Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

12 Kelet-Magyarország 1993. június 17.. csütöFföE^ Jegyzet ________ Hol van az a nyár? Nagy Zsuzsanna A pedagógus nyár, az az irigylett pedagógus nyár! Mindenki álma, külö­nösen az évi rendes szabad­ságukat töltők hangoztatják szívesen: Bezzeg a pedagó­gusok! A nyári szünet való­ban több szabadságot ad a tanároknak, mint más fog- lalkozásúaknak. De nem le­het-e ez pusztán csak szám­beli többlet, és az effektiv pi­henés, maga az üdülés már nem is ennyire jó arányú? A háború előtt, a boldog békeévekben a tanár urak fogták családjukat, vonatra, hajóra szálltak, és messzi tengerekhez utaztak. És per­sze nem sátorban laktak, ha­nem megengedhettek ma­guknak egy-egy jobb szállo­dát is. Ma már azonban alig vannak tanár urak, és azok is, akik tengerhez viszik csa­ládjukat, nem valószínű, hogy pusztán a tanári fize­tésből teszik azt. A tanárnőknek is van lehe­tőségük kimozdulni, a szak- szervezeti üdülőjegyeket ép­pen erre a célra találták ki. A hetvenes, nyolcvanas években ez az üdülési mód ugyan reálisan elérhető volt, akkoriban csak az elosztás­sal akadtak gondok. Az elő­kelőbb helyekre szóló jegyek ki sem kerültek az iskolákba, az ide látogatók minden évben úgy köszöntek el egymástól: Viszontlátásra! Mindig ugyanaz a réteg, a másik réteg pedig várt, hát­ha egyszer ő is odajutna. Ma már ez nincs így! A ki­lencvenes évek politikai vál­tozása itt is jelentkezett. Vá­laszték most már van, lehet válogatni, csak éppen a pénz kevés hozzá. Ma egy sze­mélynek annyi a költsége, mint korábban egy egész családnak. És a tanárem­berek számolnak, osztanak, szoroznak, és az idén sem utaznak. Jó a telek, a nap ott is süt, a locsoló hűsít, a na­pozás meg amúgy is veszé- lyes. , Ez a probléma persze egy általános tendencia apró ré­sze, ami inkább már csak kö­vetkezménye a pedagógus­értelmiség megítélésének és a pedagógusfizetés herce­hurcájának. De talán ebben a dolog­ban nem kormányintézke­désre vagy szakszervezeti sztrájkra lenne szükség, ha­nem egy telefon is elégnek bizonyulna, és létrejöhetne az iskolák közötti csereüdül­tetés a kollégiumok nyári ki­használásával. Akkor a ta­nár is tarthatna végre szep­temberben élménybeszámo­lót, nem csak a diák. Emlékező szabadcsapat Gyüre Ágnes Nyíregyháza — Az áll az újságban, hogy suliszínház keretében játsszák a Ratkó József által fordított Antigo­nét. Tudom, hogy létezik neki tisztelgő olvasótábor, szava­lóverseny, baráti kör. Ré­gebbről emlékszem olyan hírekre is, hogy lesz majd egyszer lemez is az ő meg­örökítésére, esetleg kiadják a hátrahagyott műveit, újra­indítják az általa is szerkesz­tett irodalmi folyóiratot, mú­zeumot rendeznek be me- mentóul. Mégis, ahogy téblábolok a házunk környékén, és kék táblácskákról betűzöm, hogy „Jelvény, Lobogó, Sar­ló, Szalag u.”, előjön a régi mániám: miért nincs Ratkó József utca? Vagy út vagy tér vagy sétány. Elfogytak a levitézlett nevek? Nem ke­letkeztek új, lakott teresedé­sek? Valakik nem találják méltónak a halottat? Miért? Valakiknek még mindig kel­lemetlen őrá gondolni? Ne­tán az általa képviselt szegé­nyek, .rászedettek tömege zavaró? Miért csak egy ki­csiny szabadcsapat gondos­kodik az emlékének őrzésé­ről? Mit ér ma egy rendszer­változás előtti József Attila — vagy Szép Ernő — díj? Kik nyilvánítanak egy holtat hivatalosan halhatatlanná? Hány év alatt? Magyarosan ____________________ Lobbista show-zás Minya Károly r öbb mint négy esztende­je annak, hogy a ma­gyar nyelvbe bekerült a lob­bi szó azzal a jelentéssel, hogy érdekcsoport. Ezután úgy kezdett el meggyökere­sedni, hogy y helyett i-vel ír­ták, majd képzőkkel látták el. Nem szabad lobbizni, a lob­bizás káros — olvashattuk, hallhattuk nemegyszer. Sőt az egyik miniszterünk arra szólította fel a képviselőket, hogy ne váljanak a verseny- tárgyalások veszteseinek lobbistáivá. A szó további meghonosodása aztán úgy folytatódott, hogy a képzett alakhoz bővítmény járult. Az egyik újságcikk ugyancsak a képviselőkről szólva azt fej­tegette, hogy nem lehet tudni egyesekről, kiknek lobbiz­nak, amikor felszólalnak. Ezek után elmondhatjuk, hogy ez az idegen szó csak­nem bejárta azt az utat, ami a magyar szavak közt való elvegyüléshez szükséges. Ennek az útnak az elején jár a nomenklatura szó, ami újabban azoknak a szemé­lyeknek az összefoglaló ne­ve, akik az elmúlt rendszer­ben pártfunkcionáriusok, ve­zetők voltak. S íme a leg­újabb formája: „...el kell fe­lejteni a nomenklaturázást és a zöldbárózást, a piac- gazdaságban csak a haté­konyság számít.” Azaz el kell felejteni, nem kell vizs- gálgatni, hogy az elmúlt rendszerben ki milyen tisztet töltött be — ezt jelenti a szó. Végezetül még egy példa, ami igen szerencsétlen. Az egyik televízióműsor címe: show-zás. E szó további út­jára azt kell mondanunk, stop! Ne tovább! Császári aranypénz Magyon Anthemiost a hunok királya adófizetésre kötelezte, a magyi lelet ennek a része választ adni e kérdésre, de ta­lán a hunokkal jó viszonyt ki­építő, itt megtelepedett szövet­ségesek kapták Attila udvará­ból ezeket az érmeket. Sajnos többségük pontos lelőhelyét nem ismerjük. Ezért különösen szerencsés helyzet­ben vagyunk a magyi lelet ese­tében. A szemfüles találó csaknem méterre meg tudta mutatni a helyet, ahol rábuk­kant: egy valamikori vízjárás magas partján, ahol az arany­on kívül sok olyan régészeti leletet lehet találni, amit a laikusok csak ritkán vesznek észre, s még ritkábban fordí­tanak rá figyelmet. A domb­oldalban az egykori telepü­lésre utaló cserepek hevernek szerteszéjjel. Itt veszíthette el valaki másfélezer évvel ez­előtt a most meglelt arany­pénzt. Ritkán fordul elő, hogy a múzeumban bejelentenek egy leletet. Hasonló értékes dara­bokkal még inkább így van ez. Pedig ezekből ismerhetjük meg vidékünk, hazánk törté­netét. Köszönet azoknak, akik felhívják rájuk a múzeológu- sok figyelmét. Ezúttal ez a köszönet a ma- gyiaknak szól, s elsősorban a Mester családnak. Istvánovits Eszter Nyíregyháza — Az arany a világ legrégebben ismert férne. Fényes sárga színe, rit­kasága miatt évezredek óta vonzza az embereket. Nem véletlenül terjedt el általáno­san a boldog hajdankor mí­toszának megjelölésére az „aranykor” név. Aranyat találni nagy szeren­cse, s még a régésznek is csak ritkán adatik meg. Ezúttal For­tuna Magyon