Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

1993. június 19., szombat HÁTTÉR Óriási a kínálat köszmétéből Nyírtass (KM) — A szerző­dött kistermelő partnereinktől a jó minőségű köszmétét át­vesszük, viszont a többi ter­melőtől nem tudjűk felvásá­rolni a felkínált egrest, mert nincs hozzá plusz piacunk — nyilatkozta Papp László, a nyírtassi Papp-Ker Kft. tulaj­donosa. A társaság a me­gyében egyedüliként dolgozza fel a köszmétét. — A korábbi évek bő termé­se miatt tavalyi készletek is megmaradtak az egresből, rá­adásul a nyugati vevők.az ot­tani fogyasztás csökkenése miatt kevesebb mennyiséget és azt is olcsóbban akarják át­venni. Emiatt idén először a világpiaci ár érvényesült a köszméte átvételénél. Hazánk­ban 3 ezer tonna egres terem, ebből a kereskedők csak 2 ezer tonnát tudnak eladni. A tár­saságunk a szezon indulása előtt percek alatt lekötötte azt az 500 tonnát, amit külföldre el tudunk adni. Ennek a meny- nyiségnek a dupláját kínálják, de piac hiányában nem tudjuk átvenni, emiatt szombaton le­állítjuk a gyártást. Az átvett egres egy részét friss export­ként Angliába és Belgiumba, a készterméket Angliába, Hol­landiába és Belgiumba szállít­juk. A külföldi vevőink egy fillért nem akarnak előfinan­szírozni, szezontól szezonig viszik el a készterméket és 30 nap múlva fizetnek, idehaza viszont a termelők azonnal várják a pénzüket. . — Meggyből 4 millió üveg­re szerződtünk le, a 2000- 2500 tonna meggyet a partne­reinktől vesszük át. A száraz tavasz rosszul jött a méhészeknek is, A virágok elszáradtak, így a méheknek nem jutott ide­jük a méz utánpótlására, így aztán az is előfordul­hat, hogy aki tavaly min­den mézet elvett a méhektől, most etetni kényszerül, hogy a csalá­dok éhen ne pusztuljanak. Dohi Lajos tiszadobi méhész 100 család méztartalékát el­lenőrzi Most már árok is van, gödör is van Hosszas vívódás után végre szabad utat kapott a gáz és a telefon egymás mellé fektetése Balogh József Dombrád, Nyíregyháza (KM) — Sokaknak szerzett örömet az a műit héten nap­világot látott hír, hogy végre lehetővé vált a gázvezetékek és a telefonkábelek egymás mellé fektetése, elhárult te­hát az akadály a munka fel- gyorsítása elől. Vannak azonban, akik bosszankod­nak miatta, hiszen akik a telefonhálózat kiépítéséből akartak részt vállalni, most minden bizonnyal elesnek tőle a gázberuházást végzők kedvezőbb ajánlata miatt. Tíz polgármester üli körbe az asztalt a dombrádi házas­ságkötő teremben és beszél­getnek. Különutas politika Azt feszegetik: miért hiszi bárki is, hogy a megyei kon­cepciót támadják ezzel a kü­lönutas politikával, holott csu­pán nincs másfél éves vára­kozás után még két év türelem kivárni, míg kiépül a kisvárdai központ, majd a dombrádi ki­sebb központ, hogy utána kéz-, dődjék a hálózatlefektetés. Volt egy kis feszültség is a levegőben, aznap dőlt el, hogy Jánkmajtison megfelelt-e a szabványoknak a vizsgamun­ka, a kísérlet, az egy árokba helyezett két közmű, mert tu­lajdonképpen ettől függött a dombrádi kistérségi társulás sorsa is. Természetesen számolgat­ták a forintokat is. Kiss József, az UNI-GÁZ Plusz Kft. ügy­vezetője, tehát a gázvezeték­építő társaság vezetője mond­ja: — A MATÁV költségeinek maximum 60-70 százalékáért valósítjuk meg a beruházást, körülbelül száz milliót fekte­tünk bele az AKTK-val, az Asszociált Közműhálózatok Telepítését Koordináló Kft.- vel. A társasági és a szindikátusi szerződésre pecsét és aláírás kerül, s a tíz önkormányzat a két kft.