Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
1993. július 12., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Tanévet zártak a szakértők is Az oktató-nevelő munka szakmai segítőire számítanak az intézmények a jövőben is A megye oktatási-nevelési szakértőinek egy csoportja a tanévzáró értekezleten A szerző felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Rendhagyó körülmények között, a Bodrogon tett hajókirándulás keretében adtak számot az elmúlt tanévben végzett munkájukról megyénk oktatási-nevelési szakértői július 6-án. Az összegző visszatekintés módot adott arra, hogy a Megyei Pedagógiai Intézet szintén summázza: miként sikerült ellátnia szervező-szolgáltató jellegű és tanácsadói feladatait. A beszámoló készítőjét, Papik Pétert, az intézet igazgató- helyettesét kérdeztük a tapasztalatokról. Okosabban gazdálkodni — A programjaink közül az őszi, téli és a tavaszi pedagógiai napok sikerültek a legjobban. Több, mint 120 rendezvényünk volt, közel 4000 résztvevővel. Előfordultak csalódások is, de a domináló az elfogadás, a hasznosság volt. Persze a tanulságokat leszűrtük: jobban kell támaszkodnunk a jövőben egyes iskolákra és településekre, okosabban takarékoskodnunk az idővel. A túl hosszú sorozatok ki- merítőek a szervezőknek és az érdeklődőknek egyaránt. A jövőben, mert a pedagógiai napokat folytatjuk, még szorosabban együtt fogunk működni a szakértőinkkel. □ Akad-e olyan a múlt év teendői között, aminek nem tudtak a végére járni? — Szerettük volna kialakítani a pedagógiai intézetben az alternatív pedagógiai programok dokumentumtárát. Sajnos, a pénzügyi feltételek hiánya miatt ezt nem tudtuk megcsinálni. Az alternatív tankönyveket illetően viszont elmondhatom: ami hozzáférhető volt, az nálunk megvan. □ Hogyan zajlottak le az új rendszerű szakmai továbbképzések? — A tanfolyamainkon, továbbképzéseinken egy év alatt mintegy hatezren vettek részt. Több szaktáborunk is volt. Csak példaként említem a biológusokét, a történészekét, de mondhatom a tűzzománc-készítőket is. Sajnos, ezekre eléggé nehézkesen ment a jelentkezés. A legkülönbözőbb területeken igyekeztünk segítséget adni az iskolaszövetségek munkájához, vagy a középiskolai irodalomtanításhoz, a Suli Színház 12 előadásához, amelyeket több ezer diák látott. Kiemelt továbbképzési területek □ Melyek lesznek a kiemelt továbbképzési területek az új tanévben? — Van néhány nagyobb odafigyelést érdemlő szféra: a speciális szakiskolák, a felnőttoktatás, a gyógypedagógia, a diákotthonok. Az újonnan kinevezett intézményvezetőknek ugyancsak szeretnénk minél több, gyakorlati jellegű információt adni. Az iskolák a nevelési értekezleteiket önállóan szervezik, de ezt nem azt jelenti, hogy bizonyos témajavaslatokra, ötletadásra ne lenne szükségük. Mi ebben is szeretnénk partnerek lenni, közreműködni. A szakértőink pedig bekapcsolódnak az országos szervezésű szakmai tanácskozások munkájába: magyarból, történelemből, földrajzból, biológiából. □ Kialakult-e valamilyen összkép az iskolák tartalmi munkájáról, az oktatómunka eredményességéről? Végeztek-e ilyen célzatú vizsgálódást? — Méréseket természetesen végeztünk. Az egyik az általános iskolákra terjedt ki. Hetven intézmény vett benne részt. A kép, ami kirajzolódott a vizsgálódás eredményeként, meglehetősen bonyolult. Az összegzést, az általánosítható tendenciák megfogalmazását nehezíti, hogy az iskolák 50%-a nem küldte be hozzánk a mérés eredményét. Ha úgy tetszik: a minősítő szelekciót maguk végezték el, maguknak. Objektív, a megyére vonatkoztatható konzekvenciákat tartalmazó summázást márcsak emiatt sem lehet közreadni. Persze, a tartalmi munkának más mutatói is sokat sejtetnek: a tanulmányi versenyeken való részvétel, az eredmények. Háromezer általános iskolásunk vett részt kilencféle országos versenyen, a középiskolákból pedig közel ezren próbálkoztak az országos megméretéseken, sokféle tantárgyból. Ha az iskolai, megyei fordulókat is figyelembe vesszük, imponálóan nagy az összesenben vetélkedők száma: tizenkétezer diák! Már a jövő évet tervezik □ Tervezik-e már a jövő tanév eseményeit, rendezvényeit? — Igen. A szokásos, tanévelőkészítő tanácskozásunkat augusztus 23-án, 10 órától tartjuk a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Előadónak a művelődési tárca politikai államtitkárát, Kálmán Attilát kérjük fel. Nagyobb, országos kihatású rendezvényünk lesz még a megyei és fővárosi pedagógiai intézetek innovációs tanácskozása, valamint a diákunió országos konferenciája. Ezek mellett pedig az éves programunk ütemezése szerint zajlanak majd az események, melyeket illetően az új tanévben sem lesz hiány. Döntöttek: a TIGÁZ épít és üzemeltet Nyíregyháza (KM — M. É.) — Az elmúlt években a megyeszékhely önkormányzata jelentős pénzeszközöket fordított a gázvezetékek, valamint a földgázszolgáltatást biztosító berendezések beruházására. A hatályos jogszabályi rendelkezés értelmében ezek térítésmentesen állami tulajdonba, s a TIGÁZ kezelésébe kerültek. Ez év elejétől egy újonnan kelt rendelet szerint lehetőség van arra, hogy az önkormányzati pénzeszközök felhasználásával megvalósuló gázelosztó rendszerek ne térítésmentesen kerüljenek az állam tulajdonába, s az önkormányzat szabadon választhat az üzemeltetők között is. Mivel a városban jelenleg is több magánerős gázépítés támogatása van folyamatban, lezárásukhoz a közgyűlésnek határoznia kellett a gázelosztó rendszerek további tulajdonlási és üzemelési lehetőségeiről. A közgyűlés több lehetséges változatot vizsgált meg, s lényegében három variáció közül választott. Felmerült annak a lehetősége, hogy az önkormányzat megtartja a jövőben épülő gázelosztó rendszer tulajdonjogát, és a TIGÁZ-t vagy más szolgáltatót bíz meg az üzemeltetéssel. Ezt elvetették. Erre a sorsra jutott az a változat is, mely szerint az önkormányzat lemond tulajdonjogáról, az üzemeltetést a TIGAZ- ra bízza, amely üzleti értéken megvásárolja a rendszert. Ez jelenleg körülbelül 20 százaléka a beruházási értéknek. Végül a képviselő-testület úgy döntött, az önkormányzat fejlesztési keretet ad át a TIGÁZ-nak, ebből ők saját beruházásként megépítik a gázelosztó hálózatot, s üzemeltetik is azt. Felbermann Endre alpolgármester a döntés indoklásaként a következőket mondta el. — A városban a gázvezeték-rendszer túlnyomó része kiépült, így jelentősebb fejlesztésre már nem kerül sor. Mivel az eddig megépült hálózatot a TIGÁZ üzemelteti, célszerűtlen megoldás lett volna más szolgáltatót keresni.-------------Tárca— t 7 alaha a falusi ember V alkonyaikor felnézett az égre és ha veres volt az ég alja tudta, hajnalra erősen szeles, esetleg viharos idő lesz. Ugyanígy időjárási változást jósolt, ha udvara volt a Holdnak. A városi polgár felesége ha hemicrania, azaz migrén gyötörte, nemcsak családi, hanem időjárási viharokra is lehetett számítani. Ma ezekre a természeti változásokra azt mondjuk, hogy front hatás. A hírközlési eszközök előre jelzik, hogy milyen front közeledik, és az arra érzékeny emberekre milyen hatást gyakorol. Mert például a nyári melegfront a kánikulai hőségével a rá érzékenyeknél türelmetlenséget, ideges ingerültséget vált ki. A szervezet folyadékháztartását ilyenkor hideg teával, sörrel és nagyfröccsel szokták egyensúlyban tartani. A hidegfronthatásnál viszont, amikor az évszakra jellemző Cserbakőy Levente Frontok középhőmérséklet alá esik a higanyszál, az erre érzékenyeknél türelmetlenséget, ingerült idegességet lehet tapasztalni. Mivel ilyenkor az egész testfelülete libabőrös lesz, javallott a réteges öltözködés mellett meleg tea citrommal vagy más melegítő italokkal való fogyasztása. A legtöbb kiadása az átállásra azoknak van, akik mind a két frontra érzékenyek. Ami mégis a hidegfront mellett szól, az az, hogy a melegfrontban agresszívvá vált légszennyező koncentrátumok leülepszenek, belégzésük nem okoz kárt a szervezetünkben. Legföljebb a legelésző állatokéba és a gyümölcsöket mo- satlanul evőkében. A minap a könyvesboltban találkoztam egy orvos ismerősömmel, aki a kölcsönös üdvözlés után megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam, fáj a fejem, és nem győzöm fújni az orromat. Néhány célirányos kérdés után, amellyel az anamnézist is felfedte, közölte a diagnózist: arcüreggyulladásom van. Ez a mostani hidegfront idején nem is meglepő. írhatna fel valami antibiotikumot, de ezért kár a szervezetet rászoktatni. Itt van a szomszédban a gyógynövénybolt, vegyek kamillát és köptetőteát, azok elegek a kúrához. A kamillagőzben in- haláljak naponta háromszor és igyák három csésze köptetőteát mézzel. A megfelelő teát majd kiválasztja nekem, mert ő is akar ott vásárolni: nagyon megviselik ezek a frontok. Nyugtató teakeveréket vásárolt, meg propur mézet. Ehhez a valamikori falusi embereknek még a gyógynö- ványboltba sem kellett elmenniük. Ki mit tud? másként Balogh Géza j j át újra itt van, amit ií annyit emlegettek, amit annyian vártak, íme itt van, fél nyolctól este tízig. A Ki mit tud?-ról beszélek persze, mely három évtizede tűnt fel először a televízió képernyőjén, s azóta, többkevesebb rendszerességgel újból meg újból jelentkezik. Az eddigiek is rendkívül sok igazi tehetséget fedeztek fel, akik közül sokan országosan jegyzett előadóművészek lettek, ez a mostani azonban minden korábbinál többet ígér. A szervezők ugyanis sokkal mélyebb kút- ból merhetnek, nem csupán az országhatáron belüli, hanem a szomszédos országokban élő fiatal tehetségek bemutatkozását is lehetővé tették. Bocsássák meg nekem a hazai versenyzők, de én a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai ifjaknak szurkolok elsősorban. Mert tudom, ugyanazon produkcióért egy szórvány területen élő fiatal mennyivel többet dolgozott, mint a hazai vetélytársa. A zsűrit persze a származás helye nemigen érdekli, ők az előadást értékelik az igen szigorú szakmai szempontok alapján. Nagyon helyes egyébként, hogy így teszik, hiszen ha ők is érzelmi alapon döntenének, mint egyes nézők, akkor egyszerűen nem lenne értéke a győzelemnek. Amit csak hét, nyolc produkció bemutatója érdemelhet ki. A z igazi győztesek száma azonban sokszorosa lesz ennek. Mi nézők, egészen biztos, hogy közöttük leszünk. Ezt annak ellenére állíthatjuk, hogy eddig még csak két forduló ment le, de máris tucatnyi ígéret bukkant elő, akikről eddig mit sem tudtunk, s akik maradandó élményt hagytak bennünk, nézőkben. A Kárpátaljára igyekvők talán nem is sejtik, hogy Kölese végén, a régi evangélikus iskola előtti részen, a valamikori „lóúsztató” helyén most gondozott fürdési lehetőség várja az arrajárót Molnár Károly felvétele Kommentár ____________________ A hús után megy a meggy Csikós Balázs A z EK-piacra — a legutóbbi közlések szerint —a húsexport 16 megyéből, leszűkített mennyiségben ismét megindult. El sem indultak a hússzállítmányok, máris újabb embargó sújtja a magyar mezőgazdasági kivitelt (különösen megyénket): most a meggy kapott sorompót. A napokban a felvásárlók már 16 forintért is válogattak, sok termelő kénytelen volt visszavinni a meggyet, vagy el sem indult vele. Többen olyan tanácsot kaptak, csináljanak belőle meggybort. A leszegényedett szabolcsi termelőknek nem borra, hanem pénzre lenne szüksége, sokan még a szedők napszámát sem tudták kifizetni. Egyre inkább bebizonyosodik, a Közös Piac a magyar termékekre csak kénye- kedve szerint vevő. Játszanak velünk, mint macska az egérrel. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy dömpingáraikkal a volt szovjet piacról is kiszorítanak. A franciák a búza tonnáját a balti kikötőkbe szállítva 90 dollárért adják, jóval a magyar termelési költségek alatt. Németország nagymértékben növeli az agyontámogatott marhahúsexportját Oroszországba. Húsból a nyolcvanas évekhez viszonyítva a magyar export a tizedére csökkent. Ezek a tények Raskó György, mező- gazdasági minisztériumi államtitkártól származnak, a Financial Times-nak adott interjújából. — Nem tudunk versenyezni a dömpingárakkal — mondta az államtitkár. Az OECD becslése szerint az EK mezőgazdasági árait 45 százalékkal csökkenti a támogatás, miközben a magyar támogatás 30 százalékról 8 százalékra csökkent a nyolcvanas évektől tavalyig, s ez idén 6 százalékosnak ígérkezik. n z már haladás, hogy LZj három év után egyes kormányzati vezetők is így vélekednek, de ettől még semmi sem változik. Az új tv- adókra, a gomba mód szaporodó kormányhivatalokra költött 10 milliárdokból a mezőgazdaságot kellett volna piacképessé tenni. Nézőpont j
