Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám

1993. június 30., szerda KÖZÉLET Kelet-Magvarország 5 Belső államadósságunk természetéről Egyre többet hallani mos­tanában a belső államadós­ságról anélkül, hogy annak természetével tisztában len­nénk. Ennek megismerteté­sére, a problémák súlyára és összetettségére mutat rá az alábbi cikk, melyet a Fidesz közgazdász országgyűlési képviselője jegyez. A magyar állam két reláció­ban is rendkívül komoly adós- ságterhet cipel. Az egyik ilyen teher a külső államadósság, azaz a magyar államot képvi­selő Magyar Nemzeti Bank­nak a külföldi bankok és pénz­intézetek felé való tartozása. Ez az adósságállomány külön­böző okok miatt jobban is­mert: nagysága bruttó összeg­ben eléri a 22 milliárd dollárt, nettó összege pedig a 13-14 Mrd körüli összegen mozog. (A kettő közti különbség né­mely fejlődő országnak a fe­lénk irányuló tartozása és a megközelítőleg 5 milliárd dol­láros devizatartalék összege.) Van egy másik tétel azonban, amelyről kevesebb szó esik, s amely kapcsolatban van ugyan a külföldi tartozásainkkal, de van önálló élete is. Ezt a tételt nevezik belső államadósság­nak. A belső államadósság mai összege eléri a 2300 milliárd (!!) forintot. Ez több apróbb tétel mellett két fő forrásból táplálkozik: a külföldi adós­ságnak a forintleértékelések­ből adódó gyarapodásából (hi­szen az nem jelenik meg a külföldi pénznemben mért külföldinek irányuló tartozás­ban), míg a másik a hal­mozódó államháztartási hiányt mutatja. Az első tétel 1992 végén mintegy 900 milliárd, az utóbbi pedig hozzáve­tőlegesen 800 milliárdot tett ki. A belső államadósság ösz- szege az Antall-kormány ve­zette utóbbi három évben drasztikusan megugrott. Míg a tartozás összege 1990. év vé­gén 1357,4 milliárd volt, addig 1922 végére már elérte a 2136,7 milliárd forintot. Ez közel 800 milliárd forintos gyarapodás, s nagy valószínű­séggel megállapítható, hogy az MDF-vezette kormánykoa­líció alatt (1990-94) a belső államadósság megduplázódik! Először is tekintsük át a köz­ponti költségvetés és a társa­dalombiztosítási alapok hiá­nyát mutató ábránkat, amely az 1991-94-es időszak adatait tartalmazza. Ebből a táblázat­ból látható, hogy 3 év alatt — 1991-93 — mintegy 670, s a négyéves periódusban pedig több mint 1000 milliárd forint hiány jelenik meg az állam- háztartás két legnagyobb al­rendszerében. Nézzük először a rövid távú hatását! Vajon hogyan finanszírozza ezt az állam? Alapvetően há­rom forrásból teheti ezt: to­vábbi külföldi hitelfeltétellel teremti meg a fedezetet, vagy a belföldi megtakarításokat használja fel erre a célra vagy az inflációs finanszírozást vá­lasztja. Az Antall-kormány ez utóbbit tette a külföldi adós­ságállomány szintentartása mellett. Ennek a mechanizmu­sa pedig a következő: az ál­lampolgárok és a gazdasági szervezetek különböző formá­ban betéteket helyeznek el a bankokban, amely bankok ezt normális esetben a gazdálkodó szférának hitelek formájában visszajuttatja. (Hiszen ez a bank alapvető funkciója, hogy meghatározott kamat mellett az átmenetileg bizonyos terü­letek fölös pénzeit átforgassa olyan területekre, ahol viszont tőkeinjekciókra van szükség.) Ám Magyarországon nem ez történik: az állam a felmerülő hiányai fedezetére különböző állampapírokat bocsát ki, s ez­zel „kiszívja” a pénzt a banki szférából, elvéve ezzel a lehe­tőséget a magánberuházások finanszírozása felől. A beruhá­zások élénkülése nélkül pedig nincs gazdasági fellendülés! Ráadásul ezt a pénzt az állam (pontosabban a parlament többségének felhatalmazásá­ból a kormány) többnyire nem állami beruházásokra, hanem az apparátusok fejlesztésére fordítja vagy feléli. Ennek az a következménye, hogy az állam kiszorítja a pénzpiacokról a magánszférát, s óriási keresletével felveri a kereslet-kínálat játékszabályai szerint működő kamatlábakat. Ma ez az egyik oka annak, hogy a vállalkozók nem tud­nak alacsony kamatokkal hite­lekhez jutni. A másik ok az infláció, amely részben szin­tén az állam tevékenységére vezethető vissza, a harmadik pedig a bankok általánosan gyenge állapota, alultőkésí- tettsége és rossz kihelyezései. Ám a megtakarítások lassan már nem fedezik a hiányokat. Ennek bizonyítékát lásd 2. sz. táblán. Tehát azzal, hogy az állam ily hatalmas hiányokat teremt az államháztartásban, növeli a kamatlábakat, gerjeszti az in­flációt, s éppen az általa oly sokszor deklarált és remélt gazdasági növekedés megin­dulását lehetetleníti el. Ez a teher ugyanakkor a je­len és a jövő generációit terhe­li. A jelent már annyiban is, hogy már az idén mintegy 200 milliárd forint az adósságszol­gálat kamat és tőketörlesztési terhe, s jövőre pedig el fogja érni a 250 (!!) milliárdot. Ez utóbbi pedig azt jelenti, mint­ha valakinek a 10 000 Ft jöve­delméből 1800-2000 Ft-ot a törlesztésre kellene fordítani. Ezzel nemcsak magunkat, de gyermekeinket is óriási adós­ságokba verjük. Ez ugyanis nem ingyen jött pénz, hiszen az állampolgárok bármikor ki­vehetik betéteiket, s akkor oda a fedezet. Amennyiben ugyan­akkor a belföldi megtakarítá­sok nem fedezik a hiányt, ak­kor két út van: az infláció és a külföldi adósságfelvétel. Részben tehát a rendkívül káros rövid távú hatások miatt, részben azért, mert a jövő ge­nerációja nem terhelhető to­vább, mindenképp meg kell állítani a költségvetési és a tár­sadalombiztosítási hiány to­vábbi növekedését. Ehhez kellene haladéktala­nul elkezdeni az un. nagy el­osztási rendszerek reformját, amire az Antall-kormány fele­lőtlensége miatt eddig nem ke­rült sor. Ugyanis a nagy igye­kezetünkben egyre beljebb ke­rültünk a mocsárba, s sajnos a biztos talaj az utóbbi néhány évben még elérhetetlenebb tá­volságra került. Mádi László közgazdász (FIDESZ) 1. sz. tábla (Mrd forintban) 1991 1992 1993 1994 költségvetési hiány 114 197,1 250x 300x társadalombiztosítási hiány 22 31,3 55x 90x Összesen: 136 228,4 305x 390x x-gal szereplő adatok a szerző becsléseit tartalmazzák Gazdaság és szociális állapot Kuncze Gábor az SZDSZ országos tanácsának ülésén elhangzott beszédéből Budapest (MTI) — A hét végén a Szabad Demokraták Szövetségének Országos Ta­nácsa ülésezett, ahol Kuncze Gábor számolt be Magyar- ország gazdasági és szociális állapotáról. Röviden ismertet­jük beszámolójának lényegét. Ismét megalapozatlan a kor­mány ígérete a növekedésről. 1991 végén az emlékezetes botrányt kavaró költségvetési vitában derült ki először, hogy a Kupa Mihály nevével fém­jelzett gazdasági stabilizáció nem következik be. Másod­szor az 1992-es költségvetés látványos összeomlása jelezte, hogy az Antall-kormány tehe­tetlen a gazdaságpolitikában. Az elmúlt fél év alatt megbi­zonyosodhattunk: az 1991— 92-es időszak pozitívumai, a kedvező külkereskedelmi mérleg, az infláció növekedé­sének lassulása átmenetiek voltak: az exportoffenzíva összeomlott, nő a külkereske­delmi és a fizetési mérleghi­ány, megállt az infláció mér­séklődése. A jövő évi költség- vetés kapcsán Kuncze Gábor kifejtette, hogy az Antall-kor­mány nem teremtette meg a gazdasági növekedés alapjait, így a kormány ismételt növe­kedési ígérete megalapozatlan az 1994 évre. A kormány megadja a ke­gyelemdöfést a magyar mező­gazdaságnak, ha a pótkölt­ségvetés érdekében újra enged a kisgazda zsarolásnak. Súlyos gondok várnak meg­oldásra a szociálpolitika