Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. július 19., hétfő Megvédik a jövő századnak az épületeket A Nyírvíz és a Takarékpalotát támadja a víz és a só • Rohamos állapotromlás tapasztalható A Nyírvíz palota A szerző felvétele Nyíregyháza (KM) — Többen mondják, akik évtizedekkel ezelőtt Nyíregyházán laktak, vagy ott hajdanán sokszor megfordultak, a városkép oly annyira megváltozott — előnyére — hogy szinte nem ismernek rá. Mi, akik itt élünk, mivel mindennap látjuk, ezt hajlamosak vagyunk nem észre venni. A dicséretnek a lakosság igencsak örül, de az építőipari szakemberek tudják, még sok a probléma. Nem jelentéktelen — Nyíregyháza számos középülete: a Nyírvíz, a Takarékpalota, építészeti szempontból országos viszonylatban sem jelentéktelen — mondta Károly Géza, a Terra- nova Centrum képviselője. — Ugyanakkor elsősorban a homlokzatukon a felújítások ellenére is, rohamos állapot- romlás tapasztalható, ami a megjelenésüket jelentősen rontja. Ezek és a többi kisebb-na- gyobb építmény egyik legnagyobb problémája a falnedvesedés és rajtuk különböző sók megjelenése. Mindezek következtében a vakolatok leválnak, illetve a lábazat elporlad, ezzel együtt a hőszigetelő képességük jelentősen csökken. Jelentős szerep □ A hírek szerint a Nyírvíz és a Takarékpalota felújításában önöknek jelentős szerepe lesz. — Egy tervező elkészítette a két középület felújításának tervét — folytatta Károly Géza. — Az ő felkérésére a Ter- ranova elvégezte a falak teljes analízisét, és a rekonstrukcióra javaslatot tett. A Nyírvíz és a Takarékpalota jelentős részén a teherhordó szerkezeteket (falak, alapok) igen radikális hatású sók támadták meg. A szerkezetekbe jelentős meny- nyiségű talajvíz szivárgott. Ha ellenük időben nem teszünk, az épületekben komoly károk keletkezhetnek. Hasonló mondható el a sóstói Krúdy szállóról, a Svájci lakról és a volt kádfürdőről is. A szakember elmondta, a Terranova a házak állagának megóvásában mintegy 100 éves tapasztalattal rendelkezik. Nyugat-Európában számos óvárosi épületet hozott rendbe, s szépített meg. Magyarországon a budai Sándor- palotát, a pannonhalmi apátságot és a kecskeméti színházat az ő anyagaival védték meg. Nyíregyházán Terranova-ter- mékeket használtak fel a Du- nabank épületénél is. — Nem titkolt szándékunk a megyében lévő épületek rekonstrukciójába intenzíven bekapcsolódni — említette a cég képviselője. — Természetesen az anyagaink a régi és az új építmények hőszigetelésére is alkalmasak. Velük a számítások, illetve tapasztalatok szerint a hagyományos anyagokhoz képest 30 százalékos fűtési energiamegtakarítás érhető el. Ennek ásványi eredetű és környezetbarát anyagot tartalmazó nemesvakolattal teszünk eleget. Modern anyag □ Az önök által alkalmazott anyagok és technológiák mennyire terjedtek él? — Azt egyre többen ismerik, de még közel sem elegen. Szándékunkban áll az oktatására, ismertetésére a szakmunkásképző iskolákban és szak- középiskolákban is sort keríteni. Erre azért van szükség, mert gyakran a szakemberek tudásának és technológiai fegyelmének hiányosságai a modem anyag felhasználása során derülnek ki. Egyébként, ha igénylik, kőműveseket képezünk ki, az építés helyszínén pedig szaktanácsot adunk. Permetszert találtak az ivóvízben Lakossági veszélyeztetés címén feljelentették az ismeretlen tettest a rendőrségen Mátészalka (KM - Sz. E.) — Lakossági bejelentés riasztotta a napokban a SZA- VICSAV mátészalkai ügyeletét. A bejelentő elmondása szerint sárgás színű, habos, bűzös víz folyt a csapokból a Nyírcsaholy felé vezető úton. A SZAVICSAV ügyeletese értesítette az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Mátészalkai Városi Intézetének főorvosát, dr. Kása Zsigmondot, akinek intézkedése nyomán megvizsgálták az ivóvizet, amiben Bi-58 nevű permetezőszert találtak. A SZAVICSAV azonnal lezárta a fertőzött szakaszt, s egy Nyíregyházáról kirendelt lajt- kocsi segítségével szervezték meg a lakosság ivóvízellátását. Az érintett vezetékben a szabványérték harmincszorosát találták foszforsavészte- rekből. A tiszti főorvos hivatalból feljelentést tett a rendőrségen, ismeretlen tettes ellen lakossági veszélyeztetés címen. A rendőrség házról házra járva próbálta kideríteni, hol kerülhetett szennyeződés az ivóvízbe. A szennyeződés oka, hogy egyes helyeken a városi vízvezetékről működtetett kerti csapról végzik a locsolást és a permetezést is. Van ugyan a rendszerben egy biztonsági csap, ami megakadályozhatja a permetszer bejutását, de meghibásodása vagy a tulajdonos feledé- kenysége esetén bekerülhet a rendszerbe a szennyeződés. Szerencsére jelen esetben tragédia nem történt, mivel a permetezőszer erős szagát rögtön érzékelte a lakosság, de könnyen nagyobb baj is történhetett volna. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felhívja az önkormányzatok és a lakosság figyelmét, hogy a permetezőcsövet ivóvízhasználatra csatlakoztatni szigorúan tilos, és kérik az önkormányzatokat, hogy településükön végezzék el az ez irányú ellenőrzéseket. Sajnos nem először fordul elő ilyen eset, korábban Nyírbátor vonzás- körzetében tapasztaltak hasonló vízszennyezést. A rendőrség folytatja a nyomozást az ügyben. A vízhálózati rendszer tisztítási költségeit és az ügy kapcsán felmerülő egyéb kiadásokat a szenynyezést okozónak kell kiegyenlíteni.--------------Tárca— A májlandi katona nótájában megállapította a nagyabonyi tornyok számát, csak Pesten (természetesen az óbudaiakat sem npellőzve) nem tudjuk, hány toronyban húzzák meg a déli harangszót, és hány néma torony van, amely csak cifraságnak való? A pesti gyerekek nem járnak harangozni, mint a vidéki fiúk, egyetlen pesti ismerősöm sincs, aki a harangkötél végén odakünn lebegett volna a toronyablakon kívül, mint az a falusi gyerekkel bizony megesik, ha erején felül a nagyharangot hozza lengésbe. A torony ebben a városban nem arra való, hogy ablakából a városvégi tüzet vagy a messze kanyarodó országúton a közelgő vásárosokat figyeljük; hogy a toronyból benézegessünk az udvarokba, ahol éppen virágait gyomlálja a kántorkisasz- szony, vagy disznót ölnek a papnál. Nem is tudni, hogy mire való Pesten a torony, talán csak arra, hogy levegyük a kalapunkat a lábánál, ha odafent megszólal a temetési harangszó... hogy menedékhelyet adjanak galamboknak és vércséknek... hogy nyaranta hűvös, nedves árnyékot vessenek. Hogy felemelt, ég felé mutató ujjai volnának ők a földnek, amelyek az ember gondolatának irányát megszabnák, áhítatba vezetnének, az utat mutatnák a tévelygőknek: azt talán nem is tudják Pesten! Hány torony van Pesten, amely a gazdag emberek palotáinak ormán hivalkodik és a gazdagság, a hatalom, a pénz mutatója? Hány torony áll szemközt az Isten tornyaival, amely tornyokhoz a döly- fösség volt az építőmester és a kevélység a kőmíves? Ahol sohasem szólalnak meg a lelkek harangjai, ahol nem érzi az emberi alázatosság kicsinyességét, hol a szegények verejtéke csüng az esőcsatornán, és a gazdagság irányítja a szélkakast? A Gellért-hegy tetejéről valamikor szerettem volna megszámlálni Pest tornyait. De a messziségből sohase tudtam mind végig kiválogatni az igazi tornyokat az emberek hamis tornyai közül, oly magasra emelkedtek már azok, mint akár Istennek tornyai. Hiszen ha mindenütt az Urat dicsérnék, a jót szolgálnák, az angyalok énekét fújnák e tornyok alatt: akkor nem volna baj, akárhány torony emelkedik a háztetők felé. De én azt hiszem, hogy sok van e tornyok között, amelynek alapzata ingovány vagy talán még bizonytalanabb hiúság, mint ahogy az emberek között is így szokás, akik magukat toronynak képzelik, és azt hiszik, hogy kiemelkednek az embertársaik közül. Ugyan hány igazi torony van Pesten? Ki tudná azt megmondani? Az Újság, 1923. Krúdy Gyula Hány torony van Pesten? Nézőpont ; Alvég, Felvég és utca Balogh