Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. június 25., péntek HÁTTÉR Szakképzetten az idegenforgalomban Heti húsz óra német, kirándulások, hazai és külföldi gyakorlatok szerepelnek a programban A sipkays cukrásztanulók ugyan nem a kétnyelvű oktatásban vettek részt, de a torták és sütemények „nyelvét” jól beszélik Harasztosi Pál felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Az országban hatodikként a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola a múlt tanéveben új szakot szervezett. A kétnyelvű idegenforgalmi osztály iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődés sejtette: jól döntöttek, amikor belevágtak ebbe a nem könnyű oktatási formába. A tanítás célnyelve a német, így természetes, hogy az egyik legilletékesebb személyt, Juhász Béla német szakos tanárt kérdeztük az alapozó év eredményeiről. A beszélgetés során Mező Gyula, az iskola igazgatója is véleményt mondott az újszerű képzéssel kapcsolatos tapasztalatairól. — Ez a képzés ötéves időtartamú — kezdte az egyik legfontosabb momentummal a szaktanár —, az idén a német nyelvi alapozáson volt a hangsúly. Heti húsz órában tanulták a gyerekek a németet, emellé második idegen nyelvként választhatták az angolt, az olaszt és az oroszt. □ A heti óraszám már így sem kevés! Mit tanultak még a nyelveken kívül a „nulladikosok"? Nem csak német, szakma is — Szintentartó óráik voltak magyarból, matematikából és történelemből, egy napon pedig a majdani szakmához szükséges gyakorlati ismeretekbe tekinthettek be. Ez — jegyezte meg az igazgató — egy „sima” vendéglátós (szakács és felszolgáló) gyakorlatnak felelt meg. □ Ahhoz, hogy valaki bekerüljön az idegenforgalmi osztályba, kellett német nyelvi előképzettség? — Ez nem volt feltétel, hiszen a nyelvtanulást szolgálja az egész első év. Persze, volt a felvettek között több tanuló is, aki már bírta a németet. Ők hatan kerültek a haladó csoportba. A két, tizenötös létszámú kezdőben viszont sokan az abszolút nulláról startoltak. □ Megvoltak az intenzív oktatáshoz a személyi és a tárgyi feltételek? És meddig jutottak el a diákok a starthelyzetből? — Három csoportvezető tanár oktatott heti 17 órában, a német anyanyelvi lektorral pedig három órában gyakorolták a társalgást. A gyerekek szókincse igen gazdag, kb. 6000-6500 egység. Kicsit bátortalanok még a nyelvhasználatban, de majdnem mindent megértenek és fordítani is jól tudnak. Imponálóan gazdag szókincs Rendszeresen nézik a televízió műholdas adásait, újságot, prospektusokat, idegen- forgalmi kiadványokat olvasnak. A cél az volt: legyenek képesek arra, hogy az első osztályban legalább egy szakmai tárgyat németül tudjanak majd tanulni. □ Ezek szerint valamiféle szakmai némettel ismerkedtek meg? Milyen tantárgy jöhet számításba mint idegen nyelven tanulandó? — A beszélt németet sajátították el, a hétköznapi kommunikáció nyelvét. De imitt- amott már beszüremlett a szakmaiság: pl. üzemlátogatások, kirándulások alkalmával. Jövőre aztán az idegenforgalmi ismeretek és talán az idegenforgalmi földrajz fog németül menni. □ Ha ilyen sokat tanultak a diákok egy év alatt, biztosan sokuk fejében megfordult a nyelvvizsga letételének a gondolata. — Nem, ez nem így történt. Nálunk a cél a felsőfokú szint elérése, ehhez pedig még keveset tudnak — jegyezte meg Juhász tanár úr. Nagyon jó tanuló gyerekek a kétnyelvűsök, tizenöt kitűnő volt közöttük év végén, és általában is széles lá- tókörűek, tájékozottak. Ha így fognak hajtani továbbra is, mint az idén, bármilyen irányban