Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
1993, július 15., csütörtök Kelet-Magyarország 5 : HAZAI HOL-MI Mi elsorvasztanánk, ők kiépítenék Az amerikai kutatók véleménye: jó a bölcsőde • Még az USA-ban sem termel profitot Muszáj dolgozni menni — de ki vigyáz majd rá? Balázs Attila felvétele Budapest (KM - Sz. J.) — Fel-fellángol a vita, s félő, hogy még nincs vége a bölcsődeháborúnak, már ami a finanszírozás, a kényszerbezárások témáját illeti. Volt tiltakozásképpen országos szülői aláírásgyűjtő akció, sőt sztrájkhangulat. Kezembe került egy nagyon érdekes előadás szöveganyaga, mely tavaly Pécsett hangzott el egy tanácskozáson. Ugyan földrajzilag egy igen távoli és más kultúrájú országban, az Egyesült Államokban zajló bölcsődevitákat elemezte Korintus Mihály né, a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének vezetője, ám a felfogást, a szemléletet talán nem lenne haszontalan kiszűrni a tényekből. Az Egyesült Államokban nemcsak bölcsődéről, hanem óvodáról is, vagyis általában az iskoláskor előtti korosztály nappali ellátásáról beszélnek. A vita elsősorban a hároméves kor alatti kicsinyek gondozása körül zajlik. De miért is vannak viták? Nagyarányú az anyák munkába állása Az USA-ban néhány évvel ezelőttig a családról mindenki azt gondolta: természetes, hogy az anya otthon neveli három, négy vagy öt gyermekét. Ez igencsak megváltozott az utóbbi években. Nemcsak azért, mert kevesebb például a gyermek... A nőket a megváltozott gazdasági és társadalmi helyzet új feladatok elé állította, ezek legfontosabbika a munkavállalás. így miközben erősen tartja magát az a nézet, hogy az anya feladata a gyermekgondozás, ma már a nők többsége dolgozik. A statisztika szerint a dolgozó nők 56,8 százalékának van hat év alatti gyereke, és az utóbbi 17 év alatt megkétszereződött a három év alatti gyermeket nevelő dolgozó anyák száma, az egy évnél fiatalabb gyermeket nevelő anyák fele dolgozik. A nők munkába állása jóval nagyobb mértékű, mint ahogy azt sokan szeretnék. Az okok ott is gazdaságiak, már a közép- osztályba tartozók is nehezen engedhetik meg maguknak, hogy egy fizetésből éljenek. A gazdasági szféra részéről is megvan az igény a női munkaerő iránt, ám problémahelyzetben vannak a családok, ugyanis a feltételek a munkába való nyugodt visszatéréshez nem adottak. Nem mindenkinek jár a 2-3 hét szülési szabadság sem, s csak néhány éve kapnak a kisgyermekes családok adókedvezményt. Ütközik a hagyomány a realitásokkal Friss adatok szerint egy átlagos család jövedelme 25 százalékát fordítja kisgyermekének nappali elhelyezésére, ami majdnem ugyanannyi, mint a lakástörlesztésre és fenntartásra fordított kiadások. Nincs országosan egységes törvénykezés, mely rendelkezne a bölcsődei és óvodai ellátásról. Az egyes államok maguk döntenek a szabályozásról. A mai helyzetet kétféle nézet ütközése jellemzi. A hetvenes évek eleje óta folynak viták a nők, az anyák munkába állásáról, a nappali gyermekellátás szükségességéről. Akik ennek a hívei, igyekeznek elérni, hogy megszülessen egy törvény, ami segíti a családokat a gyermekgondozásban és -nevelésben. Hogy miért húzódik el az egyet nem értés ilyen sokáig? Az ok, hogy erősen tartja magát a már említett hagyományos családszemlélet. Ámeri- kában köztudottan nagy súlyt fektetnek az egyéniségre, az egyéni nevelés