-vei 40 milliós alaptő­kével 120 milliós beruházásra vállalkozik, így ingatlanon­ként is kevesebbet kell majd fizetni, mint ha a beruházást a MATÁV végezte volna. A MATÁV-tól függött Miután a MATÁV-tól füg­gött, hogy elfogadja-e a közös árkot, a létesítő társaság mega­lakulása után a döntés körül­ményeiről kérdeztük Bárány Endrét, a MATÁV debreceni igazgatóját. — Április 29-én a MATÁV BOARD-ja, legfelső döntést hozó fóruma határozatot ho­zott arról, hogy egy pilot pro­jekt létesüljön a Szamoshát területén, amely egy vagy több településen — végül Jánkmaj- tisra esett a választás — vizs­gálja meg konkrétan annak lehetőségét, hogy a gázháló­zattal egyidőben és egy nyom­vonalon létesülhet-e telefon távbeszélő helyi hálózat. A BOARD döntését megelőzően a MATÁV debreceni igaz­gatóságának a szakértőiből álló négy csoport az AKTK szakértőivel majdnem három hónapos munka során egyeztette: milyen módon, mi­lyen technológiával, a szabvá­nyoknak milyen módon meg­felelve lehet együttesen létesí­teni a közös hálózatot, s ez mi­lyen gazdasági előnyökkel, avagy hátrányokkal jár. — A debreceni igazgatóság szakértői csoportjai azt állapí­tották meg, hogy több az elő­nye, mint a hátránya, ebből adódóan gazdasági és más megfontolásokból is célszerű egyszerre létesíteni. A BOARD döntése olyan mér­tékben zöld utat adott ennek, hogyha egy projekt létesül és annak tapasztalatai kedvező­ek, akkor ezt a megoldást a megye más településeire is alkamazni lehet. Ámennyiben a projekt sikeresen zárul, a MÁTÁV elsődleges opcióként fogja a társaságnak ajánlani ezen technológia alkalmazá­sát. — Természetesen ez egyál­talán nem jelent monopolhely­zetet a gázkivitelezők részére, mert úgy gondolom, a kivi­telezőkkel a társaságnak olyan árban kell megegyezni, amely nem tartalmaz tisztességtelen hasznot egyik fél részére sem, a jelenlegi piaci áraknak meg­felelő összegért történik a megvalósítás. Tehát tulajdon­képpen nem abból következ­nek az előnyei ennek a meg­valósításnak, hogy elvtelenül olcsóbban, vagy irreálisan ala­csony árakat ajánl, hanem ab­ból származnak a gazdasági előnyei, hogy új technológiá­val költségtakarékosabban le­het megvalósítani a hálózatot, olyan finanszírozási konstruk­cióban, amelyben a gázkivi­telezők jelentős helyi hálózati előfinanszírozást vállalnak fel. Szakértői kör — Jánkmajtis pilotrendsze- rére vonatkozóan a terveket a debreceni igazgatóság területi tervező irodája, tehát szakértői kör készítette, az AKTK ren­delte meg a debreceni igazga­tóságtól és a Postai és Távköz­lési Felügyelet debreceni igaz­gatósága néhány napja adta ki a kiviteli építési engedélyeket. A MATÁV debreceni igaz­gatósága üzemeltetési nyi­latkozatot adott ki arról, hogy ha a tervek szerint készül el a hálózat, akkor azt üzemelte­tésre át fogjuk venni. Ezek után a kivitelezőn múlik, hogy olyan minőségben meg tudja-e építeni. Ami már biztos: Jánkmajti­son a következő héten elkez­dődik a hálózatépítés. Dr. Mé­száros Józseftől, az AKTK képviselőjétől megtudtuk, mi­vel a gázhálózat már majdnem kész, a néhány hét alatt elké­szülő hálózat átadását követő­en valamennyi telefonigényt 12 ezer forintért a MATÁV szakemberei ki tudnak elégí­teni. A MATÁV kötelezettsé­get vállalt arra, hogy az AKTK, a gázkivitelező és a helyi önkormányzatok által létrehozott Szamoshát Com Befektetési Kft. finanszírozá­sában megépülő teljes hálóza­tot 1999. december 31-ig meg­vásárolja, addig a hálózat kö­zös tulajdonban marad és azon a MATÁV szolgáltathat.--------------Tárca— A lövöldözés poklából, a háborúba ájult Vajda­ságból a békés szabolcsi, Ti- sza-parti községbe sodorta a jó sorsa. Hozta a remegő kezű feleségét és a síró kislányát is. Mekkora szíve van e sza­bolcsi falucska polgármeste­rének, s milyen humanisták az önkormányzati képviselők! Szolgálati lakást is kapott a menekült család. A fiatalem­ber, Josef Ilkovics a polgár- mesteri hivatal szolgálatába szegődött közhasznú mun­kásként, a helyi intézmények karbantartójaként. Kulcsot, kalapácsot forgat, nem öldök­akarták sorozni a szerb had­seregbe, testvérháborúba akarták sodorni. Nábrádi Lajos Josef, a menekült lő fegyvert. A falu befogadta. Azért nem írjuk ki a falu ne­vét, mert a derék, 28 éves fia­talember a szerb törvények szerint katonaszökevény... Be Ezért hagyta ott a Duna kö­zelében lévő, szépen berende­zett otthonát. Szinte búcsú nélkül jött el a magyar szár­mazású édesanyjától és a szerb származású apjától. Egy bőrönddel érkeztek a sza­bolcsi falucskába. r\ arátokra lelt itt, s meg- D barátkozott a Tiszával is. Azt mondja, ez a folyó a Du­nánál szebb, szelídebb. Be­szél magyarul, szerbül, né­metül. (A holland üzletem­berek érkezésekor még tol- mácskodott is.) Megható, hogy szüleinek írt levelében a költőt, Radnótit idézte: „... egyszer béke lesz. O, tarts ki addig lélek, védekezz!" Kelet-Magyarország 3 Nézőpont Jöhetne a (meg)váltó Szőke Judit M agyarországon idesto­va nyolc éve van lehe­tőség a váltó mint fizetési ígérvény használatára. Majdnem azt írtam, „van forgalomban”, holott éppen az az érdekes, hogy ezzel a hitelezési vagy kölcsönvi- szonyformával elvébe talál­kozni az üzleti életben. Azt még kevésbé tapasztalni, hogy önálló életre kelne. Holott a váltó nemcsak fize­tési eszköz, hanem befekte­tésre is alkalmas, forgatha­tó értékpapírnak minősül, nagy jövő állna előtte. Azonban a legjelentősebb és egyben a legjelentéktele­nebb mai pénzvilágunkban. Az 1930-ban született genfi váltójogi egyezmény vezette be ezt a szigorú alaki előírásokkal felruházott nyomtatványt, talán emlék­szik is az olvasó néhány iro­dalmi élményére, ahol a fő­hős a váltó miatt lőtte főbe magát. Lehet, hogy ezek a kötele­ző olvasmányok riasztanak? Kétségtelen, hogy nem fel­hőtlen játék, sokkal inkább következményekkel járó kö­telezettség váltót kiállítani akár önmagunk, akár ide­gen személy nevére. Annak, hogy a gazdasági kapcsolatokban nincs jelen, jelzésértéke van. Mit szem­léltet? A belső pénzügyi fe­szültséget, a fizetőképtelen­ség mértékét, a gazdasági bizalmatlanságot, a szerző­déses fegyelmezetlenséget, az üzleti inkorrektség jelen­létét. (Érthető, hogy az egyébként is óvatos bankok, ha kezükbe is kerülne egy- egy váltó, igen tartózkodóan viselkednének.) Mindezekre legjobb példa két szám szembeállítása: a tavalyi körbetartozások összértéke (szerény becslé­sek szerint) 5-600 milliárd forintot tett ki — miközben az éves költségvetési hiány pedig csak 190 milliárd kö­rül volt. Persze, a fent emlí­tett krónikus válságjelensé­gektől nem szegény váltó tudna bennünket megváltani. Elek Emil felvétele Kerékpártúrázók Kommentár ____________________ Munkát kér a diák Tóth Kornélia épzeletbeli képernyő­id. mön még ma is megje­lennek a végeláthatatlan szilva-, barack- és hagyma­hegyek, amelyek a konzerv­gyárban menetrendszerűen beléptek életembe a vakáció elején. Hamar megtanultuk, a szilvát a lapos oldalánál kell megfogni, a hagyma­tisztítás könnyes műveletét csak a napszemüveg enyhíti, a barackhagyta barna fol­tokat pedig citromsavval ér­demes ledörzsölni a kezünk­ről. Gondolatban pedig ter­vezgettük, mi mindenre költ­jük a diákkeresetünket: nya­ralás, kirándulás, őszi bevá­sárlás és luxusnak számító apróságok tűntek elérhető­nek számunkra. Racionális megfontolás­ból természetesen nem kar­doskodhatunk 60 ezer mun­kanélküli mellett bármilyen diákmunkáról. Ennek elle­nére pedagógusok, szülők a megmondhatói: megtanul­ják becsülni a fáradsággal végzett munka gyümölcsét. Amellett megtapasztalják a felnőttek világának könyör­telen törvényeit, hiszen a munkahely nem pusztán a kenyérre való előteremtésé­nek földrajzi helyszíne, ha­nem a társadalmi együtt­élésnek, az életünket át- meg átszövő közéletnek a kohója. Szocializáció, amelyről éppen a legfogékonyabb korban, tinédzserként kap­hatnának képet a fiúk és a lányok, hogy kilépve a fel­nőtt kor kapuján, biztonsá­gosabb léptekkel startolja­nak a távoli célokhoz. Azok­ból a képzeletbeli pofonok­ból kiosztottak egy párat a húszon innen, de valahogy más érzés volt akkor végig­élni afelnőttesdit. Tudtuk, hogy szeptember­ben ott a vészkijárat és azzal foglalkozhatunk, amihez már értünk, tanulhattunk. De az iskolát a felnőtt élettel összekötő keskeny mezsgye átjárhatóbbnak tűnt, mint ma. S túl azokon a forinto­kon, sokkal többel gazda­godtunk. r~< z az érzés ma kimarad H/ az ifjúság életéből. Igaz, vannak próbálkozások, hi­szen a fiatal leleményes. Al­kalmi munkát keresnek so­kan, a takarítástól az újság­kihordásig, az autómosástól a plakátragasztásig számos tennivalót talál a dolgozni vágyó ifjú. De a felnőtt kö­zösséghez tartozás legelső élménye hiánycikké vált.

Next

/
Thumbnails
Contents