továbbtanulhatnak. Dolgozhatnak majd külképviseleteken, a szállodaiparban, az idegenforgalomban, de mehetnek akár bölcsésznek is. □ Gondolom, azért mégis az idegenforgalomra igyekeztek leginkább ráhangolni őket, hiszen a megyének nagy szüksége van szakemberekre. — A „szoktatást” tervszerűen végeztük — mondta az igazgató. Sok kirándulást szerveztünk: három megyeit, egyet Debrecenbe, de jártak a diákok a budapesti Grand Hotelben, és volt egy négynapos út Velencébe. Sokat tehetnek szűkebb pátriánkért A beiskolázás szempontjából érvényesítjük a megyei szempontokat. Igyekszünk minden érdekeltet tájékoztatni az új szakmai képzésről, de a legjobb hírvivőink maguk a gyerekek. A leendő elsősök mintegy 30%-a az ő információik alapján jelentkezett hozzánk. Mintegy négyszeres túljelentkezés volt most is. Válogathattunk. És jó a megyei arány, húsznál több a felvettek között a „hazai” gyerek. A hét három napján: kedden, szerdán és pénteken történik a Szabolcs Szövetkezet autószerviz üzemében a zártrendszerű műszaki vizsgáztatás. Kevesen tudják — még a környékbeli településeken is, hogy az autószerviz januártól rendelkezik a vizsgáztatás jogával, a zöldkártya kiadásával. A jól felszerelt műhelyben a beérkező autók nem bukhatnak meg, mert a hibát a szakemberek azonnal kijavítják. Képünkön: műszeres bemérés közben egy Polski Fiat Elek Emil felvétele--------------Tárca— (Részlet a szerző most megjelent „Események Szentmi- hály Történetében — I. — Forradalmunk Története" című munkájából.) A tragikus élmények 1958. június 16-án folytatódtak. Kezdett apadni a börtön zsúfoltsága, mert a Dr. Tóth, Dr. Zolnay, Dr. Margitics tanácsok sorozatban hozták ítéleteiket. Az egy éven aluliak „feltételes szabadságra" mehettek a másodfokú tárgyalásig (legtöbbjük aztán a „maradék" letöltésére újra bevonult), a többiek egy része pedig a munkaerőhiánnyal küzdő rabgazdaságokba került. A 200 körüli létszámra csökkent „sétán" ezen a reggelen jóval több volt az őr, a séta is később kezdődött, mint máskor, amiből arra következtettünk, hogy a külvilágban rendkívüli esemény történhetett. Veres őrmester most is hű volt önmagához. Mellettünk sétálgatva diszkréten közölte: Maléterék már odafenntről (itt kezével az ég felé mutatott) integetnek maguknak. Miután ezt gúnyos hanglejtéssel még néhányszor elre- begte, megtudtuk, hogy megtörtént Nagy lmréék kivégzése. Viszont azt nem értettük, miért kell ehhez tízszeres őrség? Működött a hírszolgálatunk, de annyira nem, hogy a kivégzések híre eljusson hozzánk. Ott sétáltunk tehát egy még mindig megrettent hatalom kellős közepén, mely még ettől a szabadságától megfosztott 200 rabtól is fél. Géppisztoly os őrök sokaságát állította szolgálatba, az ébresztőt csak 8 óra után merte elrendelni, mert addig míg az utolsóval is végez Pesten, vagy Budán a hóhér, jobb ha Nyíregyházán bezárt cellákban vannak itteni „polgártársaik" . Uraim! Kár volt a nagy felhajtás! Csak szomorúak lettünk, mást nem tehetünk. A mást, 1989. június 16-án tettük, hl agy lmréék igazi temetésén!” Kerekes Béla Azon a reggelen Egymásra szorulva Balogh Géza A z alföldi ember a hegyvidékire, a hegyvidéki pedig az alföldire szorul. E roppant egyszerű igazságra rájöttek már persze a régi eleink is, s e szerint szervezték az életüket. Itt, szűkebb pátriánkban, a Felső-Tisza táján is. A ruszinok hatalmas tutajokba építve úsztatták le a fát a sík, fátlan vidékre, innen meg vitték a gabonát vissza. Ok hozták a gyümölcsöt, az alföldiek pedig legelőt béreltek a kövér hegyoldalakon. így ment ez egészen addig, amíg fel nem darabolták a Kárpát medencét. A szigorúan őrzött határok megjelenésével egy csapásra megszakadt a korábbi, sok évszázada bevált rendszer. Egészen a legutóbbi időkig az együttműködés legfeljebb addig terjedt, hogy a beregsurányi Barátság kertben összeölelkezett a két terület akkori vezérkara, leszedtek közösen egy fél vödör almát, s evvel a következő őszig be is fejeződött a gazdasági kooperáció. Az utóbbi két három évben hál' istennek valamicskét változott a helyzet. Ha nem is gombamódra, azért gyarapodnak a magyar-ukrán vegyes vállalatok, s a háttérben is folynak a tapogatódzó tárgyalások, hogy kiderítsék, kivel, miért, hogyan érdemes közösködni. E sorok írója a napokban jött haza egy hosszabb kárpátaljai útról, s máris beszámol egy ottani tervről, hátha lesz itthon is foganatja. A történelmi Ugocsában, Beregben nagyon kevés a föld, a kárpótlás még a mienknél is sokkal vontatottabban halad, az emberek viszont földet szeretnének művelni. Közülük jó páran gyakorta megfordulnak Magyar- országon, látják tehát a parlagon maradt területeket. Az ottani földéhség, s az itteni parlag látványa nyomán jutott eszükbe a lehetőség: mi lenne, ha Magyarországon próbálnának meg bérlethez jutni. Tervük elgondolkoztató, még ha csupán terv is, s a megvalósítás meglehetősen távoli. Szívesen látnánk, s számolnánk be már az idei őszön egy-egy megvalósult együttműködésről, nyélbe ütött üzletről. Közvetlenül Hollandiából érkeztek azok a virágok, melyekben 3 napon át gyönyörködhettek a fehér- gyarmatiak a Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában. A kiállítási virágokat ki-ki megvásárolhatta Molnár Károly felvétele Kommentár Riasztó berendezés Balogh József L áttam egy riasztó berendezést valamelyik reggel a televízióban. Amikor a kocsiba szerelték, még riasztóberendezés volt, így egybe írva jelentésének megfelelően, amikor én láttam, akkor már két szóba írható riasztó berendezéssé vált. Engem legalábbis elriasztott. Történt, hogy a tévé munkatársai egy próbát tettek: vajon mennyit ér ma egy riasztóberendezés. Egy forgalmas téren láttak munkához, ahol emberek százai jöttek-mentek, buszra vártak, villamosra szálltak, s akkor megszólalt a riasztó- berendezés. A kamera szépen mutatta, amint egy fia- talmber odament a nyugati márkájú kocsihoz, elkezdett feltűnően babrálni a zárral, majd amikor megszólalt a riasztó, elkezdte himbálni az autót, hátha megszűnik a zaj. A mutatvány közben a kamera az arcokat pásztázta. Egyik közömbösnek látszott, a másik — gondolom az éles, fülsértő sziréna miatt — bosszankodott, a harmadik érdeklődéssel tanulmányozta, hogyan is lehet elhallgattatni azt a fránya berendezést. A tolvajt játszó fiatalember pedig dolgozott tovább. Látványosan végzett minden, a kocsi ellopására és a riszató elhallgattatására irányuló kísérletet, de a tömeg rá se hederített. Még akkor sem, amikor már sikerült kinyitni az ajtót, de a riasztó még mindig károgott. Már-már egy világ kezdett összedőlni bennem: ugyan miért nem akad senki, aki tenne valamit ilyen feltűnő esetben, ám ekkor végre mégis akadt két ember, aki nem volt a többiekhez hasonló közömbös. Előbb az egyik, majd a másik ment oda a kocsit maceróló tolvajhoz és elmondták neki: hogyan kell elhallgattatni a riasztót. Azért ez megnyugtató. A tolvajoknak. Nem kell idegeskedniük, hogy rajtavesztenek, sőt még segítőjük is akad. De vajon megnyugtató a riasztóberendezésért 20-30-50 ezret fizető autósoknak? És nem riasztó, hogy egyre közömbösebbek vagyunk? Nézőpont )