Géza at yírderzsen jártam a ly minap. A községházán diskuráltunk a polgármesterrel, aki egy idő után kis falujárásra invitált. Sorra vettük a templomokat, az iskolát, a boltot, a gázcsere- telepet..., szóval nem hagytunk ki egyetlen utcát sem. A séta közben beszélgettünk persze. A polgármester sorolta a gondokat, név szerint megnevezve mindegyik utcát. Csak sokára tűnt fel, hogy mi nekem olyan furcsa. Itt az utcák még véletlenül sem a történelmi nagyjaink nevét viselik, csak úgy emlegetik őket, hogy Hodászi út, Gyulaji út, Gebei út... S nem csak hogy így emlegetik őket, de ez a hivatalos nevük is. A kollektív bölcsesség igen ritka példájának vélem ezt. Az ésszerűség, a hasznosság példájának. A történelmi személyek nevének választása mindig magában rejti azt a veszélyt, hogy a nagy változások idején az új elit egyáltalán nem úgy értékeli a névadó életét, mint a korábbi hatalom, nyomban megváltoztatja hát az utca nevét. így lesz a Dessewffy utcából Rákosi út, a Puskinból Deák Ferenc utca. Többnyire persze a lakók megkérdezése nélkül történik mindez. Igaz, őket az esetek jó részében nem túlságosan izgatja a névváltozás, hiszen ők többnyire a sokszor évszázados szóhasználathoz ragaszkodnak, legyen bármilyen rendszer. Az egészen kicsi falvakban Alvég, meg Felvég, a nagyobbakban pedig Hodászi út, Gyulaji út..., amelyik községbe vezet. így volt ez nagyon hosszú ideig, egészen addig, mígnem ide is betört az ideológia. Persze nem mindenhol, mint a derzsiek példája is mutatja. Félre ne értsenek, nem azt akarom mondani, hogy térjünk vissza mindenütt ismét a régi gyakorlathoz. Már csak azért sem, mert a több tucat utcából álló településeken ez teljességgel kivitelezhetetlen. Másutt azonban el lehetne gondolkodni rajta. Kislányok kiskacsákkal Balogh Géza felvétele Kommentár _____________________ Az üveghegyen is túl Galambos Béla at em váltják vissza újab- IV ban a hétdeciliteres borosüveget. Erre a napokban voltam kénytelen rájönni, amikor az egyik csemegeáruház üvegvisszaváltó ablakánál fültanúja voltam egy szatyorral ácsorgó öregúr és a túloldalon álló fehér köpenyes fiatalember párbeszédének. — Igen, központi rendelkezés — hangzott a megerősítő, ismételt válasz, ami már az én elképedt ábráza- tomnak szólt. Hát ilyen gazdagok vagyunk? Nem kell a sok-sok, mindegy mennyit érő, de végül is energiába, pénzbe kerülő üvegpalack. Azt csinál vele mindenki, amit akar. Ha úgy gondolja, gyűjtögeti, ha másként, akkor kidobja a szemétbe. Ilyen egyszerű ez, valahonnan fentről nézve. Idelentről azonban egészen másként látszik. En sok olyan, főként idősebb embert ismerek, akiben még elevenen él a bevésődött elv: semmit nem kidobni, ami érték. Ok már azt sem bírták megemészteni, amikor a gyógyszertárak bevezették, hogy nem váltják vissza az orvosságosfiolákat. Kamrák mélyén azóta gyűlnek ládaszámra az üvegcsék. Mert minden darabot valahol emberi, gépi munkával előállítottak, tehát érték. Úgy gondolom, ez a hétdecisek- kelis pontosan így lesz. Am nem lehet mindenki olyan, mint a példában említettek. Sőt, a többség — legkésőbb akkor, amikor már nem fér a kamrában az üres üvegektől — kidobja a szemétbe. Azt az anyagot, ami soha nem bomlik el a talajban, s üveghegyként) egyszer úgyis visszaköszön ránk, emberekre. Vagy úgy tervezik, hogy majd a szeméttelepeken valakikkel ki- válogattatják, s így kerül mégiscsak újra felhasználásra? Nem nevezném nagy ötletnek, mert ha csak egy névleges összeget hagytak volna betéti díj gyanánt, már akkor is megspórolható lett volna a válogatási költség. S ha egyszer, netalántán már végképp nem éri majd meg pénzért visszavenni a régi palackokat, csak súgva mondom, van rá egy európai megoldás: üveggyűjtő konténereket elhelyezni a bevásárlóhelyek környékén. Ez a változat, persze fegyelmezett, öntudatos embereket feltételez. De hát mire odaérünk, itt mindenki ilyen lesz. Nem? HÁTTÉR Cselényi György
