Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
1993. június 29., kedd flHHMHBHHHHBI HAZAI HOL-MI OMMHI Kelet-Magyarország 5 Kiáltás a végek végéről Dudva és muhar • Mi mindenből kimaradjunk • A tehetetlenség dühe emészt Györke László Szatmárcseke (KM) — „Családom és jómagam is olyan helyzetbe kerültünk a „rendszerváltás” óta, ami megérdemelne (megérne) egy misét” — írja Szatmár- csekéről Tóth Bertalan, aki 22 évig volt agronómus, ebből tizennyolc esztendeig fő- agronómus. A szatmárkcse- kei gazdaságban pedig egyfolytában nyolc esztendőn át volt vezető szakember. Kedves kollégám idejében figyelmeztet: ne menjek Fehérgyarmatnak, mert van egy közelebbi út Szatmárcsekére: Kis- és Nagyaron keresztül. Igaz, ez az út nincs rajta a térképen. Égig nyúló gizgazok Már ez is elgondolkodtató, hiszen a fent nevezett út legalább nyolc éve épült. Nagyar és Szatmárcseke egy gazdaság lévén akkortájt, szükség volt egy jó összekötő útra. Ma már aligha épülne meg... Bár még fogalmam sem volt arról, mi a gondja Tóth Bertalannak, ám az út két oldalán látottak után nem a vidék két nagy szülöttjének — Kölcsey- nek és Móricznak — a szavai jutnak eszembe, hanem Adyé: a magyar ugar; a dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok... Siralmas látványt nyújt ugyanis a határ. Itt tényleg valami nagyon nincs rendben. Cseké- hez közeledvén azonban már látni egy tisztességesebb kukoricást (is). Ám annak is furulyáznak a levelei az aszályban. Persze, hogy a szakembernek, az agronómusnak ez fáj a legjobban. — Ezer hektárnál is több kukoricásunk volt — mondja Tóth Bertalan. — Minden éven megvolt a nyolctonnás terméshozam. Sőt, 1986-ban 92 mázsás átlagtermést takarítottunk be májusi morzsolt- ban. A még mindig fiatal szakember arca elkomorul. — Most nézze meg a határt. Siralmas látványt nyújt a csekei határ A szerző felvétele Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy amit a kormányzat művel a magyar mezőgazdasággal, az kimeríti a gazdasági bűncselekmény fogalmát. Vegyük sorra: van-e egyetlen ágazat is ma Magyar- országon, amelyik nyereséges? Most hitellel kecsegtetik a parasztot. De mondják már meg, hol, melyik bankban lehet azt a hitelt felvenni?! A kormányzat és mindazok, akiknek sikerült a jó hírű magyar mezőgazdaságot néhány év alatt a nullára zülleszteni, elfeledkeznek arról, hogy ez a parasztság nem az, amelyet ’50 és ’60 között behajtottak a téeszbe. A szorgalmas népet leszoktatták arról, hogy gondolkodjék. Még azt is megmondták neki, melyik oldalra hányja ki a trágyát a tehén alól. Most ettől a parasztságtól várják azt, hogy farmergazdaságokat hozzon létre — a saját erejéből. Mert hitelt magyar bank ugyan nem ad a parasztnak. Nem magamért panaszkodom, hanem azokért a tehetetlen földművesekért, akik naponta jönnek hozzám: főnök, csináljunk már valamit. Hiába mondom, hogy én már nem vagyok semmilyen főnök, ugyanolyan munkanélküli lettem, mint ők... Nem kell a szakember... Tóth Bertalan egyéni, családi sorsa mintegy tükre napjaink fonákságainak. A szatmár- csekei Haladás Mgtsz 1992. december 31-én megszűnt. A« főszakember maradhatott volna, hiszen a felszámolás ideje alatt az elnök, a könyvelőség, néhány vezető szakember még a helyén maradhat(na). Ám ő úgy döntött még tavaly szeptemberben, hogy inkább munkanélküli lesz, minthogy tisztességes munka nélkül szedje a fizetést. Jelenleg még a szolgálati lakásban lakik feleségével és négy gyermekével. A legnagyobb fiú már kiszolgált katona, autó-motor szerelő. Munkanélküli. A legkisebb kislány pedig még csak egyéves. — Még jó, hogy itt van nekünk a kicsi — mondja Tóth Bertalanná —, mert részben leköti az energiánkat. Másként megennérik egymást, hiszen látom Bercin, hogy szenved a tétlenségtől, akit azelőtt még vasárnap se lehetett itthon találni, mert állandóan a határt járta. — Mikor bemegyek a munkaügyi központba Fehérgyarmatra, mindig felbosszantanak azzal, hogy nincs és nincs munka. Múltkor is jelentkeztem volna átképzésre, továbbképzésre, hát nem kihagytak! Higgye el, nem vagyok válogatós, értek a gépekhez, a növényvédelemhez. Sőt, alacsonyabb képesítést igénylő munkát is elvállalnék, mert ez a tétlenség, tehetetlenség elemészt. Meg aztán mi lesz, ha eladják a szolgálati lakást? Az új tulajdonos meddig engedi, hogy itt lakjanak? Egyébként megdöbbentő, hogy a nyolc szolgálati lakást magába foglaló épületben már csak két család lakik. Hat lakás üresen áll; a rendszerváltást követően elszivárogtak a szakemberek. — Igaz, a túristvándiak hívtak az új szövetkezetbe elnöknek. De az anyagi alapok nélkül szélhámosság lett volna elvállalni. Mert mi van most is? Fizetésképtelenség: pálinkával fizet a csekei meg az ist- vándi szövetkezet is... Fogyó jószágállomány, sovány földek Három év alatt a kormányzati intézkedések nyomán „sikerült” kiirtani a környéken a tehénállomány egy részét. Míg 1990-ben Csekén, Túristván- diban és Nagyaron összesen mintegy 1500 tehén volt, ma — négyszáz. A föld pedig egyre soványodik, hiszen műtrágyára már rég nem telik, a biotermesztéshez pedig istállótrágya kell(ene). Jószág meg, ugye, alig... — Jelentkeztem volna szívesen szaktanácsadónak is valamelyik polgármesteri hivatalhoz — mondja Tóth Bertalan. — De úgy látszik, ma itt, a keleti végeken nincs szükség agrárszakemberre! Aztán ha a gazdának az Atrazin vagy a Triazin gyomirtó után nem kel ki semmije, akkor majd csodálkozik. Mert nem tudja, hogy ezek évelő hatóanyagok, csak monokultúrában használhatók. * * * Szatmárcsekén — becsült szám — 85 százalékos a munkanélküliség. Ezt az 1600 lelkes községet kikerülte a gázprogram. Nincs telefon. Nemrég mire ki tudták hívni a tűzoltókat, a falu már el is oltotta az egyik kigyulladt háztüzet. Vízmű ugyan van, de vendéglátóm nem tudott egy kávéval megkínálni, mert akkor nem (sem) volt víz. Sőt, villany sem. „Mintha a keleti végek, benne Szatmárcseke nem is Magyarországon lenne” — hallom vissza Tóth Bertalan szavait. Aki nem(csak) magáért dühös... Jegyzet____________________ Az élet értéke Tóth Kornélia M ég fel sem ocsúdtunk a Rita eltűnése feletti döbbenetből, amikor hidegvérű gyilkosokról — a nagykorúság határától pár napra lévő és valamivel idősebb testvérekről — közöltünk szomorú, lehangoló, ám egyszersmind felháborító híreket. Ép ésszel ugyanis nehéz beleélni magunkat a két si- heder lelkivilágába, amely azt diktálta, hogy öljenek egy nyugati kocsiért. Vajon előkészítették a cselekedetüket, vagy a perc hevében döntöttek a „végsőmegoldás” mellett? Egészséges életösztönnel, szociális érzékenységgel bíró ember egyformán mélyen elítéli a történteket. Vajon mit érez az anya és az apa, aki egy élet fáradozását látja sárba tiporni a gyilkossággal? Hisz itt a gyilkosok részéről szó sem lehet pillanatnyi felindulásról, önvédelemről. Amikor egy civilizáció eléri a technikai tökéletességet, saját belső öntörvényei révén hozzájárul önmaga elpusztításához. A ma élő ember nem az első a kék bolygón, hisz az atlantiszi ember, amely még rendelkezett a tisztánlátás képességével a harmadik szem révén, egy elsüllyedt világ emlékekben élő reprezentánsa. Az indulatok elszabadulását látva, joggal tartani attól, hogy a Homo Sapiens mindent elkövet önmaga ellen. Anyagi segítség a nagycsaládoknak Debrecen (KM) — Mindenki előtt ismeretes, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. 