Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

10 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. július 13., kedd A barokk a magyar népművészetben Nyírbátor (KM) — A Magyar Néprajzi Múzeum és a nyírbátori Báthory Ist­ván Múzeum közös rende­zésében „A barokk a magyar népművészetben” címmel nyílik kiállítás július 15-én, 17 órakor Nyírbátorban. A tárlat szerves része annak a nagyszabású, kulturális és művelődési eseménysoro­zatnak, mely a „Közép-Eu­rópai Barokk Éve” jegyében zajlik le. A néprajzi szem­lélettel készült kiállítás a magyar népművészet em­lékanyagának néhány sajá­tos csoportját mutatja be. A maga nemében az első és kísérleti látlelet arról, hogy az európai barokk nemzet­közi örökségéből mi hono­sodott meg a magyar nép­művészetben. A kiállítás rendezői nem támaszkodhat­tak előmunkálatokra, nem törekedhettek definitiv meg­határozásokra. Feladatuknak azt tekintették, hogy gondo­latokat ébresszenek a láto­gatókban, és hogy rámutas­sanak néhány összefüg­gésre. A nyírbátori múzeum remélhetően sokakat érdeklő kiállítása december 31-éig tart nyitva — hétfő kivéte­lével — naponta 9-től 17 óráig. Sümegi Pieta, festett faszobor, 18. század vége, Nyugat-Magyarország. A tárlat katalógusából Winter Erzsébet felvétele Kórustábor a tanyahajón Gergelyiugornya (KM — K. J.) — A nyíregyházi Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet Leánykara június 28-ától július 3-áig kórustábort szervezett Ger- gelyiugomyán, a Váci Mi­hály nevét viselő tanyaha­jón. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház anyagi támogatásával mű­ködő leánykar állandó részt­vevője az Éneklő ifjúság versenyeknek. Szerepléseik sikerességét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy már ezüst és az arany mi­nősítést is kaptak a korábbi megméretéseken. Iskolájuk, az ÉLIP, ünnepi alkalmain, rendezvényein mindig hal­latják a hangjukat, de gyak­ran énekelgetnek csak úgy, a maguk örömére, szórakoz­tatására. A lányok a nemrég befe­jeződött, élményekben gaz­dag, jó hangulatú táboro­zásért igen hálásak a Móricz Zsigmond Művelődési Ház­nak, hiszen a tőlük kapott anyagi segítség nélkül a szakmai szempontból hasz­nos, vakációs együttlét nem jöhetett volna létre. Pedig igencsak szükség lenne mi­nél több, ilyesfajta mece­natúrára, hiszen az utóbbi időkben — jobbára pénz­szűke miatt — néhány szak­képző intézményben meg­szakadt a kóruséneklés szép hagyománya. Az ÉLIP-esek példája bizonyítja: ennek nem kell feltétlenül bekö­vetkeznie. Népi kismesterségek Nyíregyháza (KM) — A Békés-Tarhosi Speciális Szakiskola és Diákotthon az idén is megszervezte a népi kismesterségek országos tá­borát. A június végén, há­rom turnusban lebonyolított tanfolyamon pedagógusok, gyermekfelügyelők és tanít­ványaik sajátíthatták el a kosárfonás, a szövés és a gyékénykészítés mestersé­gének fortélyait. A nyíregy­házi Szociális Gondozási Központ Értelmi Fogyatéko­sok Klubjából Rocska Mari­anna gondozónő és Adorján Andrea klubtag vett részt az intenzív szövőtanfolyamon, ahonnan élményekkel és is­meretekkel gazdagodva, va­lamint a maguk készítette, szép kivitelezésű szőtte­sekkel tértek haza. Gyertyák a mártíromság emlékére Tizenhét középiskolás hajtott fejet június első vasárnapján a kisvárdai zsinagógában őket a Pokol porkolábjai, akik asszír ir- galmatlanság- gal, babiloni büszkeséggel és hidegvérű precizitással végezték véres munkájukat. Az égő áldozat népét vér- és tűzáldozatra vetették, mar- talócok marta­ié- kául vetet­ték. Hatmillió emberi teremt­mény, hatmil­lió kálvária, hatmillió pas­sió. Iszonyú passió. „Rákhel si­ratja fiait, (s nem akar vi­gasztalódni,) mert nincsenek többé. A betle­hemi gyermek­gyilkosság drá­máját így je­leníti meg a Szentírás. De míg a heródesi mészárlást túlélték a siratok, a modem tömeg­gyilkosok futószalagosították a deportálást és az emberirtást. A sírókkal együtt a siratókat is elégették, édes szülét gyer­mekeivel, nagymamát unokái­val. Nevek, nevek, nevek... végeérhetetlenül. Andriska, Gyurika és Palika — olvasom a becéző szeretet betűit a kisvárdai zsinagógában. Pár évvel jártatok előttem csupán. Mivé tették gyermekségete­ket, színes álmaitokat? Lívia, Márta, László, Magda és Gá­bor — olyan tündökletes fiata­lok lehettetek, mint mellettem most itt Zsuzsanna, Krisztina, Bertalan s a többiek, mind a ti­zenheten. Tizenhét középis­kolás fiatal és három nevelő. Ennyien voltunk június első vasárnapján. Ennyien hallgat­tuk megrendültén a fölzengő zsoltárverseket, a