Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

1993. június 28., hétfő háttér Menedzser szaküzemmérnökök A mostaninál sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a megye szellemi értékeire D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Mi legyen a stratégiánk? — er­ről talán a legbiztosabb in­formációt a nemrég állam­vizsgázott menedzserektől kaphatnánk. Ebben a térség­ben egyébként is különösen nagy szükség van a jó ötlet­re, a hasznos döntésre, a ru­galmas termelésszervezésre. Tervekből és szakemberek­ből nincs is hiány. A bu­dapesti Bánki Donát Gép­ipari Műszaki Főiskola jú­niusban közel 80 végzősnek — köztük 30 szabolcsinak — adott menedzser szaküzem­mérnöki diplomát. A kétéves oktatás egy-egy csoportban Budapesten, Mis­kolcon és Nyíregyházán folyt. A 600 órás képzésen műszaki és gazdasági jellegű felsőfokú oklevéllel rendelkezők egy­aránt részt vehettek. Nyíregy­házán sajátosan alakult a tanítás. A hallgatókat kizáró­lag munkanélküliekből to­borozták, akik felsőfokú dip­lomával is rendelkeznek. A harminc jelentkező tandíját a munkaügyi központ fedezte. A hallgatók a kétéves tananyagot egyéves nappali íntezív okatásban sajátították el. Tu­dásukról pedig a napokban tet­tek tanúbizonyságot Nyíregy­házán, a Szakszervezetek Há­zában. A szervezők célja az volt, hogy olyan szakembereket ké­pezzenek, akik az új ismere­teik alapján az igényeknek megfelően a pénzügyi, szám­viteli, kereskedelmi, marke­ting területen jelentkező fel­adatokat el tudják látni. Hor­váth Endre az EPOS RT. vezérigazgatója — a főiskola volt tanszékvezetője — el­mondta, a képzés a közép-, és kisüzemek, a kevés tőkével rendelkező vállalkozások se­gítésére irányult. A tömegok­tatáson volt a hangsúly, tudni­illik elengedhetetlenül szük­séges, hogy a termelés minden szintjén képzett emberek tevé­kenykedjenek. Külföldi módszereket tanulmányoznak A tanterv összeállításánál tanulmányozták a külföldi in­tézmények módszereit, a nyu­gati példák tapasztalatait, ami­ket azonban nem vettek át egy az egyben, hanem a kint bevált gyakorlatokat magyar sajátos­ságokra adaptálták. Az óraadó tanárok — akik túlnyomó részt a BDGMF oktatói voltak — a tanítás során nem az elméleti anyag ismertetésére törekedtek, hanem elsősorban a gyakorlatiasságra, az élet- szerűségre. A hallgatók megismerhették a modem polgári közgazda­ságtan korszerű ismeretany­agát, a nemzetgazdaságok mű­ködésének belső összefüggé­seit. Fogyasztás — megtakarítás De többek között feldol­gozták a fogyasztás és meg­takarítás lényegi kérdéseit is. A mai szakemberek minden­napi munkájához tartozik a számítógép, ezért a tanfolya­mon már nem az alapis­mereteket tanulmányozták, hanem a kész programokat, melyek a menedzseri munká­hoz elengedhetelenül szüksé­gesek. A képzésen szó volt még a fogyasztási magatartásokról, az árváltozások hatásairól, a kínálat és piac viszonyairól, a környezetszennyezésről. A marketing tantárgyon belül megvizsgálták, hogyan lehet az eladást növelni, milyen legyen a termékpolitika. A hallgatóknak az előadásokhoz kapcsolódva eseteket kellett megoldaniuk. A termeléster­vezés és irányítás tantárgyat 45 órában oktatták. A tan­anyagba beépítették még a döntéselméletet, a control- lingot is. Közel száz órában oktatták a menedzseri isme­reteket, amelynek elsajátításá­val a hallgató képes lehet gaz­dasági társaság vezetésére. A résztvevők a kereskedelmi és üzleti jog paragrafusait is át­tanulmányozták. A végzős hallgatók a sikeres államvizsga után azonban csak akkor kapják kézhez a diplomát, ha németből vagy angolból középfokú vizsgát tesznek. Horváth Endre véle­ménye szerint a képzés ered­ményes volt, különösen a sza­bolcsi hallgatók körében, akik immár megszerezték a másik felsőfokú diplomájukat is. Igaz, munkanélküliek, de a képzés hozzásegítette őket, hogy kicsit bizakodóbban néz­zenek a jövőbe. El fognak kelni • Bízunk benne, hogy a 25 évestől a 40-es korosztály közé tartozó szakemberek el fognak kelni. Az egykori téeszelnök, az agromónus, a gépész üzemmérnök most új, friss tudással felvértezve ke­resi a helyét: másokon segít­sen, és hogy neki is segít­senek. Kár lenne, ha a megye gazdasági életének vezetői nem vennének tudomást erről az értékről, és hagynák oda­veszni ezt a szellemi tőkét. A munkaügyi központ is talán nagyobb odafigyelést szentelhetne a végzős diplo­mások sorsára, akiket kita- nítatott. HaRASZTOS! Pál FELVÉtaE Házőrzők Besenyődön Szép házzal szép pénz nyerhető Nyíregyháza (KM — BJ) — Bár mostanában elég gyakran hallani: nincs pénze az embereknek lakásépítésre, azért szerencsére nem állt meg az élet, Nyíregyháza egy-egy városrészében ugyancsak len­dületes építkezés folyik. így aztán nem mondhatnak le a városok, falvak képére vi­gyázó tervezők, építészek, vá­rosvédők és hatóságok, hogy a különböző előírások, szabá­lyok mellett jutalommal is a szépre, a legújabb eljárások al­kalmazására serkentsék az építtetőket. Az Év lakóháza pályázatról van szó, amelyet ismét meg­hirdetett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium, s amelyhez csatlakozva területi pályázatot hirdetett a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Önkormányzati Hivatal. A feltételek a szokásosak: az országos pályázatra csak a területi pályázatokon ered­ményes pályaművek vesznek részt, s természetesen minden­ki részt vehet, aki tervezőként, építtetőként, vagy kivitelező­ként közreműködött az épület megvalósításában. Külön is, együtt is lehet pályázni, s ha külön nyújtja be valamelyik fél a három közül a pályázatot, a másik kettőnek a belee­gyezését is mellékelni kell. Öt éven belül épített házakkal lehet indulni a meghirdetett pályázaton. A megyei pályázatról bővebb információt dr. Vincze István osztályvezetőtől lehet kérni a megyei önkormányzat­nál, illetve a (42) 310-535-ös telefonon. A pályázat 1993. szeptember 30-ig nyújtható be, legkésőbb december 15-ig elbírálják. Az országos pá­lyázaton egy 100 000 forintos díjat adnak át. Lényeges tudnivaló, hogy a pályaművek elbírálásának főbb szempontjai közé a lakó­ház telepítését, környezetbe illesztését, az alaprajzi és tér­beli elrendezés megoldását, a ház építészeti megformálását, tömeg- és homlokzatképzését, szerkezetének kialakítását, a kivitelezés és részletképzések színvonalát sorolták.--------------Tárca— F ölrakta a bőröndjét a he­lyére, és aztán kinézett a vonat ablakán. Tudta, hogy torokszorító percek előtt áll. Szülei a peronon várakoztak, és szótlanul próbálták elrej­teni könnyeiket, a féltés gyöngyszemeit. Nem igazán sikerült. Hiába, nem minden­nap utazik a fiuk ilyen mesz- szire, ennyire sok időre, pláne egyedül. Csoda hát, ha nehezükre esik megszólalni? Azért né­hány utolsó jó tanácsra még csak van erejük. A leg­fontosabbakra. Hogy vigyáz­zon magára, és egyen eleget, gazdálkodjon jól a pénzével, de ha megtetszik valami, akkor nyugodtan vegye meg, ne sajnálja a rávalót, elvégre nyaral. És persze legyen ud­varias a rokonokkal, pró­báljon a kedvükbe járni, segíteni nekik. De mindenek felett érezze jól magát, pihen­je ki az egész évi fáradal­makat. A fiú csendesen figyelte az intelmeket, és bár az utóbbi héten többször hallotta már ezeket a mondatokat, mégis tudta, semmi értelme be­leszólnia, megszakítani a ha­gyományosan / kötelező for­gatókönyvet. így inkább elfo­gadóan bólintott szülei mon­dandójára. A hangosbemondó a he­lyükre szólította az utasokat és a vonat in­dulásáról tájékoz­tatott. Az éles síp­szó után megvo- naglott a szerel­vény, és a kerekek belekezdtek ko­mótos táncukba. A fiú egyik kezével megkapaszkodott a lehúzott ablakba, a másikkal búcsút intett szeretteinek, akik néhány lépésig követték a távolodó vonatot. Most leg­szívesebben megállítanák a gyereküket elrabló kocsit, hiszen úgy megszokták már, hogy nap mint nap ott van velük. És most hetekig jófor­mán semmit sem tudnak majd róla. Butaság, felnőtt már, maholnap saját családja lesz, és akkor sem lesz ott mindig velük. Különben is nyaralni megy, és nem is a világ végére. Monoton zakatolásba ful­ladt az utolsó búcsúszó. Az alakok eltörpültek, homályos­sá váltak, és a szerelvény vég­leg kihúzott az állomásról. Még sokáig nem szólt senki. Ugyanarra gondolt a fiú, és ugyanarra azok is, akik a pe­ronon maradtak. Leült a helyére, és kibámult az elsuhanó ismerős tájra. Aztán elhessegette a szomor­kás gondolatokat, hiszen kez­detét vette az, amire annyira várt, a nagy utazás. Baltigh Frigyes A nagy utazás Nézőpont ) Negédes mosolyok Nyéki Zsolt elet-Európa legna- A gyobb élelmiszer­exportőrének nevezik Ma­gyarországot a kontinens fe­jlettebb, nyugati részén, s az előkelő minősítés megőrzé­sében támogatási szándék- nyilatkozatok hangzanak el ugyanitt. Az Európai Közös­ség piacának megynyitására tett ígéretek mellett azonban nagyobb szerepe van a keleti piacok megőrzésének, ahon­nan (saját melléfogásainkon túlmenően) éppen elvi párt­fogóink jóvoltából szorulunk ki apránként. Mert hogy a fejlett orszá­gok miénkénél jobb minősé­gű, magasabb követelmé­nyeknek megfelelő termékei­nek értékesítésénél is akad­nak problémák, az nyilván­való. Az ebből fakadó követ­kezmények áthárítási me­chanizmusát a húsembargó kapcsán is tapasztalhattuk a bőrünkön, itt a megyében is. A túlkínálat esetén a Nyugat habozás nélkül megvédi sa­ját termelőit. Az EK-piac megnyitásánál is sürgősebb probléma azonban az, hogy a nyugati gabona- és hús- dömping Oroszországban és Ukrajnában kiszorítja a ma­gyar exportot. A magyar mezőgazdasági termékek értékesítésénél az egyik legnagyobb gondot ez jelenti. Az, hogy a francia búzát tonnánként 90 dol­lárért adják a balti kikötők­ben, ami még a költségek felét sem fedezi. Németor­szág ugyancsak növelte a tá­mogatott marhahúsexportot a volt Szovjetunióba, miköz­ben a magyar marhahús­szállítások tizedére csökken­tek a nyolcvanas évekhez ké­pest. Ahol az állam képes a vételárra közel még egyszer annyi szubvenciót kifizetni, ott nem jelent gondot ol­csóbban piacra dobni a ter­mést. Ez pedig jóval túlmu­tat a termelői-kereskedők örökös egér-macska küzdel­mein. Kommentár_______________ Hitelképesség Csikós Balázs A mezőgazdasági terme­lők megyei szövetsége a minap tanácskozásra hív­ta a bankok vezető munka­társait, hogy kikérje véle­ményüket, miként ítélik meg a szövetkezetek, a szövetke­zetből kiválók hitelezhető- ségét, ha a parlament előtt lévő legújabb módosító szö­vetkezeti törvényt elfogad­ják. Ugyanis az átmeneti törvény nem „hozta", amit a kormány szeretett volna. Az átalakulási törvényben 1992. december 31-éig volt határidő az átalakulásra. Az átmeneti törvény, ame­lyet év közben számtalan­szor módosítottak, (öt ízben adtak ki módosító, ma­gyarázó ßzetet) ezt hozta. A nyugalom helyett újabb törvényjavaslatot szerkesz­tett a kormány, de látva a felháborodást, a parlamenti mezőgazdasági bizottságra bízta az előterjesztést. Erről — a tárgyalás alatt lévő — törvénytervezetről tanácskoztak, mondtak véle­ményt a bankok szakembe­rei. Egyértelmű volt a vá­lasz, ezzel még nagyobb lesz a hitelkihelyezési kockázat. Eddig is nagy gondot oko­zott a kiválások utáni hitel­megosztás. Amíg a cégbíró­ság be nem jegyzi a szét­válást, a bank nem léphet. Az újjáalakult mintegy 160 szövetkezetből mindössze hatot hagyott jóvá a cégbí­róság. Máris évekre garan­tált a káosz, ha újabb kivá­lási törvényt hoznak, teljes lesz a csőd. A bankok képviselői el­mondták, őket nem annyira a szervezeti változások, a politikai csatározások ér­deklik, hanem a jövedelem- termelőképesség, a haté­konyság, ami ma nincs. Hitelt vagy kormánygaran­ciára vagy valós hitel- képességre adnak. (A be­tétesek pénzét nem kockáz­tathatják.) A kör tehát ördö­gi­A szövetkezetek, de az egyéni termelők is az eddig összekuporgatott vagyonu­kat élik fel, nincs mire köl­csönt venni. Ha elfogadásra kerül a most benyújtott újabb módosítás, minden valamire való tevékenységet kivonnak (utánam a víz­özön), és bekövetkezik a tel­jes ellehetetlenülés. Egyet­len kiút van: a kormány vál­toztassa meg agrárpoli­tikáját, állítsa vissza a hi­telképességet, úgy az egyé­nieknek, mint a szövetke­zeteknek. Kelet-Magyarország 3 Palaj van! A nap süt! A Tisza vize ingyen van Ti­vadarban! A polgármesteri hivatal a mentést és a fürdésre alkalmas területet is kijelölte, megszervez­te Molnár Károly felvétele . • ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents