Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
10 Kelet-Magyarország 1993. június 2., szerda Uton-útfélen LAPZÁRTA. Ezt a képeslapot tegnap hozta a posta azoktól a kirándulóktól, akik a lapunk által az új előfizetőinknek szervezett úton Párizsba eljutottak Az oldalt összeállította: D. Bojté Gizella Útra keltünk olvasóinkkal A Kelet-Magyarország előfizetőinek kirándulása a Hortobágyon és Zemplénben Nyíregyháza (KM) — Nagy sikere volt tavaly a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. által szervezett kirándulásnak, amin lapunk előfizetői vehettek részt. Az elmúlt évben — két autóbusszal — közel százan kerekedtünk fel, és csodáltuk meg megyénk szép tájait, kulturális nevezetességeit. Az idén többek között Kisvárdáról, Ib- rányból, Rohodról, Geszte- rédről is csatlakoztak hozzánk. Nagymamák, nagyapák, unokák és fiatalok — körülbelül kétszázan jelentkeztek a májusi kirándulásra. Olvasóink két útirány közül választhattak: az egyik a Hortobágyra vezetett, a másik a zempléni hegyekbe. A magyar pusztára kevesebben voltak kíváncsiak, mint Sárospatak környékére, a hegyekbe ugyanis három autóbusznyi társaság indult. A szervezésben az IBUSZ is közreműködött. Az utazási iroda munkatársai nagyszerűen koordinálták a jelentkezéseket. A kiránduláson felkészült és mindemellett jó humorral is rendelkező idegenvezetők kalauzolták lapunk előfizetőit. Nagyon sok hasznos és értékes információt tudhattunk meg hazánk természeti adottságairól, történelmi értékeiről. A kirándulás sikere köszönhető a buszvezetők türelmes és biztonságos vezetésének is. A részvételi díjhoz szerkesztőségünk valamint az IBUSZ is hozzájárult, így olvasóink kedvezményesen utazhatták be hazánk e gyönyörű tájait. Reméljük lapunk hűséges előfizetőit sikerült egy szép, élményekben gazdag nappal megajándékozni. A hortobágyi csárdák világa Hortobágy (KM) — „Debrecennek van egy vize, minek Hortobágy a neve, arra van egy kőhíd rakva, kilenc lyukra van állítva...” — sokan ismerik ezt a nótát, amit régen a betyárok és pásztorok — megpihenve egy-egy csárdában — szívesen elénekeltek. Május 16-án negyvenen gyülekeztünk Nyíregyházán, a Nyírfa Áruház előtt, hogy elinduljunk az akácfákkal övezett utakon a Hortobágyra, és kicsit közelebbről megismerjük e letűnt világ hagyományait, népszokásait. Amíg azonban megérkeztünk utunk végső állomásához, több településen megálltunk: először Tiszavasváriban, ahol Vasvári Pál szülőházát tekintettük meg. Egy gyors szervezés eredményeként sikerült bejutnunk a híres Alkaloida Vegyészeti Gyárba is, melynek alapítása Kabay János nevéhez fűződik. A görög katolikusok központjában, Hajdú- dorogon bekapcsolódtunk a vasárnapi szentmisébe. A székesegyház méltóságteljes hangulatát, a Nyíregyházáról elszármazott idős görög pap néhány kedves szavát magunkba zárva haladtunk tovább. Hajdúböszörményben az egykori hajdú kapitányok székhelyét kerestük fel. Dél körül érkeztünk meg Hortobágyra, ahol legtöbben finom halászlevet ebédeltünk. Itt kicsit megpihentünk. Ezt követően rövid portyát tettünk Máidra, a lovasbirodalomba. Hazafelé a kiránduló csapat egy kissé már elfáradt, ezért Debrecen nevezetességeire csak az autóbuszból vetettünk néhány rövid pillantást. Az állatkertnél és a vidámparknál azért utoljára még megállt az autóbusz. A hirtelen jött zápor azonban jól elverte a társaságot. Hosszú időbe került, amíg a bokrok alól összeszedtük az elázott utasokat. így este hét órára kicsit csapzottan, de mégis derűsen érkeztünk haza. A Rákóczi-család várkastélyában Sárospatak (KM) — Május 23-án, az autóbuszon igyekezett mindenki a legjobb helyet elfoglalni, ezért — Sárospatakra indulva— egy kis komplikáció adódott. Rövid egyezkedések után a három busz a Kelet-Magyarország előfizetőivel, reggel nyolc órakor, a Gösser söröző elől sikeresen rajtolt a zempléni hegyek irányába. A reggeli órákban még frissen felmásztunk Szabolcs községben a honfoglalás kori földsáncokra, melyek egykor védelmet nyújtottak a magyar vezéreknek az ellenséggel szemben. Ezen a helyen tartották (1092-ben) az első ország- gyűlést. Marika nénitől, a helyi múzeum gondnokától sok mindent megtudtunk Mud- rányi András földbirtokos életéről is. A hegyaljai szőlős vidéket magunk után hagyva érkeztünk meg a Bodrog-parti Athénba, Sárospatakra. A híres Kollégium falai között hosz- szabb időt töltöttünk, végignéztük a nagykönyvtár és az intézmény történeti, egyházművészeti kiállítását. Ezt követően sétát tettünk a városban, és megcsodáltuk régi és új, környezetbe illő épületeit. A plébániatemplom több évszázados történetét megismerve a várba mentünk. A Rákóczi várkastély gazdag kiállításanyaga művészi és történelmi értékével valamennyiünket elkápráztatott. Méltán lehetünk büszkék a Rákóczi-család valamennyi tagjára. Ä kirándulás során már egészen a szlovák határig jutottunk el. Sátoraljaújhelytől öt kilométernyire fekszik az a kis falucska: Széphalom, ahol Kazinczy Ferenc élt. A családi sírkertben megemlékeztünk a magyar irodalom e kiváló személyiségéről. 1873-ban adták át azt az emlékcsamokot, ahol a látogató Kazinczy küzdelmes életpályáját ismerheti meg. A több mint száz kirándulóból álló csapat hazafelé Tokajban pihent meg. Itt megkóstoltuk a borok királyát, a királyok borát: a tokajit. A Halász csárdában Vadász Jenő és cigányzenekara húzta el kinek- kinek kedvenc nótáját.
