Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

1993. június 3., csütörtök .......... : TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarorszag y Vita a közoktatási törvényjavaslatról Budapest (MTI) — A köz­oktatási törvényjavaslatról vi­tázott szerda délelőtt az a né­hány képviselő, aki a délutáni bizottsági munkát megelőzően megjelent a Tisztelt Házban. Az általános vitában az ellen­zék erősen bírálta a kormány több változatot megért terve­zetét, hibájául róva fel, hogy nem biztosítja sem az oktatás átalakításához szükséges pénzügyi keretet, sem az esé­lyek egyenlőségét. A kor­mánypártok honatyái ezzel szemben méltatták és elfoga­dásra ajánlották a javaslatot, és mindegyikük fontosnak tar­totta, hogy kitérjen az iskolák világnézeti semlegességének eddig is sokat vitatott kérdésé­re. Több kormánypárti szónok — ki nyugati példákra, ki saját pedagógiai tapasztalataira hi­vatkozva — tételesen is visz- szautasította az ellenzéki olda­lon az általános vitában eddig megfogalmazott kifogásokat. Cáfolták, hogy a tervezet túl­zott centralizációra törekedne, úgy vélekedtek, hogy a tör­vény a kerettantervekkel biz­tosítja az oktatás szabadságát. A világnézeti semlegesség kérdésének ismételt felvetése a kormánypártok képviselői szerint az ellenzék megala­pozatlan gyanakvását tükrözi. Giczy György keresztényde­mokrata honatya szerint az ember világnézetileg amúgy sem semleges, hasonlóan a kultúrához, amely szintén vi­lágnézetek hatását tükrözi. Ugyanígy vélekedett az MDF- es Papp Sándor is, aki azt ne­hezményezte, hogy a fiatalok a felelős életvezetéshez kevés segítséget kapnak. Frakciótár­sa, Szentágothai János saját iskoláját, az ottani hitoktatást hozta fel példának, amelyben nyoma sem volt a kisebbségek kirekesztésének. Az ellenzék padsoraiban ezzel szemben többen kijelen­tették, hogy a javaslatot nem tudják elfogadni, Vitányi Iván (MSZP) egyenesen azt indít­ványozta, hogy a kormány vonja vissza, és egyeztessen az érintettekkel, valamint a parlamenti pártokkal. Kóródi Mária (SZDSZ) kijelentette, hogy a közoktatás tervezett át­alakítása nem lehet hatékony, mert nincs meg a szükséges anyagi fedezet. A finanszíro­zást önkormányzatokra hárítja a javaslat, ám ezen a szinten már most is túl nagyok az el­vonások. Ennek eredményeként a szegény települések szegény gyermekei olyan hátrányokkal indulnak, amelyeket nem tud­nak behozni. Egyetértett ezzel Vitányi Iván is, aki a pedagó­gusok anyagi megbecsülésé­nek fontosságát is hangsúlyoz­ta. A fideszes Sasvári Szilárd kifogásolta, hogy a törvényja­vaslat szentesíti a társadalmi csoportok elkülönülését és az oktatásügy újraállamosítását célozza. A válság és az átalakulás folytatódik Budapest (ISB - R. S.) — A hosszan tartó visszaesés — a depresszió — után most a stagnálás — a recesszió — ál­lapotába jutott a magyar gaz­daság — jelentette ki Vértes András szerdai sajtótájékoz­tatóján. A GKI Gazdaságku­tató Rt. elnök-vezérigazgatója elmondta: a gazdaság zsugo­rodása megállt, de a tartós és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételei még nem teremtődtek meg. A GKI mostani előrejelzése szerint — hasonlóan a tavaly októberi és idei márciusi prog­nózisukhoz — a bruttó hazai termék legfeljebb 1 százalék­kal nő ’93-ban. Vértes András úgy véli, a kormány a válasz­tások előtt ugyan megpróbál­kozik majd némi élénkítéssel, de mindez nem egy átfogó jel­legű gazdaságpolitikai lépés- sorozat egyik részeként törté­nik. Az előrejelzés szerint az ex­port 3-5 százalékkal csökken, míg az import ugyanennyivel nő az idén. A külkereskedelmi mérleg hiánya durván 1,5 mil­liárd dollárra rúg majd, s a fo­lyó fizetési mérleg is legalább 1 milliárd dolláros deficittel zárja az esztendőt. A központi költségvetés hiánya 250 és 270 milliárd forint között ala­kul, míg az államháztartás de­ficitje elérheti a 300-320 mil- liárdot is. A gazdaságkutató szerint az infláció nem csök­ken számottevően, rátája 21 százalék körül alakul. Ha azonban a kétkulcsos áfát még évközben bevezetik — illetve az alsó kulcsot 6-ról 10 száza­lékra emelik —, akkor a 22-23 százalékos infláció is elképzelhető. A regisztrált munkanélküliek száma csak kismértékben nő, táboruk de­cemberre 750-800 ezresre bő­vül. A nem regisztráltakkal együtt viszont legalább 900 ezren, 1 millióan lesznek a munkanélküliek — hallhattuk a gazdaságkutató szakembe­reitől. A sajtótájékoztatón elhang­zott: a monetáris szféra egyik gyújtópontja lesz a feszültsé­geknek. A nem túl sikeres ta­valyi hitelkonszolidációt idén egy újabb 100 milliárdos cso­mag követi, s így csak súlyos társadalmi áldozatvállalás árán lehet enyhíteni a bankok nehéz helyzetén. A gaz­daságkutató szerint a kamatok alakulására ellentmondásos té­nyezők hatnak: így valószí­nűsíthető, hogy miközben az állampapírok és a betétek ese­tében — néhány hónapos bi­zonytalan időszak után — nőnek a kamatok, eközben a hitelkamatok enyhén mérsék­lődnek. Vértes András végül elmondta: az idén a gazdasági recessziónak egy sajátos for­mája jut érvényre hazánkban. Ennek lényege, hogy érdemi gazdasági növekedés nélkül elveszítjük a külgazdasági egyensúly javulásának és az infláció mérséklődésének azo­kat az eredményeit, amelyek az elmúlt éveket jellemezték. Ezen túlmenően pedig a gaz­dasági átalakulás és a válság egyidejűleg folytatódik. A magyar nép köszöni, jól van- állítja Kupa Mihály expénzügyminiszter, országgyűlési képviselő, de mond még mást is Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban Nyíregyházán járt az expénzügyminiszter, Kupa Mihály, akit Mádi Lász­ló országgyűlési képviselő hívott meg a szokásos Fidesz- zsúrra. Fogadták a város ve­zetői is Kupát, aki még a zsúr előtt készséggel nyilatkozott lapunknak. A beszélgetés még Csurkáék MDF-frakcióból va­ló kizárása előtt készült, így „jóslatokat” is tartalmaz. S azt is hozzá kell tenni: Kupa nem az a szokványos riportalany, aki megvárja a kérdést, aztán jól fésült válaszokat ad, hanem éppenséggel ő kezdi a dolgot, mert feltétlen el kell monda­nia, hogy Nyíregyháza tetszik neki. Például így: — Ahogy bejöttem Nyír­egyházára, meglepődtem: nem úgy néz ki, mint egy elma­radott térség. Az üzletek, a forgalom, az árusok, amerre néztem, nemzetközi cégek — nem tűnik rossznak maga a központ, hogy a perifériák hogy néznek ki, nem tudom. — Úgy tűnik, pezsgő köz­pont, kelet-nyugati centrum. □ Az is a cél, hogy kereske­dővárossá alakuljon. — Az Isten is erre teremtet­te... □ Amíg ön pénzügyminisz­ter volt, úgymond hivatalból mindenki utálta — váltottunk témát. — Viszont amint kide­rült, nem les: tovább ebben a pozícióban, a többségnek az volt a véleménye: az egyetlen szakember volt a kormányban. — Ez elég szomorú. Egy­(ISB) Nagy GAbor felvétele részt nekem jólesik, ha bárhol ezt tapasztalom, viszont egy átmenetben, amikor nem a politikai kérdések a fontosak, hanem a mindennapok — szomorú, hogy rám mondták egyedül, értek hozzá. Pláne napjainkban, amikor a kor­mánykoalíció bomlóban van. S tudja, azért itt egy dolgot hadd mondjak: tévedés, hogy a magyar nép sorsát összeke­verik az MDF vagy bármelyik párt sorsával. Ez meg nem en­gedhető. Vonuljanak el, intéz­zék el egymás között. □ Mit szól Für lemondá­sához, a Csurka-ügyhöz? — Csurka tavaly markánsan megfogalmazta, neki mi a vé­leménye. A többiek a szokásos gyenge magyar értelmiségi reakciókat adták le, köztük a miniszterelnök is — itt egy komplett válságról van szó, amit úgy tüntetnek fel, mintha a magyar nép válsága volna. A magyar nép köszöni, jól van, s kéri, ne keverjék össze őt ezzel. Ilyen nincs, hogy isten óvja a magyar nemzetet. Hogy Csurka, Debreczeni, Lezsák kimegy, ki a fenét érdekli ez? Az embereket messze nem ez érdekli. Az meg nagyon disz- szonáns, hogy van egy kor­mányértekezlet, aztán Surján tart sajtótájékoztatót az MDF válságáról. Ebben a században Magyarországnak legalább háromszor volt esélye, hogy demokratikus legyen, hogy felzárkózzon. Mindig a politi­kai elit hatalmi harca tette ezt lehetetlenné. A magyar pa­rasztságot ebben a században legalább háromszor vágták át. Ő vetni, termelni akar, nem az érdekli, hogy Lezsáknak mi a véleménye Debreczeniről. Már bocsánat. Inkább az esőt várják, mint ezt a vitát. — Azért Magyarország még mindig igen jó pozícióban van, jók az esélyei, de azzal nem lehet eltölteni az időt, hogy egymással hülyéske­dünk. Arról most nem be­szélek, hogy akkor csinálják az egészet, amikor a pártelnök nincs itthon. Pünkösdhétfőn pedig, ami egy tiszta ünnep, leülnek alkudozni, hogy ebből a hatalomból ennyi az enyém, ennyi a tiéd. Nem fognak megegyezni. Ha nem tudják vállalni, tessék ezt megmon­dani. □ Egyre több olyan hangot hallani, hogy szeptemberben választások lesznek. — Tudom, persze, szeptem­berben választunk. Senki nem tud rá felkészülni. Adott egy párt válsága. Rendezze le. Mondja azt, hogy tudom, vagy nem tudom vállalni. Hogy lehet szeptemberben válasz­tani?! Akkor betakarítani meg szüretelni kell. □ Elképzelhetőnek tartja, hogy valamikor felébekere- kedhet a szakmaiság a poli­tikának? — A szakmaiság nagyon fontos, ebben magának igaza van. De sokkal fontosabb, hogy legyen erkölcs a politiká­ban és esélyegyenlőség sok kérdésben. A kedvenc hobbi­mat felhozom: nem lehet, hogy csak az MDF privatizál. Ez már a keresztényeknek sem tetszik. Az egészséges műkö­dés érdekében legalább formá­lisan esélyegyenlőséget kell adni. □ Orbán Viktor, a Fidesz el­nöke a legutóbbi kongresz- szusuk sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: a Fidesznek nincs árnyékkormánya, de sze­retné, ha a köztudatban elter­jedne: van. Ön most a Fidesz meghívására jött ide, csak nem azt jelenti, hogy szerepet kap? — Ezek a fiatalok, nézze meg őket, mind hatalomra vágynak. Lassan négy éve el­lenzékben van a Fidesz. Telje­sen normális, hogy szeretne hatalomra kerülni. Nyilván­való: a saját köreikben bíznak meg. Ilyen ábrándokat nem kergetek. Persze, hogyha nagy baj van, segítek. Ez az ország megéri. Az ország erőre, tettre kész, és elszánt arra, hogy megnyerje a csatát. A poli­tikában viszont hatalmi és ki­csinyes szempontok érvénye­sülnek, a társadalom nagyon nehezen fogadja el, hogy vala­ki beül egy székbe, hatalma lesz, egy fél évig boldog, hogy osztogathat — a társadalom hosszabb távon épít. Jegyzet ____________________ Kínos helyzetben Ráthy Sándor Budapest — Úgy tűnik, a kormány ismét önmagát hozta kínos helyzetbe, s most be kell ismernie, hogy tavaly — hasonlóan a koráb­bi évekhez — szintén rosz- szul mérte fel a gazdaság ál­lapotát, s ebből következően idei előrejelzései sem helyt­állóak. így megint módosíta­ni kell a költségvetést is, s legalább 30 milliárd forinttal nagyobb deficitet kell elfo­gadtatnia az országgyűlés­sel, mint az eredetileg meg­határozott 185 milliárd fo­rint. Ezzel összefüggésben a kormány álláspontja válto­zatlan: képviselői most is el­mondják, nem a kiadások terven felüli növekedése mi­att ugrik meg a büdzsé hiá­nya, ennek oka a bevételek elmaradása. Ha azonban egy állampolgári háztartásként képzeljük el az államháztar­tást is — s ez ebben az eset­ben nem túlzó összevetés —, akkor ugyan kissé leegy­szerűsíthető módon, de le­szögezhetjük: először nem a kiadásokat kell meghatároz­ni, s ehhez megpróbálni megkeresni a forrásokat, ha­nem annyit kell költeni, amennyi jövedelem a család rendelkezésére áll. Kétségtelen, napjainkra bizonyos tekintetben a kor­mány és a minisztériumok a magáévá tették ezt a gondo­latmenetet, s a jövő évi kon­szolidált költségvetésben már nemcsak az adóemelé­sek révén befolyt többletbe­vételekkel számolnak, az ál­lamháztartás reformja révén megpróbálják racionalizálni a kiadásokat is. S most nézzük az előrejel­zéseket: az idei kormány- prognózis azzal számolt, hogy többéves visszaesés után a gazdaság teljesítmé­nye ’93-ban már nem csök­ken tovább, s kedvező eset­ben a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékkal is nő­het. A kormány úgy vélte, hogy a növekedés motorja, a külső és belső kereslet bővü­lése, illetve a beruházások fellendülése lesz, s eközben a háztartási megtakarítások fedezetet nyújtanak a költ­ségvetési hiány finanszíro­zásához is. Az előzetes prognózis az inflációs ráta további mérséklődésével számolt. Ezzel szemben a pénzügyi tárca nemrégiben közzétett jelentése azt mutatja, hogy az export fokozatos vissza­esése — az előrejelzések szerint ez akár több mint 5 százalékos is lehet —, a bel­ső fogyasztás szinten mara­dása vagy enyhe bővülése, és az ipari termelés további 6-8 százalékos zsugorodása nem teszi lehetővé a GDP növekedését, sőt éves szin­ten 0-3 százalékos csökke­nése valószínűsíthető. Eh­hez természetesen hozzájá­rulnak a mezőgazdaságban tapasztalható problémák is: a cukoripar termelése az elő­ző év hasonló időszakához képest például 63 százalék­kal esett vissza, s hasonló a helyzet a húsiparban is, ahol 25 százalékos termelésmér­séklődést tapasztaltak. A re­gisztrált munkanélküliek tá­bora az év elejéhez képest mintegy 35 ezerrel emelke­dett. A fogyasztói árak márci­usban 0,8 százalékkal emel­kedtek, míg az elmúlt év márciusához viszonyítva 23,4 százalékkal nőtt az ár­színvonal. Az első negyed­évben végrehajtott áremelé­sek például 9,5 százalékkal növelték az idei árszintet, így a kormány előrejelzése szerint az idén a 20-22 szá­zalék közötti sávban marad az infláció. Emlékeztetésül leírjuk, az idei költségvetés tavalyi parlamenti vitájakor a kormány még lehetséges­nek tartotta azt is, hogy az inflációs ráta 14 és 17 száza­lék között alakul. Most vi­szont nagy kérdés, hogy az eddig 0 áfakulcsos gyógy­szerek és energiahordozók 10 százalékos kulcs alá való sorolása, illetve az alsó 6 százalékos kulcs 4 százalék­kal való növelése milyen ha­tással lesz a fogyasztói ár­színvonalra. A korábbi évek tapasztalatai szerint ugyanis biztosra vehető, hogy a fo­gyasztói árak az áfakulcs- változásokat meghaladóan emelkednek majd. Még betegeskedik a magyar jogalkalmazás Budapest (ISB - S. Z.) — A betegeknek ma csak pa­píron vannak jogaik. Hiába fejlett európai mértékkel mérve is a jogrendszerünk­nek az a része, amely az egészségügyi ellátásra szo­rulók jogairól rendelkezik, ha az alkalmazási gyakorlat fényévekkel elmarad a sza­bályozástól. Ezért is fontos, hogy hazánk csatlakozzon a most készülő Betegek Jo­gainak Európai Deklaráció­jához — hangzott el nemrég egy konferencián. Az Európai Egészségügyi Szövetség tagállamai — köztük Magyarország is — olyan dokumentum általá­nos elfogadtatásáért szálltak síkra, amely útmutató lehet a jogalkotók és jogalkalmazók számára is. Az Európa Par­lamentben folyik az európai egészségügyi törvény előké­szítése, a jogszabály elfoga­dása jövőre várható. Ezzel szemben, a hazai gyakorlat szerint, ha egy törlőkendőt a beteg hasában felejtenek, az még csak orvosi műhibának sem számít — az orvostársa­dalom szerint —, jogorvos­lat tehát csak polgári perben lehetséges. Adám György, a SOTE jogászprofesszora szerint azonban az ilyen és ehhez hasonló esetek igenis jogi és orvosetikai vétségek is egyben, tehát szankcionál­hatók. Jelenleg egyébként mintegy 110 orvosi-egész­ségügyi pert tartanak szá­mon, de a jogászprofesszor úgy véli, hogy ez csak a jég­hegy csúcsa. Ma még nem működik olyan intézmény- rendszer, amely a létező jogszabályok betartását, be­tartatását garantálná. Ezért is határozta el a betegek jo­gaiért küzdő Lánc Szövetség egy olyan információs rend­szer felállítását, tájékoz­tathatja az egészségügyi el­látásokban résztvevőket a lehetőségeikről, a jogaikról.

Next

/
Thumbnails
Contents