Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-14 / 162. szám

Kelet-Magyarország 5

Próbakőnek tekintett szavazás

Két párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőjének véleménye a pótköltségvetésről

Az Országgyűlés július 7-én 172 szavazattal, 137 ellen- szavazattal és nyolc tartózkodás mellett fogadta el az áfatörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Ennek értelmében augusztus elsejétől 25 és 10 százalékos adókulcsot alkalmaznak, a 0 és 6 százalékos kulcs megszűnik. A gyógyszerek 0 adókulcsa 1994 végéig megmarad.

Nyíregyháza (KM) — A megyében működő parlamenti pártok képviselőit arról kérdeztük, mit várnak a módosított költségvetéstől.

Magyar Szocialista Párt, Tukacs István ügyvivő:

— A szocialisták nemmel szavaztak a két előterjesztésre, mivel az ÁFA-emelést és a utóköltségvetést nem tartották elfogadhatónak.

Fontos leszögezni, hogy a két előterjesztés kormány általi indoklása valótlan. Nem a költségvetés privatizációs bevételei csökkentek, hanem az Állami Vagyonkezelő RT. által privatizációs bevételből befizetett összeg kevesebb a tervezettnél. Minden jel arra utal, hogy az ÁV RT. — Szabó Tamás miniszter vezényletével — jelentős tételeket von ki a költségvetés köréből, és ezzel a parlament ellenőrzése alól is. Ennek bizonyítéka a vagyonpolitikai irányelvek idei tervezete, melyben például 3,7 milliárd átadása szerepel egy meg nem nevezett gazdasági társaság létrehozására. Már önmagában ez az összeg fölöslegessé tehetné az AFA- emelést, ha megjelenne a költségvetésben.

A pótköltségvetésben rögzítésre került mintegy 30 milliárd többletkiadásnak nem sok köze van az eredetileg megjelölt célhoz^ a gazdaság- élénkítéshez. Nehezen magyarázható meg, hogy a miniszterelnöki hivatalnak juttatott közel ötmilliárd forint, vagy a minisztériumok költségvetésének emelése, az ÁFA kompenzációja, vagy a budapesti kormányzati negyed építése hogyan fejt ki élénkítő hatást a gazdaságra. Az immár 213 milliárdos hiány újra bizonyítja, hogy egy túlköltekező apparátus költségei terhelnek egy változatlan szerkezetű költségvetést. Ugyanakkor a kormány szívesen finanszíroz politikai céljaihoz közel álló, hatalmi pozícióit erősítő intézményeket és elképzeléseket. Ehhez — mint már utaltam rá — nemcsak a privatizációs bevételeket, hanem az állami vagyon után képződött osztalékot is felhasználja, különböző alapítványok segítségével.

Az ÁFA emelése 86 százalékban a lakossági fogyasztást terheli. Az emelés 11 milliárd bevételt hoz az államkasszának, de 6,5 milliárdos kiadást is jelent az egyszeri kifizetésekkel történő kompenzálás, amit a lakosság kap meg. A kormány tehát a fennmaradó 4,5 milliárdos — viszonylag nem nagy — költségvetési bevételért rak újabb terheket az emberekre és háztartásokra. Az emeléssel az élelmiszerek, a villamos energia, a gázszolgáltatás, a hő- és vízellátás drágul meg, csupa alapvetően fontos termék és szolgáltatás. Ha a törvényszerű inflációs hatással is számolunk, enyhén szólva is kérdéses, hogy menynyit segít az egyszeri ellen- tételezés a hosszú távú hatásokkal szemben. Az a pénzügyminiszteri érvelés, hogy az ÁFA emelése a nagyobb jövedelműeket terheli meg, egyszerűen tájékozatlanság vagy cinizmus. Ä kisebb jövedelmű családok költségvetéséből nagyobb részt tesznek ki az

alapelelmiszerek és szolgáltatások, mint a más fogyasztói szokásokkal bíró tehetősebbeknél. Nem történt tehát egyéb, mint az, hogy az állampolgár zsebéből emeli ki, adó formájában, vagyis folytatja az eddigi gyakorlatot.