fontosságára, a család szerepére. Sokan beavatkozásnak fognának fel egy ezzel kapcsolatos törvényt. Szerintük a gyermek- nevelés a családok felelőssége, nekik kell megoldást találniuk nehézségeikre. A másik pólus a realitásokat is hajlandó tekintetbe venni, azaz az államnak is szerepet kell vállalnia a gondok enyhítésében, sőt tűrhetetlennek tartják a megoldatlanságot, az ellátási formák áttekinthetetlenségét. A nappali gyermekfelügyeletet a családok jövedelmi helyzetüktől függően oldják meg a nagymamától a családi gyermekgondozáson át, a baby sitter alkalmazásáig. A kutatók előnyösnek tartják Létezik intézményes, a mienkhez hasonlatos ellátási mód, de ezekbe az államilag fenntartottakba csak a nehezebb helyzetben lévő családok gyerekeit veszik fel. A nyitott, non-profit bölcsődéket és óvodákat általában az egyházak és az egyetemek tartják fenn. Ezekben azért van biztos szakmai háttér is. Ez a szféra még Amerikában sem igazán profittermelő vállalkozás. A kongresszus elé terjesztett törvény- javaslatok rendre elakadtak. A gyermekellátás szükségességéről folyó vitába bekapcsolódtak a szakemberek is, akik kutatásokat kezdeményeztek. Az első kérdés, melyre választ kerestek, az volt, hogy jót tesz-e a gyereknek avagy káros a bölcsőde? Mára teljes az egyetértés: igenis jó a bölcsőde. Á szociálisan hátrányos helyzetű családokból érkező gyerekeknek kifejezetten előnyös, de a többieknek is hasznos, főleg az önállóságra nevelés, a társas környezetbe való beilleszkedés terén. Utána már azt kutatták: a nappali ellátás mely jellemzői határozzák meg, hogy a gyermekek jól érezzék magukat és az életkoruknak megfelelő elá- tásban részesüljenek. Ma már ott tartanak a szondázások, hogy hogyan lehetne a nappali ellátás színvonalát emelni, minőségét mérni. Eurorégiók keleten és nyugaton (MTI-Panoráma) — Az eurorégiók fogalma nálunk a Kárpátok Eurorégió megalakulása, illetve emiatt a térség államaiban kirobbant, kül- és belpolitikai elemeket egyaránt tartalmazó viták nyomán vált ismertté. Holott az eurorégiók története immáron évtizedes múltra tekinthet vissza. Több nyugat-európai ország határvidékén érezték úgy, hogy a központi kormányzat érzéketlen sajátos problémáik iránt, illetve nagy méretei és túlméretezett bürokráciája miatt nem alkalmas azok kezelésére. Elhatározták tehát, hogy kezükbe veszik saját sorsukat, és ehhez a régiók révén hivatalos kereteket is teremtettek. Az első régió 1958-ban a holland-német határon jött létre (ma is itt, a Rajna mentén van belőlük a legtöbb), majd a francia-német-svájci határvidék következett. Ma a régiók száma már kétszáz felé közelít, és a kelet-európai változások nyomán a kontinens keleti felén is kezdenek megjelenni. A régiók minden esetben helyi kezdeményezésre születnek, irányításuk helyi kézben van. Céljuk a kis térségek igényeinek megfelelő ipari, műszaki, mezőgazdasági, oktatási együttműködés elősegítése, s hogy a helyi lakosság maga oldja meg gondjait. A régiók — hosszabb távon — nem fenyegetik a nemzeti identitást, sőt csökkentik a nemzetiségi feszültséget, mert lehetővé teszik a kisebbségi kultúrák művelését, olyan pénzt biztosítva ehhez, amelynek felhasználásáról a nemzetiségek döntenek. A régiók első segítője az Európa Tanács volt, de az utóbbi időben az Európai Közösség is eszmei — és nem utolsósorban anyagi — támogatásban