terén. Tovább folytatódik a munka- nélküliség növekedése, ezzel párhuzamosan nő azoknak a tartósan munka nélkül maradt embereknek a száma, akik ki­esnek a támogatás rendszeré­ből. A kormány elvonásai kö­vetkeztében az önkormányza­toknak sem lesz pénzük rá, hogy segítségére siessenek ezeknek az embereknek. A kormány elvesztette hite­lét a választópolgárok szemé­ben. Ennek a kormánynak a vezetése mellett a polgárok nem látják értelmét újabb ál­dozatok meghozatalának. A belpolitikai folyamatok­ról szólva az SZDSZ frakció- vezetője azt hangsúlyozta, hogy a kormánykoalíció vál­sága elmélyült. Antall József méltán hírhedtté vált taktikai érzékével sem tudta megaka­dályozni az MDF szétszakadá­sát. A koalíció süllyedő hajó­járól menekülni látszik a KDNP: támadásait több fron­ton is az ellen a kormány ellen irányítja, melynek maga is tagja. (Privatizáció, restrikciós politika.) Antall József miniszterel­nök úr de facto már most is kisebbségi kormányzásra kényszerül: a többség meg­szerzéséhez ismételt kompro­misszumokat kell kötnie a koalíció olyan csoportjaival, amelyek nem képviselik az MDF centrumának politikáját és nem is vállalnak felelős­séget azért. Az MDF szétsza­kadását követően már olyan csoportokkal is egyezkednie kell majd a miniszterelnöknek, amelyek nincsenek is képvi­selve a kormányban. A FIDESZ-ről szólva Kun­cze Gábor így vélekedett: Mind a gazdasági fejlődés megindulására, mind a polgári demokrácia konszolidációjára csak egy liberális dominanciá- jú kormány ad esélyt Magyar- országon. Az SZDSZ számára fontos az, és előnyösnek tartja az ország számára, hogy kétfé­le liberális irányzat van Ma­gyarországon. Egyrészt van az SZDSZ, amelynek a szociális kérdések rendkívül fontosak, amely a biztonságos változás­ra helyezi a hangsúlyt, és van a FIDESZ, a maga konzervatív liberalizmusával. A közvélemény az utóbbi időben a szokásosnál nagyobb figyelmet fordít az SZDSZ és FIDESZ politikájának különb­ségeire. Az SZDSZ a FIDESZ-szel ellentétben tá­mogatta a tb- önkormányzatok létrehozását és mielőbbi megalakulását. Emlékezetes, hogy az SZDSZ nagyobb és teljesíthe­tő mértékű nyugdíjemelés mellett állt ki az Országgyű­lésben, mint a FIDESZ. Olyan nagy horderejű törvény előké­szítése során, mint a honvédel­mi törvény, a közös FIDESZ- kormány állásponttól eltérő véleményen van az SZDSZ a fegyveres erők irányítása te­kintetében. A FIDESZ-MDF székház­eladási ügylete felhívta a fi­gyelmet a pártok közpénzek felhasználásáról vallott állás­pontjainak különbségeire. Az SZDSZ szerint a demokráciá­ban a kormány és a pártok nem tehernek meg mindent, amit törvény nem tilt. Az SZDSZ a fontiek fényé­ben a következő tárgyalási for­dulókban a két párt elveinek tisztázására kívánja a hang­súlyt fektetni. Ezután kerülhet sor arra, hogy az SZDSZ és a FIDESZ a későbbiekben kibő- vítse a februári megállapodást. Az együttműködés nem szorít­kozhat csak a választások idő­szakára, hanem vonatkoznia kell a választások utáni idő­szakra is, hiszen az SZDSZ szerint az elvi alapon kibőví­tett megállapodás jól szolgál­ná az ország érdekeit: a két liberális párt szövetsége váltsa fel a jelenlegi kormánykoalí­ciót. Kétszázötven hektár almát permeteznek a vásáros- namény-vitkai mezőgazdasági szövetkezetben. A kárpótlásból és visszavett tulajdonból származó gyümölcsös munkáit a szövetkezet szolgáltatás­ként végzi az új tulajdonosoknak. A szakemberek az időjárástól függően 300-500 vagon almára számíta­nak, amely értékesítésére egyelőre semmilyen piaci garancia nincs Balázs Attila felvétele Szövetkezetei lenes törvénytervezet Az Agrárszövetség Me­gyei Választmánya úgy ítéli meg, hogy a szövetkezeti törvény néhány vonatkozá­sában kiigazításra szorul, el­sősorban az európai szövet­kezeti normák és a hazai gazdasági társaságok önál­lóságával, működésével ösz- szefüggésben. A képviselői indítványra a parlament Me­zőgazdasági Bizottsága által megtárgyalt módosítási ter­vezet azonban olyan politi­kai indíttatású, amely mesz- szemenően nélkülözi a gaz­dasági ésszerűséget és a 800 ezres tagság döntése alapján legitimizálódott szövetkeze­tek szétverésére irányul, Al­kotmányellenes, a szövet­kezeti önkormányzatot és az önállósági jogokat semmibe- véve. A tervezetben megfogal­mazottak döntő többsége a szövetkezeti működőképes­ség fenntartása mellett vég­rehajthatatlan. A törvényter­vezet elfogadása egyszerre szövetkezetellenes, ágazatel­lenes, és nemzetellenes. A választmány áttekintette a soronkövetkező képviselő- választással kapcsolatos helyzetet és tervezetet, mely­nek alapján az alábbi állás- foglalást hozta: Az Agrászövétség: min­den országgyűlési választó- körzetben indít képviselő je­löltet; javaslatot fogadott el a jelöltekre; intézkedett a Vá­lasztási Iroda megalaku­lásáról. Megtárgyalta a más pár­tokkal való együttműködés lehetőségét; döntött abban, hogy a képviselő-jelöltek az első fordulóban minden választási körzetben ön­állóan indulnak és csak a második fordulóban kötünk együttműködési koalíciót a körülmények esetenkénti mérlegelésével. Választási programunk alapját az Agrárszövetség II. Kongresszusa határozta meg. Az Agrárszövetség Megyei Választmánya Justitia tudathasadása Budapest, Nyíregyháza (MTI) — Püski Sándor Könyvkiadó gondozásában megjelent dr. Bernáth Zol­tán: Justitia tudathasadása című könyve. A munka a népbíróságokról szól, ame­lyeknek kettős szerepe van. Á háborús bűnösök megbün­tetésén felül a kommunista hatalomátvétel eszközéül is felhasználja Rákosi Mátyás. Maga a jogszabály is szem­ben áll minden jóérzéssel: a jogszabály nem ismeri az elévülést, felállítja a bűnös­ség vélelmét, halálra lehet ítélni a távollévőt, a 16 élet­évét betöltött fiatalkorút, és a halálbüntetés ellen nincs le­hetőség fellebbezésre. De a népbíróság jogintézménye csak egyik fegyvere a ha­talomátvételnek illetve a ha­talom megtartásának. Az or­szágban senki sem lehetett biztonságban, éjjel ha vala­kihez becsengettek, a szom­szédok lélegzet visszafojtva hallgatóztak, hogy kit visz el az ÄVÜ. A „b-listázások”, igazolási eljárások, a rendőri felügyelet, internálás, kény­szermunkatábor, kitelepítés mindenkinek osztályrésze lehetett, az sem volt bizton­ságban, akit már elbíráltak, megbüntettek, az igazolási eljárást követhette a nép­bírósági felelősségrevonás, azt akit a népbíróság fel­mentett, az ÁVÜ kezei közé került, s az akit egyszer el­vittek, kétségek között volt, látja-e még valaha is a csa­ládját. Á könyv példáinak nagy részét éppen megyénkből veszi. Nyíregyháza és Sza­bolcs közéletének számos is­merős alakjával találkozunk. Tíz évi fegyházat kap a Bes­senyei Kör titkára, a Kossuth gimnázium igazgatója, ha­lálra ítélik az evangélikus püspököt, az evangélikus egyház egyik lelkészét, élet- fogytiglant kap a kórház igazgatója, vasraverve viszik végig Nyíregyháza főutcáján a gyalogezred ezredesét és zászlóaljparancsnokát... A könyv tanulságos, különösen nekünk megyebelieknek (kapható, korlátozott szám­ban a Váci Mihály Könyvke­reskedésben, a Zrínyi Hona utcában). 2. sz. tábla: 1991 1992 • 1993 Megtakarítás összesen x 206,3 275 kb. 270 Költségvetési és tb- hiány összesen 136 228,4 kb. 305 x Forrás: Előrejelzés a nemzetgazdaság 1993. évi fejlődéséről(2. sz. előrejelzés) Gazdaságkutató Rt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents