Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-13 / 161. szám
1993. július 13., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Tüzet oltottak a „sógoroknál” A nemzetközi szabályok alapján készült fel Tiszavasvári önkéntes egyesülete Festői környezetben, az Ybbs folyó mellett fekszik Waidhofen M. Magyar László Tiszavasvári (KM) — Közel 17 ezer tűzoltó szállta meg július első napjaiban az alsó-ausztriai Waidhofen- Ybbs városkát. No nem azért, mert akkora nagy tűz ütött ki a településen, hanem mert ott rendezték a tartományi tűzoltószövetség 43. nemzetközi tűzoltóversenyét. Ezen a nagyszabású találkozón a magyar színeket a tiszavasvári Lukács Ferenc Önkéntes Tűzoltó Egyesülete képviselte. A versenyre való felkészülést, illetve az Ausztriában eltöltött napokat Erdélyi Attilával, az önkéntes egyesület parancsnokával elevenítjük fel. Felkérés a szövetségtől — A Magyar Tűzoltó Szövetség felkérésére a vállalati tűzoltókat a Kábái Cukorgyár férficsapata, az önkéntes tűzoltókat a mi egyesületünk képviselhette a versenyen. Nagy megtiszteltetés volt ez a számunkra. A döntésben valószínűleg szerepet játszott az, hogy a hazai versenyeken évek óta az elsők vagyunk, az egyik leggyakrabban kivonuló egység a miénk, a környéken lévő sok tűz és baleset összekovácsolta a társaságot. A tiszavasvári tűzoltókkal május 22-én, a területi verseny megnyerése után közölték a szövetség képviselői a jó hírt, s bizony nem sok idő maradt a felkészülésre. Joggal kérdezhetik olvasóink, hogy egy ilyen kiváló közösségnek miért kellett még külön is készülnie erre a megmérettetésre. A magyarázat egyszerű: az ausztriai versenyen a magyar gyakorlattól eltérő szabályok szerint rendezték meg a versenyt. Míg hazánkban a tűzoltók vizes szerelést hajtanak végre, kettő szívótömlőt használnak, a csapat tagjai bármelyik munkafolyamatot csinálhatják, addig a nemzetközi szabályok víz nélküli szerelést, négy szívótömlőt írnak elő, a csapat tagjai pedig csak a nekik kijelölt feladattal foglakozhatnak. Mindegyik tag mellén egy-egy jel mutatja, hogy melyik részfeladat az övé. Hibapont a beszédért — Waidhofen-Ybbsben minősítő versenyt rendeztek, vagyis előre be kellett jelenteni, hogy a bronz vagy az ezüst minősítés megszerzése a célunk — folytatja Erdélyi Attila. — Rajunk a bronz minősítést vállalta. Ez azt jelentette, hogy előre eldöntöttük, kinek mi lesz a feladata. Az ezüst fokozat már jóval nehezebb, az előírások szerint a verseny előtt húzással döntik el a feladatmegosztást a csapat tagjai, vagyis mindenkinek minden egyes fázishoz nagyon kell értenie. A versenyt a helyi stadionban rendezték meg. Akik befejezték a feladatukat, néma vigyázzállásban várakoztak, hiszen a beszédért a zsűri hibapontot adott. A bronz minősítéshez legalább 301 pont kellett, a tiszavasvári csapat 316 pontot szerzett. (Az ezüst fokozathoz legalább 401 pont kellett a maximális 500-ból). A verseny nehézségét jelzi, hogy az 1720 induló csapatból mindössze 72 raj kapott bronz, illetve ezüst minősítést. Rend, tisztaság, sok virág A csapatok vezetőit fogadta a városka polgármestere is. Az ünnepségen Erwin Novak, az Alsó-Ausztriai Tűzoltó Szövetség elnöke kitüntetésben részesítette Pécsi József tűzoltó alezredest, megyei parancsnokhelyettest, a magyar delegáció vezetőjét, valamint Erdélyi Attilát. — Házigazdáink olyan ügyesen megszervezték a programokat, hogy csak az utolsó napon, a záróünnepségen látszott, hogy a meghívott tűzoltók jóval többen vannak, mint a helybeliek. A városkának ugyanis csak 12 ezer lakója van. Részt vettünk egy szentmisén is, amelyet a mentésben elhunyt tűzoltók tiszteletére rendeztek. Mindegyik ország egy-egy emlékszalagot is felkötött a koszorúkra emlékműre. Waidhofen egyébként nagyon szép helyen fekszik, hegyek veszik körbe, s a nagyon tiszta vizű Ybbs folyó szeli ketté. Talán mondanom sem kell, hogy mindenhol szembeötlő a rend, a tisztaság, az ablakokban a rengeteg virág. Egy kollégiumban szállásoltak el bennünket, amely saját úszómedencével, focipályával rendelkezett. Felvettük a kapcsolatot a waidhofeni tűzoltó-parancsnoksággal. A meghívásunkra az ősszel valószínűleg városunkba látogat az ottani parancsnok. Sátortábort raktak a gát tövében Takarodó este tízkor, de hát ki képes aludni, bent a sátorban még beszélgetünk, viccelődünk Ibrány (KM - MML) — Mint ahogy eső után a gombák nőnek, úgy szaporodnak Ibrányban a kemping területén a sátrak a nagy nyári melegben. Fiatalok jókedvétől hangos a környék, igaz, néha még őket is elnyomja a vendéglátóhelyek egymás ellen hangosított gépzenéje. Az egyik apró sátor mellett néhány leány kártyázik. Nagyokat kacagnak, mit sem törődnek azzal, hogy a nap néha elbújik a felhők mögé. Víz mellé vágytak Kezdetben húzódoznak a beszélgetéstől, de aztán leteszik a lapokat, s egyre felszabadultan válaszolgatnak. — A Borsod megyei Harsány községben élünk, az iskola szervezte ezt a táborozást — kezdi a bemutatkozást Ér- sok Edina, aki nyolcadikos lesz szeptembertől. — Harsány a Bükk hegység lábánál fekszik, nagyon szép vidék. Ám kell egy kis változatosság, az idén víz mellé szerettünk volna menni üdülni. Sajnos a balatoni kirándulás nem jött össze, így kerültünk ide a Tisza-part mellé. Autóbusszal utaztunk idáig, a sátrakat is azzal hoztuk. Vihar délután Dudás Mónika veszi át a szót. — Még szerencse, hogy délelőtt érkeztünk meg, s azonnal levertük a sátrakat, ugyanis délután egy hatalmas vihart kaptunk. Szerencsére egy sátrat sem fújt el a szél, azonban estére annyira lehűlt a levegő, hogy majd megfagytunk. A kezdeti félsz hamar elmúlt, egymás szavába vágnák a lányok. — Mindennap hét órakor kelünk, utána futás a Tiszáig és vissza — folytatja Pusztai Krisztina. — Délelőttönként játszunk, sétálunk, kirándulunk, ebéd után pedig irány a strand. Viccelődés a sátorban — Ha fúj a szél, vagy ha hűvösebb van, akkor hamarabb feljövünk. A takarodó este tízkor lenne, de hát ki képes ilyen korán elaludni. Bent a sátorban még beszélgetünk, viccelődünk. Sajnos nem a legjobb időt fogtuk ki, azonban ennek ellenére jó a hangulat, jól érezzük magunkat. Most vagyunk először Szabolcs megyében, nagyon tetszik nekünk a táj is. Az ördög bibliáját is szívesen forgatják a harsányi lányok az Ibrányi táborban * A SZERZŐ FELVÉTELE Jegyzet Szabadság miatt zárva Orémus Kálmán A mikor nemrég megyénk egyik kistelepülésén vitt át az utam, gondoltam, némi tájékozódás végett betérek a polgármesteri hivatalba. Am a falu polgármesterét hiába kerestem, mint kiderült, szabadságra