Beszélni kell arról is, hogy a két törvény elfogadása egyben

a kormánnyal szembeni bizalmi szavazást is jelentett. Az olvadóban lévő kormánytöbbség megadta a bizalmat, az ellenzék nem. Az MSZP-ffakció tárgyszerű érvelés alapján utasította el a javaslatokat, elsősorban nem a kormány helyzetét mérlegelte. Ez törvény- szerű, hiszen a jelenlegi koalíciót nem az ellenzék szavazatai buktatják meg. Ebben a

„műfajban” azonban nem az utolsó voksolás volt a mostani. Feltehetően a jövő évi költség- vetés is bizalmi szavazást jelent majd, ahol a szocialisták hasonlóan tárgyszerű, kritikus álláspontot foglalnak el, akkor is, ha a kormány kisebbségben marad és előrehozott választás várható.

Kereszténydemokrata Néppárt, Szilágyiné Császár Terézia megyei elnök:

— A kereszténydemokraták országgyűlési képviselőcsoportja a párt Miskolcon megtartott országos nagyválasztmányának határozata, valamint az MDF elnökével és a pénzügyminiszterrel elnökségi szinten megtartott előzetes egyeztetések alapján szavazta meg a pótköltségvetést és az ÁFA-törvény módosítását. Arra kértek garanciákat mind a koalíciós együttműködés folytatásához, és a fentiek megszavazásához, hogy következzen be az a gazdaságpolitikai irányváltás, amely a gazdasági felemelkedés elősegítésével enyhítheti a súlyos gazdasági és szociális problémákon. A kitörési pontoknak tükröződniük kell az 1994-es költségvetésben.

Ezek az alábbiak: a mezőgazdaság jövedelemteremtő képességének javítása, amelyhez ősszel az Országgyűlésnek el kell fogadnia a mezőgazdaság finanszírozásának átfogó koncepcióját, (vidéki agrárbank kiépítése, kedvezményes hitelek biztosítása stb.), amely képes biztosítani mind az egyéni farmergazdaságok, mind a mezőgazdasági szövetkezetek harmonikus fejlődését. Tükröznie kell továbbá jelentős mértékű infrastrukturális beruházások beindítását, különös tekintettel az elmaradott régiókra, így megyénkre is, és a lakásépítések támogatását. A kereszténydemokraták elvárják az 1994. évi költségvetéstől, hogy a lakossági terhek további viselésének az igazságos közteherviselés jelenleginél fokozottabb megvalósulását kell tükröznie. Ezért ragaszkodnak a hatékonyabb adóbehajtáshoz, és az adótörvények átfogó reformjához.

Az újabb adótörvényeknek tartalmazniuk kell a kisebb jövedelműek, a gyermekek és eltartottak számát is figyelembe vevő adókedvezményeket, a kis- és középvállalkozók esetében a vállalkozásokat, új munkahelyek teremtését ösztönző adóelvonások csökkentését, a kimagasló jövedelemmel rendelkezők esetében pedig nagyobb adófizetési kötelezettséget és a vagyonadó bevezetését. Adókedvezményekkel kell támogatnunk az új munkahelyek létesítését, és azt differenciálni kell az adott térség vagy település munkanélküliségi-rátájának megfelelően, valamint a fiatalok első munkába állítása érdekében.

A kereszténydemokraták tehát ezen feltételek biztosítása után döntöttek a pótköltségvetés megszavazása mellett. Fontos szempontnak ítélték meg azt is, hogy ma a közép- kelet-európai térségben hazánk az egyetlen stabil kormányzattal rendelkező ország, s ezt a stabilitást további megítélésünk szempontjából, és az Európához való csatlakozási szándékunk miatt is biztosítani kívántuk. Az ÁFA-törvény módosításánál jelentős kereszténydemokrata eredménynek tartjuk azt, hogy a gyógyszerek árát sem idén,

sem jövőre forgalmi adó továbbra sem terheli, valamint azt, hogy a kompenzáció mértékét a duplájára emelték, és az emeléssel egyidejűleg biztosítják.

A pótköltségvetés és az ÁFA-törvény megszavazását sokan a kormány támogatottságának megmérettetését jelentő próbakőnek tekintették. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kormány jelentős mértékű támogatottsága még ma is megvan, még akkor is, ha az ellenzéki pártok többségükben jelen voltak és „hivatásszerűen” nem-mel szavaztak. Ellenzéki részről is beigazolódott, hogy felmérték a pótköltségvetés elfogadásának jelentőségét, nemcsak hazánk nemzetközi megítélése szempontjából, hanem azért is, mert ma már világos, hogy egyetlen ellenzéki párt sem akar előrehozott választásokat. A kereszténydemokraták — a koalíción belül egyenrangú partneri súlyuknak megfelelően — a nemzet stabilitásáért érzett felelősségükből fakadóan, de az alapelveikben és a programjukban meghatározott célkitűzések nagyobb mértékű megvalósítását figyelembe véve szavaztak, abból a meggyőződésből fakadóan, hogy az 1994. évi költségvetés már tartalmazni fogja azokat a kitörési pontokat, amelyek gazdaságunkat a fellendülés felé indítja el.

Kiemelten fontosnak tartják a kereszténydemokraták a közalkalmazotti törvény lényegi végrehajtását, akár költségvetési, akár azon kívüli forrásból. Fontosnak tartják az egészségügyi bérek rendezését, mert itt alakult ki a működőképességet veszélyeztető legnagyobb lemaradás.

Meggyőződésünk, hogy a közalkalmazotti bérek szükséges emelése a társadalom- biztosítás költségvetési hiányát is mérsékli.

A Kereszténydemokrata Néppárt az ország gazdasági helyzetét súlyosnak ítéli, és elzárkózik minden kísérlettől, amely a költségvetési hiány növelésével á terheket a következő nemzedékekre hagyja, az infláció növelésével a mai nehézségeket is fokozza, és a gazdasági összeomlás felé terelje az országot. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy választási fogások szintjére kerüljön az ország gazdasági problémáinak mindannyiunk érdekében álló megoldása.

(.Folytatása következik.)

Tanácskozik az Országgyűlés Archív fotó Nagy Gábor (ISB) felvétele

Jegyzet

A munkanélküliség sarokpontjai

Nyíregyháza (KM) —

Mádi László, megyénk országgyűlési képviselője (Fidesz) a parlament foglalkoztatáspolitikai vitanapján fejtette ki álláspontját a munkanélküliségről, melyet az alábbiakban — kivonatosan — közlünk.

Az Antall-kormány 4 éves működése során nem létezett egy — a gazdaságpolitikába szervesen illeszkedő foglalkoztatáspolitika. Ez pedig akkor, amikor a munkanélküliség rátája az Antall-kor- mányzat elmúlt három évében kevesebb mint 1 százalékról 13 százalékra szökik

fel, több mint bűn. Én a továbbiakban tisztelt képviselőtársaim a kormányzat 13 súlyos mulasztását veszem sorba. Ezek pedig a következők:

1. A kormányzat prognózisainak teljes tarthatatlansága, 2. az ellátási rendszer és feltételek állandó változ- tatgatása, 3. a Szolidaritási Alap önfinanszírozóvá tétele meghirdetésének felelőtlensége, 4. a szociális kiegészítő ellátórendszer létrehozásának késedelmessége, 5. egy korszerű szakképzési és közoktatási törvény hiánya, 6. a középfokú tanintézetekbe be se került, vagy onnan lemorzsolódott fiatalokra készített átfogó képzési rend- szer hiánya, 7. a járulékemelés munkanélküliség-növelő hatásai vizsgálatának elmulasztása, 8. a mezőgazdaság és a munkanélküliség összefüggései kiértékelésének elmaradása, 9. az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök összehangolásának hiánya, 10. az aktív eszközök hatékonyságának vizsgálata, s az ebből levonható konkrétumok megfogalmazásának meg nem történte, 11. átfogó infrastruktúra és regionális politika hiánya, a területfejlesztési törvény beterjesztésének elmulasztása, 12. a munkaerő mobilitását befolyásoló és javító eszközök feltérképezése, a lakásgazdálkodás kétségbeejtő helyzete, 13. a munkanélküliség prioritásának hiánya, súlytalansága a kormány működésében.

Vegyük egy kicsit tüzetesebben szemügyre a korábban felsoroltak szerint a mai Magyarországon a foglalkoztatáspolitika és a munka- nélküliség helyzetét: Az

1991. év végére a kormányzat 200-260 ezer fővel számolt, s lett 406 ezer, 1992. év végére félmillió körüli létszámra tervezett, s lett 663 ezér.

A járulékbehajtási arányok progrosztizálása során is a költségvetési törvényekben irreálisan magas kulcscsal számolt a kormány, s ez 1991-ben milliárdokat, 1992-ben pedig durván 10 milliárdot jelentett a költségvetés kárára. Ráadásul — mint ahogy az Állami Számvevőszék ki is mutatta — 1992. évi gazdálkodásában a Munkaügyi Minisztérium számos törvény- sértést is elkövetett az SZA kezelésében.

Külön kell szólnunk a fiatalok problémáiról, akiknek

nagy tömegei rendkívüli mértékben kárvallottjai az elmúlt néhány évnek. Három akut jelensége van ugyanis hazánk munkanélküliségének: az ifjúsági munkanélküliség, a tartós munkanélküliek nagy aránya és a munkanélküliségnek a területi koncentrációja. Bűnös dolog volt fiatalokat úgy hagyni egy szocialista rendszerbeli szakképzési rendszerben, hogy az őket foglalkoztatók is csődbe mentek, de a képzés tovább folytatódott.

Ä szakképzési törvény vitájában is elmondtam, hogy az egyik legsúlyosabb gond a lemorzsolódottak, és a középfokú iskolákba el sem jutók problémája.

Az idén végző 176 ezer fiatalból a jelentkező 73 ezerből csak mintegy 30 ezret vesznek fel a felsőfokú tanintézetekbe, s a szakképzetteknek is legalább 1/3-a nem kap majd munkát. Ez azt jelenti, hogy a végzősök közel fele munkanélküli lesz, még akkor is, ha ezt a statisztika nem mutatja!

Külön gond a mezőgazdaság helyzete, amelynek drámai visszaesése a tavalyi és az idei évben tetőzött. Tudatosan és hosszabb távon végig kellett volna gondolni a hatékonyság és a foglalkoztatás eltérő érdekeinek eredményét, s egy reális kompromisszumra kellene törekedni.

Egy elaprózódott birtokszerkezet valószínűleg csak 1-2 évig jelent haladékot a munkanélkülivé váláshoz, hiszen egy néhány hektáros birtok bármily intenzív működéssel (amihez ráadásul a szükséges tőke sincs meg) sem képes eltartani a családot, s munkát biztosítani a családfőnek.

Az előttünk álló időszak a következő feladatokat rója ránk:

1. Meg kell állítani a bérköltségek növekedését, s az adó- és járulékbehajtás arányainak változtatásával le kell építeni a foglalkoztatást ellenösztönző akadályokat. 2. Meg kell vizsgálni a bérsegély arány foglalkoztatásvisszatartó hatását, hiszen ma a járadékban részesülő munkanélküliek közel 70 százaléka a korábbi fizetésének 100 százalékát kapja. 3. Át kell tekinteni a jelenlegi minimálbér-szabályozást. 4. Meg kell kísérelni a szociális juttatási rendszer foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak elemzését. 5. Az eddigi munkahelyteremtő programok hatékonyságát felül kell vizsgálni, azokat össze kell hangolni, s figyelembe kell venni az élőmunkaigény, valamint a kumulált és tartós foglalkoztatáspolitikai hatás érvényesülését (pl. különböző infrastruktúrafejlesztési pro- jectek, lakásépítés-támogatási rendszer, stb.). 6. Elő kell segíteni a beruházások növekedését, a megtakarításoknak beruházásokká történő transzformálását.

7. Az állami beruházásoknál és az állami megrendeléseknél indokolt lenne egy magas szinten rögzíteni a hazai beszállítási arány garantálását.

1993. július 14, szerda " *;

■■■■■■ KÖZÉLET ■■