Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
1993. június 23., szerda Kelet-Magyarország 3 Záhonynak van jövője A vasúton is, mint mindenütt ebben az országban, átalakulások tapasztalhatók Vincze Péter Az elmúlt héten Záhony ön- kormányzati képviselői kaptak tájékoztatást dr. Lőrinc Sándor üzemigazgatótól. □ Sok a mende-monda Záhonyban és környékén. Mi az igazság? — Záhonyban vasút volt, van és lesz. Záhonynak megvan a maga helye a vasúti közlekedésben. Olyan országok szövetségének határán, amelyek fejletlenebbek, mint mi. Záhony jövőjét az határozza meg, hogy ezt a volt szovjet területet gazdaságilag egyszer rendbe kell hozni. Ezt csak fejlett nyugati technológiákkal lehet. Ennek valahol el kell érni a FÁK területét, s ennek az egyik útja Záhony. Ezért nyilván fizetni is akarnak. Ha hitelbe szállítunk, ez nekünk nem jó. Ha arannyal akarnak fizetni, ez sem jó, mert ezt Londonban adják el a tőzsdén, s a szállítást repülőgéppel végzik. A harmadik variáció már nekünk is jó — s ez látszik a legvalószínűbbnek — mivel a FÁK országok gazdagok nyersanyagban, s ezzel akarnak fizetni. Ez nekünk nagyon jó. Tevékenységünk is ezzel függ össze. Ennek a nyersanyagnak valahol ki kell jönni a FÁK-országaiból, ennek pedig egyik útja szintén Záhony. Igaz, hogy versenytársaink is vannak, a lengyel és a szlovák átkelők. A Csap-Záhony határátmenet fejlettségénél és a szolgáltatókészségénél fogva versenyben tud maradni. □ Záhonynak valamikor több mint hétezer dolgozója dr. Lőrinc Sándor üzemigazgató A SZERZŐ FELVÉTELE volt. Mennyi a jelenlegi létszám? — Záhonynak 1980-ban volt a legtöbb 7304 dolgozója, jelenleg 5865-en dolgoznak üzemigazgatóságunk területén. A létszámcsökkenés azzal van összefüggésben, hogy a munkateljesítmények mintegy 50 százalékkal csökkentek. Á szállítási csúcs évében, 1978- ban 14 millió tonna árut szállítottunk, míg az elmúlt évben hétmillió tonnát. A létszámunk mégsem csökkent a felére, azért, mert jelentősen növeltük szolgáltatási, munka- igényes átrakási tevékenységünket. Ebben a tekintetben, reméljük, normalizálódnak a gazdasági kapcsolataink a FÁK-országaival. Az elmúlt napok magas szintű államfői találkozói várhatóan még csak fokozni fogják a forgalmunkat. Máris érezzük az eredményt munkánk növekedésében. Ennek az eredménye, hogy az év első negyedévében már 25 százalékkal több áru jött be Záhonyon keresztül, mint 1992 hasonló időszakában. Ez a 25 százalékos növekedés ma hazánkban negyedéves szinten, valóságos csoda. A szolgáltatásból származó bevételeink viszont 100 millió forinttal növekedett. A kevesebb munkát, a szabad kapacitásokat mi a szolgáltatások további növelésével akarjuk kiváltani, s ezen a területen bevételeinket fokozni. Az egész bevételből származó kieséseket a szolgáltatás növekedéséből származó bevételek sem tudják teljes egészében kompenzálni. □ Mi várható a létszámalakulásban? Lesznek-e munka- nélküliek Záhonyban? — Említettem, hogy létszámunk a több mint 7000 főről 5865 főre csökkent. Ez a csökkenés nem felmondás, hanem elsősorban nyugdíjazások, eltávozások miatt következett be. A létszámcsökkentésben 1991- ben senkinek sem kellett felmondani, azért, mert sokan vagyunk. Az elmúlt évben — 1992- ben — összesen 49 főnek mondtunk fel. Ez évben, a jelenlegi helyzet szerint várhatóan egyetlen embernek sem kell felmondanunk, mert a természetes csökkenés, a nyugdíjazások és mások eredményezik, hogy a létszámot ezen a szinten tudjuk tartani. Természetesen ez jelentős belső átszervezéssel, átalakításokkal, átcsoportosításokkal, s nem utolsó sorban átképzésekkel jár. Azért van erre szükség, mert nem mindig ott csökken a létszám, ahol mi is szeretnénk. Egyik szakterületről a másikra képezzük át az embereket. Most például a kvalifikált munkásnak számító mozdonyvezetőket jegyvizsgálóknak képezzük át. Mintegy ötven főről van szó, mert csak itt tudjuk őket foglalkoztatni. □ Hallhatnánk, Záhony jövőjéről? — A vasúton is, mint mindenütt az országban, átalakulások vannak, jelentős szervezeti átalakuláson ment és megy keresztül (a MÁV. Záhonyban is lesznek átalakulások, de nem olyanok, mint a MÁV egészében. Körzetünk tevékenységéből adódóan eddig is piacorientált volt. Vannak terveink, ilyen például az átrakás-gazdasági társasággá történő átalakítása. Ez azonban nem konkrétan és szorosan vasúti fuvarozást jelent. Már partnerek is jelentkeztek, egy konzorcium is, akik tudnak és akarnak is tőkét hozni — mert saját pénzünk a fenntartásra és fejlesztésre nagyon kevés van. Megindultak a munkálatok az átalakításra. Itt arra törekszünk, hogy ezek az átalakulások elsősorban munkahelymegtartók legyenek, de véleményem szerint a meginduló beruházások hosszú távon munkahelyteremtő beruházássá válnak Záhonyban és körzetében. A miskolci 14. sz. általános iskola tanulói vertek sátrat a tiszadobi holtágaknál Balázs Attila felvétele--------------Tárcáié kora hajnal dermesztő /x csöndjében indultam el, hogy eleget tegyek a szülői intelemnek. Szünet nélkül, vészesen csöng a fülemben anyám torokszorító, keserű mondata, melyet hozzám intézett utolsó látogatásomkor. — Mi lesz így belőled, fiam? Napszámos leszel egész életedben! Tanulj valamilyen szakmát! Majd csak megleszek valahogyan, segítséged nélkül,r Az Út és Vasútépítő Vállalatnál — ahol eddig dolgoztam — lefagytunk. A tartós hideg miatt leállt a munka, s így mindannyiunkat sorsunkra engedtek. ígérték, tavasz- szal munkába állhatunk. Késő ősz volt, 1949-es év vége felé jártunk. Mióta csak nyakamba vettem a várost, eredménytelenül kószáltam egész nap, egyik munkaközvetítőtől a másikig, riasztó reménytelenségben. Sírásra görbül olykor a szám, de a néma dac azonnal megálljt parancsolt Szabó Zoltán Felvételi az elérzékenyülésben. Este felé a vibráló lidérces fények hevítették szárny aszegett fohászaim. Az iskolapadokat koptatva mindig a tanári pálya vonzott, a valóságot a képzelettel ötvöztem. Lelki szemeim előtt a padokban apró kis emberkék ültek, rózsaszínű pelyhes bőrrel és romlatlan vidám lélekkel. Almaim csúcsa volt: a katedrán magasodva tanítani a gyerekeket. Nyár elején sorra levizsgáztatni és őszig élvezni a gondtalan vakációt olyan szigeten, ahol a viharos szél is szellővé szelídül. A véletlenek szerencsétlen összjátéka miatt a tanári pályától végleg elestem, ezért a kőműves mesterség mellett döntöttem. Tavasztól őszig megkeresni a télire valót, s egész télen a meleg szobában tétlenkedve várni az idő jobbra fordulását. A vézna, hórihorgas férfi, aki pattogva osztogatta utasításait, akár egy zupás-őrmes- ter, úgy festett az esti félhomályban, mint egy nyakigláb madárijesztő. Aszalt szilva arcában pislogó, érdeklődő szempár fordult felém. Állandó fölényes vigyor vibrált a szája körül. Kiismerhetetlen volt. Beszéd közben villogtak porcelán fehér fogai. Gyalog István képesített kőműves mester alaposan kifaggatott addigi életemről, famíliámról. Arcizma sem rándult előadásom alatt, de engem közben kivert a hideg veríték az izgalomtól. A fejemben már elviselhetetlenné vált a feszültség, mintha szétpattannának az erek a halántékomban, s míg végre megszólalt: Kosztot kapsz, amennyi csak rád fér, ruházni meg én ruházlak, ha el nem ugrasz!—satyaian hátba veregetett. így szegődtem el tanoncnak három évre, kosztra és kvártélyra. Ha úrikedve néha úgy kívánta, a hórihorgas mesterem levitt a pofonok völgyébe. Olyan sikerélményt nyújtott vaskos kérges tenyerével, hogy hetekig megalázva, szégyenkezve éreztem magam. Elvert, mint cirkuszos a majmát. Pályakezdő fiatalok Nábrádi Lajos z elmúlt napokban megyénkben kb. 8800 fiatal került ki az iskolapadokból. Közülük majdnem 6500-nak a következő hetekben, hónapokban nem lesz munkája, s ezeknek a fiataloknak egyelőre a továbbtanulásra is minimális az esélyük. Szeptembertől persze egy részük átképző tanfolyamokon vehet részt. Lehangoló ez a statisztika. A szóban forgó fiatalokat pályakezdő munkanélkülieknek nevezik hivatalosan. Valójában pályát nem kezdő ifjú emberekről van szó. Munkanélküli fiatalok és elkeseredett szülők szaladgálnak mostanában fűhöz- fához protekcióért, de álláskínálat alig akad. Egy országos előrejelzés szerint néhány hónapon (nagyjából 6 hónapon) belül minden második pályakezdő munkanélküli fiatal munkához jut. Nálunk sajnos rosz- szabbat jósolnak, megyénkben csak minden negyedik fiatalnak akad majd valamilyen munka. Az év második felében, illetve januárban valamelyest javul majd a helyzet. A megyei munkaügyi központ illetékes osztálya nem rég 248 munkaadót kérdezett meg megyénkben: alkalmaznak-e pályakezdőket 1993-ban. A válaszok szerint idén a megkérdezettek ezer pályakezdő fiatalt vesznek fel. Szeptemberben az átképző tanfolyamokra nagyobb részt pályakezdőket irányítanak. A Munkaügyi Minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ugyanis kampányt indított a szóban forgó fiatalok munkába állítása, illetve tovább tanulása érdekében. Az intézkedések közt szerepel, hogy a munkaügyi központok kirendeltségei kiemelten kezelik a pályakezdők elhelyezését, kiközvetítését. Tervezik, hogy a tankötelezettséget kitolják 16 éves korig, s az egyetemeken 1-2 éves tanfolyam jellegű képzéseket vezetnek be. Üdvözlendő a két minisztérium kezdeményezése. Az intézkedések azonban csak gyógyírt jelentenek. A megoldáshoz a gazdaságnak kell talpra állni. A Szolgálati lakással ellátott egészséghez épül Nyír- parasznyán Hafíasztosi Pál felvétele Kommentár Kettős zsíron Balogh József jr^' i van ez találva, megint xV a gazdagok járnak jól — panaszolja ismerősöm miközben nézi 128 ezer forintról szóló kárpótlási jegyét. Még az elején bíztunk benne, hogy értéke lesz, néhol még a névértéket is megadták érte, most meg—mire a tömeg megkapja —, már a harmadát éri, ha igaz az a 33 százalékos kamat is. Nincs is aggódására meggyőző szavam, bár jó párszor foglalkoztam már e helyen is a privatizáció gondjaival, meg azokkal, akik ezzel a kárpótlási jeggyel csak mérget nyeltek, mások pedig — mert eredetileg is tele volt a zsebük — most szedhették, szedhetik meg magukat igazán. Most, amikor kettős zsíron hizlalhatják tovább a bukszát, hisz kivesznek a kárpótlásra jogosult zsebéből mondjuk egy százezres kárpótlási jegy esetén egyszer 45 ezret, mert 55 ezret fizetnek, aztán 33 ezret, mert ennyi a kamat, aztán ezért a befektetett 55 ezerért megvesznek 133 ezer forint értékű állami tulajdont és a szegény ember is, meg a szegényedő állam is törölheti ököllel a szemét. Tény, hogy nem azonos az esélye egy kisfaluban, vagy a fővárosban, a nagyvárosokban élő embereknek, hisz a falun nincs megvehető állami bérlakás, az emberek többségének fogalma sincs, mit jelent, s hogyan működik a tőzsde, marad a földvásárlás, vagy az áron aluli eladás lehetősége. Es ez az egész privatizációnak árt. Ha az emberek ismernék, ami a privatizáció területén történik, ha lenne elegendő kereslet, akkor rákényszerülne a kormány a megfelelő kínálat előteremtésére nem csak a tulajdont szerezni akarók miatt, hanem mert a piac hatása az árakban is érvényesülne és a költségvetés bevételében is érezhető lenne. így többet fordíthatnának a leromlott vállalatok feljavítására, hogy a privatizáció során kapósabbak legyenek a piacon. Szóval önmagát gerjeszthetné a privatizáció, ha egy ponton lenne, aki lendületet adna, s nem a féket nyomná a lankadó folyamaton. hatter Nézőpont^)
