Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
HATTER Kelet-Magyarország 3 1993. június 3., csütörtök A vásárosnaményi Tisza- hidak útburkolata teljes rekonstrukcióra szorult. A felújítást végző ISOBAU KFT. most olyan villamosszigetelés- ellenőrző rendszert épít a burkolat alá, ami foiyamatosan ad tájékoztatást a híd állapotáról Balázs Attila felvétele Ifjúság — illúziók nélkül Szociális válságcsomagba gubancolódott sértett fiatalok avagy ki beszél itt ifjúságpolitikáról Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Az idézett statisztikák nem kelthettek bennünk nemhogy túlzott, de mégcsak óvatos optimizmust sem. Sőt. A hajdú-bihari és a mi megyénk adatai, melyeket egy, a napokban zajlott, ifjúsággal foglalkozó tanácskozáson Vásárosnamény- ban hallottam, kifejezetten el- keserítőek voltak. Az előadókban pedig láthatóan nem volt semmiféle manipulativ (pláne nem politikai) szándék, sőt mindent megtettek, hogy az összefüggések közé keveredjen valami kevésbé drámai. Ám minden kísérletük kudarcba fulladt. Felmerül persze a kérdés, hogy vajon mely számok jellemzik a legobjektívebben, leghűebben az ifjúság mai helyzetét? Egyáltalán milyen korosztályi határokat kellene felállítani? A gyerek életkorát tekintve például természetesen fiatal, de a velük kapcsolatos mindennemű adat nem hamisít-e? Bár ezeket az inkább kutatásmódszertani problémákat most hagyjuk, mert a hétköznapi ember számára belátható, hogy a bölcsődés és az iskoláskorú gyerekek szüleit fiatalnak kell tekinteni, következésképpen a velük kapcsolatos minden számszerűsítés egyszersmind a fiatalok helyzetének közvetett leírását szolgálja. S a még fiatal szülő körülményeinek elemzése egyben a következő fiatal nemzedék felnövekedése, szocializációja feltételeinek vizsgálatát kínálja, tehát szoros az összefüggés a gyűjtőfogalommal fiataloknak nevezettek alsó és felső sávja közé tartozók esetén. A dolgot tovább nehezíti, hogy nincs a gazdaságnak és a társadalomnak mégoly el- hanyagolhatón kicsiny szférája sem, melynek ne lenne generációs metszete. Felér egy népszavazással Nézzük csak szűkebb pátriánkat! Először az arányok, melyek arra a kérdésre rögtön megadják a választ, hogy miért fontos ennek a megyének a fiatalokkal foglalkozni? Nem lehet problémáikkal nem találkozni, ugyanis a valamivel több mint félmillió lakos 42 százaléka 25 év alatti, s ha emeljük az életkori határt, egyre magasabb számot kapunk. Á szülési kedv, sajnos csökkenő tendenciát mutat. A 0-4 évesek jelenleg 10 ezerrel kevesebben vannak, mint a 15-19 évesek. A negativitás oka — csupán tapasztalatra alapozva, ami nem lehet nagy tévedés — a lét- (és mindenféle) bizonytalanságban rejlik. (Valahol olvastam, hogy a születések száma felér egy népszavazással). A társadalom perifériájára szorult emberek nehezebben vehetők rá a család növelésére. Illetve a jelenség, mely persze a vázoltnál sokkal bonyolultabb, szomorú, nem kívánt arányt mutat; a deprimált rétegeken belül a kevésbé iskolázottak körében nő a születések száma, holott ők a nevelés alapfeltételeit sem tudják biztosítani. Ez egyenesen vezet az állami gondozásra szoruló gyerekek számának jelentős növekedéséhez. Az intézményi nevelés hivatalos adatai beszédesek, nemigen igényelnek külön háttérmagyarázatot. 82 százalékról 73-ra csökkent az óvodába járó óvodáskorúak száma. Nem végzik el az általánost sem Az alsófokú oktatásban a demográfiai hullám levonulófélben van, azaz a zsúfoltság megszűnik, az iskolák zöme jól felszerelt, de az örömre nem sok az ok, mert 14 éves korig nem végzi el a nyolc osztályt 28, 16 éves korig 16-18 százalékuk. Költségvetési okok miatt (ezt értem mindkét oldalról) megszűnnek a napközik, egyre kevesebb a tanórán kívüli foglalkozás. Súlyos következmény az utcán csellengő gyerekek számának növekedése, kulcsos gyerekek, deviancia... — soroljam? Szinte hetente nyilvánosságra kerülnek a munkanélküliségi adatok, köztük kitűnik a pályakezdő munkanélküliek magas aránya. Nem véletlen hát, hogy a szülő (aki ne feledjük, még mindig fiatal) minden erőfeszítésre kész, hogy a gyereket iskolapadban tartsa, néhány év haladékot adva, halogatva ezzel a nemkívánt állapotot. Ám sokan lemorzsolódnak a középfokú intézményekből, illetve az esélyek a végzés után sem biztos, hogy jobbak, ugyanaz a gond üti fel a fejét. S a közben eltelt időben az egyik vagy mindkét szülő maga is munka nélkül marad. Pályát kezdenének, de nincs pálya, fészket építenének, de nem találnak ereszalját, családot szeretnének, de... Akik így indulnak, hogyan, miből fogják eltartani az előző nemzedéket? Nem tudják végrehajtani Régóta izgat az a kérdés, hogy akkor most van ifjúság- politika vagy nincs? Ha van, akkor meg miért nincs? Ezen a bizonyos szakmai fórumon a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta, hogy a rendszerváltást követően megszűnt az eleddig önálló munkakör. A kormány ifjúságpolitikai titkársága konfliktusos helyzetben van, hiszen tárcaérdekekkel kell szembeszállnia. Kidolgoztak egy rövidtávú ifjúságpolitikai koncepciót, melynek végrehajtása máris lehetetlennek tűnik, hiszen hiányoznak a feltételek. Úgy vélte, hogy nincs meg a témában a megfelelő információáramlás, nem alakultak ki a kommunikációs csatornák (hogy ennek ki vagy mi az akadálya, arról nem ejtett szót). Elismerte, hogy az ifjúság az áldozatot hozók között van, súlyos örökségeket cipelnek (?), és ők sajnos, nem tudnak annyit nyújtani, mint amennyit szeretnének — rövid idő alatti látványos javulással nem biztatott. (Van egy latin közmondás: Bár hiányoznak az erők, a jóakarat mégis dicséretes.) Megütötte egy kifejezés a fülemet hozzászólása közben: szociális válságcsomag, márminthogy a fiatalok. Pedig fiatalnak lenni nem bűn, nem is erény, egyszerűen állapot. Fiatalnak lenni jó. Annyi, mint tartósan másként élni és gondolkodni. Ugyanakkor nehéz türelmesnek lenni, nehéz a lehetőségek kivárásának álláspontjára helyezkedni. Részben azért, mert életkori sajátosság, hogy az ember húsz-harmincéves korában a legdinamikusabb, a leginkább virulens. Mikor akarjon mindent vagy legalábbis sok mindent másként, ha nem ekkor? Mikor érezze magát mindenre esélyesnek, ha nem ebben az életszakaszban? Mikor keressen helyet, kutasson pozíciót, pozitív és védhető életstratégiát? Mivel honorálódnak ma ezek az ambíciók? Vigyázat! A minimális egzisztenciális életfeltételek hiánya, a harc ezek előteremtéséért távol tart a közéleti-politikai részvételtől. Szociális válságcsomagba gubancolódott sértett ifjúság... csak nehogy gyorsan újratermelődjön!--------Tárca— ettesben mentünk a gróftagosi gyalogúton Szalka felé. Édes vállán hatalmas tekerített zsák, benne elöl is, hátul is egy-egy vég vászon. Pamuttal szőtt vászon, mert annak volt keletje akkoriban a szálkái piacon. Egymás kezéből kapkodták ki a vászonkereskedők, hogy aztán jó pénzért továbbadják a hímzés bűvöletében élő kézimunkázóknak. A Cserge patak partján pihenőt tartottunk. Édes a zsákra ülve lihegte ki az út hevét, én meg a vízparton nefelejcs bokrétát gyűjtöttem. Mikor már jókora csokor gyűlt össze, alkudozva tettem édes kezébe: — Ügyi, vesz nekem cukrot, ha eladja a vásznat? — Veszek, veszek, te kis hízelgő! — mondta édes mosolyogva, aztán vállára emelte a zsákot, hogy meg se álljunk Szálkáig. Nagy volt a piaci forgatag. Egymást érték a vászonkereskedők. Jó vásár ígérkezett! Hamar került vevő a mi vásznunkra is. Kikerekedett szemekkel nézte, ahogy édes kezébe számolta a kereskedő azt a töméntelen bankót. Nyolcvan pengő! Nyolc darab zöld hasú, fehér szegélyű tízpengős! Ennyi pénzt együtt még soha nem láttam eddigi életemben. Aztán még néhány ezüst egypengős is belecsörrent édes markába, mert a kereskedőnek a zsák is kellett. Csuda szép zsák is volt az! Tenyérnyi kék-piros csíkokkal meg tyúkláböltésekkel, benne az édes monogramja. Elégedetten indultunk hazafelé. Elmentünk mi sok bolt előtt, de engem nem izgatott a beígért cukorka dolga. Tudtam, hogy ott a pályi meg a jármi út találkozásában, a Weiss Miklós boltjában megkapom. Mert ez az apró zsidó ember volt a mi szálkái boltosunk. Mehettünk hozzá vásárolni akár volt pénzünk, akár nem. Adott ő nekünk kontóra is! Akkoriban még nem kicsomagolt cukorkát árusítottak a kereskedők, hanem nagy bádogdobozokból dekára mérték frissen sodort kis hegyes zacskóba. Édes öt deka citromszeletet méretett. Nem szóltam én erre akkor semmit, hiszen otthon mindig egy fülért kaptam cukorra. Azért meg csak hét darab színes kis csizmacukrot lehetett kapni. Most mégis elszontyolodtam. Többet vártam. Legalább tíz dekát. Hiszen annyi, de annyi sok pénzt kaptunk a vászonért! Rossz kedvemet hamar észrevette édes. Vizsgálódva nézegetett rám, aztán megkérdezte: — Hát neked meg mi a bajod? Erre eltörött a mécses. Előbb az öklömnyi könnycseppek buggyantak ki a szememből, majd a keserű zokszó a számból: — Hát, hogy csak ilyen kicsi cukrot vett. Hiába annyi pénzt kapott a vászonért! Édes előbb megdöbbent, aztán fejcsóválgatva nézegetett. Csak akkor szólalt meg engesztelőén, mikor magához húzva a fejemet simogatta: — Jól van na! Majd otthon kapsz megint. ésőbb, látva, hogy én megnyugodva szopogatom a citromszeleteket, kiegészítette a szavait: — Tanuld meg fiam, hogy csak a vanból lehet takarékoskodni! K Balogh László Öt deka cukorka K Néz Társszékhely Balogh József M egérkezett a régen várt hír: II. János Pál pápa május 30-án kelt bullájában átszervezte a magyar egyházmegyéket, így Nyíregyháza is püspöki székhely lett. A várakozással ellentétben azonban nem egyedül kapta e lehetőséget, hanem Debrecennel együtt társszékhely lett, a római katolikus Nagybőldogasz- szony templom pedig társszékesegyház ragot kapott. Ezzel az átszervezéssel Magyarországon ma ismét tíz egyházmegye van, épp any- nyi, amenyit Szent István király létrehozott. Tulajdonképpen nem ma született elképzelések szerint tett javaslatot az egyházmegyék átalakítására a Magyar Püspöki Kar. Már Mindszenty bíboros is tervezte, hogy a hatalmas területeket átfogó veszprémi, váci és egri egyházmegyék határainak megváltoztatásával Kaposvárt, Kecskemétet és Nyíregyházát egyház- megyei székhellyé teszi, ezzel áttekinthetőbbé teszi az egyházi szervezetet, ám hiába terjesztette a Szentszék elé, nemsokára letartóztatták és a politikai helyzet lehetetlenné tette tervének megvalósítását. Most lehetővé vált az átszervezés, s hogy csak magunkról beszéljünk: Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár- Bereg plébániáinak új székhelye lesz ezentúl Debrecen és Nyíregyháza. A kettős székhely nyilvánvalóan szokatlannak tűnik, ám Debrecen — hiába tartják Kálvinista Rómának — korábban tett lépéseket a püspöki székhely megszerzésére, a püspökség létrehozásához szükséges feltételek megteremtésére, mint Nyíregyháza. A Debrecen-Nyíregyháza székhelyű egyházmegye első megyéspüspökét, Bosák Nándort személyes kötődése, Kálmánházán töltött ifjúkora Nyíregyházához húzza. Ha már a Szentszék megadta a székhellyé válás lehetőségét, nekünk, itt élőknek is többet kellene tennünk a hozzá szükséges feltételek — például egy püspöki lakás — megteremtéséért. A diákok alkotásaiból rendeznek kiállítást az iskola aulájában a fehérgyarmati Bajcsy-Zsilinszky úton Molnár Károly felvétele Kommentár Parkolókártya Györke László n lőször szórólapokon Hí olvashatta az autós a parkolás új „rendjéről” szóló tájékoztatást még jóval annak bevezetése, azaz június elseje előtt. A döntő „lökést” a kártyarendszer alkalmazására — gyanítom — az adta, hogy részben újabb parkolóórák felállítása, alkalmazottak bérezése lényegesen költségesebb, mint a jegyek gyártása és árusítása; másrészt pedig a parkolóórákat „be lehetett csapni” például külföldi, gyakran teljesen értéktelen pénzérmékkel. A parkolókártya „vendégáruja” —a borsos áremelés — egyáltalán nem lepett meg, hiszen mindennek emelik az árát, miért éppen ennek a „szolgáltatásnak" ne emelnék. Az rendben is van, hogy díjövezetek vannak, hisz ahol többen megfordulnak, ahol zsúfoltabb a forgalom, ott fizessen is az autós, ha éppen ott akar várakozni. Már akkor, amikor először olvastam a szórólapot, felvetődött bennem egy kérdés, s azóta sem kaptam rá választ. Megyeszékhelyünkön naponta több ezer (ha nem tízezer) idegen fordul meg. Mondjuk egy ukrajnai, romániai vendég, aki nemcsak a KGST-piacot keresi fel, hanem esetleg a belvárosban is szét akar nézni, honnan fogja tudni, hogy mi a parkolási rend Nyíregyházán? Olvasom, hogy több cég, trafik, benzinkút, sőt a posta nem vállalja a parkolójegyek árusítását, akárcsak a buszjegyét. Vajon a nem nyíregyházi miként jut kártyához, ha azt sem tudja, hol vásárolja meg? Azt is olvasom, hogy a „bliccelőket” keményen megbüntetik. Ha rajtakapják. Am lehet, hogy az a vendég, aki nem váltott kártyát, nem is akart bliccelni, csak éppen nem tudta, mi az új rend. Meg esetleg az érvényesítés nem (lesz) tökéletes. Mert az illető nem tud sem magyarul, sem angolul. A zt is olvasom, hogy ötezerforint az éves bérlet, de ezzel sem ácsoroghat ám az autós az első díjzónában naphosszat, csak maximum két órát. Ha hosszabb ácsorgásra támad kedve, akkor váltson 9500 forintosat!