részesíti őket. Az Európai Régiók Gyűlését 1985. június 15-én alakították meg az EK 52 régiójának képviselői a belgiumi Louvain-la-Neuve-ben Európai Régiók Tanácsa néven. (Jelenlegi nevét 1987-ben vette fel.) Első közgyűlésüket 1985- ben Strasbourgban, az Európai Parlament épületében tartották, és azóta is Strasbourg a szervezet székhelye. Az Európai Régiók Gyűlésének célja, hogy biztosítsa a párbeszédet a kontinens régiói között, szervezze együttműködésüket, biztosítsa jelenlétüket, később intézményes képviseletüket az európai intézményekben (főként az EK- ban és az Európa Tanácsban), megőrizze a régiók sajátos arculatát, a kisebbségek identitását. Az egyes régiók közti kapcsolatok erősítése érdekében szakembercseréket szerveznek, ennek keretében főként a közép- és kelet-európai szakembereket fogadják továbbképzésre. A szervezet a tagdíjakból tartja fenn magát, közgyűlést évente rendeznek, a köztes időben a munka hét bizottságban folyik. Legutóbb, ez év április 30-án Székesfehérvárott ülésezett az Európai Régiók Tanácsának elnöksége élén Jordi Pujol i Soley katalán tartományi kormányfővel, s ott határozták el, hogy a gyűlés következő tanácskozását július 8-9-én Moszkvában tartják. Eddig csak pletyka volt, mára tény: többet fizetünk Nyíregyháza (K. M.) — A módosítások, alapvetően az úgynevezett visszterhes vagyonszerzési, öröklési, ajándékozási, a gépjármű- és az államigazgatási illetéket érintik. A visszterhes vagyonszerzési illeték általános mértéke a jelenlegi 5 százalékról 10 százalékra emelkedik. Öröklés, ajándékozás esetén is emelkednek a mértékek. Itt jelenleg a jogszabály rokonsági foktól függően három csoportot határoz meg. Az első csoportba tartozók — szoros rokonsági fok esetén —jelenleg 5 százalékos illetéket fizetnek, ez azonban 10 százalékra fog növekedni. A második csoport esetében a mai 8 százalékos illeték 14 százalékra nő, míg a harmadik csoportnál a 10 százalékos illetéket 20 százalék váltja fel. Ezek a változások azonban nem érintik a lakás- vásárlást, .-öröklést, ez esetben az illetékek változatlanok maradnak. Módosul viszont a lakásépítés céljára vásárolt telek illetéke, ha az meghaladja a 200 négyszögölt. Ennél kisebb telek esetében a feltételhez kötött illetékmentesség továbbra is megmarad. Növekszik az államigazgatási illeték is, a gépjárműilleték pedig egységesen a motortérfogattól függően köbcentinként 6 forintra emelkedik. Jegyzet _____ Lángoló cigarettavég Kovács Éva r_r állom a hírt, több mint Ll huszonnégyezer hektár égett le, vált a lángok martalékává a Hortobágyi Nemzeti Park területéből. Mint a vizsgálatok megállapították, a tüzet egy autóból kidobott égő cigarettavég képében ezúttal is az emberi hanyagság, felelőtlenség okozta. Nemrég jártam a Hortobágyon, nem tudom megmondani, immár hányadik alkalommal. Barátokkal, ismerősükkel mentünk, s befizettünk arra a szekértúrára is, amelyet többnyire külföldiek vesznek igénybe, hogy megismerjék, közvetlen közelről lássák hazánk világszerte emlegetett és számontartott nevezetességét, a pusztát. Tíz, turistákkal teli ekhóssze- kér indult a mátai lovasfaluból egyszerre az útnak, a bakon pirospozsgás, csikóskalapos, feketelajbis kocsisokkal. Derűs, jókedvű kirándulás volt, melynek során a szürke gulyától kezdve a kihalófélben lévő, s ma újra nagy becsbe kerülő manga- láciáig, a