Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

' 1993. július 19., hétfő AUTÓSÉLET -> DIVAT ........................................... folet-Magyarörezág“ 15 A holnap autója: elektromos MTI-Press — Annyiszor kiáltottak már heurékát és any- nyiszor csüggedtek el az elekt­romos meghajtású autók hí­rein, hogy az ember némi tartózkodással fogadja a köz­lekedéstechnika eme forra­dalmával kapcsolatos újabb és újabb híreket. Ezúttal azonban mintha mégiscsak valami nagy ugrás sikerült volna. A Müncheni Műszaki Ellenőrző Szervezet egyik telepén most próbálnak ki egy újfajta akku­mulátort, és ez a hírek szerint egymaga megoldja mindazo­kat a problémákat, amelyek miatt az elektromos jármű igazán nem is terjedhetett el. Ez az újfajta, könnyű, olcsó akkumulátor hosszabb időtar­tamú, és a szokásos több órás feltöltés helyett mindössze 3 perc alatt feltankolható. Ab­szolút nemzetközi találmány: egy amerikai cég izraeli te­MTI-Press—A cím szerint módosítják sokan a szlogent, miszerint a biztosítás bizton­ság! Persze alapvetően az ere­deti szlogen az igaz, ám az utóbbi időben egyre több gon­dot okoz, hogy a járműbiz­tosítással foglalkozó biztosí­tók mind kiterjedtebben alkal­mazzák a számítógépes kalku­lációs módszereiket. Azok vi­szont a nyugati vagy távolke­leti gyáraktól kapott igen drá­ga alkatrészárakkal és a hazai­aknál jóval rövidebb szerelési időkkel számolnak. A szak­szerű nyugati árak meg idő­normák és a hazai valóság közti különbségeket azonban a komputer nem veszi tudomá­sul, és ilyen vagy olyan okból vitathatónak ítéli a számlát. S amíg a tisztázás folyik, nem fizetik ki a műhelynek a számlát, az meg nem adja ki a kész és már neki is útban lévő kocsit a türelmetlen tulajdo­nosnak. Ebben a helyzetben, amikor a maga szempontjából mind­három félnek igaza van, csak szőrmentén lehet tanácsot ad­ni. Ha nincs biztosítás, s a tulaj­donos kispénzű, a kocsi meg öregecske, s ráadásul még „szocialista” is, a márkaszer­vizek helyett ajánlatosabb ki­sebb, egyszerűbb eszközökkel dolgozó javítóműhelyt keres­ni. De ott is érdemes előre pontosan tisztázni, hogy mit kell javítani, és az mibe kerül majd. Aki biztosan minőségi al­katrészt akar a hibás helyére építtetni, inkább maga vegye azt meg szakboltban. Jobb he­lyeken ugyan drágább az al­katrész, de ott a számlára rá te­lepén egy orosz emigráns fej­lesztette ki, és Németország vizsgáztatja a normális forgal­mi körülmények között. Az újdonság műszaki alap­elvéről: a másfél V-os nor­mális kiselemekben az elek­tromos áram egy cink elektród oxidációja közben keletkezik. Ez az elektro-autó meghaj­tásához kevés. Régóta tudják, hogy a cinkelem kapacitását úgy lehetne növelni, ha sokkal nagyobb volna az aktív felü­lete. A legjobb a porforma le­hetne. Ez azonban eddig nem volt használható, mert tűz­veszélyes. Az amerikai cég Iz­raelben élő orosz kutatója ki­fejlesztett egy eljárást, amely- lyel a cinkpor tűzálló lesz, és immár feldolgozható szivacs- szerűen lyukacsos, azaz belül rendkívül nagy felületű indák­ká. Az így készülő áramforrás tízszer több energiát ad, mint a hét írami annak számát, gyár­tási idejét is. Persze akad bő­ven olcsóbb, bontott darab is. A valóban sérült vagy öreg kocsiból bontottat kritikus helyre (kormány, fék) nem ajánlatos beépíttetni. A ka­csintással „bontottnak” minő­sített (ilyenkor ez azt jelenti, hogy vagonból vagy kamion­ból „bontották” ki, illetve csempészték be a valóban gyá­ri új alkatrészt) olcsóbban kap­ni, minőségével sincs baj, csak néha nyomozók érdeklődnek az eredete felől. Ha biztosítva van a kocsi, elöljáróban meg kell érdeklőd­ni, hogy a javítóműhely kap­csolatban áll-e a kocsit biztosí­tó intézettel. Ha igen, pontos előkalkulációt kell kérni, lehe­tőleg az „audatex” biztosító- rendszer, vagy az „eurotax” kalkulációskatalógus alapján. Szinte bizonyos, hogy a végösszeget hallva a tulaj­donos megdöbben majd, és lehet, hogy a minél kisebb kár­térítési összegre törekvő biz­tosító sem örül. De jobb elő­zetesen egy fél napot tájéko­zódással tölteni, mint később egy fél hónapot várni arra, míg az árat lefele szorítani igyekvő biztosító, és a felfele módosí­tani óhajtó műhely végül is megegyeznek, s a tulaj átve­heti a járművet. Attól ugyanis még igen messze vagyunk, hogy a biztosítási feltételek közé felvegyék azt is, hogy ilyen esetekben a tisztázás ide­jére a biztosító egy hasonló kocsit díjmentesen rendelke­zésére bocsát a biztosítottnak. (Mert a hozzánk csak az árak­ban begyűrűző nyugaton ilyesmi is van ám!) Válasszuk inkább a bizton­hagyományos ólomakkumu­látor. Az eljárás nagy remények­kel kecsegtet. Az elhasznált, azaz oxidálódott cinkelektró­dákat ugyanis össze lehet gyűjteni, és egyszerűen oda lehet szállítani, ahol olcsó a villanyáram. Vagy feltöltésére felhasználható a hagyományos erőművek éjszakai műszakjá­ban termelt elektromosság, az­az a holtidő hasznosítható. Viszonylag egyszerűen rege- nerálhatók a cinkelektródák, amelyeket aztán vissza lehet vinni a telephelyre. Az ilyen energiaforrással működő vil­lanyautó tankolása úgy tör­ténik, hogy kihúzzák az el­használt cinkrudat, behelyezik az újat, és a jármű mehet is tovább. Az eljárás a környe­zetet nem szennyezi. A Münchenben vizsgált Mercedesbe Izraelből hozzák ságot! Ám a bosszúságok el­lenére a biztosítás mégiscsak biztonságot ad. Sajnos, a na­gyon megugrott biztosítási dí­jak és az általános munkahelyi balesetbiztosítás (ami még a munkába menet történt bale­setet is üzeminek minősítette) megszűnte miatt egyének és vállalkozók egyaránt spórolni igyekeznek a biztosításon. S hogy ez a rosszul ér­telmezett takarékosság milyen következményekkel járhat, egy, a közelmúltban előfordult balesetet ismertetünk. Egy keresztezésben, a lámpa zöldre váltásakor a második­nak várakozó kocsi hirtelen teljes erővel beleugrott az előtte lassan induló farrészébe. Jelentős kár keletkezett mind­két kocsiban. A hátsó jármű vezetője elmondta, hogy a csúszó tengelykapcsolójú, ezért nehézkesen gyorsító ko­csiját javította meg. S amikor a csúszós kuplunghoz szokott módon felengedte a pedált, a megjavított tengelykapcsolójú kocsi musztángként ugrott ne­ki az előtte indulónak. Eddig azt mondhatnánk: van ilyen, szerencsére senki sem sérült meg. Ám kiderült, hogy a hibás kocsinak nincs cascó- ja, s hogy a tulajdonos papíron még nem vette át a javított jár­művét. Ezért a műhely vezetőjének nem lett volna szabad neki a forgalomban kipróbálásra át­adnia. A másik kocsiban kelet­kezett kárt a kötelező alapján ugyan megtéríti a biztosító, ám a megjavítottért a műhely felel. Az persze védekezik, tárgyalást kér, s addig most már sérülten sem adja ki a kocsit. a napenergiát hasznosító üzemben regenerált cinkszi­vacsot. A kísérletek eddigi ta­nulsága meglepte a szakem­bereket is. A müncheni forga­lomban egy ilyen meghajtású, 3,5 tonnás kisteherautó 300 km-t képes megtenni. A me­nettulajdonságok megegyez­nek a dízelmotoros fajták jel­lemzőivel. Kiszámították, hogy egy Volkswagen Golf ezzel az energiatárolóval 500 km-t futhat. A kísérleti kocsit beállították egy mélyhűtőkam­rába. Három napon át mínusz 20 fokon tartották, mégis azonnal indult. És miközben folyik az új cinktelep kipró­bálása, már azzal kísérletez­nek, miképp lehet folyékony cinkoldattal helyettesíteni, mert akkor az autók egysze­rűen tankolhatnák — mint ma a benzinkútból — az elektro­mos hajtófolyadékot. Tartalék MTI-Press — Bármikor előfordulhat, de szabadság idején, külföldi autótúrán a szokottnál is nagyobb az esé­lye, hogy a kocsiba bezáródik a nyitó- és indítókulcs is. Bár az autótolvajok köztudomá­súan mindenfajta kocsit pil­lanatok alatt ki tudnak nyitni, ám még ha vétlenül ott is ólálkodnának a napégette par­kolóban, aligha jelentkeznek kulcscsomóik és ismereteik fi- togtatására. Marad hát a keserű megol­dás, az önbetörés, azaz vala­melyik kisméretű ablaknak a bezúzása (aminek láttán a helybéliek nem egyszer a „tet­tes” nyakára hozzák a rendőr­járőrt is.) Megelőzhető az önbetörés, ha a kocsi kulcsának egy má­solatát olyan helyre rejtjük, amire a kocsitolvajok véletle­nül sem gondolnak, de ame­lyet — esetleg egyszerű kis szerelőművelet árán — kívül­ről is el lehet érni. S ha aztán bezáródnak a kulcsok, ezt a szupertartalékot használva megelőzhetjük az önbetörést. Ilyen biztonságos hely vala­melyik keréktárcsa, pontosab­ban porvédő, vagy dísztárcsa belső felülete, ahová — a felü­let előzetesen való alapos le­tisztítása és megszárítása után — jó minőségű szigetelősza­laggal ragasztható be a rozsdá- sodás megelőzésére bezsíro­zott tartalékkulcs. Elrejthető a tartalékkulcs az ütközőlécbe, vagy annak „ba­báiba”. Ha azok fekete mű­anyagból készültek, termé­szetesen fekete szigetelősza­laggal. Hasonlóan jó rejtek le­het a kocsi megemelésére szolgáló, az alváz aljára he­gesztett rövid cső — szaknyel­ven zártszelvény — belső vé­ge, vagy a leszerelhető rend­szám belső felülete is. Egyszerű, de ugyancsak ha­tásos, ha a fontos okmányok (útlevél, forgalmi, jogosít­vány) tokjába is kerül egy pót­kulcs. Ám, ha ellopják az ok­mánytáskát, mindjárt kulcsot is kapnak a járműhöz! Protekció „Ha kilenc másodperc alatt futnám a 100 métert, biztos, hogy azt írnák ró­lam, hogy ez csak termé­szetes, hiszen protekcióval tettem." P. Henin a francia elnök sógora Négyszelepes dízel Hazánkban is bemutatták a kis Mercit Budapest (MTI- Press) — Július elején mutatták be nálunk a nagy sikerű kis Mer­cedes, a 190-es mo­dem utódját alkotó új kiskocsiosztályt. Ä Mercedes C-osztályú kocsik csaknem azo­nos főméretűek, de négy változatban és hétféle — 180-astól 280 köbcentimétere­sig — teijedő motor­választékkal készül­nek. A motorok közül a világon elsőként alkalmaztak dízelen is hengerenként négy-négy szelepet (lásd a baloldalon lévő ábrát). A megkettőzött szelepek­nek és közvetlenül az azok elé befecskendezett, és ezért igen jól keveredő üzemanyagnak köszönhetően a C-220-as és C-250-es dízelek fogyasztása teljes gáznál nyolc száza­lékkal csökkent, a teljesít­mény 20 százalékkal nőtt, és a károsrészecske-kipufogás 30 százalékkal csökkent. A biztosítás — bosszúság Amíg a tisztázás tart, a biztosítók nem fizetnek az ügyfélnek Düsseldorfi divatpiac Budapest (KM) — A ne­ves nyugati szakvásárokon egyre több helyen jelennek meg a magyar résztvevők, egyáltalán: több szakmai mustrát ismernek meg a szakemberek, és részlete­sebben tájékozódhat a köz­vélemény is. Az IGEDO Düsseldorf ruházati szak- kiállítás is az újonnan meg­ismertek közé tartozik. Sajó Zsuzsa budapesti képviselő így mutatja be: - 1949-ben, a Német Szövet­ségi Köztársaság alapításá­nak évében 24 női felsőruhát gyártó cég összefogott és létrehozta a „Női felsőruhá­zat érdekközösségét” (Inter­essegemeinschaft für Da­menoberkleidung — innen ered az IGEDO rövidítés), hogy megtartsák a háború utáni első értékesítési jel­legű divatrendezvényüket. Tekintettel a berlini blo­kádra, Düsseldorf városát választották színhelyül, s ez­zel az első düsseldorfi ren­dezvénnyel olyan fejlődés vette kezdetét, amely az eu­rópai szakvásárokat mérv- adóan befolyásolta. Gyors növekedésével Európa leg­jelentősebb divatpiaca lett. 1972-re a világ legkor­szerűbb vásárlétesítményét hozták létre, amelyben a női felsőruházat mellett ma már a férfi és gyermekkonfekció is helyet kapott, s a „vásár a vásárban” megoldással a fe­hérnemű, kalap, fürdőruha és a sportruházat térhez ju­tott. Az évek során számos szakvásárral egészült ki, melyek közül most csak a legjelentősebbeket emeljük ki. Collections Premieren Düsseldorf—CPD. Amikor ----------------a piackuta­collections fokból lá­premieren de™11, ho§? düsseldorf a beszerzők mar az---------------------------IGEDO vásárok előtt márciusban és szeptemberben rendeltek a következő divatszezonra, a vásárvezetőség azonnal rea­gált: 1982-ben bevezették a CPD-t. Az új szezon kezde­téhez a vásár megadja az első fontos divatinformá­ciókat, és egyben ez az első rendelés feladási lehetőség is a divatszakma kereskedői számára Németországban és külföldi társaiknak a világ minden részéről érkezve. Az idén augusztus 1-4. között már az 1994-es nyári szezon modelljeit mutatják be. A premierműsorok keretében nem kisebb cégek jelentkez­nek, mint Laurel, Karl La­gerfeld, Escada, Tristano Onofri, MarcCain. Ez lesz egyébként az IGEDO 200. vására. 1991 márciusában tartot­ták az „új időszámítás sze­rinti” első európai nem­zetközi di­vatcikk vá­sárt, amelyet azóta évente kétszer ren­deznek az egyesült Ber­linben. Az új ModaBerliN- nel összekapcsolódik Berlin, műit a korábbi divatváros hagyománya a jelenkor je­gyében a keleti és a közös európai piacokkal, mintegy jelképes hídként. A legkö­zelebbi ModaBerliN au­gusztus 8-10. között jelent­kezik. First View. Mint ahogyan címe is jelzi, ez az első pil­lantás a leg­újabb düs­seldorfi di­vatra! Ezzel a szakvá­sárral az IGEDO ön­magát előzi meg, lehetősé­get adva a kereskedőknek az igazán gyors reagálásra. 1983. január 10-11. között tartották az első First View szakvásárt, s együtt jelentek meg a férfi és női informá­ciók, trendek s azonnali vá­sárlási, szállítási lehetőséget adott. Az idei második ren­dezvényjúlius 11-12. között volt. Az IGEDO Düsseldorf és szakvásárai pro­fesszionális ren- dezvények, amelyek maxi­mális nyitott­sággal közeled­nek a magyar kiállítók, vásár­lók, divatterve­zők, vásárláto­gatók felé. Az önálló kiállítók között négy éve vannak magya­rok, főként di­vattervezők. La­punk divatrova­tában megtalál­hatják majd ol­vasóink — a bu­dapesti, párizsi, római, londoni divatajánlatok mellett — a düs­seldorfit is. íme. FIRST NEW FASHION IN DÜSSELDORF Sportos összeállítás IGEDO FELVÉTELEK Az augusztusi ModaBerliN két mo­dellje

Next

/
Thumbnails
Contents