Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

1993. július 13., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Tüzet oltottak a „sógoroknál” A nemzetközi szabályok alapján készült fel Tiszavasvári önkéntes egyesülete Festői környezetben, az Ybbs folyó mellett fekszik Waidhofen M. Magyar László Tiszavasvári (KM) — Kö­zel 17 ezer tűzoltó szállta meg július első napjaiban az alsó-ausztriai Waidhofen- Ybbs városkát. No nem azért, mert akkora nagy tűz ütött ki a településen, hanem mert ott rendezték a tarto­mányi tűzoltószövetség 43. nemzetközi tűzoltóverse­nyét. Ezen a nagyszabású találkozón a magyar színe­ket a tiszavasvári Lukács Ferenc Önkéntes Tűzoltó Egyesülete képviselte. A versenyre való felkészü­lést, illetve az Ausztriában el­töltött napokat Erdélyi Attilá­val, az önkéntes egyesület pa­rancsnokával elevenítjük fel. Felkérés a szövetségtől — A Magyar Tűzoltó Szö­vetség felkérésére a vállalati tűzoltókat a Kábái Cukorgyár férficsapata, az önkéntes tűz­oltókat a mi egyesületünk kép­viselhette a versenyen. Nagy megtiszteltetés volt ez a szá­munkra. A döntésben való­színűleg szerepet játszott az, hogy a hazai versenyeken évek óta az elsők vagyunk, az egyik leggyakrabban kivonuló egység a miénk, a környéken lévő sok tűz és baleset össze­kovácsolta a társaságot. A tiszavasvári tűzoltókkal május 22-én, a területi verseny megnyerése után közölték a szövetség képviselői a jó hírt, s bizony nem sok idő maradt a felkészülésre. Joggal kérdez­hetik olvasóink, hogy egy ilyen kiváló közösségnek mi­ért kellett még külön is készül­nie erre a megmérettetésre. A magyarázat egyszerű: az ausztriai versenyen a magyar gyakorlattól eltérő szabályok szerint rendezték meg a ver­senyt. Míg hazánkban a tűz­oltók vizes szerelést hajtanak végre, kettő szívótömlőt hasz­nálnak, a csapat tagjai bárme­lyik munkafolyamatot csinál­hatják, addig a nemzetközi szabályok víz nélküli szere­lést, négy szívótömlőt írnak elő, a csapat tagjai pedig csak a nekik kijelölt feladattal fog­lakozhatnak. Mindegyik tag mellén egy-egy jel mutatja, hogy melyik részfeladat az övé. Hibapont a beszédért — Waidhofen-Ybbsben minősítő versenyt rendeztek, vagyis előre be kellett jelen­teni, hogy a bronz vagy az ezüst minősítés megszerzése a célunk — folytatja Erdélyi At­tila. — Rajunk a bronz minő­sítést vállalta. Ez azt jelentette, hogy előre eldöntöttük, kinek mi lesz a feladata. Az ezüst fokozat már jóval nehezebb, az előírások szerint a verseny előtt húzással döntik el a fela­datmegosztást a csapat tagjai, vagyis mindenkinek minden egyes fázishoz nagyon kell értenie. A versenyt a helyi sta­dionban rendezték meg. Akik befejezték a feladatukat, néma vigyázzállásban várakoztak, hiszen a beszédért a zsűri hi­bapontot adott. A bronz minősítéshez lega­lább 301 pont kellett, a ti­szavasvári csapat 316 pontot szerzett. (Az ezüst fokozathoz legalább 401 pont kellett a maximális 500-ból). A ver­seny nehézségét jelzi, hogy az 1720 induló csapatból mind­össze 72 raj kapott bronz, il­letve ezüst minősítést. Rend, tisztaság, sok virág A csapatok vezetőit fogadta a városka polgármestere is. Az ünnepségen Erwin Novak, az Alsó-Ausztriai Tűzoltó Szö­vetség elnöke kitüntetésben részesítette Pécsi József tűz­oltó alezredest, megyei pa­rancsnokhelyettest, a magyar delegáció vezetőjét, valamint Erdélyi Attilát. — Házigazdáink olyan ügyesen megszervezték a prog­ramokat, hogy csak az utolsó napon, a záróünnepségen lát­szott, hogy a meghívott tűzol­tók jóval többen vannak, mint a helybeliek. A városkának ugyanis csak 12 ezer lakója van. Részt vettünk egy szent­misén is, amelyet a mentésben elhunyt tűzoltók tiszteletére rendeztek. Mindegyik ország egy-egy emlékszalagot is fel­kötött a koszorúkra emlék­műre. Waidhofen egyébként nagyon szép helyen fekszik, hegyek veszik körbe, s a na­gyon tiszta vizű Ybbs folyó szeli ketté. Talán mondanom sem kell, hogy mindenhol szembeötlő a rend, a tisztaság, az ablakokban a rengeteg vi­rág. Egy kollégiumban szállá­soltak el bennünket, amely saját úszómedencével, focipá­lyával rendelkezett. Felvettük a kapcsolatot a waidhofeni tűzoltó-parancs­noksággal. A meghívásunkra az ősszel valószínűleg váro­sunkba látogat az ottani pa­rancsnok. Sátortábort raktak a gát tövében Takarodó este tízkor, de hát ki képes aludni, bent a sátorban még beszélgetünk, viccelődünk Ibrány (KM - MML) — Mint ahogy eső után a gom­bák nőnek, úgy szaporodnak Ibrányban a kemping terü­letén a sátrak a nagy nyári melegben. Fiatalok jóked­vétől hangos a környék, igaz, néha még őket is elnyomja a vendéglátóhelyek egymás el­len hangosított gépzenéje. Az egyik apró sátor mellett néhány leány kártyázik. Na­gyokat kacagnak, mit sem tö­rődnek azzal, hogy a nap néha elbújik a felhők mögé. Víz mellé vágytak Kezdetben húzódoznak a beszélgetéstől, de aztán lete­szik a lapokat, s egyre felsza­badultan válaszolgatnak. — A Borsod megyei Har­sány községben élünk, az is­kola szervezte ezt a táborozást — kezdi a bemutatkozást Ér- sok Edina, aki nyolcadikos lesz szeptembertől. — Har­sány a Bükk hegység lábánál fekszik, nagyon szép vidék. Ám kell egy kis változatosság, az idén víz mellé szerettünk volna menni üdülni. Sajnos a balatoni kirándulás nem jött össze, így kerültünk ide a Tisza-part mellé. Autóbusszal utaztunk idáig, a sátrakat is az­zal hoztuk. Vihar délután Dudás Mónika veszi át a szót. — Még szerencse, hogy dél­előtt érkeztünk meg, s azonnal levertük a sátrakat, ugyanis délután egy hatalmas vihart kaptunk. Szerencsére egy sát­rat sem fújt el a szél, azonban estére annyira lehűlt a levegő, hogy majd megfagytunk. A kezdeti félsz hamar el­múlt, egymás szavába vágnák a lányok. — Mindennap hét órakor kelünk, utána futás a Tiszáig és vissza — folytatja Pusztai Krisztina. — Délelőttönként játszunk, sétálunk, kirándu­lunk, ebéd után pedig irány a strand. Viccelődés a sátorban — Ha fúj a szél, vagy ha hűvösebb van, akkor hama­rabb feljövünk. A takarodó es­te tízkor lenne, de hát ki képes ilyen korán elaludni. Bent a sátorban még beszélgetünk, viccelődünk. Sajnos nem a legjobb időt fogtuk ki, azon­ban ennek ellenére jó a hangu­lat, jól érezzük magunkat. Most vagyunk először Sza­bolcs megyében, nagyon tet­szik nekünk a táj is. Az ördög bibliáját is szívesen forgatják a harsányi lányok az Ibrányi táborban * A SZERZŐ FELVÉTELE Jegyzet Szabadság miatt zárva Orémus Kálmán A mikor nemrég megyénk egyik kistelepülésén vitt át az utam, gondoltam, némi tájékozódás végett betérek a polgármesteri hivatalba. Am a falu polgármesterét hiába kerestem, mint kiderült, sza­badságra ment. Mint ahogy szabadságon volt a jegyző is. — Valaki csak helyettesíti őket — zaklattam tovább a vélhetően titkárnői beosztás­ban lévő hölgyet, aki egy író­gép mögött barikádozta el magát. — Nem, egyelőre nem he­lyettesíti őket senki — hang­zott a meglepő válasz. Azóta is töröm a fejem, va­jon mit tehettek azok, akik­nek sürgős elintéznivalójuk akadt a hivatalban? Számukra aligha jelent vi­gaszt, hogy a falu vezetőinek is joguk van a pihenéshez, mert az már erősen kétséges, hogy a szabadságukat egy­szerre kell kivenniük. Koráb­ban a kisebb üzletek csukott ajtaján gyakran láthattuk a táblát: „Szabadság miatt zárva!” Sok bosszúságot okozott ez, hiszen nem biz­tos, hogy a közelben másik üzletet találtunk. De egy pol­gármesteri hivatalt nem le­het bezárni, mivel egy egész település életének központja. És az élet nem állhat meg. Szekeres Tibor felvétele Hazafelé Idegenforgalom Budapest (KM - T. K.) — Az év első négy hónapjában összesen 9,3 millió külföldi látogatott Magyarországra, 23,7 százalékkal több, mint az előző év azonos idősza­kában — derül ki a Közpon­ti Statisztikai Hivatal ada­taiból. A látogatók közül 3,3 millióan Jugoszlávia utódál­lamaiból, 2 millióan pedig Romániából érkeztek. Szá­muk az egy évvel korábbi­hoz képest több mint 80 százalékkal, illetve 23 száza­lékkal emelkedett. Kiemelkedő arányú növe­kedést mutat a forgalom a Szovjetunió utódállamaiból: a tavaly ilyenkorinak 2,6- szeresét tette ki január-ápri­lisban, így megközelítette az 500 ezer főt. Jelentősebben nőtt többek között a Bulgá­riából, Hollandiából, Német­országból és Észak-Ameri- kából (USA, Kanada) érke­zettek száma is, kisebb mér­tékben (1-5 százalék között) az Ausztriából, Franciaor­szágból, Olaszországból, Svájcból érkezetteké. A len­gyel, valamint a cseh és szlo­vák látogatók száma viszont erősen visszaesett. A kereskedelmi szálláshe­lyek az első négy hónap fo­lyamán hazánkban 524 ezer külföldi és 418 ezer belföldi vendéget fogadtak, 2,5 szá­zalékkal kevesebbet, illetve 14,1 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A vendégéjszakák száma ugyanakkor mindkét ven­dégkörnél azonos arányban, 3,8 százalékkal csökkent. A csökkenésben a belföldi és a külföldi vendégforgalomban egyaránt meghatározó sze­repet játszott a szervezett fizetővendéglátás visszaesé­se. A szállodákban a belföldi vendégek lényegesen, a kül­földiek némileg több éjsza­kát töltöttek az egy évvel ko­rábbinál. A szállodák szoba- foglaltsága január-április­ban országos átlagban 39,2 százalékos volt, a múlt év azonos időszakához képest némileg mérséklődött. A bu­dapesti szállodák az orszá­gos átlagnál jobb, 44,9 százalékos kihasználtsággal működtek. A magyar állam­polgárok az év elejétől ápri­lis végéig 3,2 millió alka­lommal utaztak külföldre, ami 11,3 százalékkal elma­rad a tavaly ilyenkori uta­zásszámtól. A szerb határszakaszon csak egyharmada volt a forgalom az egy évvel ko­rábbinak, a román és a szlo­vák határszakaszon mintegy 20 százalékot tett ki a csökkenés. Mindezzel szem­ben a szlovén és a horvát határszakaszon 2,6 illetve 2,4-szer, az ukrán határ- szakaszon 1,9-szer annyian utaztak külföldre, mint a múlt év első négy hónap­jában. Tovább nőtt (6,5 szá­zalékkal) a forgalomból leg­nagyobb súlyt képviselő osztrák határszakaszon kiu­tazók száma.

Next

/
Thumbnails
Contents