följajongó siralmakat. Hat szál gyertya — Legyen a kezetekben vi­rág, mindig csak virág! Soha ne legyen gyilkos eszköz! — fordult szavaival a fiatalok felé Frörlich Róbert budapesti rabbi. — Tegyétek piros szeg­fűiteket a mártírok sorai alá, ártatlan vérük jelképeként! Hat szál gyertya — hatszáz­ezer emlékére. Hat törékeny gyertya. S be törékeny a szó, be törékeny a lélek! De tö­retlen a hit — az iszonyú holo­caust ellenére —, mert be­letörődik az isteni ítéletbe. A Káddis, a gyászima arról szól, amiről az Úr imája: „Szen­teltessék meg a te neved.” Amosz próféciája beteljese­dett a négyezer kisvárdai zsidó sorsában is. „Százan térnek vissza a városba, (amely ezret küldött, / s tízen térnek vissza abba,) amely százat küldött.” A négyezerből hatszáz ha visszatért. A hatszázból mára tizen-valahányan maradtak, sír felé hajló emberek. Ki tart­ja számon őket? Ki tartja szá­mon a halálba hurcolt kisvár­dai zsidóságot? Ki a szétszóró- dottakat? Elvérzünk mi ma­gunk is, ha kiszikkad az emlé­kezetünk. Az előre vett törvény Bakajsza András Kisvárda — Nevek, nevek, nevek... Végeérhetetlen so­rokban; nevek a hideg már­ványlapokon, nevek a szem­benéző falakon — de akik egykor viselték, nincsenek többé, nincsenek. Az egykor voltak a krema­tórium kéményén szabadul­hattak csak, hamuszürke egek felé foszlottak, s fölvétettek egy égi temetőbe. Az egykor voltak távoli tájakon von­szolták esendő testüket, míg­nem földre roskadtak, jeltelen horpadásba hullottak. Négyezer áldozat Hatszázezer magyar zsidó, hatmillió európai zsidó esett áldozatául egy eszelős eszme térnyerésének. Mintegy négy­ezer kisvárdai zsidó esett ál­dozatául egy ordas eszme kí­méletlenségének. Mi volt a vétkük? Az, amiről nem is te­hettek. A származásuk. Abból a népből származtak, amelyi­ket , kicsiségében kiválasztott az Úr, abból a népből, amelyik az Ószövetséget, Jézust és a ti­zenkét apostolt adta a világ­nak, abból a népből, amelyik annyi fényes lélekkel gazdagí­totta az emberi kultúrát. Zsidó kultúra, európai kultúra, ma­gyar kultúra... Ki tudná szét­választani? Voltak, akik meg­próbálták. Az iszonyú passió Hitvány zsoldosok, bérért s önként ölök fogságba hur­colták a választott nép száz- és százezreit. A végállomás: az Inferno, Auschwitz. S máris körülvették őket a Pokol kín­jai, a halál kötelei. Körülvették Budapest (MTI) — Az akadémiai és a felsőoktatási törvény parlamenti tárgya­lásának szétválasztása mind­két jogszabályt, s ezzel együtt a magyar tudomá­nyos élet fejlődését veszé­lyezteti — hangzott el a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia és a Magyar Rektori Konferencia elnökeinek kö­zös, múlt heti sajtótájékoz­tatóján. Kosáry Domokos vélemé­nye szerint a háttérben sértett személyek, marginális érdekei állnak. Az MTA elnöke ne­veket nem említett. Nyomatékosan hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy a két egymáshoz kap­csolódó törvényt mindenkép­pen együtt és minél előbb kell tárgyalnia az Országgyűlés­nek. Hámori József, a rektori konferencia elnöke szintén a két törvény egysége mellett tört lándzsát, mivel nézete sze­rint az akadémiai törvény tár­gyalásának elhalasztása ve­szélybe sodorná az egyetemek és az akadémiai intézetek kö­zött már kialakult együtt­működést is, annak továbbfej­lesztését pedig lehetetlenné tenné. Hámori József úgy vélte, nem lehet akadálya a két ter­vezet együttes tárgyalásának, annál is inkább, mert az akadémiai törvénynek mind terjedelme, mind a hozzá ér­kezett módosító javaslatok száma lényegesen kisebb, mint az előre vett-felsőoktatási törvényé. Könyvakció Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi Ifjúsági Cent­rum (Szabadság tér 9.) könyvgyűjtési akciót szer­vez. Várják azok jelentke­zését, akik használt és már nélkülözhető tankönyveket, a kötelező olvasmányok példányait és egyéb műve­ket ajánlanak fel. A cent­rum a begyűjtött termést ingyenesen osztja szét a rászorulóknak. (Az adomá­nyokat naponta 9-től 17 óráig fogadják.) A Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfaluban, a július 7-én végzett ásatási munkálatok során egy késő avar kori temető maradványait tárták fel. Az anarcsi porta területén levő, egykori temetkezési helyről már két éve tudnak. Most jött el az ideje, hogy megszólaltassák a három, eddig érintetlen sírt Balázs Attila felvétele Amos Imre Noé bárkát épít című alkotása. A nagykaiioi születésű festőművész németországi deportálásából nem tért vissza. Elhunyt 1944-ben, Orhdrufban

Next

/
Thumbnails
Contents