Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
1993, június 24., csütörtök Licitálás kellő erő nélkül Lehangoló tapasztalatok a kárpótlásról és a részarány-földtulajdonokról Országszerte zajlanak a földárverések és a részarányföldtulajdonok felmérései, valamint azoknak birtokba és tulajdonba adásai. A közelmúltban alkalmam volt egy licitáláson részt venni, amelyről nem a legjobb közérzettel távoztam. Véleményem szerint azok a szenvedő licitálók sem, akik köszönés nélkül távoztak a teremből. A licitálás közepén egy nyolcvan év körüli kedves néni görbebotjára támaszkodva az árverés vezetőjéhez ment és halkan jelezte, hogy neki nincs több pénze, de már ereje sem. Egy pár másodpercig csend uralta a termet. Hány ehhez hasonló árverés zajlott le már térségünkben és az országban és még mennyi lesz? Pedig ezeknek az embereknek a vagyonukat, ingatlanaikat egy tollvonással, csupán egy szűkszavú kormányrendelettel vették el, megalázva őket becsületükben és a földjük iránt érzett szeretetükben. A jelenlegi visszaszerzésük egy kész procedúra. Sajnos, olyan törvények és rendeletek lámák napvilágot, amelyek szembeállítják a falut a faluval, családot a családdal, barátot a baráttal. A hangos vitákból a régi ököljogra lehet következtetni. A részarány-földtulajdonról megjelent törvény is ezek közé a nem szerencsés törvények közé tartozik. Megítélésem szerint nem más, mint egy keretjogszabály. A földkiadó bizottság hatá- rozatilag dönt a tulajdon visz- szaadásáról. A határozatok ellen panasszal élhetnek azok, akiknek jogát, vagy jogos érdekeit sérti az abban foglalt döntés. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem kapnak határozatot? Pedig az a föld, amelyről döntés született, sokaknak a legszorosabb értelemben vett szülőföldje, melyhez gyermekkora, vagy a legmélyebb emberi érzelmei kötődnek. A több mint 30 év alatt elfojtott érzelmekkel, indulatokkal először a bizottság találja magát szemben. A jogos panaszokat és a korábban elszenvedett sérelmeket kell reálisan mérlegelni és abban határozni. Komoly, és gyakran áthidalhatatlan problémákat jelent az, hogy a rendelkezésre álló okiratok, dokumentumok hiányosak, vagy teljesen alkalmatlanok. Ezekért legtöbbször nem is a tulajdonosok, hanem az okiratokat szerkesztő és kezelő szervezetek hibáztathatók. Helyszíni megtekintéssel, az érintett személyek meghallgatásával igyekszik a bizottság az eredeti állapot visszaállítására ott, ahol annak reális lehetőségei vannak. Az a véleményem, hogy a kisparcellás gazdálkodás felett is eljárt az idő. Hatékony és gazdaságos termelést csak jól kifejlesztett, szárazságot is jól tűrő vetőmagvakkal és nagyobb gazdasági területek megmunkálásával lehet elérni. A gazdálkodáshoz célzatos emberi munkaerőre, komoly gépekre és nem utolsó sorban pénzre van szükség. A jelenlegi bankhitelek és a kölcsönök még a régi, úgynevezett uzsorakamatokat is túlszárnyalják. A helyzetét még a nagymérvű infláció is nehezíti. Skolnyik András földkiadó bizottsági tag Vizsga Kisvárdán 1993. június 9-én a kis- várdai VOLÁN-hoz vittem műszaki vizsgára a 125 köbcentis MZ motorkerékpáromat. A postán megkaptam a csekket, befizettem a 600 forint vizsgadíjat. A motorkerékpárt átvizsgálták, a forgalmi engedélyt bevitték az irodába, a jármű két évet kapott. A meglepetés akkor ért, amikor a forgalmi engedélyt az adminisztrátor kiadta és közölte velem, hogy a vizsgadíjon felül 20%, áfával együtt 500 forint terület- használati díjat is kell fizetnem. Természetesen számlát is adott róla. Sérelmesnek és méltánytalannak tartom, hogy egy motorkerékpárra is annyi területhasználati díjat kell fizetni, mint egy személy- gépkocsira, lassú járműre. (Név és cím a szerkesztőségben) A buszon történt A napokban a Széchenyi utcán két idős, sőt öreg hölgy szállt fel az autóbuszra, ami tömve volt, sokan álltak, csak egy helyen terpeszkedett három iskolatáska, mellette egy 15 éves forma kislány ült. Az egyik hölgy kérte, hogy vegye le a táskákat, mire az volt a felelet, hogy nehezek. A hölgy ingerülten mondta, hogy az öreg (közel 89 éves) vak néninek, amit a fehér bot is bizonyított, nehéz állni. Erre szó nélkül felállt a kislány, a táskák továbbra is maradtak. Lehet, hogy a sok tudománytól nehéz a táska, talán a fejükbe is megy belőle a kislányoknak, de hol van a szív és az udvariasság, azt miből fogják megtanulni? — kérdi tisztelettel egy aggódó nagyapa Caritas —■ a Május első napjaiban magasrangú nyugati vendégek érkeztek Szatmárra, számba venni a segítségükkel megépített, alkotott Caritas-létesítmé- nyeket. Örömmel írhatjuk le: nem csalódtak, meggyőződhettek arról, hogy adományaikkal jól sáfárkodtunk, hogy segítségükkel megtanulunk a magunk lábán járni, megállni, mentőövet nyújtani azoknak, akiknek a dráguló világban néha a mindennapira sem elég a jövedelmük. Őket segítik a szatmári létesítmények. Elsősorban a Cari- tas-centrum, ahol havonta több száz csomag készül a rászorulóknak; a szegénykonyha, ahol naponta 50 idős, szegény ember kap térítésmentes ebédet, háromfogásos meleg ételt; a Caritas orvosi rendelő, A Kelet-Magyarország 1993. június 9-i számában cikket jelentettek meg a Kérdőjel rovatban Tankönyv bajok címmel, mely cikkben Loson- czi László nyilatkozott a nyíregyházi önkormányzat humán irodájának vezetője. E cikkben nagyon sok téves információ jelent meg. Sajnálom, hogy a nyilatkozó vagy Önök nem kérték ki az ESZAK-PIÉRT RT. véleményét tankönyvügyben, mivel a tankönyvek 85-90 százalékát mi teijeszt- jük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. Az 1992/93-as tanévre vonatkozóan 5 PIÉRT Vállalat nyerte el a Nemzeti Tan- könyvkiadó által kiírt pályázatot a tankönyvek terjesztésére. Az elmúlt évben a terjesztést e PIÉRT-ek bonyolították. Az 1993/94-es tanévre a felkészülést a minisztérium új alapokra helyezte és ezzel egyidejűleg igyekezett piaci helyzetet teremteni a kiadás és a terjesztés terén. A Nemzeti Tankönyvkiadón kívül megjelent még további 40 kiadó, akik szintén részt vesznek a tankönyvkiadásban. A tan- könyvkiadáson belül társaságunk 5 megyére (BAZ, Heves, Nógrád, Hajdú-Bihar és Szaszegénység ahol jelképes összegért vizsgálják meg a szegénysorsú betegeket, s írnak számukra ingyenes vagy igen olcsó gyógyszert a nyugati adományokból ellátott gyógyszertárból. De ide tartozik a kísérleti jelleggel létrehozott két cigányóvoda — Nagykárolyban és Erdődön — ahol több mint ötven kis gyerek kap egész napos teljes ellátást, ismerkedik meg az emberhez méltó élettel, nyer olyan nevelést, mely—remélhetőleg — kiemeli őt az elmaradottság, az utca porából. Megtekinthették továbbá az alsóhomoródi gyermeküdülőt, ahová háromhetes időszakokra, a testi vagy elmefogyatékos gyermekek nyerhetnek elhelyezést, segítve azzal családjaikat. A megvalósult létesítmények indították e vendégeket bolcs-Szatmár-Bereg) vonatkozóan csak a Nemzeti Tan- könyvkiadó és a Műszaki Könyvkiadó által kiadott könyvek terjesztését végzi. A humán iroda vezetőjének nyilatkozatából úgy tűnik ki, hogy a PIÉRT-ek tovább adták a terjesztést két Kft.-nek, ami nem így van. Az Észak-dunántúli PERT e tanévben már nem vállalta a terjesztést, az egyik Kft. itt lépett be a terjesztésbe, a Dél-magyarországi PIÉRT felszámolás alatt áll, ezért nem tudja a terjesztést végezni. Ki kell hangsúlyoznom, hogy e két PERT helyett a terjesztést a Nemzeti Tankönyvkiadó bízta a két Kft.-re. A másik három PIÉRT, mely korábban is terjesztette e kiadónak a tankönyvét, továbbra is terjesztőként működik közre. Mi, mint terjesztők megkerestük a kis kiadókat, hogy szívesen vállaljuk az általuk kiadott tankönyvek terjesztését. Azonban ez elől elzárkóztak, pedig a logika ezt követelte volna meg, mivel az iskolák részéről igényként jelentkezett az egységes terjesztési elv. így némelyik iskolának, amelyik sok kiadótól rendel könyvet, sok bosszúságot mentőöve arra, hogy további adományokkal segítsék a szatmári Caritast. Részt vettek a rehabilitációs központ és a tolókocsigyár alapkövének elhelyezésén. Valóságos „nagyüzem” — mondhatná az ember a sok létesítmény számbavételekor. A szeretet és a gondviselés megannyi bázisa a szegénységnek. S ez már nem csak a pillanatnyi segélyezést tartja szem előtt, hanem a tartós, állandó támogatást, amelynek a személyeken túl, társadalmi kihatásai is vannak. A Caritas — amint neve is hordozza — valóban a jó cselekedet, az elesettek gyámolí- tásának, felkarolásának a szimbóluma lett. okozhat a heterogén terjesztési módszer. A másik fő kérdés, hogy tankönyvenként 2.20 forintot fizetünk, a terjesztő cégek pedig 30%-os jutalékban részesülnek. Ez igen téves információ, mivel szerződésünk van a tankönyvkiadóval és a műszaki kiadóval, terjesztésért 12 százalék bizományi jutalékért, ebből kell megoldanunk minden felmerülő költséget. A rendelkezésre álló jutalékból tudtuk biztosítani az iskoláknak felajánlott iskolai terjesztői jutalékot is, ami szerintünk arányban áll egyrészt a tankönyvkiadótól kapott bizományi díjjal, másrészt a végzett munkával. Téves információ az is, hogy a tankönyvek árát előre kell fizetni és a könyvet pedig szeptemberben kapják meg. Az általunk terjesztett tankönyvek ellenértékének fizetése minden iskolánál utólag történik, előzetesen egy fillért sem szedtünk be az iskoláktól, így a cikkben emlegetett pénz- forgatás meg sem valósul, a közvéleményt helytelenül informálja. Aranyosi József vezérigazgató Észak-Piért Rt. Máriás József Szatmárnémeti Tankönyvbajok és a valóság Bashalom örömünnepe Tficsiny falu Bashalom — 1Y sokan azt sem tudják, a térképen hol található. Ha Nyíregyházáról megyünk, a Tiszalök felé vezető útról le kell térni és hamarosan feltűnik a kis falu dombján épült templom kupolája. E templom 100 éves fennállását ünnepelni gyűlt össze június 20-án, vasárnap a környék és a falu népe — vagy négyszázan. A templomot és a kastélyt 1892-93-ban építtette Des- sewffy gróf — majd Pong- rácz gróf n volt a templom kegyura. Őseink a természetes dombra még földet hordtak fel, így igencsak magas alapra építkeztek. Sajnos a régi kegyurak halála és politikai ellehetetlenülése után a templom és környéke tetszhalálba süllyedt. A Jézus szíve szobrot néhány éve —feltehetően fémgyűjtő tolvajok — ellopták, a hatóság bottal üthette nyomukat. A kicsiny templom hívő katolikus közössége magára hagyatva gondozta a templomot, de a környezete rendbetételére, felújítására nem volt anyagi fedezete. Most, hogy a templom 100 éves fennállását ünnepelni készültek, megmozdult a falu, felébredt Csipkerózsika álmából, és a polgármester —Jármy Ferenc—vezetésével évtizedes mulasztásokat pótolt. Nagy gépek és puszta kezek tisztították meg a dombot, a fákat kiszabadították az aljnövényzet szorításából, utat szélesítettek, egyengettek —fehér kőporral hintettek. Szabadtéri oltárt emeltek a templom mögött — a domb csúcsán — a hívek ott állhatták, ülhettek az ünnepi misén a hatalmas fák zöld lombsátora alatt, melyek, mint gótikus oszlopok emelkedtek a magasba. Nagy munkát végeztek a lelkes asszonyok, akik a templomot és kriptát — Dessewffyek nyughelye — rendbehozták, a polgármester és munkásai, az oltárt építő Zámbori Lajos kőműves, de készült az egész falu, hogy lélekben megújulva ünnepelje Jézus szíve vasárnapján saját feltámadását. Orgonaszóra gyülekezett a nép. Mint a korábbi években, most is, Váradi Antal balmazújvárosi autószerelő, 5 gyermekes apa orgonáit. Az ünnepi misét dr. Váradi József püspöki helynök celebrálta. Részt vett a szertartáson a falu régi kedves papja, a 88 éves Schmidt Ferenc jezsuita atya, aki korábban sokat tett a templomért és hívekért, a falu káplánja Kiss Tibor és az újmisés ifjú raka- mazi pap Bodnár Imre. Az első sorban foglalt helyet a polgármester és sok kedves Bashalomról elszármazott vendég — és a volt kegyurak örököse Kállay Kristóf országgyűlési képviselő, sok száz ember, gyermek, felnőtt, idős ember. Dr. Váradi József — miután 12 szépséges kisleány köszöntő verseit meghallgattuk—, fehér virágaikat az oltáron elhelyezte — köszöntőjében méltatta az ősök templomépítő buzgalmát, majd kijelentette, hogy a falu népe, a családok lettek e templom kegyurai, éltetik, fenntartják az isten dicsőségére templomukat, mert tudják, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Szenvedélyes hangú prédikációjában a hit fontosságát hangsúlyozta. Dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin (aki Károly testvére vendégeként vett részt az ünnepségen) Csak az igazat... Kovács Dénes: „Elbocsátottak egy pedagógust” című írása a Kelet-Magyarország június 19-i számában tulajdonképpen egyetlen kérdést vet föl. Nevezetesen azt, hogy ő melyik tantestületi értekezleten vett részt? Mert azon, amelyikről ír — nem az történt, amiről a cikk szól! Az ominózus tantestületi értekezlet lényege ugyanis az, hogy a tantestület 28 tagja mélységes felháborodásának adott hangot két órán keresztül, egyfelől: 6 — zömében pályakezdő — kollégájának elfogadhatatlan magatartása és munkamorálja miatt; másfelől: Endreffy Ildikó alpolgármester és Sesz- ták Oszkár (FIDESZ) elfogultságával szemben, mely leplezetlenül arra irányult, hogy elnyomják a tisztességes, dolgozni akaró és tudó tanárok véleményét, illetve rendbontókét preferálják. (Az értekezlet után ezirányú megdöbbenését fejezte ki Kovács Dénes is az irodámban, s nagyon készült az igazság megírására.) Ami pedig Bistey Attila felmentését illeti: pályafutása alatt eddig még minden igazgatója el akarta őt bocsátani! Abban különbözöm elődeimtől, hogy én meg is tettem! Két választásom volt ugyanis: vagy a karrieremet tekintem elsődlegesnek, vagy a lelkiismeretemre hallgatok. Én az utóbbit választottam. Egyébként is: volt már a történelemben példa arra, hogy egy munkavállalót — sorozatos kötelezettségszegés miatt — elbocsátottak! Meg kell állapítanom: a Kelet-Magyarország ezúttal (is) igen sajátosan értelmezte, kezelte a sajtószabadságot. Uraim! E — ma már elkoptatott és lejáratott — erkölcsi kategória nem azt jelenti, hogy szabadon lehet dezinformálni, hanem azt, hogy minden körülmények között szabad igazat mondani (írni). S ez akkor is így van, ha bármiféle „szerkesztői megjegyzés” kerül reagálásom végére... Beszterczey Péter Jósa András Általános Iskola igazgatója Uram! Csupán egy dologra nem figyelt kellőképpen: írásom nem a tantestületi értekezletről szóló eseménytudósítás volt! Ez csupán egy mozzanatként szerepelt a cikkben, ami az iskolában uralkodó — és sokak számára sajnálatos —jelenségekre világít rá. A tényeket (azaz az igazságot) tükrözve. A felmondás jogosságát, illetve az Ön ellen tett közérdekű bejelentésben foglaltakat éppen azért nem elemezve, mert ezek még nem lezárt ügyek. A tisztesség kérdésére ugyanis majd akkor kapunk választ... Kováts Dénes Keíet-Magyarorszag /
