Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
Kelet-Magyarország 3 Élni veszélyes hulladék között A szigorú bírságolások mellett jobban kellene érvényesíteni a személyes felelősséget ~ 1993. június 21., hétfő HÁTTÉR A galvániszap nem büdös, nem rohad, csak az élővilágot roncsolja szét Szekeres Tibor felvétele D. Bojté Gizella Nagydobos (KM) — „Globális környezeti veszélyekkel kell szembenéznünk: ritkul a sztratoszférikus ózonréteg, csökken a biológiai sokféleség, emelkedik az üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid és a metán) légköri koncentrációja, ami a globális éghajlatváltozás növekvő kockázatát jelenti.” Idézet az ENSZ Környezet és Fejlődés világkonferencia anyagából. Az emberiség jövője szempontjából a környezet kulcskérdéssé vált. A problémák megoldása a XXI. század feladata lesz. Nagydoboson, a kettőezer lelkes községben azonban most, 1993-ban szeretnének veszélytelenül élni. A kulcskérdés pedig a falu életében: mi lesz a több tonnányi gal- vániszappal? Nem bűzlik, nem rohad A Kraszna-parti településen már évek óta foglalkoztatja az ott lakókat a Petőfi mgtsz, galvanizáló üzemében keletkezett veszélyes hulladék sorsa. Ez az anyag nem bűzlik, nem rohad. Különösebb problémát a dolog végül is nem okoz, hiszen a felhalmozódott iszaphegy az emberek mindennapi életében semmilyen zavart nem kavar. Csak van. A veszélyes hulladékok I. kategóriájában nyilvántartva, ami az élővilágra, környezetre káros lehet. A nehézfém tartalmú vegyüld vese- és májmegbétegedést okozhat, de rossz irányban befolyásolhatja a vérképződést, az idegrendszer működését is. Az üzem még az 1980-as évek elején alakult. A tsz. ezzel a tevékenységi ággal is biztosítani akarta fennmaradását. Kezdetben még jól ment a termelés, szükség volt a horganyozó technológiával kezelt csavarárura. Később be akarták vezetni a tűzi horganyozó módszert, ezt már — a tsz-ből kivált új tulajdonosi változással — a Cink Felületkezelő Kft. bonyolította. A környezetvédelmi engedélyeztetések során, valamint a falu lakosságában felmerült gyanú és tiltakozás miatt azonban az elképzelést nem tudták keresztülvinni. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség 1991-ben egy hatósági ellenőrzéskor megállapította, hogy a tsz. » veszélyes hulladék átmeneti tárolására vonatkozó kötelezettségét megszegte. Tudniillik 230 tonna galván- iszapot egy olyan medencében tárolt, ahol tilos. A felügyelőség a szabálytalanságért 25 millió forint bírságot szabott ki. Hiba csúszott közbe A tsz fellebbezést nyújtott be a Környezetvédelmi Főfelügyelőségre. Szerintük téves volt a környezetvédők megállapítása: a galvániszapot ugyanis ők nem tárolási céllal szállították a betonmedencébe, hanem technológiai okokból. Hiábavaló volt azonban a fellebbezés: a főfelügyelőség az első fokú határozatot 1992. augusztus 31-én helyben hagyta. Furcsa, de november 9-én megsemmisítette korábbi döntését. Mint kiderült, egy eljárási hiba csúszott közbe. A bírságot az első fokú hatóság a tudomására jutástól hat hónapon túl szabta ki, ami törvénytelen. Végül azt is kimondták, hogy valóban nem tárolási céllal szállították a medencébe az iszapot. A Környezetvédelmi Felügyelőség asztalán a nagydobosi akta az elmúlt évben tovább dagadt. Márciusban újabb ellenőrzés volt, melynek eredménye 500 ezer forint bírság. A kft. a tevékenysége során keletkezett 2,25 tonna cinktartalmú galvániszapot betonozott területen, raklapra helyezve 12 darab fémhordóban tárolt, amik nyitottak voltak és ezért nem feleltek meg az előírásoknak. Határozatot fellebbezés követett: új tény merült fel. Nem tárolásról van szó, hanem gyűjtésről, ami a környezetvédelemben két különböző, lényegi kategória. A kft. egyébként is aránytalanul nagynak tartja a büntetést a mulasztáshoz képest. A bírságot a felügyelőség saját hatáskörben kettőszázezer forintra csökkentette, megállapítva a gyűjtés tényét, ami alapján a bírság kiszámításának szorzója kevesebb lett. Egyben kötelezte a kft-t, hogy — a már létező szerződése alapján —1992. május 30-ig a veszélyes hulladékot szállítsa el az aszódi tároló telepre. Az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint ennek a kötelezettségüknek eleget is tettek. Mindemellett a tsz hagyatékaként még jónéhány tonna galvániszap a telepen maradt. Az üzemben már több mint két éve nem dolgoznak. Úgy néz ki, a Petőfi tsz — sok gazdasági társasághoz hasonlóan — csődöt jelent. Most folyik a felszámolási eljárás. A vagyona nem éri el azt a harmincmillió forintot se, ami a galvániszap Aszódra történő szállítási költsége lenne. A 25 milliós bírság szintén tönkre tette volna a céget. Szigorú rendelet Közben a Megyei Főügyészség információkat gyűjtött a térséget érintő veszélyes hulladékok ügyében. Az ügyészi vélemény is megerősítette: a hatóságok intézkedésükben nem mindig voltak következetesek, de a hirtelen jött szigorú rendeleteket nehéz is betartatni a környezetvédelemre kevésbé figyelmet fordító technológiák mellett, melyekre szinte az egész gazdaságunk épült. Az Európát követő modem jogalkotásunk egy kicsit túlszárnyalta a magyar valóságot. A büntetéseknél a bírság mellett talán jobban kellene érvényesíteni a személyes felelősséget — az eljáró hatóságoknál valamint az ellenőrzött szerveknél —, mert a saját érdekeinket ért károkra még ma is érzékenyebben reagálunk, mint a valamennyiünk életét befolyásoló veszélyekre. Most 1993 júniusát írunk. A galvániszap a maga valóságában, a felügyelőség nyilvántartása szerint 848 tonna mennyiségben továbbra is megtalálható Nagydobos határában. Szél nem fújja, eső nem éri. Egyébként minden rendben van(?).---------------Tárca — A z ősi ember a nyári napforduló idején a Napot akarta a tűzgyújtással megsegíteni a sötétség ellen vívott harcában. Az ember akkor még mágikus összhangban élt a természettel, a fényt és a meleget ezzel a tűzzel támogatta a küzdelemben. A kereszténység uralomra jutása után a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Hiszen a tűz a régi korok embereinek a gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképe volt. Ezért lett szokás szerte Európában a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel való mágikus praktikák gyakorlása Szent Iván varázslatos éjszakáján, június 24-én. A mágikus népszokások közzé tartozott a hatalmas örömtüzek gyújtása, a szántóföldek megkerülése égő fahasábokkal és a lángoló tűzkerék legurítása egy magaslatról. Az örömtüzek köré a környék apraja-nagyja összegyűlt, ahol énekkel és körtánccal múlatták az időt. Az emberek üröm- és verbé- nafűzéreket aggattak a nyagasan sikerült a tüzet átugrani. Európa néhány területén a máglyákat a keresztutakon lobbantották lángra. A tűz táplálására kilenc féle fát használtak fel. Cserbakőy Levente Varázslatok kukra, a tüzet pedig a kezükben tartott szarkalábcsokron keresztül nézték, ami megőrizte szemük épségét egész évre. A leguruló tüzes kerék valószínűleg a Napot jele'nti, hiszen az, a nyári napforduló után lehanyatló periódusába lép. A tűz átugrálásának szokása a termésvarázslások körébe tartozik. Úgy vélték, hogy a len és kender olyan magasságot fog majd elérni, amilyen magasra felcsapnak a lángok illetve, amilyen maMivel a néphit úgy tartotta, hogy a nyári napforduló éjszakáján megnyílnak a hegyek és a föld mélyének lakói, a manók és más természet- feletti lénnyel elözönlik a fenti világot, védekezésül mérgező gombákat dobáltak a tűzbe. A tűz hamuját a földekre szórták, hogy az távol tartsa a kártevőket a vetéstől. Az állatok rontástól való megóvásának elterjed módja volt, hogy a kialudt tűz hamuján a nyájat vagy a csordát keresztülhajtották. A tűzbe dobott gyümölcs gyógyító erejébe vetett hit is általános volt. Szeged környékén például az e fűzből kipiszkált almát fogyasztották a torok- és a hasfájás megelőzésére. A nyári napforduló ünnepe különösen alkalmas a jövendőmondásra, de napjainkban ez nagyon rizikós dolog. Ettől bizonyosabb az, hogy Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány, amelynek aranyosan fénylő virága csak néhány pillanatig él és azután elenyészik. A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi a páfrány virágát, érteni fogja az állatok, a füvek és áfák beszédét. A mag pedig láthatatlanná teszi. Ezek a dolgok legalább biztosak, nem úgy, mint a jövendőmondás. Es talán egyszer nemcsak a füvet, de egymást is megértjük. Nézőpont j Nyomáspróba Balogh József G áz és TIGÁZ fia vagyok én — mondhatták a napokban Dombrádon, amikor kilenc falu polgármestere az együtt létesített gázvezeték tulajdonjogának tisztázására összeült, s kiderült, hogy se jó, se okos döntést nem tudnak hozni: nincs kitörési lehetőségük sem egy köréjük rajzolt bűvös körből. Mert a gáznak csak három tulajdonsága ismerhető: büdös, veszélyes, a harmadik meg, hogy hiába költik a beruházásra a gatyájukat, ha minden elkészült, át kell adni a TIGAZ-nak, csak ő üzemeltetheti. A TIGAZ azonban csak akkor üzemelteti, ha a tulajdonába kerül. Úgy látszott, ez a róka fogta csuka esete, aztán utóbb kiderült, mégis ki lehet okoskodni valamit. Például 20 évre átadni működtetésre, vagy belenyugodni a szolgáltató vállalat ajánlatába, hogy 8 év alatt kifizeti a bekerülési költség 27,3 százalékát, aztán az övé a gondokkal, vagy a nyereséggel együtt. A konkrét esetben az ön- kormányzatok olyan álláspontra jutottak, hogy 20 * éves üzemeltetési szerződést kötnek és a záradékba beírják, hogy majd értékesítik, ha a tulajdonosi jogokból eredő kötelezettséget is magára vállalja a TIGÁZ. Ezzel akár úgy is tekinthetjük, hogy minden rendben is lenne. Az azonban nem világos: miért csak a TIGAZ-nak van joga az üzemeltetéshez; milyen alapon köti ki, hogy csak húsz évre köt üzemeltetési szerződést, amikor épp privatizáció előtt áll; hogy csak 23 százalékát fizeti, azt is nyolc év alatt annak a pénznek, amibe az egész az államnak és a lakosságnak kerül? > M ert így úgy tűnik, hogy ez — noha ismeretlen a fogalom — egy államosított privatizáció. Szekeres Tibor felvétele Kiszáradt föld Kommentár Gyógyír aszályra Galambos Béla / elentős mennyiségű csapadék több mint fél éve nem áztatta a magyar mező- gazdaság termőterületeit. Már-már az éghajlatunk megváltozását vetíti előre az idén újra megismétlődő, ennél fogva — különösen a nagyrészt homoktalajokon gazdálkodó megyénkben — katasztrofális méreteket öltő szárazság. A föld nedvességtartalma végsőkig kimerült abban a rétegben, amelyben a kultúrnövények gyökerei helyezkednek el, ezért jelentős hozamcsökkenésre lehet számítani elsősorban a szántóföldi kultúráknál. Az aszálykárok megelőzésére, illetve enyhítésére most intézkedéseket hozott a kormány. Ezek egyike, hogy az öntözővíz felhasználói számára a vízszolgáltatás díjának egy részét megtéríti. Ezen kívül az első félévi földadó befizetésére november közepéig adott haladékot, ami által lehetővé válik az aszálykárt szenvedőknek, hogy a veszteségek pontos ismeretében igénybe vehessék az ezzel kapcsolatos törvényben előírt kedvezményeket. Tíz százalékpont kamattámogatást kap minden termelő az őszi munkákhoz felvett hitelek után és utólagos elszámolás után újabb tizet azok, akik aszálykárosnak minősülnek idén. Az állam garanciát vállal az idei őszi árpa és búza vetésének költségére felvett hektáronkénti 10 ezer forint hitel 70 százalékára. Ugyanakkor idén is 1500 forint közvetlen támogatást nyújt az őszi gabonavetésekhez szükséges anyagok megvásárlására. A jelentősen megemelkedett gázolajárak okozta termelői „sokkot” a mostani nehéz helyzetben enyhítendő, a Kormány a mezőgazdasági művelésre hektáronként megállapított gázolajmeny- nyiségre tovább növelte a literenkéti támogatást. Az 7,40-ről 11,20-ra emelkedett. M indezeken túl intézkedést tettek, hogy a bankok egy évvel meghosz- szabbítsák az 1990. évi aszálykárokra adott célhitelek visszafizetését. Megyénk számára különös jelentőséggel bír, hogy az elmaradott térségekben a mezőgazdasági földhasznosítást elősegítő támogatás elnyerésére irányuló pályázat feltételeinek lehető legsürgősebb kiírására kapott utasítást az illetékes minisztérium.
