is. Távolabbi parspektívában a japán ellenzéken belüli erőeltolódás sokak szerint elősegítheti majd azt, hogy a balos nézeteinek felülvizsgálatához már hozzáfogott szociáldemokrata párt idővel maga is szalonképessé váljék. Esetleg a párt szétszakadásával gyorsul majd fel ez a folyamat. Azzal, hogy a kormánypárt néhány újonnan alakult, és igen sikeresen szereplő párt támogatására szorul a parlamentben, megváltozott az egyszerű képlet: a győztes LDP a pártelnököt kormányfőnek fogadtathatja el. Parlamenti támogatásuk ellenében az új pártok — esetleg a Japán Új Párt és a Szakigake — beleszólnak majd abba, hogy Mi- jadzava, vagy az ifjabb, ötvenes éveiben járó Hasimoto Rjutaro volt pénzügyminiszter, Obucsi Keizo pártfőtitkár, vagy esetleg Kaifu Tosiki kerüljön-e a kormány élére. A választások után rögtön beindul a szokásos japán konszenzusteremtés, a megszokottól eltérően azonban több párt bevonásával. Ha az alkudozások nemcsak a színfalak mögött zajlanak le, és ha a politikai nézetek nyilvánosan összecsapnak, nem pedig egyszerűen hatalmi érdekek egyeztetétése folyik majd, az már a messzebbre mutató változásoknak is az előjele lehet. Üjabb Maastricht-halasztás Az uniószerződések brit ellenfelei mind elkeseredettebben küzdenek London (MTI) — A maast- richti uniószerződések brit konzervatív ellenfelei a parlamenten kívül a jog fegyverével is lőnek az egyezményrendszerre. Egyik tekintélyes képviselőjük, Lord Rees-Mogg, a The Times egykori főszerkesztőjének keresetére a londoni felsőbíróság hétfőn úgy ítélt, hogy jogi vizsgálatnak kell alávetni az uniószerződések parlamenti jóváhagyási folyamatát, mert abban — mint a keresetben olvasható — hemzsegnek a hibák. A vizsgálat késő őszig is eltarthat, és addig a kormány nem fejezheti be a törvénybe iktatási folyamatot a parlamentben. Az uniószerződések brit ellenfelei mind elkeseredettebben küzdenek, mert a parlament két házában eddig semmilyen trükkel sem sikerült feltartóztatniuk a ratifikációs törvényjavaslat haladását. A héten egyébként a parlamentben is új kihívás fenyegeti a kormányt. Az alsóházban ismét szavaznak arról, hogy az uniószerződések szociális fejezete része legyen-e a Nagy- Britanniában elfogadandó tör-, vénynek. A munkáspárti és a liberális ellenzék követeli a szociális fejezetet, amely alól Nagy-Britannia Maastrichtban a munkahelyek védelmére hivatkozva kivételt kapott, a kormány azonban egyelőre elutasítja azt. Tartani lehet tőle, hogy egyes fegyelmezetlen konzervatív honatyák az ellenzékkel szavaznak. Igaz, a szociális fejezetet talán még jobban gyűlölik, mint az egész uniószerződést, de semmi elvtelen- ség sem drága nekik, csak nyakát szeghessék Maastrichtnak. Ha az ellenzéki követelés győz, akkor ugyanis újra kellene tárgyalni az egész szerződésrendszert, kivéve belőle a brit kivételt. Brit lapok szerint a kormány végső esetben hajlandó inkább rövid úton egyoldalúan elfogadni a szociális fejezetet, csak hogy ne kelljen elviselni a szégyent: megint Nagy-Britannia az EK egységének akadálya. De addig is keményen harcol: hírek szerint két nagybeteg miniszterét is begurítja a parlamentbe a szavazótöbbség megmentésére — egyikük, Michael Heseltine ipari és kereskedelmi miniszter szívinfarktusból lábadozik. A moszkvai puccsisták nyugodtan alszanak Moszkva (AN) — Vajon sejtették-e valaha a hirhedett rendkívüli bizottság tagjai, hogy karrierjük végét a börtönben töltik, és bíróság előtt kell felelniök tetteikért? Valószínűleg nem, már csak azért sem, mert túl szűk körben mozogtak, s szinte semmit sem tudtak a nép hangulatáról. Legrémesebb lázálmaikban sem tudták elképzelni, hogy egyszer majd bíróság elé kell állniok. Munkatársunk arra volt kíváncsi, álmodnak-e, s ha igen, miről a moszkvai puccsisták? Vlagyimir Krjucskov: — Nem szoktam álmodni. Anatolij Lukjanov: — Fél kettőkor fekszem és hétkor már talpon vagyok. Már 10 éve így van, amióta a doktori disszertációmat írtam. A börtönben is ilyen volt az időbeosztásom. Az álmaimra nem emlékszem, fáradt ember vagyok. Oleg Baklanov: — Nagyon szépeket szoktam álmodni: 10-15 ezer méter magasan szoktam repülni gyönyörű földünk felett és világosan látom a ragyogó, tiszta színeket. Kedvem szerint alászállhatok és közelebbről is szemügyre vehetem azt, ami felkeltette az érdeklődésemet. A börtönben is ilyen álmaim voltak. Nagy élettapasztalattal rendelkezem és biztos vagyok benne, hogy minden jóra fordul. Gorba- csovval nem szoktam álmodni, elegem van a trükkjeiből. Dmitrij Jazov: — Nem szoktam álmodni. Lefekszem és alszom. Leéltem már az életemet, ötven évet szolgáltam a hadseregben, megszoktam a rendkívüli helyzeteket. Menjenek a fenébe a kérdéseikkel! Vlagyimir Sztarodubcev: — A szabad Oroszországról álmodom, de a hozzám hasonló embereknek nincsenek álomképei, mert naponta négy órát alszanak és tizenötöt dolgoznak. A gazdaságomban, az úgynevezett demokraták mesterkedései ellenére is jól mennek a dolgok. Majd meglátjuk, hogy meddig megy ez így... Gennagyij Janajev: — Teljesen normális dolgokról szoktam álmodni, egyébként mélyen alszom. Maguk is aludjanak jól, kedves elvtársak! Egy napokban közzétett tanulmány szerint az indiai Táj Mahal saját súlya következtében akár 8 centimétert is süllyedhet. A palotát egy indiai uralkodó építtette kedvenc feleségének Ágra városában. Az épület már most sem tündököl régi szépségében a falfirkák és a sok szemét miatt AP-felvétel A francia parlament a Versailles Palotában ülésezik. Az ülés célja, hogy a francia honatyák elfogadják azt az alkotmánymódosítást, melyet Francois Mitterrand elnök terjesztett be még a múlt évben, melyek megkönnyítenék a hibás intézkedéseket hozó kormánytisztviselők felelősségre vonását. A közelmúltban lezajlott, AIDS-el fertőzött vérkészítmények által okozott, botrány következtében nagyon valószínű, hogy a parlament elfogadja az elnök javaslatát AP-felvétel Kémkedni, de kire Le Carré elfecsérelte az életét és visszatér Budapest (B. P.) — Használható-e egy kém terrorcselekmények felderítésére, zavarosfejű politikai bajkeverők ellen? Egyáltalán, mire használható egy kém 1993-ban, amikor nincsenek egymással szembenálló és szemmel tartandó tömbök, hadigépezetek, megkülönböztethető ellenfelek? Ezekre a kérdésekre senki nem tud kompetens választ adni, de a zsák mindig megtalálja a foltját, s a hírszerző szolgálatokat sehol nem eresztették szélnek csak azért, mert a történelem megfosztotta őket lételemüktől, a hidegháborútól. A Time magazin — amerikai szemszögből — az ellenségnek ezt a viszonylagos elértéktelenedését így fejezi ki: „A szovjet sárkány ugyan megdöglött, de a hírszerzők hétköznapjait mérges kígyók sokasága népesíti be.” A hidegháború utáni korszak hírszerzési térképén még mindig az Egyesült Államok és Oroszország a két nagyhatalom. Az amerikaiak, mint legutóbbi iraki és Szomáliái hadműveleteik jelezték, megpróbálják felhasználni felderítő kapacitásukat az atomfegyverkezés megakadályozására és a helyi terrorszervezetek ellen. Senki sem tagadja közben, hogy továbbra is kémkednek Oroszország és az utódállamok ellen, ami azért is indokoltnak látszik, mert közülük három atomfegyverek birtokában maradt. Mindemelett, míg korábban a CIA költségvetésének túlnyomó részét a Szovjetunió emésztette fel, ma az Oroszország elleni műveletek az ügynökség eszközeinek csupán 15 százalékát igénylik. Robert Gates, a CIA igazgatója határozottan állítja, hogy a múltbéli hagyományokkal szakítva, a CIA többé nem vállalkozik kormányok és rendszerek megdöntésére, energiát és változatlan költségvetését a terrorizmus elleni harcra, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására koncentrálja. Az orosz hírszerzés, mely a KGB egyik utódszervezeteként Jevgenyij Primakov- nak, Gorbacsov egyik volt hívének vezetése alá került, emberben és pénzben egyaránt megszenvedte a rendszerváltozást és a Szovjetunió megszűnését. Most nemzetközi kapcsolatainak bővítését, a terrorizmus és a kábítószerkereskedelem elleni harcot nevezi fő feladatának. Primakov júniusban egyszer csak minden előzetes bejelentés nélkül feltűnt Washingtonban, ahol Wool- sey CIA-főnökkel és a kongresszus hírszerzési bizottságának tagjaival tárgyalt napokig arról, mit tehetne a két titkosszolgálat együtt a „mérges kígyók” ellen. A francia szolgálatot nemrégiben olyan vádak érték, hogy az Egyesült Államokban ipari kémkedést folytat. Ilyesmit természetesen soha senki nem fog elismerni a fejlett ipari országokban, még Japán sem, melynek hírszerzési tevékenysége a szakértők szerint 80 százalékban ipari és technológiai titkok megszerzésére irányul. Ebbe az irányba fordul a kínai titkosszolgálat figyelme is, miután korábban szinte teljes mértékben a szovjet szándékok kifürké- szésével volt elfoglalva. Az ipari kémkedés jelentősége rohamosan nő azáltal, hogy a gazdasági és kereskedelmi sikerért vagy túlélésért folyó harcban mind több ország folyamodik illegális eszközökhöz. Sem a fejlődő országok, sem a volt kommunista országok nem rendelkeznek ugyanis a szükséges anyagi eszközökkel ahhoz, hogy a technológiai újdonságokat megvásárolják. Inkább megpróbálják ellopni őket... John le Carré, az író, aki a kémregény műfaj legjobb és legolvasottabb szerzőjének számított egészen a nyolcvanas évek végéig, s megengedhette magának, hogy távol tartsa magától az újságírókat, néhány hónapja gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, mert kiadója már megköveteli tőle, hogy ezzel is növelje új könyveinek példányszámait. Legutóbbi interjújában lényegében arról beszélt, hogy mit érez a kém (John le Carré fiatalkorában maga is a brit titkosszolgálat tisztje volt), akinek elvették a kenyerét. Megkérdezték tőle, örült-e a hidegháború befejezésének. A válasz: „Nem éreztem nosztalgiát, de kétségkívül ugyanazok a traumák értek, mint a hírszerzőket. Lehet, hogy haszontalan volt az egész? Lehet, hogy elfecséreltem az életemet?”