látogatott meg egy kislányt, Mester Andreát. A kertben kapálás közben csil­lant meg a nap egy apró, alig 2 cm átmérőjű kis tárgyon. Május 18-án a magyi általá­nos iskola tanára, Szokol Tibor behozta a 4,5 g súlyú leletet a nyíregyházi Jósa András Mú­zeumba. Alig akartam hinni a szememnek. Tenyerén ugyan­is ott ragyogott egy i. sz. V. század elejéről származó aranypénz. II. Theodosius, bi­zánci császár verette, aki An- themios gyámkodásával 408- ban foglalta el a trónt. 450-ig tartó uralkodása idején a Biro­dalmat Attila — a hunok ki­rálya — adófizetésre kénvsze­II. Theodosius aranypénze Belánszky-Demkó Péter felvételei rítette. II. Theodosius pénzei így kerültek a távoli Constan- tinopolisból az Alföldre, első­sorban Attila udvarába, a Ma­ros torkolat vidékére. Magy persze messze esik az Isten ostorának egykori szék­helyétől. Paradox helyzet, hogy a ma ismert V. századi solidusok (aranypénzek) közül mégis sok került elő a Felső- Tisza-vidékről: Máriapócson, Ibrányban, Nyírbátorban, Öm- bölyön, Oroson, s legutóbb Magyon. Mi magyarázza ezt? Ma még nem tudunk biztos Mester Andrea Megfújták a trombitát a rézfúvósok Fehérgyarmat (KM - M. K.) — Az elmúlt napokban a Szatmári Friss Újság írt elis­merő szavakkal a fehérgyar­mati Bárdos Lajos Ének-Ze­ne Tagozatos Általános Is­kola Fortissimo rézfúvós együttese koncertjéről. Az együttes vezetője Bárány Bé­la zenetanár. Hogyan került sor a Székesegyház-beli be­mutatkozásra? — Annyit el szeretnék mon­dani, hogy iskolánkban a vá­ros és körzete iskoláiból 161 diák tanul zongora, vonós, fa- és rézfúvós tanszakon, az előző években már kialakult egy munkakapcsolat a szat­márnémeti zeneiskolával. Ok láthattak, hallhattak bennün­ket. A püspök úr meghívására utazott az együttes Szatmárra. Diákjaimmal megtekintettük Szatmár nevezetes épületeit, s ellátogattunk Erdődre is. A püspökség kápolnáját is meg­nézhettük. Itt volt Szendrey Júlia és Petőfi Sándor esküvő­je (a diktatúra évei alatt be volt falazva, 1990. óta látogat­ható.) A koncert vasárnap este (18.45) kezdődött a székes- egyházban, mely zsúfolásig megtelt. J. S. Bach, Purcell, Scheidt Andrew Lloyd Webber és Pachalbel műveiből állítot­tuk össze műsorunkat, mely nagy sikert aratott Szatmárné­metiben. — Úgy tudom, májusban nemzetközi mezőnyben is bizo­nyítottak? — Igen. Ott lehettünk a 41. Európai Ifjúsági Zenei Fesz­tiválon, a belgiumi Neerpelt városában. Már az minősít bennünket, hogy Magyaror­szágot egy szegedi, egy debre­ceni, budapesti, tamaleleszi, illetve a fehérgyarmati együt­tes képviselte. Népi együttes, furulyazenekar, vonószenekar illetve fúvós kategóriában 110 versengő csoport volt Európa különböző országaiból. S a lényeg: a brass band kate­góriában első helyet szerez­tünk (az anyagi juttatásokkal együtt). —Az iskolában értékelik ezt a sikert? — Én azzal kezdeném, hogy bíztak bennünk. Nagyon sze­rény körülmények között ju­tottunk ki. A polgármesteri hi­vatal, a diákok szülei, s nem utolsósorban Száraz Károly igazgató közös erőfeszítése (anyagi is) tette lehetővé a kiu­tazást. A többi az a mi dolgunk volt. Természetesen jól esett a kollégák vastapsa, Nemes Ist­ván személyes gratulációja, a városi televízió útifilmje a sze­replésről, a sikerről. A sikerben nagy része van Széplaky Tamás kollégának (aki velem együtt játszik az együttesben), de a többi Bár­dos iskolai nevelőnek is, hi­szen csak közös összefogásból születhet ilyen siker. Örö­münkre szolgál, hogy miként korábban, úgy jelenleg is igé­nyelik közreműködésünket a városi városkörzeti rendezvé­nyeken. S talán az sem szé­gyen, hogy évről-évre többen választják továbbtanulási cél­ként a zenei pályát. A Különös házasság története Hamar Péter Fehérgyarmat — Akik hű­séges nézői a kettes csator­nán Az 50-es évek mozija cí­mű sorozatnak, azok előtt világossá válhatott a korszak kötelező dramaturgiája. Egyik oldalon állnak a jó ügy erői: öntudatos és kevés­bé öntudatos munkások, élü­kön az okos párttitkárral; a másik oldalon a reakciósok, Rajk barátai, a kapitalista hatalmak besurranói. A harc döntetlenre áll, ám valamilyen formában megér­kezik a szovjet segítség, s a küzdelem eldől a jó ügy (értsd: a szocializmus ügye) oldalán állók javára. A Dalolva szép az élet párt­titkára akkor jön rá a karmes­ter sötét manipulációira, ami­kor elolvassa Zsdanov köny­vét; a Gyarmat a föld alatt mérnöke rossz helyre fúratná az olajkutat, de megjön Gu- szev elvtárs és mindent meg­magyaráz; a Kis Katalin há­zasságában megérkeznek a Jelenet a filmből szovjet gépek a gyárba. De ne legyen kétségünk: a szovjet segítség nemcsak a filmcse­lekményben, hanem a filmké­szítés valóságában is jelentke­zett. Pudovkin elvtárs többször is eljött hozzánk, nehogy ren­dezőink eltévelyedjenek. (Pu­dovkin ekkor már túlvolt pá­lyája zenitjén. A némafilm kétségkívül kiemelkedő alko­tója, de később számotte­vőt nem alkotott.) „Pudovkin itt tartózkodása és személyes Archív felvétel példamutatása rendkívüli se­gítséget jelentett a kritika és önkritika kifejlesztésében.” — írta Kovács András (igen, a Hideg napok rendezője!) 1952-ben. „Hogy lehet az, hogy Pu­dovkin, aki először járt Ma­gyarországon, sok esetben jobban látja saját jelenünk és múltunk lényegét, mint mi magunk? A magyarázat abban rejlik, hogy Pudovkin jól ismeri a marxizmus-leniniz- must, amely nemcsak egy nép kérdéseire ad választ, de meg­adja a kulcsot a világ vala­mennyi népe életének és törté­nelmének megértéséhez.” Ha­csak úgy nem? — ahogy a viccbeli rabbi mondja. Ezért adhatott Pudovkin olyan bölcs tanácsokat a Külö­nös házasság 1951-es forgatá­sakor Keleti Márton ren­dezőnek. A téma egyébként igen fontos volt a hatalom számára, hiszen a Mindszenty- per utáni időkről van szó, s az egyház fondorlatait világos­sá kellett tenni a közönség előtt. „Ki legyén az, aki mint el­lenfél az egyház politikai sze­repét húzza alá? Érre legalkal­masabb Medve doktor figurá­ja. Az ő figuráját ki lehet fej­leszteni. O az, aki valószínű­leg ismeri a haladó filozófuso­kat, bizonyos mértékig tudatos kapcsolata van a megszülető függetlenségi harccal, a nép­pel, ha nem is látja egész he­lyesen a nép érdekeit.” Mikszáth — Pudovkin értel­mezésében! De hát ő „jobban látja saját jelenünk és múltunk lényegét, mint mi magunk.” * KULTÚRA ~ ....... ' '

Next

/
Thumbnails
Contents