Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

1993. június 24., csütörtök KÜLPOLITIKA A bizalomépítés újabb állomása Antall József miniszterelnök németországi tárgyalásai a két ország kapcsolatairól Bonn (MTI) — Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szerda dél­után háromnapos hivatalos lá­togatásra Németországba ér­kezett. A kormányfőt és kíséretét a köln/bonni repülőtér katonai részében a protokollfőnök fo­gadta, majd ezt követően An­tall József vendéglátója, Hel­mut Kohl kancellár köszön­tötte a budapesti vendéget ka­tonai tiszteletadással a kancel­lári hivatal udvarán. A ce­remóniát követően Helmut Kohl és Antall József szűk körű megbeszélést tartott. Ezzel egy időben Ursula Seiler-Albring külügyi állam­miniszter Kodolányi Gyulá­val, a miniszterelnöki tanács­adó testület vezetőjével, Mari- novich Endre miniszterelnöki kabinetfőnökkel, más magas rangú magyar tisztségvise­lőkkel folytatott eszmecse­rét. Antall József ISB-felvétel Antall József csütörtökön találkozik Richard von Weizsäcker államfővel, Klaus Kinkel külügyminiszterrel, és felszólal a kölni német-ma­gyar gazdasági fórumon, ahol szóba kerülnek a csökkenő kereskedelmi forgalom okai is. Pénteken az elutazása előtti órákat Aachenben tölti, a dóm magyar kápolnájánál felavatja Szent István szobrát, Varga Imre alkotását. Hármas etnikai közösség alakul Bosznia végnapjairól tanácskoznak a rendezésben érdekelt, szemben álló felek Genf (MTI) — A boszniai elnökségi kollégium tagjainak fogadásával David Owen és Thorvald Stoltenberg, a ju­goszláv konferencia két társel­nöke szerdán Genfben meg­nyitotta a boszniai válság ren­dezését szolgáló tanácskozá­sok újabb fordulóját. Alija Izetbegovic boszniai elnök nem volt hajlandó Genf- be utazni, és így a boszniai el­nökség héttagú küldöttségét Franjo Boras vezeti. Owen és Stoltenberg a nap folyamán külön-külön fogadja Slobodan Milosevicet és Fran­jo Tudjmant. Az AFP értesü­lése szerint a horvát és a szerb elnök a két közvetítő előtt ki­fejti, milyen elképzelései van­nak a három etnikai közös­séget magában foglaló boszni­ai föderáció megteremtésével kapcsolatban. A Jugoszlávia-konferencia társelnökei szerda délelőtt másfél órás megbeszélést tar­tottak a boszniai kollektív el­nökség hét tagjával. A találko­zó főleg azzal telt el, hogy lord Owen és Thorvald Stoltenberg meghallgatta a Franjo Boras vezette küldöttség állás- foglalását. A két diplomata ez­után kétórás megbeszélést folytatott egymással. A társelnökök kora délután négyórás munkaebéden fogad­ták Franjo Tudjman horvát és Slobodan Milosevic szerb el­nököket. A két államfő hivata­losan is előterjesztette a bosz­niai válság megoldását célzó új tervet, amelynek értelmé­ben a köztársaságot több rész­re darabolnák fel. A benyújtott javaslatokat egyelőre nem fed­ték fel a nyilvánosság előtt. Szerbia elnöke, Slobodan Milosevic (jobbra) és Radovan Karadzic, boszniai szerb vezető (balra) nem sokkal érkezésük után. A helyszín a Génitől 3 mérföldre észak­ra fekvő „Savoy” villa, ahol lord Owennel és Thorwald Stoltenberggel, az Egyesült Nemzetek küldötteivel fognak tárgyalni AP-felvétel Lord Owen és Thorwald Stoltenberg ezután ismét talál­kozott a boszniai elnökség tag­jaival, és tájékoztatta őket a Tudjmannal és Milosevic-csel folytatott tárgyalásról. Az AH1 értesülései szerint szerda este, helyi idő szerint 18 óra­kor Milosevic, Tudjman és a boszniai elnökség tagjai közös tárgyalóasztalhoz ülnek. A há­rom fél megbeszélésére nem hívták meg Radovan Karadzic boszniai szerb vezetőt. Lord Owen közölte, hogy a tárgyalások a boszniai kollek­tív elnökség küldöttségével csütörtökön tovább folytatód­nak. Radovan Karadzic boszniai szerb vezető Genfben kijelen­tette, hogy elfogadja a konfö­derációs megoldást Bosznia- Hercegovinában, amely egy államban tartaná meg a három népcsoportot. — Szerintem jobb lenne három külön állam, de ha a nemzetközi közösség együtt akar tartani minket, hát legyen konföderáció — nyilatkozta Karadzic Genfben a Bosz­nia jövőjéről dönteni hiva­tott tárgyalások megkezdése előtt. A szerb politikus kijelen­tette, hogy se neki, se Mate Boban horvát vezetőnek nincs kész térképe, amit Genfben a nemzetközi közvetítők elé akarnának teijeszteni. Azt állí­totta ugyanakkor, hogy ő ,3osznia legjobb részét akarja felajánlani a bosnyákoknak, a terület mintegy harminc szá­zalékát, amelyen azonban a gazdagság fele van”. A Reuter szerint Karadzic ezzel a fő ipari központokra utalt, ame­lyek a mohamedánok ellen­őrizte vidékeken vannak. A boszniai szerb vezető ki­jelentette, hogy Bosznia fel­osztása esetén a szerbek össze­függő területen élnének, ame­lyet nyugaton egy folyosó kömé össze az anyaországgal. Karadzic szerint a folyosó nélkül az új állam nem lenne életképes. Orosz panasz Moszkva (MTI) — Oroszország az Európa Ta­nácshoz fordult panasszal az észtországi orosz lakos­ságot sújtó új észt törvény miatt — közölte szerdán Andrej Kozirev az orosz tá­jékoztatási eszközök veze­tőivel folytatott tanácskozá­son. A külügyminiszter a hivatalos orosz hírügynök­ség közlése szerint egyebek között kijelentette: — Kezdettől fogva ag­gódtunk amiatt, hogy Észt­ország felvételét az Európa Tanácsba (Tallinnban) a hasonló gyakorlat folytatá­sának bátorításaként fogad­ják majd. Most azt szeret­nénk, ha az Európa Tanács még egszer elgondolkozna a kialakult helyzeten. Egyik tagja ugyanis, túlzás nélkül állítható, az apartheid és az etnikai tisztogatás útjára lépett, mivel lakossága egy- harmadát külföldinek nyil­vánította. Helmuth Kohl német kancellár Q'obbra), Klaus Kinkel külügyminiszter (balra) és Volker Ruehe védelmi miniszter (középen), a szerdai kormányülésen az ellen* zéki szociáldemokraták által a németországi legfelsőbb; bíróságnak előtere jesztett javaslatát vitatták meg. A bíróságnak arról kell majd döntenie, küidjön-e katonai csapatokat Szomáliába AP-feivétel Csernobilban jártak Továbbra sem árt az óvatosság Csernobil - Nyíregyháza (KM) — Szeretnénk hinni, hogy a csernobili kataszt­rófához hasonló soha töb­bé nem fordulhat elő. S szeretnénk végre biztosan tudni, mi is történt valójá­ban 1986. április 26-án, a robbanás napján, amely­ről egy egészen pici hír­adás is csak három nap múlva jelent meg az újsá­gokban elbújtatva a többi — ehhez képest — jelen­téktelen eseménytudósítás között. Nemrég Csernobilban járt a kijevi kollégák meghívá­sára Berényi Levente ezre­des, megyei polgári védelmi parancsnok vezetésével egy néhány fős delegáció, s ta­pasztalataikról, méréseikről tegnap tájékoztatták a sajtó képviselőit. Kárpátalja megye és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg között két éve szoros kapcsolat ala­kult ki, amely egyben rend­szeres információcseréket is jelent. Ennek gyakorlati pél­dája az a kétnapos béke­katasztrófa elhárítási bemu­tató volt, amelyet május 26- 27-én tartottak Ungvárott. Erről a gyakorlatról indultak a Kijev megyei polgárvédel­mi törzsparancsnok meghí­vására a mi polgári védelmi szakembereink előbb Kijev­ije, ahol egy nagyon fiatal múzeumot tekintettek meg, amelyet a csernobili kataszt­rófa emlékére rendeztek be azzal a céllal, hogy bemu­tassák a reaktorblokk robba­nása után az igazságot, a borzalmakat. Hetvennyolc település la­kosságát kellett kitelepíteni a robbanás után. Nyolcezer azoknak az áldozatoknak a száma, akiknek halála köz­vetlen összefüggésbe hoz­ható Csemobillal. Akut sugárbetegséget 237-et diag­nosztizáltak, de az áldozatok száma emelkedhet, hiszen annak idején a mentésben résztvevőknél eszközök hí­ján nem véghezhettek sugár­adag mérést. A reaktor har­minc kilométeres körzete teljesen zárt terület, járőrök vigyázzák. Csak néhányan laknak az elhagyott falvak­ban, akik újra és újra vissza- szökdöstek házukba: a hat­van éven felülieket most már nem telepítik ki. Az erőműben ma ötezren dolgoznak, közülük 1200 nő. Az idén ötéves Szla- vutyicsban laknak, amely ötven kilométerre épült az erőműtől. A huszonkétezer lelket számláló, az erőmű kiszolgáló személyzetének lakhelyéül szolgáló városka helyét nem túl szerencsésen jelölték ki: a kiszóródás utáni egyik céziumfoltra (130-as szintű) építették. A mért háttérsugárzás viszont megfelel a magyarországi átlagnak. A biztonsági előírások vi­szont nagyon szigorúak az erőműben. Háromszor kell átöltözniük a dolgozóknak, s csak sugárkapukon mehet­nek be, hogy se be, se ki ne lehessen sugárzó részecskét vinni. A zónában a delegáció három és fél órát tartózko­dott, s ez rövid idő ahhoz, hogy komolyabb méréseket végezhettek volna. A tízkilométeres zóna ha­tárán, az úton a normálistól alig eltérő a sugárzás (ez mutatja, hogy az utat gyakorlatilag megtisztítot­ták, mentesítették), az úttól 10-20 méterre 2-3-szorosára emelkedett, s ahogy köze­ledtek az atomerőműhöz, nem egyenletesen, de folya­matosan nőtt a sugárzás szintje. Az erőmű bejára­tánál normális értéket mutat­tak a műszerek, ezt azzal magyarázták az ottaniak, hogy többször cseréltek ta­lajt, s újraaszfaltoztak. Az erőmű környezetében bőven van plutónium (239-es izo­tópjának felezési ideje 26 ezer év!), ezt azonban kimu­tatni nem tudták műszer hiányában. A turbinateremben ismét egyértelmű sugárszint növe­kedést mutattak a műszerek: az oltáskor befolyt tűzol­tóvíz okozta a visszamaradt szennyeződést. A szarkofág körül a normál érték har­mincszorosát mérték, szél­irányban pedig a termé­szetes háttérsugárzás száz­szorosát — ezt már dr. Sza­kái Béla alezredestől tudtuk meg, aki az országos polgári védelmi parancsnokság kép­viseletében végzett mérése­ket a helyszínen. A sérült 4-es blokkot ta­karó vasbeton szarkofág te­hát nem teljesen tömített, tovább szivároghat, keresik a végleges megoldást, amelyre nemzetközi tendert írtak ki. Az ukrán parlament ugyan idén döntést hozott az atomerőmű végleges leállí­tásáról még ebben az évben, mégsem valószínű, hogy be- zárják, hiszen az ukrán gaz­daság nem tudná nélkülözni a még működő blokkok szolgáltatta energiát. A kint járt csoport vala­mennyi tagja határozottan cáfolta viszont azokat a híreket, melyek szerint óriás uborkák, égig érő fák, disz­nó nagyságú patkányok nő­nének a környéken. A lát­vány, amelyet az elhagyott, lakatlan, emberi élet nyo­mait sem viselő települések nyújtanak, már önmagában megrázó. A sajtótájékoztatón több­ször is elhangzott: a ven­déglátók nyíltan és őszintén igyekeztek válaszolni min­den kérdésre. S vajon szá­míthatunk-e arra, hogyha — bár soha ne következne be — hasonló katasztrófa tör­ténne, őszinte, gyors és pon­tos információkat kapna-e a lakosság is, s nem kell újabb hét évnek eltelnie, míg meg­tudja, mi történt is való­jában, lapunk kérdésére Be­rényi Levente elmondta: 1986-ban az első lépések a mérések bevezetésére április 30-án történtek, ő május 1- jén a gergelyiugomyai Tisza-parton rádióadóval az oldalán teljesített vezetői ügyeletet. Műszereket a fővárosból hoztak, s csak május 2-án kezdődtek a mérések a határmentén. Az adatszolgáltatást hivatalosan megtiltották még a megyei vezetés felé is. Annyit azon­ban sikerült megtudni, hogy viszonylag alacsony mérési eredmények voltak a me­gyében, „szerencsénk” volt, mert a felhő megcsavaro­dott, s Lengyelország felől Nógrád és Pest megyét érintve hagyta el az orszá­got. Ma már együttműködési szerződés alapján kölcsönös adatszolgáltatás folyik, köz­vetlen rádióösszeköttetést létesítettek. Kelet-Magyarország 1

Next

/
Thumbnails
Contents