1992. évi nyeresége terhére felajánlott 300 millió forintot a három vagy több gyermekes családok, illetve a kettő vagy több gyermeküket egyedül nevelő szülők részére, mely összegnek az érintettek közötti — a szociális helyzettől független — szétosztását a Héra Alapítvány vállalta. A részletekről dr. Béni János vezérigazgató-helyettes és Vörös Ilona osztályvezető adott tájékoztatást. A Héra Alapítvány előzetes tájékozódás után arra a megállapításra jutott, hogy e téren a családok nagysága tekintetében az önkormányzatok, az energiafelhasználási mennyiségeket illetően pedig az áramszolgáltatók rendelkeznek a legteljesebb körű adatállománnyal. E felmérés alapján a Héra Alapítvány felkérte az áramszolgáltató részvénytársaságokat, hogy az önkormányzatokkal együttműködve a támogatási összeg szétosztásában nyújtsanak segítséget. A Titász Rt. e felkérés teljesítésére szívesen vállalkozott, hiszen ez összhangban volt alapvető marketingcéljaival. Ám gyakorlati tapasztalatok hiányában több ténynyel sem a Titász Rt., sem pedig a Héra Alapítvány nem számolt. E tények egyike, hogy az áramszolgáltatók ez irányú megkeresésére az önkormányzatok — részben az adatvédelmi törvényre hivatkozva — a személyiségi jogok megsértését látták e kérés teljesítésében, másrészt adatállományuk, nyilvántartásuk naprakészségének hiányosságai miatt nem tudták biztonságosan és teljeskörű- en vállalni az adatszolgáltatást. Ezen információk birtokában a Titász Rt. gazdasági igazgatósága az ellentmondás feloldása érdekében arra az álláspontra helyezkedett, hogy adatszolgáltatás tekintetében megelégszik a feltételeknek megfelelő családok nevének, lakcímének és a gyermekek számának közlésével. Ily módon az önkormányzatok többsége már teljesítette a Titász Rt. kérését és megadta az általa ismert jogosultak ez irányú adatait. Az adatgyűjtésbe bekapcsolódtak a családsegítő szervezetek is. Mindezek alapján az első negyedév végére a nagycsaládosokról adatok sokasága állt rendelkezésre. A Titász Rt. működési területén — a Héra Alapítvánnyal közösen kialakított állásfoglalás szerint — az összegek eljuttatására a Titász Rt. a ,folyószámla”-sze- rű megoldást választotta. Ez azt jelenti, hogy a gyermekenként 500 Ft támogatási összeg mértékéig a Titász Rt. fogyasztóinak nem kell a felhasznált villamos energia ellenértékét megtéríteniük, arra a Héra Alapítvány nyújt fedezetet. Ehhez azonban egyértelműen azonosítani kell a családokat a fogyasztókkal, vagyis az önkormányzatok által megnevezetteket fogyasztói számhoz (mely a Titász Rt. egyértelmű azonosítója) kell rendelni. Ez igen nagy nehézségekbe ütközött, mivel a jogosultak három csoportja alakult ki: — a név és a cím alapján egyértelműen a fogyasztói számhoz rendelhető a jogosult; — a név és cím alapján a jogosultak nem egyértelműen azonosíthatók; (Az utcák átkereszteléséről számos helyen nem értesítették a Titász Rt. üzemegységeit, és a fogyasztók sem mindig tettek eleget a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek a név és címváltozással kapcsolatban.) — a jogosultak mintegy 25 százaléka pedig nem áll a Titász RT.-vel szerződéses jogviszonyban (szülőknél, albérletben, más fogyasztó címén lakik stb.) ezen családi közösségek azonosítását saját hatáskörben a Titász Rt. elvégezni nem tudja. A Titász Rt. ezúton is felhívja a nagycsaládosok figyelmét, hogy problémájuk esetén fogyasztói számmal (mely minden villanyszámla jobb felső részén megtalálható) jelentkezzenek az ön- kormányzati hivataloknál, ahol még legkésőbb 1993. augusztus 15-éig lehetőséget biztosítunk az egyértelmű azonosítások elvégzésére, és pótlólagos jelentkezésekre.
