Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

1993. július 20., kedd Kelet-Magyarország 3 Nyíribrony nem adja fel A fiatalok a városokban keresik a boldogulást • Együttműködés a lakókkal lalkozás. És ezút­tal nem csal a lát­szat. Míg a falu­ban korábban alig 20-25 vállal­kozó volt, szá­muk mára meg­haladja a nyolc­vanat. Egy ilyen, alig 1200 lelkes községben ez még akkor is el­gondolkodtató, ha tudjuk, hogy nagy részük kényszerből dön­tött a megélhetés eme módja mel­lett. Mint például azok a traktoro­Nyíribronyi utcakép Balogh Géza felvétele Orémus Kálmán Nyíribrony — Megyénk­ben, ahol a munkanélküliség már-már katasztrofális mé­reteket ölt, különösen a kis­települések kerültek nehéz helyzetbe, hiszen hosszú távon szinte a puszta létük is veszélybe került. Az évtize­dek óta tartó elvándorlás ugyanis hirtelen felgyorsul, mert a fiatalok a még mindig több álláslehetőséget kínáló városokban keresnek boldo­gulást. Ám van, ahol nem adják fel. Például, Nyírib- ronyban, ahol az elmúlt har­minc évben mintegy négy­száz fővel csökkent a lakos­ság. A faluba érve azonnal szem- beötlik a tisztaság, a rendezett­ség. Minden arra vall, hogy a települést dolgos emberek lak­ják. Nagyon sok a munkanélküli — Az ibronyi emberek sze­retnek dolgozni, az már igaz — támasztja alá' Molnár Sán- domé polgármester. — Ám sokan hiába dolgoz­nának, minket is keményen sújt a munkanélküliség. A re­gisztrált állástalanok aránya meghaladja a húsz százalékot. Persze, az ibronyiakat, s fő­leg a munkanélkülieket aligha vigasztalja a tudat, hogy sok, jóval kedvezőbb adottságok­kal rendelkező település is el­fogadná ezt az arányt. A me­gyei munkaügyi központ bak- talórántházi kirendeltségének körzetében például, ahová Nyíribrony is tartozik, csak­nem 29 százalékos a munka­nélküliségi ráta. A falu miniatűr központja egy kisvárosnak is díszére vál­na, s ahány épület, annyi vál­Adóbevallások Nyíregyháza (KM) — A társasági adó hatálya alá tar­tozó vállalkozások csaknem 100 százalékban eleget tet­tek a február 28-ra előírt be­vallási kötelezettségüknek, kaptuk az információt az APEH megyei igazgató­ságától, amely a SZÜV-vel együttműködve több mint 3600 társasági adóbevallást dolgozott fel. A személyi jö­vedelemadó bevallások szá­ma mintegy 40 százalékkal haladta meg az elmúlt évit. Míg 1992-ben 68 500 sze­mélyi jövedelemadó beval­lás érkezett, addig 1993-ban több mint 95 ezren tettek eleget önadózás formájában bevallási kötelezettségük­nek. A személyi jövedelemadó bevallások számának növe­kedése évről évre megfi­gyelhető jelenség, állapítot- * ták meg a hivatal mun­katársai, akik szerint a jelen­tős növekedés között szere­pel, hogy az adózás rend­jéről szóló törvény álta­lánossá tette az adóbevallási kötelezettséget, a személyi jövedelemadó törvény mó­dosítása miatt szélesebb körben vált lehetővé a költ­ségelszámolás érvényesí­tése. Az elsődleges ok me­gyénkben feltételezhetően mégis az volt, hogy nagy mértékben növekedett azok száma, akik év közben meg­szűnt munkaviszonyuk mi­att nem tudtak munkáltató­jukkal elszámolni. sok, akik bérbe vették a tsz erőgépeit. Az ön- kormányzat azzal próbálja tá­mogatni őket, hogy nem vet ki iparűzési adót, de még így sem -könnyű leküzdeni a kezdet nehézségeit. A tsz egyébként, mely hosz- szú ideig szinte az egyetlen helybeli munkalehetőséget je­lentette, az utóbbi években ne­héz helyzetbe került. Ekkor hirdette meg eladásra a már korábban bezárt fűrészüzemet. És ezzel megkezdődött Nyír­ibrony legnagyobb jelenkori vállalkozása. Egy, a faluból el­származott üzletember ugyan­is összefogott néhány földijé­vel, megalapította a Csorna és Társa Kft.-t, és megvásárolta a fűrészüzemet, melyre ma már alig lehet ráismerni. Tervekben nincs hiány — A termelőmunka tulaj­donképpen csak most kezdő­dik, mert szinte mindent fel kellett újítanunk — mondja Kustán Miklós, az egyik társ- tulajdonos. — Harmincöt­negyven főt szeretnénk rend­szeresen foglalkoztatni, de ha minden úgy sikerül, ahogy el­A zsibvásár vasárnap sem szünetel a téren. Az áru­sok — kínaiak, oroszok, ro­mánok, grúzok és persze magyarok, sűrű kordont von­nak a metrófeljáró köré. Em­ber legyen a talpán, aki átvergődik közöttük. Portékáik tarkasága, bábe­li zsibongásuk a perzsavá­sárokat idézi. Olykor muzsi­kusok is fel-feltünedeznek, helyet keresnek maguknak a kirakott virágcsokrok, ciga­retták, kávésdobozok, rúzsok, s a jó ég tudja, miféle porté­kák közt. Az öreg néni ott állt a zsib­vásár peremén, ahol össze­mosódott a hangzavar, a rikkancs felhangja, az indián zene, a román gajdolás, meg a dobpergésre emlékeztető grúz beszéd. Látszott rajta, hogy nincs gyakorlata az efféle tényke­désben. Amatőr. Néha riadtan felnézett, ha valaki elhaladt előtte. Talán motyogott is valamit. Talán kissé megemelte a tenyerét, amin ott árválkodott három kockasajt. Lányom szereti ezt a zsib­vásárt. A változatos gitárpen­getést, a portékák tarkaságát, s ahogy az öreg nénit megpil­lantotta, láthatóan nem tud­ta: hova tegye. Mit keres itt, ebben a vasárnap déli far­sangban, kopottas öltözeté­ben, lehajtott fejű, halk mo­tyogásával? Es egyáltalán: az a három kockasajt milyen céllal várakozik ott? Ha a né­ni egy hirtelen bűvészmu­tatvánnyal elvarázsolná őket, terveztük, akkor ez csak a kez­det. Mert tervekben nincs hiány. Mindenekelőtt a fűrésztelep területén lévő hatalmas burgo­nyatárolót szeretnék hasznosí­tani, melyet a 80-as években épített a tsz, de azóta is üresen áll. Felmerült egy élelmiszeri- pari üzem létrehozásának gon­dolata is. Ám egyelőre oly sok a bizonytalanság, hogy csak kis lépésekkel szabad előreha­ladni. Mint a legtöbb helyen, itt is elsősorban a tulajdonvi­szonyok rendezetlensége okoz gondot. — Sajnos, elég sok haragost szereztünk a faluban ezzel a vásárlással — mondja szomo­rúan Pilló Károly, aki szintén társtulajdonos. — Szerettük volna megvá­sárolni az üzem szomszéd­ságában lévő mintegy, ötven- hektáros almáskertet. A föld tulajdonjogát végül is nem szereztük meg, a tsz csak a kertben található almafákat adta el nekünk. Ám később kiderült, hogy a kárpótlásra jogosultak közül sokan épp itt szeretnék vissza­kapni földjüket. Ennek ellené­helyükre egy galamb kerülne elő kabátja újjából, aztán egy pingponglabda — úgy még volna értelme az egésznek. De így? Ilyesféle gondolatok forog­hattak a fejében, ahogy át­vágtunk a perzsavásáron, el­haladtunk az oldalt árvál­kodó néni előtt, és tovalép­tünk volna a házsoron. To­valéptünk volna, mondom, ha hirtelen nem üti meg a fülün­ket valami fájdalmas macs­kanyávogás. Időbe telt, amíg rájöttünk, honnan szivárog a hang. Egy berácsozott pinceablak mé­lyéből szállt elő. Dohos leve­gővel keveredett, ahogy az öreg pincék lehelletébe min­dig keveredik valami efféle: öreg rönkök, dongafák, hasz­nált lim-lomok és macskák bűze. Meghatározhatatlan fuvallat, talán nem is a jelen­ből, inkább a régmúlt időből, tovatűnt évtizedék mélyéről, melyek ittfelejtették üledékü­ket: a pincék-rejtegette ha­szontalan, tengernyi kacatot. Aztán előtűnt a macska is. Vörösszőrű, kopottas jószág. Hátát felpúpozva, tempósan lépett át a rácsok közt—szin­te lassított mozdulatokkal, bizalmatlanul. Közben keser­vesen nyávogott. Horpadt bordáit látva nem kellett hoz­re, a kft. tulajdonosai bíznak abban, hogy hamarosan min­denkivel sikerül megegyezni, s feloldódnak az ellentétek. Addig is az üzem termel, ládá­kat, raklapokat, tartályládákat gyártanak, ma még elsősorban saját részre. Nagymértékben csökkentve ezzel a munkanél­küliek számát. A telefon sokba kerül Különösen biztató, hogy az üzem kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik a falu lakóival. Kiderült például, hogy meglehetősen sokba ke­rül a telefon bevezetése, ezért most a legközelebb lakókkal akarnak összefogni, akik így hamarabb és szintén olcsób­ban jutnának vonalhoz. Mindezek ellenére, nem si­került még megállítani a la­kosság számának csökkenését, bár annak üteme számotte­vően lassult. De Nyíribrony- ban egyre többen kezdenek hinni abban, hogy a meg- fordíthatatlannak tűnt folya­matok egyszer mégis megfor­dulnak. És a mai helyzetben már ez is eredmény. zá különös jóstehetség, hogy megállapítsuk: régen ehetett utoljára. Lányom előbb tanácstala­nul rámnézett. Aztán benyúlt a zsebébe. Végül, mint aki hirtelen megvilágo­sodik: visz- szapillantott a tér sarkán, a zsibvásár peremén ácsorgó öreg né­nire. És már futott is. Csak annyit láttam, megáll a kopott öregasszony előtt, egy pénzdarabot nyújt át neki, elvesz egy sajtot, és szalad vissza. A néni kikerekült szemmel vizsgálgatta a tenyerébe he­lyezett, fénylő tízforintost. Mintha maga sem hitte volna az egészet. Mintha az egész árva ácsorgás ott a zsibvásár peremén, az összemosódó ze­ne határán, kezében a három kockasajttal, nem is céltu­datos tevékenység lett volna, inkább valami mozdulatgya­korlat, pantomin, aminek cél­ja a tétova mozdulat maga. A macska nézte a földre helyezett sajtot. Lányom figyelte a vörös macskát. És amikor az enni kezdett, látha­tóan helyreállt mindkettejük­ben a megbolygatott világ­rend. Enni kapott a pihcelakó, kopott jószág. Az öreg néni mozdulata pedig, amiről ko­rábban nem lehetett tudni, milyen célt szolgál, most hir­telen megvilágosodott. Tárca Szepesi Attila A macskasajt Nézőpont ; Ipari kémkedés Cselényi György r udom, nem vagyunk ipari nagyhatalom, de ha a gazdasági és más ter­veinket meg akarjuk valósí­tani, a technikai-műszaki, de egyéb területen is lesz mit másoktól megvédenünk. Sőt meglehet, sok helyütt már vannak is olyan újdonságok, találmányok, ami iránt bár­hol a világon különös érdek­lődést tanúsítanának. Igen, az ipari kémkedésre gondolok. A hírek szerint e téren még az egymással szö­vetséges államok sem szé- gyellősek, s minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy megtudják, mit kutat, tervez, fejleszt, gyárt a má­sik, s azt hol, illetve kinek kí­vánja értékesíteni stb. Ter­mészetesen a mennyiség sem érdektelen. Ki tudja, a magyar válla­latok és vállalkozók fel van- nak-e készülve arra, hogy kellő biztonsággal megálla­pítsák, a partnernek jogos és az üzletkötéshez elenged­hetetlen, vagy azt jóval meg­haladó az érdeklődése. Az ipari titkokra minde­nütt nagyon vigyáznak. Pél­dául a tervek szerint a kelet­ukrajnai Harkovban meg­szüntetik a pedagógiai főis­kolát és eszközeinek felhasz­nálásával úgynevezett gaz­dasági biztonságot oktató szakot hoznak létre. A védő szervezet egy-egy üzleti parner megbízhatóságát, pénzügyi hátországát, is képes lesz feltérképezni. Nyugaton azt tartják, az ügynökök a konkurrens vál­lalathoz igyekeznek beépül­ni. Ahová „ kell", pici mikro­fonokat, poloskákat helyez­nek el, de állítólag a tele­faxos és a számítógépes in­formációkhoz sem lehetetlen hozzájutni. Már hallottam olyat is, hogy a valamilyen szem­pontból fontos helyekről ki­kerülő hulladékot is átvizs­gálják, félbehagyott, de lé­nyeges információkat tartal­mazó jegyzőkönyvek, s egyéb iratok után kutatva. S végül a számos apró adatból összerakják a követendő stratégiájukat nagyban be­folyásoló képet. Szóval ne legyünk kishi- tűek, s ne gondoljuk, hogy mi magyarok nem jöhetünk rá olyasmire, ami másokat is nagyon érdekelne. Vi­gyáznak arra, kinek, mit mondunk, vagy mutatunk. Kommentár ______________________ Társadalmi kontroll Baraksó Erzsébet nz érdések sokasága vető- J\. dik fel a szülők és a pedagógusok körében a mi­nap meghozott parlamenti döntés nyomán az oktatási törvényekről. Hogyan lesz ezután: nyolc, vagy tízosztá­lyos iskolába járnak a gye­rekek? Mi az iskolaszék? Mit fizet az állam taníttatás­ra, és mibe kerül az a csalá­doknak? Mi lesz a tehetsé­ges, de szegény tanulókkal? Talán maguk a tör­vényalkotók sem tudnák megmondani, ha szeptem­bertől új modellek szerint szerveződik az oktatás, an­nak milyen következményei várhatók mondjuk nyolc év múlva. Egyes szakcikkek törvényértelmezése szerint e tankötelezettséget nem kö­telező 10 éves életkoron túl az általános iskolában telje­síteni. Épp ellenkezőleg, az a megfogalmazott cél, hogy a diákok érdeklődésüknek, képességüknek és tehetsé­güknek megfelelő tovább­tanulást és pályát választ­hassanak. Erre viszont al­kalmatlanok egyes, ma zsák­utcának számító iskolatípu- * sok, helyettük a megfelelő szinteken átjárható intézmé­nyekre volna szükség. Sok szülőt a leginkább a taníttatás költségei aggasz­tanak. Ezzel kapcsolatban az illetékes szakember, Kál­mán Attila államtitkár épp Nyíregyházán nyilatkozta: úgy kell felkarolni és tanít­tatni a tehetséges, de sze­gényebb gyermekeket, hogy fizessenek többet azok a szülők, akik jómódúak, de gyermekük a tudományok­ban nem jeleskedik, vagy éppenséggel lusta. Tudjuk, volt időszak, ami­kor egyes hozzájárulások, például a kollégiumi díjak megállapításánál a szülők­nek csak a papíron szereplő jövedelmét vették alapul, nem a tényleges vagyoni ál­lapotot. Ma is léteznek lát­hatatlan jövedelmek, a pa­pír most sem mindig meg­bízható. A megalakítandó iskolaszékekre vár egyebek között az a feladat, hogy a taníttatás költségeiről az in­tézményekben a valós vi­szonyok alapján, a társadal­mi kontroll érvényesülése mellett dönthessenek. HÁTTÉR Belvárosi portré Balázs Attila felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents