Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26 / 147. szám
Aktuális kérdések_______________________________ Elmozdulni a holtponról Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt A közelmúltban ért véget Nyíregyházán a III. Kelet-Nyugat Nemzetközi Kiállítás és Vásár. Az esemény újból reflektorfénybe állította az üzleti életet, a vállalkozásokat, azokat a lehetőségeket, amelyek nem is olyan régen még csak elvétve adattak meg a megyének. Az expo alatt 250, közülük 50 külföldi termelő, szolgáltató, és kereskedő cég mutatkozott be többek között az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom területéről. Az érdeklődők széles választék színes kínálatában gyönyörködhettek, ám a csillogó standok, pavilonok lebontását követően a megye gazdasági élete remélhetőleg továbbra is megkülönböztetett figyelemben részesül. Térségünkben sokak számára jelent problémát a megélhetés. A vállalkozás gondolatával lassan barátkozik meg az emberek többsége, s ha már megtörtént a „ráhangolódás”, akkor általában a megvalósítás során merülnek fel komoly problémák. A vállalkozói lehetőségekről és kultúráról kérdeztük a Primom Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Vállalkozásélénkítő Alapítvány igazgatóját, Kovács Istvánt. □ Javult-e a vállalkozók helyzete az elmúlt egy-két év során a megyében? — Bár a gazdasági körülmények továbbra is nehéz helyzet elé állítják a vállalkozásokat, az elindulás mindenképpen biztonságosabbá vált napjainkban. Amikor a PHARE programra sikeresen pályázva 1991. október 1-jé- vel megkezdte munkáját a Primom Nyíregyházán, alapvető célkitűzés volt a vállalkozás- élénkítés infrastruktúráját létrehozni egy, az egész megyére kiterjedő hálózattal. Igaz, a körzeti vállalkozói központ még éppen Nyíregyházán nem nyílt meg, viszont a megye tizenhárom városában működik már alközpont, s további két városban rövidesen várható az irodák megnyitása. Tulajdonképpen ezek az alközpontok jelentik az igazi kapcsolódást a vállalkozói réteghez. Cl Ez a réteg önállósulási törekvéseiben miből szenvedte a legnagyobb hiányt, s menynyire sikerült ezeket pótolni ? — Szembetűnő volt a hiány az információ, a vállalkozói kultúra és persze a források terén. Ezek orvoslásánál érthetően a forrásgondokat enyhítő hitelek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, az emberek többsége csak azt értékeli, ami már a kezében van, csak a pénzben hisz. Pedig előbb a fejeket kell megtölteni, hiszen rengeteg példa van rá: a kellő átgondolás nélküli vállalkozás feneketlen kútként nyeli el a pénzt. Éppen eymek elkerülésére a farmerképzéstől az oxfordi diplomát adó menedzserképzésig számos tanfolyamot indítunk, rendszeres tanácsadó szolgálatot nyújtunk, üzleti és vállalkozói alapinformációkkal látjuk el az érdeklődőket. Igaz, az önkormányzatokkal való együttműködés függvényében térségenként eltérő hatékonysággal. Mindent egybevetve, országos viszonylatban a legnagyobb ügyfélforgalmat lebonyolító irodák közé tartozunk, s mi folyósítottuk eddig a legtöbb mikrohitelt. □ Ez a népszerű hitel viszonylag új konstrukció. — Ez a hitel a maga 19 százalékos kamatával és hároméves lejáratával tavaly novembertől segíti azokat a kezdő kisvállalkozókat, akik legfeljebb másfél millió forint saját tőkével rendelkeznek. A beérkezett pályázatokat havonta értékeli a szakértőkből álló bizottság, s az eltelt rövid idő alatt 157 pozitív elbírálás nyomán 41 millió forintos kedvezményes hitellel támogattuk a vállalkozói szférát. A hitelnél azonban sokkal fontosabb az, hogy az embereket igyekszünk rávezetni a vállalkozóvá válás útjára. Helyszíni szemlét követően segítünk a tervkészítésnél, negyedévente felkeressük a partnereinket, szükség és igény szerint tanácsadással szolgálunk nekik. Ezért is érhettük el azt, hogy az eddig hitelben részesültek közül csupán egy vállalkozás ment tönkre. A visszafizetési készség igazolja a döntések helyességét. □ A közelmúltban szervezett vállalkozói fórumon panaszkodtak a kisvállalkozók, hogy sok kedvezményes hitel jelentősen megdrágulva jut el hozzájuk. Mi erről a véleménye? — Egy bank a hitelek folyósításánál két tűz között van. Hiába szeretné növelni a forgalmát a kamatok csökkentésével, az alapkamatra még jelentős terhek rakódnak. A vállalkozóknak is meg kell érteniük, nem alapozhatják tevékenységüket teljes mértékben hitelekre. Igaz, ma kevés üzlet bír 20-25 százalékos nyereségtartalommal, de ha egy vállalkozás üzleti tevékenységének csak egy részét finanszírozza hitelből, nem feltétlenül kell ilyen nyereségszinten működnie ahhoz, hogy a felvett hitel kamatait fizetni tudja. □ A közelmúltban lezajló expo csupán hab volt a megye üzleti életének tortáján, vagy valóban ilyen láh’ányos a fejlődés? — Soha nem lehetünk elégedettek, de azért elmozdult a megye a holtponról. Az elmúlt két év alatt a PHARE, a mikro- és egyéb hitelekkel több mint 300 millió forint áramlott általunk Szabolcs- Szatmár-Bereg gazdasági életébe. Az itt folyó munkát minősíti az is, hogy az Ukrajnában hamarosan sorra kerülő, a Világbank részvételével szervezett konferenciára az országból a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány mellett csak a PRIMOM kapott meghívót. Az Európai Közösség számára a PHARE program sikereiről készített filmben a kelet-európai régióból egyedül a megyénk, a PRIMOM eredményeit mutatják be. Érdemi munka folyik tehát, amelynek folyamatosan mutatkozik meg az eredménye, de türelmetlenek sem lehetünk, hiszen elég sokáig állt a víz, mozgásba hozásához időre is szükség van. A TARTALOMBÓL: • Doni menekülés • Csak tiszta forrásból • Meggyesen megy a meggy • A beilleszkedés nyara T N KM galéria Tornay Endre András: Maszk és madár Elek Emil reprodukciója SJt LSert Ildikó és (Iomay 'Endre András első ízben /l vettel^részt az idén tizenhetedszer megrende- zett Sóstói üfemzetközi Éremművészeti és Kispíasztikjii Aíkotótdep munkájában. A hódmezé- vásárhelyi születésű Albert Ildikó Szegeden, a Tömörkény István Művészeti gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Tóth Sándor növendéke volt. A Képző és Iparművészeti főiskolán szerzett diplomát, 1977-tőlSzegeden tanít. 1988-ban a “Dante Kisplasztikái “Biennálén, Kflvennában aranyérmet nyert. Tornay Endre András az erdélyi Zetelakán született. Képző- művészeti tanulmányait a kolozsvári főiskolán végezte, majdSepsiszentgyörgyön dolgozott. 1976-ban települt át Magyarországra. A Munkácsy-díjas szobrász jelenleg Kőszegen él. V. J “Magánvélemény Parlamenti csatározások jövője Marik Sándor ok mindent hallottam már a T. Ház tanácskozásairól; három év alatt megedződik az ember. Különösen akkor, ha nemcsak a tévén nézi, rádión hallgatja a hétfői, keddi programokat, hanem esetenként alkalma nyílik személyesen is megismerni a szereplőket, megtapasztalni a parlamenti folyosók, büfék, sajtókarzatok hangulatát. Amit azonban az ismert országos bulvárlap hétvégi számában olvastam, újabb dimenziót nyitott. A Parlamentbe készül a pletykalapok alapító-szerkesztője. Nem tudósítani — képviselőnek. (így nyilatkozik: „Kell oda egy ügyeletes hülye gyerek! Dénes János, Maczó Agnes lejárt lemez... De az biztos, nem egyetlen hülye lennék ott, és főleg nem a leghülyébb.” Aztán még kifejti, ha megválasztják „újra érdemes lesz parlamenti közvetítést nézni. Nem unatkoznak majd, az biztos. A langyos vitáknak befellegzett. En így képzelem.”) Nem tudom, sikerül-e a terv, lesz-e független képviselő az illető (önjelölt szülei városának jóvoltából, vagy nem. Mindenesetre—mint ahogyan szó van róla—, az egyik, talán legfontosabb terv alighanem kútbaesik, mert feltehetően megszűnnek az élő közvetítések az ülésekről, s az esti ösz- szefoglalókba beférő egy-két mondatok messze nem nyújthatják azt, amit az egyenes közvetítések. Különben sokan kifogásolják —nézők és képviselők egyaránt — a tévéközvetítést. „Lejáratják a parlamentet" — mondják az üres széksorok láttán, „pózolnak, népszerűség- hajhászásra törekednek egyes képviselők, a felszólalások nagy része csak a kamerának szól, nélküle sokkal hatékonyabb lenne a T. Ház munkája” — fogalmaznak mások. Úgy lehetünk ezzel, mint sokan a házastárssal: se vele, se nélküle nem igazán jó. Most, amikor van közvetítés, azt bírálják, amikor netán nem lesz — megjósolható —, annak hiányán fognak keseregni. Szerintem van valós értéke az élő, egyenes közvetítésnek. Ha van választék a rádió-, tévécsatornákon, s rendelkezésre áll elegendő pénz is, kár lemondani róla. Valóban sokmindent tudhat meg a választópolgár saját képviselőjéről és másokról is. Az pedig biztonsággal állíthatóí. a nyilvánosság nagy erő. így is történik egy s más az országban „suba alatt", legalább az ország házában elhangzottak ne képezhessenek titkot azok előtt, akiknek nevében és felhatalmazásával a döntések születnek. (A részletek ismerete egyébként is fontos, hiszen — mint közismert — a dolgok lényege szinte mindig a részletekben van...) A T. Ház munkája vélhetően e nélkül is kénytelen lesz elviselni ősztől egy „fazonigazítást” . Mint az elmúlt hét végén nyilvánosságra került: megszűnik a napirend előtti felszólalások jelenlegi gyakorlata. A házszabály módosítása érdekében benyújtott indítvány úgy fogalmaz, hogy „a tárgy- sorozat napirendjén nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben a napirend tárgyalása előtt a képviselőcsoport nevében annak vezetője — a felszólalás tárgyát és okát megjelölve — írásban felszólalásra jelentkezhet.” Ugyanez a jog a „mezei” képviselőt csak a napirend után, az ülésszak végén illetné meg (amikor jórészt üresek a padsorok és állnak a kamerák is — tehetnénk hozzá). Persze tenni kell valamit, hiszen jól ismert: minden hétfőn órák telnek el, mire a képviselők hozzáláthatnak az érdemi munkához. Ha a javaslat megvalósul, nemcsak fegyelmezettebb, de egyben szegényebb is lesz egy közéleti színfolttal a parlament munkája. Továbbra is maradnak azonban érdekes lehetőségek, amelyek révén a képviselők megcsillogtathaják képességeiket. Az interpellációk és a kormány tagjaihoz intézett kérdések például mindig kedvelt témái a T. Háznak, ha egy karakteresebb képviselő figyelemkeltő címmel nyújtja be interpellációját, ma is ugyanúgy megtelnek a képviselői, karzati sorok, mint hajdanán, amikor jó felszólalóért „egy Havannát is otthagytak a folyosói hamutartóban”, ahogy a jeles író-tudósítótól tudhatjuk. Nem tudom, ilyesfajta népszerűségre gondolt-e a leendő honatya, aki mellesleg „A nyughatatlan erő”-ként jelöli magát. Gyanítom: nem, hiszen az említett nyilatkozatban azt is olvastam „Kíváncsi lennék az urak, hölgyek arcára, mit szólnak a pofámhoz, hogy tudják-e, hogy én tudom róluk. Pikáns.” Lehet, hogy a magyar parlament leendő „Cicciolinája” kért nyilvánosságot, indít sajátos választási kampányt. urcsa érzések kerítettek hatalmukba. Jó lenne ezt az egészet blöffnek gondolni, hiszen mégiscsak „az ország házáról” van szó — tévével vagy anélkül. Szikárabb információkat még el tudnék fogadni, de hivatalos szintre emelt pletykateregetést—nem.
