Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

1993. július 12., hétfő CSUPA ÉRDEKES ■■■■■■■■■■■■ Kelet-Magyarország 15 Szegeden a gyilkos kór ellen Az AIDS-gyógyszer felé — reménykeltő magyar-amerikai együttműködés Szeged (MTI) — Több mint biztató az AIDS gyógy­szerét kutató, magyar-ame­rikai együttműködésben fo­lyó munka — nyilatkozta az MTI szegedi munkatársá­nak a kutatás két irányítója, Aszalós Adorján, a washing­toni Food and Drug Admin­istration sejtbiológiai osztá­lyának vezetője, és Molnár József, a szegedi Szent- Györgyi Albert Orvostudo­mányi Egyetem mikrobioló­giai intézetének professzora. A két kutatóorvos néhány évvel ezelőtt figyelt fel egy vegyületcsoportra, amely gá­tolja a vírus kötődését a szer­vezetben. Elhatározták, vizs­gálatokat kezdenek az AIDS- vírus kötődésének megaka­dályozására. Az első biztató eredményről a múlt év augusz­tusában tájékoztatták az MTI-t. Akkor elmondták: re­mény van arra, hogy a korunk pestisének teijedését megaka­dályozzák. Egy újfajta ve- gyületcsoport, a clor-pomazin származék meggátolja a HIV- vírus kötődését a T4-es sejtek­ben, így a kórokozó nem tud megtelepedni. A vizsgálatokat folytatták, s most újabb eredményekről számoltak be. Eszerint nem­csak a víruskötődést gátolja a vizsgált anyag, hanem a már szervezetbe jutott vírus sza­porodását is. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött beteg állapota konzerválható, nem romlik tovább. A szaporodásra már képtelen vírusokat a szervezet immunrendszere legyőzheti. Emellett megállapították a ku­tatók a vegyületcsoport dózis­tartományát is, tehát azt, hogy mekkora mennyiségre lehet szüksége a beteg szervezet­nek. A másik biztató eredmény szerint az AIDS gyógyítására jelenleg alkalmazott egyetlen gyógyszer, az AZT és a vizs­gált vegyületcsoport együtte­sen alkalmazva fokozza egymás hatását. Ennek kettős haszna van: mindkét szerből kisebb dózis elég, így csökken az AZT káros mellékhatása. Másrészt pedig a két szer kombinációja megakadályoz­za a vírus mutációját. Az eddi­gi eredmények reménykel- tőek, amennyiben valóban gyógyszer születik a kutatás­ból, megvédheti az agyat a vírustól. Ismert a szer azon tu­lajdonsága, hogy átmegy az úgynevezett véragygáton. Ezekkel a vegyületekkel egyébként más alapvizsgála­tokat is folytatnak, ugyanis el­képzelhető, hogy más vírusok ellen is hatásosak. A vegyület klinikai kipróbá­lásáig sok feladat vár a szegedi és az amerikai kutatókra. Ter­veik szerint az év vége felé el­kezdődhetnek az állatkísérle­tek. Aszalós professzor elmond­ta: az elmúlt egy évben Afri­kában — a vírus őshazájában — 30-40 százalékkal nőtt az AIDS-fertőzöttek száma, de más országokban is rohamo­san terjed, hazánkban 300 fö­lötti a nyilvántartott fertőzöt­tek száma. Ezért nagyon sok szakember keresi a kór ellen­szerét. Egyelőre azonban — mondta a professzor — az óv­szerekkel és a fertőzésveszély elkerülésével lehet igazán vé­dekezni a ma még gyilkos be­tegség ellen. 37 millió lóerős rakétahajtómű MTI-Panoráma — Az amerikai űrexpedíciók a flori­dai Kennedy-támaszpontról indulnak, a gépeket a texasi Houstonból irányítják, s az utóbbi évek többször fel­használható űrrepülőgépei az­után Kaliforniában, az Ed- wards-támaszponton szállnak le. A Mississippi állambeli Stennis-űrközpont nevét keve­sen hallották még, bár az óriási kiterjedésű telepnek kulcssze­repe van az amerikai űrprog­ramban: itt próbálják ki a raké­tahajtóművekét. Az űrrepülőgépeken három van belőlük, 37 millió lóerős teljesítménnyel. Ha a látogató­nak szerencséje van, próba idejére érkezik és rakétákat il­letően még többet láthat-hall- hat, mint Floridában: a próbánál a motoroktól 109 százalékos teljesítményt igé­nyelnek... Amennyiben min­den rendben, a monstrumok óriás vontatókra kerülnek, és lassan teszik meg a több száz kilométeres utat Floridába. A déli állam párás, mocsaras tájain, álmos agrárvidékek kö­zepette, nem messze New Or- leanstól, a Mississippi-folyó deltájától, kissé valószínűtlen a kép. Az országúiról letérve hamarosan az őrséghez érünk (az Egyesült Államokban a legtöbb katonai, vagy katonai vonatkozású támaszpont, in­tézmény szabadon látogat­ható) és kocsicédulát kapunk, útmutatással: bebocsátásunk feltétele, hogy csak a nagykö­zönség tájékoztatását szolgáló központot keressük fel — el­lenkező esetben számoljunk letartóztatással... így figyelemre se méltatjuk balkézre a hadsereg lőszergyá­rát, jobbra a haditengerészet térképészeti intézetét és egyéb intézményeit. Pár perc után világos, hogy célba értünk: a központ előtt korábbi és mai amerikai űrkísérletek több emelet magas rakétái állnak. Mellettük már szinte mulatsá­gos a ’60-as évek Jupiter- rakétája, amely az első mester­séges holdakat vitte fel a hős­korszakban, amikor a szovje­tekkel folyt a verseny az űr meghódításáért. Köztudott, hogy az egykori német rakétaszakértők egyik része a Szovjetunióban, másik fele Amerikában hasznosította tudását (többé-kevésbé önkén­tesen). A szovjetek nem sokat beszéltek róluk, míg Wemher von Braunnak, az amerikai űrkutatás megszervezőjének külön kis kiállítást szenteltek a Stennis űrközpontban: „Az egykori ellenség és az első amerikai műhold megalkotó­ja” címmel láthatók az 1977- ben elhunyt von Braun fotói, emléktárgyai. Nem feledkez­tek meg arról sem, hogy a Sa- tumus-rakéták előtt von Braun a német V-2-rakétákat tervez­te: azokat, amelyek annyi pusztítást okoztak a háború alatt Londonban. A NASA, az amerikai űrha­józási hivatal állandóan anya­gi gondokkal küzd, így itt sem mulasztják el, hogy rámutas­sanak: az űrkutatás nem holmi költséges luxus, vívmányai az egész gazdaságot segítik. A rozsdaálló bevonat, amely újabban a New York-i Szabad­ság-szobrot óvja a következő századokra, csakúgy az űrku­tatásból származik, mint a tűz­oltók korszerű lélegeztetőké­szülékei. A könnyű, de kitűnő­en szigetelő, teflonnal fedett üvegszálas tetőburkolásokat ugyancsak a NASA megbízá­sára kísérletezték ki — akár­csak a fotó- és videofelvételek digitális felbontásának rend­szerét. A Stennis űrközpont meg­próbálja a jövőt is felvázolni, bár az napjainkban egyre bi­zonytalanabb. Az űrrepülőgép utóda, az X-30-as csodagép csak a tervezőasztalokon léte­zik, és nyílt kérdés, mikor lesz állandó amerikai űrállomás. Ronald Reagan elnök a ’80-as évek elején jelentette be, hogy tíz éven belül felbocsátják a csaknem 300 tonnás, 150 mé­ter hosszú állomást, ahol ál­landóan dolgoznak majd tudó­sok, és ahonnan elindulnak újabb, páratlan expedíciókra: ismét a Holdra, sőt — először a Marsra. Reagan akkor 8 milliárd dollárra becsülte a költsége­ket. Az összeg nagyobbik ré­szét azóta elköltötték, az űrál­lomás azonban még mindig csak a tervezés szakaszában van. Kiderült ugyanis, hogy összesen vagy 120 milliárdba kerülne a nagy kaland, és eny- nyi pénzről a nyomasztó költ­ségvetési hiány közepette szó sem lehet. így újabban kisebb méretű, feladatkörű űrállo­másról beszélnek, és a költ­ségvetési forrásokat radikáli­san lefaragták. Vannak, akik az egészet félretennék, mond­ván, hogy az eredmény nem lenne arányban a költségekkel. Függő játszma (Cliffhanger) A lány gyakorlatlan hegy­mászó volt, bízóit abban, hogy a férfi megmenti, de magasan a völgy felett valami történt ...és Gabe Walker (Sylvester Stallone) azóta is önmagát okolja a lány haláláért. Gabe képtelen magában megemész­teni ezt a tragédiát, otthagyja a Sziklás-hegységbeli hegyi­mentő állását, és elmenekül a számára oly kedves hegyek közül. Kelepcébe kerül, és elkeseredett harcba keveredik kegyetlen bűnözőkkel, a kö­nyörtelen természettel, vala­mint önmagával is. Az akciók­kal és feszültséggel teli izgal­mas kalandfilm, a Cliffhanger összehozta a világ egyik leg­nagyobb, kasszasikereket elért sztárját, Sylvester Stallonét és a nemzetközileg elismert ren­dezőt, Renny Harlint, vala­mint egy nagyszerű filmes al­kotógárdát. A filmet Magyarországon az Intercom forgalmazásában jú­lius 16-ától láthatjuk a mozik­ban. A képen jelenet a film­ből. A pópa esete a humánus rablókkal Varsó (MTI) — Lengyelor­szág területén egyre sűrűb­ben követnek el egy, már év­századok óta feledésbe me­rült bűncselekményt, az útonállást, a volt Szovjetunió állampolgárai. Olyan külö­nös esettel azonban még nem találkoztak a lengyel rend­őrök, mint amilyet egy hete jelentett egy orosz pópa és felesége. A házaspár egy BMW-vel és egy Audival tartott Német­országból hazafelé. Amikor az országúton Augustówka köze­lében rájuk esteledett, beálltak egy erdei parkolóba, hogy megaludjanak a kocsikban. Hajnali négykor arra ébredtek, hogy oroszul beszélő fegyve­res férfiak rángatják ki őket a kocsikból, akik átkutatták cso­magjaikat, amikben 3000 dol­lárt találtak. A pópa könyörgő- re fogta a dolgot: elmondta az útonállóknak, hogy a pénzt egy németországi misszió gyűjtötte össze, nyomorgó orosz gyermekek megsegíté­sére. A rablók erre rövid tanács­kozás után csupán 100 dollárt vettek el a pénzből, a többit visszaadták a papnak. Hogy azért ne vigyék túlzásba a nagylelkűséget, a 100 dollárral a zsebükben a 8000 dollárt érő BMW-n hajtottak el. Kegyelet a Donnál A Kelet-Magyarország sorozata (1.) Mártha Tibor A tragikus sorsú 2. Ma­gyar Hadsereg hősi halált halt katonái fél évszázada nyugszanak jeltelen sírok­ban, tömegsírokban a végte­len orosz mezőkön, Valahol Oroszországban. Több tíze­zer magyar honvéd és mun­kaszolgálatos nyughelye a Kurszk városától a Don part­jáig húzódó dimbes-dom- bos, horhosokkal (völgy) szeldelt vidék. Sírjaikat má­ra a gaz benőtte, utak, lakó­házak épültek felettük. Fej­fáikat már az 1943. januári harcok alatt és után sem le­hetett volna felfedezni. Harckocsik gázolták le, a he­lyi hatóságok tüntették el vagy egyszerűen az enyésze­té lettek. Most olyan időszakot élünk, amikor az ország figyelme feléjük fordul. A vissza nem tért férjek, s apák felé, hősi halottaink felé. Előkerülnek a féltve őr­zött, megsárgult katona­fotók, a szűkszavú Vöröske­resztes értesítések, az érin­tett családok újból bizonyos­ságot akarnak szerezni el­vesztett hozzátartozójuk sor­sa felől. Az emberek nem felejtettek. Ma is gyászolják szeretteiket, egykori fájdal­mukat ma is magukban hordják. Vannak, akik még műidig reménykednek és várnak. A Dontól szerencsésen hazatért honfitársaink közül mostanában egyre többen távoznak el közülünk. Em­lékeikre pedig most is nagy szükség lenne... Hol kísérték utolsó útjaikra elesett bajtár­saikat, hol látták őket utoljá­ra, mit tudnak halálukról, hol volt a sok sírkereszt!? De vajon hány honvédnek, s munkaszolgálatosnak ju­tott — ha rövid pár hónapra is — sírkereszt, s temetés? Sajnos aránylag kevésnek! Az elesettek, s megfagyot­tak, akik az 1943 januári harcokban és a visszavont láskor haltak meg valameny- nyien tömegsírban nyugsza­nak. A kegyetlen orosz tél­ben, mínusz 30-35 fokos hi­degben, a méteres hóban, ál­landó fegyverropogás köze­pette nem lehetett temetni. Csak kevéske földet vagy havat tudtak a halottra húzni, így tavasszal az utak men­tén, tereken, völgyekben, szántóföldeken az orosz la­kosság által megásott tö­megsírokban nyugodhattak meg magyarok, oroszok és németek közösen, megbé­kélve. Ezen hantokat csak ezek a helybéliek ismerhe­tik. 1991. július 30-án kerül­hetett sor az első emlékhely, zarándokhely létrehozására. A kopjafa ma Repjevka köz­ségben áll a korabeli doni hadszíntér mértani közép­pontjában. Nyugodjanak katonáink abban a földben, amely be­fogadta őket. Emléküket ke­gyelettel megőrizzük, tragé­diájukra örökké emlékezni fogunk. Ezen gondolatok je­gyében fejti ki tevékenysé­gét: „Don menti magyar honvédsírok gondozására” Alapítvány. (Kisvárda Ke­reskedelmi Bank: 443­10855). Doni útinapló „Aludjatok ti áldott hő­seink, pihenj te néma had- sereg/Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny,/mely értetek pereg.- lApák, fiák, szerelmes vőle­gények, kik porladoztok/mily sok éve már,/Kik elé dörgő ágyúszóval véres mezőkön toppant a halál...” Dr. Zempényi Miklós Közel egy hét távlatából — hazaérkezésünk óta — próbálok leírást adni arról a földről, arról a tájról, ahol több mint 120 000 magyar katona, munkaszolgálatos alussza örök álmát. Már ötödik alkalommal jártunk Oroszországba, ahol további temetők azonosítá­sát, kereszt általi bejelölését, a helybéliekkel való gondoz- tatását végeztük el. A két- napi járóföldre elkísértek: Ferenczfy Zoltán pácini re­formátus lelkész, Sebestyén Sándor gégényi videofilm- készítő és Vizinger János munkácsi tolmács. A Ford Transit mikrobuszt a nagy- kállói Motorist Kft. bocsá­totta rendelkezésre, a kisvár- dai Coca Cola üzem üdítőket adott az útra. Az öt keresztet Szeifried László kisvárdai fafaragó készítette el, melyet a fényeslitkei Fajtik Vidor római katolikus plébános szentelt meg. A koszorúkat Hajdú Tiborné (Fényeslitke) virágboltos kötötte. A hivatalos papírok és a kijevi nagykövetségünk fo­gadókészségének köszönhe­tően június 11-én indultunk a nagy úrnak. A határátkelés zökkenő- mentesen történt, így a Kár­pátok tövéhez érkezhettünk a kora hajnali órákban. Itt egy rendőrségi posztnál fel­hívták a figyelmünket a fegyveres támadások, rablá­sok veszélyére, melyre pél­dákat is felsorolt. Lényeg: a Kárpátokban még egyenru­hásnak sem állhatunk meg! Az információ rögtön „feldobta” a társaságunkat. Hál’istennek azonban a je­lentős forgalom megnyugta­tott bennünket. Lembergtől (Lvov) elfogadható minősé­gű úton haladtunk Kijev fe­lé, ahová 12-én — magyar idő szerint — 18 órára ér­keztünk. A nagykövetség gondnoka előzékenyen meg­mutatta szálláshelyünket, rö­vid tájékoztatást adott a je­lenlegi és várható ukrajnai helyzetről. Ezt követően tár­gyaltam Dr. Bács Zoltán nagykövetségi titkárral a galíciai Nadvomában törté­nő exhumálások ütemtervé­ről. Korai lefekvés követke­zett, hiszen 13-án hajnalban még nagyobb távolságra kel­lett utazni (970 km). A vá­rosból kivezető út közel 1 óra hosszáig tartott! Az uk­rán-orosz határon másfél órát álltunk (ukrán oldalon) addig-addig míg néhány doboz cigarettától, 1 üveg italtól, 1 csomag kávétól a vámosok és határőrök „meg­szabadítottak” bennünket. 10 km után következett az orosz határőrség. 5 percnyi megálló (!) után történt be­léptetés. Ezen a jelentékte­lennek tűnő poszton kedves szavakat is kaptunk, ami sajnos eddig nem volt jel­lemző a korábbi átkelőknél. Ezenkívül: semmilyen aján­dékot nem fogadtak el! Az útibeszámoló doni ré­szét a Kelet-Magyarország július 17-i számának 11. ol­dalán olvashatják. (A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents