Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

1993. július 13., hétfő Kelet-Magyarország 7 Vadasparki séta a nyestkutyánál A nyestkutya nagyon tiszta állat, vackát és környeze­tét igyekszik rendben tartani Balázs Attila felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Szo­kásos sóstói vadasparki sé­tánkon ina a nyestkutya ket­rece előtt állunk meg. Aki pedig bemutatja őt nekünk, Szánthó János, a vadaspark vezetője. A nyestkutya főleg Kelet- Ázsiában őshonos, de Japán­ban is elterjedt. Sokan éppen ezért japán rókának is hívják. Súlya 10-15 kiló között mo­zog, bundája feketés-szürkés színű, hasonlít az ezüstrókáé­hoz. A megjelenése pedig olyan, mintha a sarki rókát ke­resztezték volna a mosómed­vével. Pofamintázata miatt (legutóbbi sétánkon szóltunk róla, hogy a mosómacik fekete „álarcot” viselnek) pedig so­kan összekeverik a mosómed­vével. Majdnem minden állatkert­ben találkozhatunk vele, ha éppen ébren van a látogatási idő alatt, ugyanis éjszakai ál­lat. Jól tűri a rabságot, ketre­cekben kiválóan szaporodik. Európában is kezd elterjedni (tenyésztőktől is, állatkertek­ből is szabadult, továbbá el­kezdett kelet felől nyugatnak vándorolni), megyénkben már lőttek is ki nyestkutyát. Mindenevő. A magvaktól kezdve a bogarak, kisemlősök és madárfiókák tartoznak ked­venc csemegéi közé, éppen ezért nem kívánt vendég a ha­zai faunában. Bundájáért vi­szont, mivel értékes a prémje, tenyésztik. Hosszabb a szőre mint a rókának és a mosómed­vének, a farka viszont rövi- debb. Jellegzetessége, hogy pofáján oldalt, a fülénél a szőr­zet kis pamacsszerű szakállt képez. Télen kotorékokba hú­zódik, de előbb egy kicsit szed magára, hogy legyen miből le­adnia tavaszig. A kölykök áp­rilis-májusban jönnek a világ­ra, méghozzá egyszerre ha- tan-tízen. Nagyon szapora ál­lat, ezért is lesz nehéz megállí­tani, hogy betörjön, és megho­nosodjon az országban. Az egyedek hat-tíz évig élnek. Ügy látszik, egyre jobban kezd megbarátkozni az ember­rel: az utóbbi időben települé­sek közelében üt tanyát, illetve szívesen költözik a vizes terü­letekre. Itt kell megjegyezni, hogy nagyon tiszta állat. Vac­kát és környezetét is pedáns rendben tartja, egészen közel elsétálhat lakhelye mellett a vándor, s még szagát sem érzi, hogy állat volna a környéken. Ahogy a mosómedve, szelí­díthető, de csak akkor, ha kö- lyökkorában kiemelték az alomból. Egyébként nem túl barátságos, de fogazata nem olyan veszedelmes: a sarki ró­káéhoz hasonlít. Kihalóban a szibériai tigris New York (MTI) — A szi­bériai tigrist a kipusztulás fe­nyegeti hazájában. A föld leg­nagyobb tigrisfajtájából már csak négyszáz példány kóbo­rol szabadon Oroszország tá­volkeleti vadonjában, a Vla­gyivosztoktól északra, az Usz- szuri és Amur folyók, vala­mint a Japán-tenger között el­terülő tajgavidéken. E pompás nagyragadozók száma riasztó ütemben csökken. Szakértők szerint csak az 1992-es eszten­dőben ötven szibériai tigris esett vadorzók áldozatául, négyszer annyi, mint öt évvel azelőtt. Az állatbarátok és állatvé­dők fenséges méreteiért és szokatlanul hosszú, világos bundájáért csodálják, ellensé­gei viszont leginkább „tigris­bor” formájában kedvelik: porrá zúzott csontjait folya­dékban oldva erősítő szerként fogyasztják. Az ázsiai piacon ezért méregdrága és keresett árucikk. Egy kilogramm tig­Nyíregyháza (KM) — Elő­szobában, lakószobában egy­aránt hasznos és nagyon muta­tós is, ha a falon van egy na­gyobb tükör. A tükröt egyéni ízlésünknek megfelelő anyag­gal bevont hosszúkás forgács­lapra erősíthetjük fel, alá a kü­lönféle apró használati tárgyak tárolására néhány polcot sze­relhetünk. A tükör mérete meghatáro­zó: 450-500 mm éppen meg­felel, magassága kb. 1 méter. A felső lekerekítés is lénye­ges, hiszen ez adja meg a da­rab egyéni formáját. Lehetőleg csiszolt szélű legyen, ha nem, akkor vékony képkeretlecek- kel körbefogva erősítsük fel az alapra. Az alaplap maga 19-21 mm vastag forgács- vagy pozdor- jalap, amelynek oldalai lehető­leg színfumérral legyenek be­borítva, de laminált felületű anyag is megfelel. A nyers fe­lületű lapot vékony lecekkel keretezve textillel, műbőrrel borítsuk. A polcokat is ebből az anyagból szabjuk le, bevo­riscsont Koreában, Kínában vagy Tajvanon a népi gyógy­mód híveinek 250 dollárt is megér. Ugyancsak orvosság­nak számít és ennek megfelelő áron kínálják az állat húsát, bundáját és mindenekelőtt ne­miszervét. Az Egyesült Államok-beli National Geographie Society és a National Fish and Wild­life Foundation megbízásából amerikai zoológusok évekig tanulmányozták a tigrisek éle­tét és szokásait, s követték a nagymacskák és üldözőik nyomát. A két szervezet folyó­irataiban közölt beszámolók­ból az is kiderül, milyen elke- serítően tehetetlenek az orosz vadőrök kapzsi honfitársaik­kal szemben. Túl nagy a kísér­tés, amikor egy egész évi szi­bériai fizetés hatszorosa „nyúzható le” egy tigrisről. A vadorzók dolgát megkönnyítik a nemzetközi társaságok: fa­vágóik hatalmas réseket nyit­nak a vadon mélyébe. natuk legyen azonos az alapla­péval. Elülső, ívelt élük szabá­lyos körív, s a három különbö­ző nagyságú polc ívei ennek megfelelően koncentrikusak. A polcokat elölről középen egy hosszú sárgarézcsőből ki­alakított konzollal támasszuk ki. A cső palástját polírozzuk tükörfényesre. Előbb az alaplapot készítjük A mintegy 3300 négyzetki­lométer nagyságú Szihote- Aliny rezervátumban mind­össze 24, silányan felfegyver­zett vadőrnek kellene megol­talmaznia a tigriseket a vador­zók gyarapodó hadával szem­ben. A nagy terület ellenére csak néhány jármű áll rendel­kezésükre, s többnyire gyalog róják a rengeteget. Léna segítségére későn ér­keztek. Az anyatigris útját az amerikai zoológusok hónapo­kig követték rádióvevő segít­ségével. Léna nyakörvét a be­épített kis adóval az amerikai kutatók szétvágva megtalál­ták, az állatnak azonban nyo­ma veszett. Alig tízhetes köly- keit szerencsére sikerült meg­menteniük. A két kedves cica az omahai (Nebraska) Henry Doorley állatkertbe került. Újabb kettő abból a nyolcszáz­ból, amelyeknek a szibériai vadon szabadsága helyett a ketrecek és kifutók biztonsága jutott. el. Élére csak akkor vasaljunk élfóliát, ha az anyag laminált felületű. Az éleket kerekítsük lágy ívűre. A polcokat az alap­lap éleihez hasonló formában élfóliázzuk. A polcokat a meg­felelő szintbe állítva laponként két-három bútorösszefogó csavarral erősítsük az alaplap­ra. A polclapokat elöl egy hosz- szú, sárgaréz csőből hajlított, huzalszemekkel kiegészített konzollal támasszuk alá. A rézcső alsó végébe forrasz- szunk menetes hüvelyt vagy anyát, s a helyére illesztve je­löljük be a polcok alsó élének vonalát. Ide Fúrjunk 2 mm-es lyukakat, majd hajlítsunk sár­garéz huzalból rövid szárú hu­zalszemeket, amelyeket ez­után lágyforrasztással rögzít­sünk a csőkonzolra. A cső fel­ső végébe forrasszunk kb. 12 mm hosszúságú menetes szá­rat, a felső polcba süllyesztett fészekbe pedig egy zárt anyát. A konzolt csavarozzuk a he­lyére, amíg a ragasztó meg nem köt. Szabadságot a hangyáknak! Velence (MTI) — A néphit eső közeledését véli a hangyák vonulásában. Egy japán úr, Yukinori Yanagi ebben művé­szetet lát. A mostani, a 45. Ve­lencei Biennálé „Megváltoz­tathatja e a művészet a vilá­got?” szekciókiállításán ugya­nis hangyabollyal kívánt igen­lő választ adni a kor e nagy kérdésére. Hogy nem sikerült, arról a hangyák a legkevésbé tehetnek. Ok a megszokott módon végezték dolgukat a Japánból hozott átlátszó tar­tályban, amelyet át- meg át­szabdaltak a színes, homokkal töltött dobozok és tubusok; közöttük masíroztak, vonultak a hangyák, hozzávetőlegesen ötezren. Japán hangyák, japán szorgalommal. Tehették ezt addig, míg egy hölgy, földbe gyökerezetten és megdöbbe­néssel nem konstatálta, hogy itten állatkínzás folyik. A de­rék állatvédő nyomban fel is jelentette a művészt a velencei bíróságon, a Btk. 727. parag­rafusát is megnevezve. „Az üvegarzenálban lévő rovarok egytől egyig foglyok, és mint ilyenek, pusztulásra vannak ítélve, mivelhogy egy tőlük idegen környezetben, a szoká­sostól eltérő munkára kény­szerítik őket.” A bíróság helyt adott a panasznak. A művész 48 órát kapott művének elbon­tásához. Mivel a hangya nem védett állat Olaszországban, az ötezer velencei vendégsze­replő szélnek eresztését olybá veszik, hogy a hangyák társas- utazása végleges szabadsággá változott Itáliában. Gazdikereső Három németjuhász kisku­tyát (elmúltak nyolchetesek) ajánlott fel a Gazdikeresőnek ajándékba egy nyíregyházi ol­vasónk. Akik szívesen gon­doskodnának róluk, a 342- 845-ös telefonszámon jelent­kezhetnek. Két és fél hónapos kiscicá- kat vihetnek el ajnádékba a macskabarátok Nyíregyházán, a Dugonics utca 39. szám alól. Öt kiscica vár gazdára Oro- son, a Fő utca 105. alatt. Öltözőtükör a falra Alom, álom Budapest (D. Z.) — Miről álmodik a kutya? Ismeri-e a múltat, a jövőt? Mit gondol rólunk: a gazdájáról, a csa­ládtagokról és mit az ismerő­sökről? Bizonyos, hogy e kérdések sok kutyatartó, ku­tyatulajdonos és igényes ku­tyabarát fejében is megfor­dultak már. Próbáljunk vála­szolni néhány mondatban a kérdésekre. 1. Ki a falkavezér? Mikor egy kutyakölyköt vásárolunk és hazavisszük az ő új falká- jához — tehát a mi családunk­hoz —, falkavezért választ magának. Sok tévhittel el­lentétben, nem az lesz a fal­kavezér, aki enni ad neki, ha­nem aki a legtöbbet foglal­kozik vele, és az ő ügyében a fontos döntéseket hozza. Ettől kezdve, amíg csak él, az ő szemében gazdája az, aki a világon a legerősebb, legokosabb, legszebb: egy­szerűen felülmúlhatatlan. Ez után — természetesen — ő következik, aki a gazdája után a legerősebb, legoko­sabb. Utána következnek a családtagok, akik — az ő szemében — azért vannak, hogy ő még jobban érezze magát. A következő kategóriába az ismerősök tartoznak, akik csupán annyit jelentenek számára, hogy be kell őket engedni az udvarra, lakásba. Utána következhetnek az ut­cán járókelő emberek, akik nem családtagok, nem bará­tok, de nem is ellenségek: te­hát számára szinte semmit nem jelentenek. Az utolsó csoportba sorolhatnánk az ellenségeket, akik megza­varják a gazdája vagy az ő nyugalmát. Annyira, hogy feléjük még támadó jellegű mozdulatot is tesznek. 2. Múlt — jelen — jövő. Régebben voltak olyan néze­tek, amelyek azt állították: a kutyák csak a mában élnek. Mára ez megdőlt, mert bizo­nyított tény, hogy a kutyák világában is létezik múlt és jövő. Bizonyságul szolgál­hat, amikor például csalá­dunk egy tagja hosszú távol­iét után visszatér, kis ked­vencünk ugyanolyan kitörő örömmel üdvözli, mintha csak tegnap távozott volna el. Állíthatjuk azt is, hogy ha a kutyus gazdája mindig egy időben érkezik haza, avagy azonos időben kapja az ételt, ő már előtte egy órával izga­tottá válik, s várja a bekövet­kező kellemes eseményt. Ha pedig megszokja, hogy minden hétvégén kivisszük magunkkal a telekre, péntek reggel már ugrálásával és virgoncságával jelzi, hogy készülődjünk, mert hamaro­san indulni kell a szabadba. 3. Álmodik-e a kutya? Igen! A legkétkedőbbek is bizonyságot szerezhetnek róla, ha néhányszor megfi­gyelik kutyájukat alvás köz­ben. Ha aprókat vakkant, ak­kor álmában valakit megu­gat. Ha piciket rándulnak a lábai, álmában fut. Ha mind­kettőt egyszerre teszi, akkor játszik. Ha viszont halkan morog, küzd valakiyel. De vajon miről álmodnak a kutyák manapság? Olyan gazdákról, akik nem csak státusszimbólum­nak és virtusból tartják őket, hanem az irántuk érzett sze- retetből és azért a viszont- szeretetért, amivel ők hal­mozzák el kedves gazdáikat. Utazunk! Nyíregyháza (KM) — Itt a nyár, ideje felkerekedni, ránk fér egy kis pihenés. Igen ám, de a kutyatartóknak egyáltalán nem olyan egy­szerű az elhatározás, hiszen dönteni kell: vele vagy nél­küle töltsék el a szünetet. Legfontosabb tudnivaló: a kutya nehezen nélkülözi gazdáját, ezért jobb, ha ma­gával viszi. Szerencsés, aki­nek kocsija van, a kutyák (kevés kivétellel) ugyanis ki­fejezetten élvezik az autó­zást. A kutya helye a hátsó ülésen van. Utazás közben ne engedjük, hogy fejét ki­dugja a nyitott ablakon, az állandó ellenszél kötőhártya­vagy középfülgyulladást okozhat. Az is megeshet, hogy valamitől megriad és kiveti magát az ablakon. Csak a járda felőli ajtón szállhat ki a kutya. Beszál­láskor ő az első, utána lehet bepakolni a csomagokat. Ki­szálláskor épp fordítva: leg­utoljára a kutya hagyja el a kocsit. Útközben álljtfnk meg pihenni, a rövid séták idejére tartsuk pórázon. Köz­vetlen indulás előtt nem ta­nácsos megetetni a kutyust. Csomagoljunk viszont ele­mózsiát a nyaralásra: leg­jobb a szárazeleség, a kon- zervek, könnyen kezelhetők és nem romlanak meg. Friss vizet pedig a legrövidebb út­ra is vigyünk magunkkal. Neveletlen „gazdik” Nyíregyháza (KM - CSK) — Panaszos hangú le­velet kaptunk nemrégiben egy nyugdíjas olvasónktól. Azt teszi szóvá, amit sajnos naponta tapasztalhatunk a város több pontján. O az Északi körút környékén élő kutyatartókra haragszik, mert póráz és szájkosár nél­kül sétáltatják sokszor borjú nagyságú kedvenceiket. Olvasónkat nemrég meg is támadta egy kutya, s mikor ezt gazdájának szóvá tette, azt a tanácsot kapta, hordjon magával botot. Ezen háboro­dott fel, s ragadott inkább — tollat. Sajnos, sok kutyatartó képtelen betartani az alapve­tő „játékszabályokat”, s ez­zel nemcsak magát utáltatja meg a nem kutyásokkal, ha­nem az összes kutyát és az összes többi gazdát. Ezért hallani oly gyakran, hogy a szomszédok megmérgezik egymás kedvenceit, holott — meggyőződésem — a do­logban a legártatlanabb ma­ga a négylábú. Rendelet írja elő: közterületen csak száj­kosárral és pórázzal lehet kutyát sétáltatni, szigorúan tilos játszótérre bevinni — mégis nagyon sokan nem tartják be. Kívánatos volna az is, ha a gazda nem röstell- ne kis lapáttal, seprűvel elta­karítani ebe piszkát. Ez a do­log egyik oldala. A másik vi­szont: sajnos, nagyon kevés — ha van még egyáltalán — a kutyasétáltatásra kijelölt hely a városban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents