Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-14 / 162. szám

Kelet-M agyarország 7 Higiénia az üzletekben Alapvetően fontos higiéniai problémák miatt fordulok önökhöz. Minden lakost érint, mégsem foglalkoznak kellően vele. Elsősorban az élelmi­szerüzletek bevásárlókosarai­nak használatával kapcsolat­ban lenne néhány észrevéte­lem. Általában a földön tolo­gatják a vevők, eladók is. Sok helyen van ugyan egy állvány, de az egyik pénztártól a mási­kig csúszva kerül oda. A kenyerek nagy része gurulós állványon van (ami jó), de sok péksütemény nagy műanyag- iádákban érkezik és ezeket — egymás tetejére is rakva —, szintén a talapzaton csúsztat­ják a helyükre. Ugyanígy bánnak a felvá­gottakkal, kolbász-, és húské­szítményekkel is. Több bolt­ban ugyanazzal a késsel vág­ják a felvágottat, amivel a tőkehúsokat. Mivel a felvágot­takat úgy esszük, ahogy kap­juk, fennáll a fertőzés veszé­lye. A kosarak belsejét ugyan időnként áttörlik egy kendő­vel, de ez nem fertőtlenít, a külsejét ritkán mossák meg. Az utcáról a lábbelikkel bevitt szennyeződés, a kövön való tologatás és az egymásba ra­kás következményeként a ko­sarakba kerülhet. így került az én péksüteményemre is egy ál­lati végtermék. Sokszor a csomagolópapír csak részben fedi az árut, pél­dául a péksütemény harmada kikandikál a zacskóból. Nem az a kis összeg bánt, véletlen hibák mindenütt lehetnek, ez sajnos, azonban nem véletlen. Nem csak az a termék szeny- nyezett, amin látható is. Egy üzletben hiába szólok, egy ve­vőért nem változtatnak mód­szeret, pedig mindenkinek ér­deke, mégha közömbösek is vagyunk iránta. Nagy Istvánná Nyíregyháza, Kossuth u 10. Autólopás Kisvárdán az autólopás már- már mindennapos. Áprilisban eltulajdonították a miénket is. Mivel a rendőrségen nem tud­ták, merre keressék, a csalá­dunk fogott össze. A roncsaira négy hét után találtunk rá, de a rendőrség még mindig nem tu­dott semmilyen nyomon elin­dulni. Folytattuk a keresést, és tanúk segítségével meg is ta­láltuk a tetteseket. A rend­őrség házkutatást tartott náluk, meg is van az alkatrészek egy része, a többit eladták. Azt gondoltuk, innen már egyenes az út a bíróságra, ahol megin­díthatjuk a kártérítési pert, azonban az igazi kálváriánk most kezdődött. A házkutatás után a nyo­mozók azt mondták, legyünk türelemmel, már csak a jegy­zőkönyveket kell összeszedni és vádat emelnek az ügyészsé­gen. Egy hónap múlva pedig közölték, kevés a bizonyíték, s nem biztos, hogy megkapjuk a kártérítést. Nemrég kaptunk egy levelet, miszerint az ügyet felfüggesztik bizonytalan idő­re, mert az egyik tettes Német­országba utazott. Azt állítják, nem tudják értesíteni, hogy térjen haza a tárgyalásra. Ez ma, amikor van telefon, tele­fax, lehet küldeni táviratot — felháborító kifogás. Oroszné Tóth Ilona Kisvárda, Tompos úti lakótelep 11. Locsolás Sok embert érintő probléma megoldását kérem Önöktől. Gyakran járom a várost és megdöbbentő, ahogyan egyes emberek pazarolják a vizet, ejektoros kútból locsolnak akár több ezer liter vizet is. Borbányán a temető a Béke utcában van, ahol a 8-10. szá­mú ház mezsgyéjén van a kút, itt sokszor napokig fent van a slag, mert két ház lakói hor­dókba engedik a vizet. A Pi­pacs út 3. szám előtti kútból gyakran kocsit mosnak, mint a Béke utca 38. szám tájékán, vagy locsolnak. Hasonlót lát­tam a Szőlő utca közepén is. Felháborító, hogy már jelen­tették a városházán és a helyi vízműnek is, de nem történt semmi. Az egyik ember tehát fizeti a 60 és 80 forintos vizet, más meg ingyen használja. A város pénzét könnyű herdál­ni.... Sok kiskeresetű ember fi­zet 3-4 ezer forintot a locsolá­sért (vagy elhasznál 60-80 liter vizet, aki nem tudott rákötni), de becsületes és nem ilyen. A város és a vízmű miért nem el­lenőriz és büntet? Teljes név és cím Kirándulás Szatmár­Beregben A Fegyveres Erők és Tes­tületek Nyugdíjas Klubja évi programjának megfelelően szűkebb hazánk szépségével ismerkedett a napokban. Ki­rándulásuk alkalmával meglá­togatták Túristvándiban a mű­emlék jellegű vízimalmot, Szatmárcsekén a Kölcsey-em- lékszobát és ellátogattak a te­metőbe, ahol tisztelegtek a Himnusz költőjének sírjánál, majd Tiszacsécsén a Móricz- emlékházat nézték meg. Vásá- rosnaményban a XX. országos Fafaragó Tábor anyagával is­merkedtek, ahol Smidt Sándor fafaragó önálló iparművész kalauzolásával gyönyörködtek a kompozíciókban. Az erdélyi motívumokat magán hordozó „násznép kompozíció” külö­nösen megnyerte a csoport tet­szését. Tudták, de most ismé­telten és személyesen győződ­tek meg róla, hogy e táj Szat- már-Bereg legszebb tája. Ki­rándulásukat nagyban segítet­te a megyei rendőrfőkapitány úr, amelyért ezúton is köszö­netét mondanak. Becző Pál Nyíregyháza Az egyéni munkaszerződésről (1. rész) Nagy Mihály Nyíregyháza — Az új munr katörvény szabályait már egy éve alkalmazni kell, de azóta sem alakult ki az egyéni mun­kaszerződések megkötésének gyakorlata. A megállapodá­sokat nem mindig megfelelő­en és nem mindenütt foglalják írásba. Ez gyakran vezet utóla­gos vitákhoz, perekhez. A munkáltatók egy része nem törekszik a munkaszerző­dés írásba foglalására, né­melykor a munkavállalók sem a kiszolgáltatottságuk miatt. Pedig a törvény szövege egy­értelmű: „...minden öt napot meghaladó munkaviszonyt írásba kell foglalni”, attól füg­getlenül, hogy azt határozott vagy határozatlan időre kötöt­ték. A törvény azt is előírja, hogy mit kell és mit lehet az egyéni munkaszerződésben kikötni. Ebben a tekintetben különbség van aszerint, hogy a munkáltatónál van-e hatályos kollektív szerződés. Arról adunk most tájékoztatást, hogy mit kell és mit lehet az egyéni munkaszerződésben kikötni. Elsősorban minden egyéni munkaszerződésnek tartal­maznia kell az ellátandó mun­kakört, amit mindkét fél szá­mára egyértelműen, konkrétan kell megjelölni. Például a „segédmunkás”, „betanított munkás” meghatározás nem felel meg ennek a feltételnek. Változó munkakört vagy vál­tozó munkahelyet kikötni nem lehet (azonban a munkáltató­nak joga van a munkavállalót két hónapi időtartamra más munkahelyre kirendelni, il­letve más munkakörben fog­lalkoztami). Az első esetben a munkál­tató köteles a munkavállaló ré­szére megtéríteni a más mun­kahelyre való kirendelés miatt keletkezett többletköltségét. A második esetben a munkavál­laló átlagkeresete nem lehet kevesebb, mint amit az eredeti munkakörében kapott. A fel­soroltak nem érintik a munkál­tató kiküldetési jogát. Annak sincs akadálya, hogy a felek évi három havi kirendelésben és magasabb mértékű díjazás­ban állapodjanak meg. A munkavállaló személyi besorolási bérét akkor is meg kell határozni, ha kizárólag teljesítménybérben foglalkoz­tatják. Erre azért van szükség, mert a személyi besorolási bér alapja lehet a különböző pótlé­koknak. Az állásidőre például a munkavállalót legalább a személyi besorolási bére illeti meg. Mint ismert, a bértarifarend­szer alkalmazása megszűnt. A jogszabály úgynevezett mini­málbért határoz meg, és a felső határt nem korlátozza, így a felek akár évi tizenöt havi munkabérben is megállapod­hatnak. A minimálbért felte­hetően a „szakmai minimál­bér” fogja felváltani. A teljes munkaidőben foglalkoztatot­tak esetében a minimálbéren aluli kikötés érvénytelen. Meg kell állapodni az alkal­mazott bérformában és a mun­kabér kifizetésének konkrét napjában, ami havibér ese­tében legfeljebb a tárgyhóna­pot követő tizedik nap lehet. A bérforma lehet óra-, napi-, he­ti-, vagy havibér, illetve telje­sítménybér. A teljesítménybér lehet egyenes darabbér, nor­maidőbér, illetve alapbérrel kombinált teljesítménybér. Bérpótlékot a munkaszerző­désben akkor kell kikötni, ha a munkavállaló az átlagostól el­térő időben, mértékben és kö­rülmények között végzi a munkáját. Ebben az esetben meg kell határozni a pótlék jogcímét és annak mértékét. A törvény ugyan szabályoz­za a műszakpótlékot, de a felek attól magasabb mértékű­ben is megállapodhatnak. Ál­talános szabályként meg kell említeni, hogy a törvényben előírt mértéknél magasabbat ki lehet kötni, de alacsonyab­bat nem. Ha a kollektív szer­ződés pótlékot nem ír elő vagy a felek ilyenben nem állapod­nak meg, azt utólag kikény­szeríteni nem lehet. (A 2. részt július 21-én ugyanezen az oldalon közöl­jük.) Szerkesztői üzenetek Fekete Árpád, Vásárosna- mény: Amennyit nyugdíjas­ként (biztosítottként) dolgo­zott, annyi ideig jogosult táppénzellátásra. Ha munka­végzéssel kapcsolatos a bal­esete, a biztosítási időre te­kintet nélkül keresőképtelen­sége végéig jogosult táp­pénzre. Ezt az igényt a mun­káltatójánál kell bejelente­nie. Susánszki Mihály, Tisza- vasvári: A törvényben meg­adott határidőt sajnos, elmu­lasztotta. Mivel ez a határidő jogvesztő volt, a segítő szán­dékok ellenére sem lehet mit tenni. Tóth Ferencné, Nyíregy­háza: A közalkalmazott ré­szére az alapszabadság (húsz nap) negyedét, vagyis öt napot a kérésének megfele­lően kell kiadni. Ezt az igényt azonban a dolgozó harminc nappal korábban köteles bejelenteni. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Álom a parkban Balázs Attila felvétele Sovány búzatermés Munkában a kombájn Búj (KM — TMI) — Pár éve aratáskor pezsgett a határ, gépek sürgölődtek az aranyló búzatáblákban. Most elmúlt Péter-Pál, ara­tási idő van, de a húsz aranykoronás buji földe­ken alig látni embert és gé­pet. Morgolódik is Szulics Imre, a buji Új Elet Mező- gazdasági Termelő és Szol­gáltató Szövetkezet elnöke a szánalmas termés miatt. Húsz-huszonöt mázsa sincs egy hektáron. Épp akkor égette a gabo­nát a legnagyobb aszály, amikor a legtöbb víz kellett volna. Az elmúlt hetek esőit szomjasan itta be a föld, por- lik megint, soványka a rozs, de megéledt a kukorica... Úgy tetszik, á tavalyi száraz­ság után (20 millió forint kárt okozott a szövetkezet­nek), most sem könyörült meg az ég a gazdálkodókon. Mindenütt ez a legnagyobb baj: a pénztelenség és meg­őrzött reményeket is tönkre­tevő aszály. Veszteséges a csorda — Tőkénk nincs, hitelt senki nem adott nekünk, pe­dig lejártam a lábam érte, de egy négyzetcentiméter föld sem maradt vetetlen. Erre azért büszke vagyok, bár­mennyi a gondunk — mond­ja, amíg járjuk a határt. A régi, híres téesz átala­kult, most félezer tagja van, mindössze húszán léptek ki. Harminc-negyven tag kivitt 150 hektár földet, a rész­aránytulajdon összesen 1250 hektár. Kárpótlásra kijelöl­tek 14 ezer aranykorona-ér­tékű szántót, rétet, gyepet. Az utolsó talpalatnyinak is birtokosa lesz, mert jó föld és közel van Nyíregyházá­hoz. Gazdálkodnak az em­berek, más megélhetési lehe­tőség úgysincs a 2700 lelkes faluban. A tagok közül mindössze 125-en dolgoz­nak a szövetkezetben, a töb­bi nyugdíjas vagy munkanél­küli. A szövetkezet 1300 hektár földet használ, azon tavaszi kalászosokat, búzát, kukoricát, napraforgót ter­mel. Csordája épp delel, amikor odaérünk. — Százharminc darab li- mousin húsmarha. Egyértel­műen veszteséges, mert éves hozama egy borjú és a trá­gya, nem fedezi a költsége­ket. El akarjuk adni... — ma­gyarázza az elnök. Addig nem számított ez, amíg volt hitelük, mellékte­vékenységük, 2100 hektár szántójuk és magas fokon, tőkeerősen gazálkodtak, de most már nem bírja el a szövetkezet a marhatartás terhét. Pihenő gépek A felszámoláshoz az is hozzájárult, hogy a parla­ment döntése alapján a lege­Galambos Béla felvétele löket felosztják. Csodálkoz­tak ezen nagyon a gazdálko­dáshoz értők: a legelő még a zsellérkorszakokban is a falué, vagyis a közösségé volt! A kaszálót (rétet) is fel­osztják, hát hová hajtsa majd legelni az állatokat, akinek nincs legelője, rétje? — Nagy vita lesz ebből, verekedés — jósolja egy ko­ros gazda, aki útközben csapódott hozzánk. — A jó­szágnak nem tudom megma­gyarázni, hogy az a fűcsomó ott már András szomszédé... Nem tudom, mi a szomo­rúbb, ez a nagyon laikus tör­vény vagy a gépállomás lát­ványa: a színek alatt, az ud­varon pihen a sok gép a nyári munka dandárjában. Csak néhány dolgozik kint a föl­deken. — Azért írtuk bele a ne­vünkbe a szolgáltatót, mert a fölös kapacitásunkkal az egyéni gazdáknak, meg a li­citálás után egyéni gazdálko­dásba belefogó tagjainknak szolgáltatást nyújtunk. Nincs nekik növényvédelmi gép­parkjuk, szárítójuk, raktáruk, szaktanácsadóik. Ezeket mi adni tudjuk, erre terelt min­ket az élet—mutatja Szulics Imre az egyik Rába Steigert, ami kis parcellán megfordul­ni sem tud. Ma a faluban 46 nagy traktor van a gazdák­nál, számuk gyorsan szapo­rodik. Egyre kevésbé lesz szükség arra, hogy a szövet­kezet talajmunkát végezzen. Egy Rábát el kellene adniuk, de hát senkinek nem kelt... Az aszályt még kibírják Bérbe adták a lakatosüze­met, a varrodával már meg­járták, mert a nyíregyházi Eritex Bt. még a dolgozókat sem fizette ki, nemhogy a több százezer forint bérleti díjat. A műanyagüzem tönk­rement, mert nincs piac, vi­szont jól fejlődik a forgácso­lóüzem, amit az ott dolgozók 1991-ben vállalkozásba vet­tek ki. — Most tizenketten va­gyunk, gépi alkatrészeket forgácsolunk — mondja Liszkai Zoltán, a GépForg Kft. ügyvezető igazgatója. — Főleg fogaskereket gyár­tunk bérmunkában, de min­den mezőgazdasági gépal­katrész készítését elvállaljuk egytől száz darabig, amire a mi gépparkunk alkalmas. Egy fillér forgótőke nélkül kezdtek dolgozni, senkinek sem tartoznak, tagjaik bruttó 16-22 ezer forintot keres­nek. Folyamatosan van mun­kájuk, biztonságban vannak, nem úgy, mint a szövetkezet. Az napról napra él, mint a szegény ember. Jövőtlen, akárcsak a többi a me­gyében. Zömük kibírja az aszályt is, de azt már nem fogja, hogy ha a szövetkezeti törvény módosítása ismét le­hetőséget ad az üzletrész ki­vitelére. Mert akkor végképp szétszedik a szövetkezete­ket... 1^93 * J4 ^ Jogásszemmel

Next

/
Thumbnails
Contents