csikósbemutatótól a szik közepén dagonyázó bivalyokig számtalan látnivalót kínáltak a szekerezők- nek. Kattogtak a fényképezőgépek, lázasan dolgoztak a filmfelvevők, a videók, s a javarészt német, francia, holland és osztrák turisták szinte nem bírtak betelni a látottakkal. Egy-egy felröppenő gólyának, a tó mellett bogarászó szürkegémnek meg egyenesen úgy megörültek, mintha isten tudja, micsoda érdekességet kínált volna nekik a sors, illetve a szervezők. Ritkán érzi manapság az ember, milyen jo magyarnak lenni, de aki a csodálkozó, lelkendező turistákat figyelte, az elismerő pillantásokat nyugtázhatta, az érezhette ezt a borzongató, kellemes állapotot. A Hortobágy gyönyörűségéből most egyetlen szál, ablakból kidobott cigaretta miatt lett jó darab oda. Nem tudom, ki volt az illető, s abban is biztos vagyok, fogalma sincs, felelőtlenségével mekkora kárt okozott. A veszteség anyagi része sem csekély, de a szellemi, nemzeti, erkölcsi hányada szinte felbecsülhetetlen. Ki tudja, vajon hány madárfészek, hány gólyapár, rókafi és pocok veszett oda, s ugyan ki a megmondhatója, hány védett növény, virág és bokor lett a lángok martaléka. Nemcsak megkeresni kell a pénzt, hanem megbecsülni, jól forgatni is — mondta út-- ravalóul annak idején családom egyik tagja. Arra próbált ifjú asszonyként megtanítani, mennyire fontos, hogy a meglévőt ne herdáljuk, hanem a lehetőségek szerint inkább gyarapítsuk. O jutott eszembe, amikor a hortobágyi tűz hírét meghallottam. A meglévő értékek megőrzése, megbecsülése nem csak kicsiben, nagyban is igaz. Ha már újak teremtésére ez idő szerint csak nehezen futja, legalább arra kellene jobban vigyáznunk, amit őseink teremtettek, amit eleink ránk hagytak. j j a a fenti útmutatót beli tartanánk, követni igyekeznénk, akkor talán sikerülne elérni, hogy amit megőriztek számunkra a századok, ne pusztulhasson egyetlen lángoló cigarettavég miatt... Dolgozni csak pontosan, szépén Szekeres Tibor felvétele , Fő baj a telefon London (MTI) — A keleteurópai és az orosz vállalatok a telefonhiányt tartják az exportot akadályozó fő infrastrukturális problémának — ez derült ki az OECD legújabb felméréséből, amelyet a Financial Times című brit lap rendezte szakmai tanácskozásra készült. Nyolcszáz vállalatnál érdeklődtek Oroszországban, Litvániában, Magyarországon, Dániában, Lengyelországban és Lettországban, és kiderült: a gazdálkodó cégek többet panaszkodnak a rossz távközlésre, mint a közlekedésre, a nehézkes határátkelésre, az átváltási árfolyamokra vagy a pénzügyi szabályozásra. Á Financial Times értekezletének részvevői egyetértettek abban, hogy a beruházások szintje messze elmarad a tisztességes alapszolgáltatáshoz szükséges szinttől. Többen bírálták a Világbank szűkmarkúságát is. Amerikai szakértők szerint az elkövetkező tíz évben évi 18,6 milliárd dollár beruházás kellene ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai átlagot — 100 főre 12 fővonal — legalább a jelenlegi spanyol szintre emeljék, amely 100 főre 35 fővonal. Ehhez képest 1991-ben mindössze 2,6 milliárd dollár beruházás volt. A lengyel távközlési miniszter arról beszélt, hogy náluk megreformálják a távközlési törvényt, a külföldi tőke bevonása végett. Ám hangsúlyozta, hogy a külföldi befektetéshez privatizálás és tarifaemelés kell, és ez politikai nehézségeket okoz.
