Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
1993. július 9., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Technika a lámpagyártásban. Videomikroszkóppal ellenőrzi a halogénlámpákat Forgács Béla, termék- és folyamatszakértő a General Electric Tunsgram Rt. Kisvárdai Gyárában Elek Emil felvétele Szombattól Nyírbátori Zenei Napok Szokás szerint megyénk több településén koncertek várják majd a hangversenyek rajongóit A nyírbátori református templom belseje Elek Emil felvétele Bodnár István Nyírbátor (KM) — Szombattól ismét a zene városa lesz Nyírbátor, megkezdődik a zenei napok rendezvény- sorozata, amely közel két hónapig tart. Szokás szerint megyénk több településén koncertek várják majd a zene barátait. A már említett nyitó hangversenyt a korábban meghirdetett helyszíntől eltérően nem a római, hanem a görög katolikus templomban tartják majd Nyíbátorban. Svájci közreműködő , A műsor ugyanaz: Corelli D-dúr Concerto Grosso, Purcell D-dür Szonáta trombitára és kamarazenekarra című műve és Vivaldi Négy évszak című örökszép szerzeménye hangzik majd fel. Közreműködik a Szatmárnémeti Kamarazenekar, vezényel Murgu Dorel. Szólisták: Nagy Gyula (trombita) és Rudolf Fátyol (hegedű). A 19.30-kor kezdődő koncertet egyébként a Duna Televízió is felveszi. Másnap Ella István orgonahangversenye szólal meg a nyírkátai református templomban. Közreműködik Elisabeth Promonti svájci énekművész. Mozart is szerepel Nagykálló sem marad ki a koncertsorozatból, július 21én a helyi református templomban lesz majd zenekari hangverseny. A szép műsorban .Corelli g-moll Concerto Grosso, Mendelssohn d-moll hegedűversenye és Mozart A- dúr szimfóniája szólal majd meg. Közreműködik a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor kamarazenekara és Szabadi Vilmos hegedűn. Vezényel Kostyál Kálmán. A hónap végén még a máriapócsi és nyír- bélteki görög katolikus templomban, a nyírbátori, csarodai és a hodászi református templomban valamint a vállaji római katolikus templomban lesz még hangverseny. Több kísérő program egészíti ki a zenei eseményeket. Barokk a magyar népművészetben címmel gyűjteményes kiállítás nyílik július 15-én a Báthory István Múzeumban. A látványos tárlatot Hofer Tamás, a néprajzi múzeum főigazgatója nyitja meg. Szárnyas sárkány hete Július 16-án kezdődik és három napig tart majd a Szárnyas sárkány hete címmel megrendezendő nemzetközi utcaszínház fesztivál, amelyen magyar és külföldi amatőr együttesek lépnek fel. A fesztivál színhelye a nyírbátori római katolikus templom előtti tér. Bizonyára sok fiatal és idősebb nézőnek szereznek kellemes időtöltést a könnyű vigasságok.--------------Tárca — G yalog István képesített kőműves mesterhez szegődtem el még 1949-es év őszén ipari tanulónak. Nem tudtam máig sem napirendre térni a tanulói éveim alatt ért igazságtalanságok fölött. Példaként megemlítek egyet. Szokásukká vált, csak úgy kedvtelésből a tőlem alig négy-öt évvel idősebb segédeknek is, amikor mellettük elhaladtam, egy kokit, vagy egy-egy nyaklevest rám kimértek. S ha nem voltam eléggé óvatos, alkalomadtán fenékbe billentettek. Tanulóidőm első éve habarcskészítéssel, téglahordással, különböző futkározá- sokkal telt el. Nagykegyesen engedélyezték, hogy a rövid ebédszünetben az elkészült falazatot vízzel locsolgas- sam. Ezzel előképzést nyertem a későbbi habarccsal való rendes vakolás készítéshez. Minden műveletnek, szerszámnak és munkafázisnak német neve volt. Éppen ez is sok figyelmet követelt, mire megjegyeztük. Hagyomány volt az újonca- vátás. Az emberi lét perifériáján tengődő emberek legnagyobb szórakozására elküldték a gyanútlan új munkást a pallérhoz a nikkelezett szemmértékért. Avagy estefelé a mesterhez a fájrontkulcsért. Én sem voltam kivétel. Másodévben már gyakorolhattam a szerszámok használatát. Öröm töltött el egy- egy fal elkészítése során, a függő segítségével a magas álványzaton. A munka mámorában megkérdeztem a közelben veszteglő mesterem: „No Szabó Zoltán Szivar Gyalog Úr, milyen vagyok?” Szeme kikerekedett a bizalmaskodásom kapcsán és önkéntelenül buggyant ki belőle a válasz: „Rongy, gané vagy fiam!" Nem vitás, nem esett jól a förtelmes válasz. Tudomásul kellett vennem, hogy ez a különös lelkivilágú ember három éven át együtt élt velem anélkül, hogy bármiféle emberi jóság ébredt volna benne irántam. Ha keservesen is, de elérkezett a szakmunkásvizsga, a segédavatás. Megkaptam mesteremtől a hagyományos segédszivart. Ez azt is jelentette, hogy e perctől kezdve nyíltan és bűn- hődés nélkül dohányozhattam. A hagyományokhoz híven, minden szombat délben a közeli hangulatos kiskocsmában volt a bérfizetés. Azon a felejthetetlen napon, életemben először engem is meghívtak maguk közé. Helyet foglalhattam mellettük a kecskelábú asztalnál. Megvendégeltek. A butéliák- ban vörös kadarka került az asztalra, s rövidesen dalra fakadtak. Elkezdődött a szokásos apák napi vigadózás. A mesterem az asztalfőn trónolt, s egymás után rendelte a tele butéliákat. Vibrált az asztal fölött a feszültség. A mester váratlanul felém fordult, s mélyen a szemembe nézve szögezte nekem a kérdést: — Na segéd Úr! Miért van a törvény ? —Talán azért, hogy legyen egy ko...korlát a megfékezésre, egy tiltás... — hebegtem. — Mindjárt agyoncsaplak! — dühöngött. —Ezt tanultad, ezt láttad tőlem? A törvény azért van — emelte magasba oktatólag a mutatóujját —, hogy legyen mit kijátszani. A buta ember betartja, az okos keresi a kibúvót, a kiskaput! Földárverezés Nyíregyháza (KM) — Kilenc településen tart földárverezést a jövő héten a megyei kárrendezési hivatal. Kedden, július 13-án a nyírbogdányi művelődési házban reggel kilenckor kezdődik a licit, s közel kétszáz hektár találhat gazdára. A földek aranykorona-értéke meghaladja a 3200- at. Nagycserkeszen is kedden árvereznek. A kultúrházban reggel kilenctől 130 hektár kerül kalapács alá, az aranykorona-érték pedig 2900 körül van. Másnap, július 14-én újabb táblákra lehet licitálni: ekkor 250 hektár szerezhető meg saját jogon kapott kárpótlási jeggyel. Az aranykorona-érték meghaladja a hatezret. Őrben július 14-e az árverezés napja. A művelődési házban délelőtt 10 órakor kezdődő licitáláson 180 hektárnyi terület találhat gazdára, a kalapács alá kerülő földek közel 1600 aranykorona-értékűek. Botpaládon másnap lesz a földárverezés. Délelőtt tíztől licitálhatnak a kárpótlási jegygyei rendelkezők a kultúrházban, ahol 130 hektár — összesen 1500 arany koma-értékű — föld kerül kalapács alá. Nézőpont Josta, naspolya Balogh Géza r egnap este jostát szedtem. Szégyenszemre én egészen addig még csak nem is láttam élő jostabokrot, igy aztán kíváncsian nézegettem e se nem köszméte, se nem fekete ribizli, ám mégis mindkettőhöz hasonlító bokrokat, s kedvtelve csipegettem a bogyókat. Fagyasztva kóstoltam már, de hát hol volt annak a friss gyümölcshöz képest az íze... A kert amúgy a közeli ismerősünké, családjuk vagy hét éve telepítette be mindenfélefával, cserjével. Van itt minden. Josta, naspolya, kajszi-, meg gumibarack, meggy, cseresznye, áfonya. Ahogy termőre fordultak, nagy lett az öröm, de nyomban a bosszúság is. A hernyók, a bogarak mellett ugyanis megjelentek a tolvajok. A gyümölcs javát ők hordták haza. A krumplibokrokat „kiherélték”, a cseresznye ágait letördelték, az uborka indáit összetaposták... Tele volt persze panasszal a gazda, pontosabban a gazda- asszony, mert a férjeura hamar beletörődött a me gváltoztat hatatlanba, ám az idén alábbhagyott a kesergés. Már-már azt hittem, megjavultak az emberek, de mikor félig lett a kosár, felsóhajtott a vendéglátónk: mi lesz evvel a rengeteg gyümölccsel..., legalább a tolvajok jönnének! E sóhajban benne volt az egész magyar mezőgazdaság keserve. A földet szerető ember minden, hiábavaló törekvése. Mert hiába varázsol tündérkertet a nyírségi futóhomokon, a rideg, fekete földön, ha a kutyának se kell az, amit megtermel. Régóta mondják ők már ezt, eddig nem nagyon hittünk nekik. Én sem igen. r\ e hogy már a tolvajok- LJ nak se kelljen a meggy, a barack, az uborka...! Ez már azért mindennél hatásosabb figyelmeztető jel. Kaszálják a lucernát Nagykálló határában Balázs Attila felvétele Kommentár ________________ Idegenek éjjel Kováts Dénes n ár akad egy-két ellenző LJ vélemény is, én úgy vélem, nem lehet megkérdőjelezni az idegenrendészeti akciók szükségességét. Nap mint nap tapasztalhatjuk nemcsak a nagy tömeget a nyíregyházi Tokaji úti piacon, de bent a városban is feltűnnek azok a külföldiek, akik egyebek között otthoni nyomorúságos helyzetük enyhítését is várják itteni tevékenységüktől. Persze az nem mellékes, ezt miképpen teszik. Úgy gondolom, az ellen nem sok helybelinek van kifogása, aki a Romániából, Ukrajnából, vagy máshonnan hozott szerény, vagy néha kicsit komolyabb értékű áruján akar túladni, hogy az így szerzett forinton ennivalót, vagy olyan áruféleségeket vásároljon, melyre otthon családjának szüksége van. Esetleg otthon adja el némi haszonnal. A gond ott jelentkezik, amikor ideérkezésük célját, az értékszerzést lopások, zsebelések árán próbálják meg elérni. Pénzük nincs, tehát lopni, rabolni, betörni kell, hogy fenntartsák önmagukat, s a rokonságot. Ennek érdekében vállalják azt is, hogy a szabad ég alatt, jobb esetben nyomorúságos körülmények között, de fedéllel fejük fölött szállnak meg, esetenként a tar-- tózkodási engedélyük lejárta után is. Ez természetesen nem tesz jót a megye és a megyeszékhely közbiztonságának, következésképpen fel kell lépni ellenük. Csak erre kevés a rendőrök ideje, s energiája. Hisz kétnaponként képtelenek razziát tartani, más feladatuk is van. Alkalmanként mégis vállalják az éjszakázást nyugalmunkért, szinte társadalmi munkában. Pedig gyakran még a sikerélményük is csorbát szenved, mert a kitoloncolt nemegyszer rövid időn belül új, vagy hamis útlevéllel visszajön, s ott folytatja, ahol abbahagyta. Kezdődik minden elölről. r~i rre persze mondhatja ±1/ valaki: akkor minek ez a felhajtás? Szerintem ha csak annyit érünk el vele, hogy egy-két hétig kevesebb a bűncselekmény, már van értelme. Továbbgondolva a dolgokat, az élet ezen területén is felülvizsgálva a jogszabályokat talán még többet el lehetne érni.