ment. Mint ahogy szabadságon volt a jegyző is. — Valaki csak helyettesíti őket — zaklattam tovább a vélhetően titkárnői beosztásban lévő hölgyet, aki egy írógép mögött barikádozta el magát. — Nem, egyelőre nem helyettesíti őket senki — hangzott a meglepő válasz. Azóta is töröm a fejem, vajon mit tehettek azok, akiknek sürgős elintéznivalójuk akadt a hivatalban? Számukra aligha jelent vigaszt, hogy a falu vezetőinek is joguk van a pihenéshez, mert az már erősen kétséges, hogy a szabadságukat egyszerre kell kivenniük. Korábban a kisebb üzletek csukott ajtaján gyakran láthattuk a táblát: „Szabadság miatt zárva!” Sok bosszúságot okozott ez, hiszen nem biztos, hogy a közelben másik üzletet találtunk. De egy polgármesteri hivatalt nem lehet bezárni, mivel egy egész település életének központja. És az élet nem állhat meg. Szekeres Tibor felvétele Hazafelé Idegenforgalom Budapest (KM - T. K.) — Az év első négy hónapjában összesen 9,3 millió külföldi látogatott Magyarországra, 23,7 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában — derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. A látogatók közül 3,3 millióan Jugoszlávia utódállamaiból, 2 millióan pedig Romániából érkeztek. Számuk az egy évvel korábbihoz képest több mint 80 százalékkal, illetve 23 százalékkal emelkedett. Kiemelkedő arányú növekedést mutat a forgalom a Szovjetunió utódállamaiból: a tavaly ilyenkorinak 2,6- szeresét tette ki január-áprilisban, így megközelítette az 500 ezer főt. Jelentősebben nőtt többek között a Bulgáriából, Hollandiából, Németországból és Észak-Ameri- kából (USA, Kanada) érkezettek száma is, kisebb mértékben (1-5 százalék között) az Ausztriából, Franciaországból, Olaszországból, Svájcból érkezetteké. A lengyel, valamint a cseh és szlovák látogatók száma viszont erősen visszaesett. A kereskedelmi szálláshelyek az első négy hónap folyamán hazánkban 524 ezer külföldi és 418 ezer belföldi vendéget fogadtak, 2,5 százalékkal kevesebbet, illetve 14,1 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A vendégéjszakák száma ugyanakkor mindkét vendégkörnél azonos arányban, 3,8 százalékkal csökkent. A csökkenésben a belföldi és a külföldi vendégforgalomban egyaránt meghatározó szerepet játszott a szervezett fizetővendéglátás visszaesése. A szállodákban a belföldi vendégek lényegesen, a külföldiek némileg több éjszakát töltöttek az egy évvel korábbinál. A szállodák szoba- foglaltsága január-áprilisban országos átlagban 39,2 százalékos volt, a múlt év azonos időszakához képest némileg mérséklődött. A budapesti szállodák az országos átlagnál jobb, 44,9 százalékos kihasználtsággal működtek. A magyar állampolgárok az év elejétől április végéig 3,2 millió alkalommal utaztak külföldre, ami 11,3 százalékkal elmarad a tavaly ilyenkori utazásszámtól. A szerb határszakaszon csak egyharmada volt a forgalom az egy évvel korábbinak, a román és a szlovák határszakaszon mintegy 20 százalékot tett ki a csökkenés. Mindezzel szemben a szlovén és a horvát határszakaszon 2,6 illetve 2,4-szer, az ukrán határ- szakaszon 1,9-szer annyian utaztak külföldre, mint a múlt év első négy hónapjában. Tovább nőtt (6,5 százalékkal) a forgalomból legnagyobb súlyt képviselő osztrák határszakaszon kiutazók száma.
