Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
1993. június 17., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Ahol külön törvények uralkodnak Semmi pénzért nem főznék bele a húslevesbe a saját maguk gyártotta metéltet Tiszadobon Tiszadob (KM - Sz. J.) — Nagy tömeg verődött össze a tiszadobi polgármesteri hivatal előtt érkezésünkre. Idegesen sorolta a javarészt asszonyokból álló csoport sérelmeiket, panaszaikat, a velük történt igazságtalanságokat. Nem találtak már más eszközt a nyilvánosságon kívül. Az asszonyok Tiszadobon, a Fürj Vállalkozás száraztésztagyárában dolgoznak. Illetve hol igen, hol nem. Pillanatnyilag lassan egy hónapja nem termel az üzem, két hónapja csak kétezer forintot kapnak. Vajon miért? A szállítmány fertőzött Elmondásuk szerint alá akartak íratni velük egy nyilatkozatot, mely szerint az utolsó száraztészta szállítmány az ő hibájukból lett fertőzött. Mivel ezt egyöntetűen megtagadták, a budapesti tulajdonos-vállalkozó helyi megbízottjai azt mondták a dolgozóknak, holnaptól ne jöjjenek. A munka- vállalóknak semmiféle hivatalos irat — főleg nem munka- szerződés —, hogy ők egyáltalán munkaviszonyban állnak, nincs a birtokukban. De egyéb más tényező is arra vall, hogy a tésztagyárban fütyülnek a törvényre, az előírásokra. Munkaidejük a kétműsza- kos munkarendnek egy speciális változata, ugyanis reggel hattól délután kettőig, majd ugyanezek az emberek ugyanaznap 22-től hajnali hatig ter- | meltek és csomagoltak. Majdnem minden szombat és vasárnap ugyanez volt a módi. Bért ugyan kaptak, mutattak is egy nyomtatványt, egy bérjegyzéket, amin szerepeltek a levonások is, ám se dátum, se aláírás. Maguk a munkavállalók egyetlenegyszer sem igazolták kézjegyükkel járandóságuk átvételét. Étkezési hozzájárulásról csak hallottak... Évek alatt több fiatalkorút foglalkoztatott az üzem, ugyanilyen feltételek mellett. A munkáltató gyanújuk szerint a levont tb-járulé- kot nem fizette be. Erre akkor / öttem és kiemelkedtem, majd elvegyültem. Ezt mondhatja magáról egy nyíregyházi kreol bőrű fiú. Mondhatja, mert a jó hírű gimnázium esti tagozatán leérettségizett. Messzebbre lát a Guszev magas, korhadó fáinál, immár sok mindent tud a világ dolgairól. S hogy mit kezd a tudományával, a bizonyítványával? Azt egyelőre nem tudja. De próbálkozik, ötleteket gyűjt, figyeli az újságok álláshirdetéseit. Elakarja adni, közhasznúvá kívánja tenni magát. Nem tart a csellengőkkel, a kocsmázókkal. Mondhatni: társai, sorstársai között olyan, mint egy fehér holló. Az utóbbi hetekben kétszer is láttam őt a megyei könyvtár előtt. Egyszer felfelé ment a lépcsőn, egy hónaljnyi könyv volt nála. Vitte vissza őket. A második ottjártamkor ült a bejárat közelében lévő pádon. Várt. Várta, hogy kedvenc könytárosa visszajöjjön az ebédelésből. Mellé telepedtem, s beszédbe keveredtünk. Eleinte nehezen oldódott, félénken válaszolga- tott. Amikor aztán a bizalmába férkőztem, kitárulkozott. Elmondta, hogy apja egy kft.Mehetünk mi a jogainkkal! kezdtek rájönni, amikor táppénzre kényszerültek. Van, aki még a múlt őszi táppénzét egyáltalán nem kapta meg, akad, aki megkapta, de csak a felét. Az egyik fiatal anyuka a harmadik gyerekére járó ellátáshoz ügyvédi, segítséggel egy év elteltével jutott hozzá — a feladás helye: Kecskemét. Előlegből szájkosarat Úgy sejtik, hogy az szja-elő- legként levont összeg sem az illetékes helyre kerül, ugyanis nem volt eddig írásos jele annak, hogy ők az APEH számára léteznek. A megszokott munkabérből — mondván hogy nem jó a tészta — rendszeresen levontak. Vajon tiltakoztak, ellenálltak? Ha szólni mertek, csak durvaságot, jobb esetben mosolyt kaptak cserébe, volt, akit elzavartak. A tulajdonossal ritkán találkoztak, ő csak akkor ben dolgozik mindenesként. Anyja háztartásbeli, de ő is dolgozni akar az új kosárfonó kft.-ben. Öt testvére van, mindegyik kiskorú. 0 viszont már 21 éves. Bő négy évvel ezelőtt elhatározta, hogy kitör a környezetéből. Tanulásnak adta a fejét és megfogadta, hogy semmiképp sem kallódik el. Ahogy ült a pádon, végig- végig mértem. Dús, csillogóan fekete haját irigyeltem. Nagy barna szemei értelemtől sugároztak. Szerényen volt öltözve, de ápolt ember benyomását keltette. Mellette három klasszikus regény feküdt a pádon. Kötelező, illetve ajánlott olvasmányok. Magyarázta, hogy készül az érettségire, s magyarból az ötösért kapaszkodik. Különösen a verseket szereti. Történelemből is jól áll a szénája. Hangsúlyozta, hogy délelőt- tökön, amikor elül a családi zaj, szívesen forgatja a törtéBalázs Attila felvétele jött, ha már nagyon indulatba jöttek, de akkor is kibeszélte magát. Olyankor — ők maguk fogalmaztak így — lökött nekünk kétezer forint úgymond előleget, amit kénytelenek voltak elfogadni. Példákkal — amit a gyengébb idegzetűek kedvéért nem részletezek — érzékeltették a tésztagyárban dúló higiéniai állapotokat. Legyen elég any- nyi: semmi pénzért nem főznék bele a húslevesbe a saját maguk gyártotta metéltet.... Hiába kértek köpenyt, munkaruhát. Azt mondják, a vállalkozónak jól megy, míg nekik lassan már kenyérre sem telik. Egy héttel előttünk járt kint a munkavédelmi felügyelőség munkatársa (aki nem tudott bejutni az üzem területére) az MSZOSZ megyei képviseletvezetőjével, ugyanis már csak abban bíznak, hogy ha belépnek a szakszervezetbe, lesz, aki kiáll mellettük. nelem könyveket, mert az egyik tanár azt mondta, a történelem az élet tanító mestere. S ő is szeretne tanulni a történelem sorsfordulóinak eseményeiből. Elmondta még, hogy fizikából négyesre áll, de hiszen csak a családi biciklin tudja gyakorolni a fizika tudományát, plusz még van egy öreg hűtőgép parányi konyhájuk sarkában. Mentegetőzött, hogy matekból csupán hármast várhat, de hát sokáig és elmé- lyiilten gondolkodni nem tud, nem akar. Az ő gondolatai szabadon, kötetlenül szárnyalnak. M egtudtam, hogy sikeresen érettségizett. Am hiába keresem. A könyvtár előtti pádon kihűlt a helye, nem tekereg a Sétáló utcán, sem a Guszev környékén. Vajon hová lett? Kívánom, hogy minél magasabbra emelkedjen... írtak ők minden illetékes helyre, de semmiféle érdemi nemhogy válaszlépés, még válasz sem érkezett. Mit szeretnének elérni? A helyzet tisztázását, megkapni a meg nem kapott bért, a táppénzt, rendezni az adóelőleget. Szeretnének ők dolgozni, sőt az az érdekük, nem a munkától félnek. Attól viszont tartanak, hogy a kialakult körülmények miatt még munkanélküli segély sem fog járni nekik. Huszti Jánosné jegyző nem nagyon bizakodik. Az emberek birkatürelmét a munkanélküliség okozta kényszerhelyzettel magyarázta. O súgott nekik, de hatósági eszközökkel szerinte itt nem lehet tenni semmit. A község mindegyik vállalkozásba úgy kapaszkodik, mint a szalmaszálba, de be nem avatkozhatnak. Jelen esetben is támogatták az AFI- hoz küldött pályázatot. A dolgozók minden panaszát alátámasztotta. Nekik is adósuk a vállalkozó. Már az épület műszaki átadásánál voltak gondok, csak próbaüzemet engedélyeztek. Ennek öt éve. Szakhatósági engedélyekkel rendelkezik a tésztagyártó. Amikor a bejelentésekre ellenőrzést kértek, azt a választ kapták: ott minden rendben van. Szitkozódó szavak A termelésirányító minden invitálásra arra hivatkozik, hogy nem ő a munkáltató. Mint ahogy ezt ismételgette akkor is szitkozódó szavakkal vegyítve, amikor néhány kérdésre szerettünk volna választ kérni. Sőt karhatalommal próbálkozott — elhárítandó az újságírói erőszakoskodást. Úgyhogy látványos utcai patá- liás véget ért a békés tárgyalási szándék. Ám az ügynek nyilván még lesz folytatása. Na persze ha az ÁNTSZ, az APEH és a Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékesei is úgy akarják. (A riport megírását követően sikerült telefonkapcsolatba kerülni a tulajdonossal, aki lapunkban reagálni fog a dolgozók állításaira.) Jogtalan járadék Nyíregyháza, Kisvárda — Kisvárdán és térségében megjelentek a munkanélküliség vámszedői. A megyei munkaügyi központ kisvárdai kirendeltségének munkatársai gyanúsnak találtak néhány munkáltatói igazolást és érdeklődtek a társadalombiztosítási igazgatóság illetékeseinél. Megtudták: nem létező budapesti cég szabálytalan igazolásokat adott ki és a felsorolt szabolcsi dolgozók nem voltak bejelentve a tb-nél. Ösz- szesen 33 munkanélkülit lepleztek le, akik jogtalanul vették fel a járadékot. (Valószínű, pénzért megvásárolták a hamis pecséttel ellátott igazolásokat.) A kirendeltség államigazgatási úton intézkedett a járadék további folyósításának megszüntetése és a jogtalanul felvett járadék visszakövetelése végett. A megyei munkaügyi központ pedig az ügyészségen bűncselekmény alapos gyanúja miatt feljelentést tett. Nem kétséges, az ilyen esetekben szigorúan kell eljárni, rögtön az elején elvenni a kedvét a szabálytalankodóknak. Tárca Nábrédi Lajos Nézőpont Köszméte fuccs Galambos Béla M ár most leszögezhetjük: rosszul indult az idei gyümölcsszezon. Legalábbis a korai meggy, de főkéntfa köszméte felvásárlásánál, illetve fel nem vásárlásánál a hét elején kialakult helyzet ezt mutatja. Elsősorban a termelők csalódottak. Mi több, felháborítónak tartják azt, ami velük történt. Tudok olyan kistermelőről, aki kihúzgál- ta elkeseredésében afácská- it, miután a szüret harmadik napján (hétfőn) leszedett újabb két mázsányi termését, a már addig gyalázatosnak tartott áron sem vették át. Jogos a panasza: miért nem írják ki előző nap, hogy jó emberek, ne is szedjék tovább, holnaptól úgy sem veszünk egy marékkai sem. Ha ennyit megmondták volna, akkor az emberek hagyják megérni áfán az egrest, amiből lehetett volna szörp, dzsem esetleg bor, de mindenképpen hasznos dolog, így viszont, fölösleges volt a szúrós munka a tűző napon, tiszta ráfizetés az esetleg kifizetett napszám. A köszméte fuccshoz, mielőtt a termelők haragja kizárólag a kereskedőkre összpontosulna, azért még tartozik néhány igazság. Tény, hogy az aszály miatt nem akart nőni a termés. Az apró bogyók szedésével mindenki várt, hátha kap egy kis esőt és hízik még az egres. No meg ott volt a tavalyi példa, amikor a szüret vége felé nem hogy csökkent volna, hanem egyenesen nőtt a felvásárlási ár. Bizonyára félreértve a sajtóban is közölt bruttó külkereskedelmi árat—amely magyar pénzben tényleg 30-32 forintot jelent, de a német határig szállítva — most is sokan számítottak egy emelkedőfelvásárlási árra. Ennek épp az ellenkezője következett be. Miközben mint minden évben, most is bedugította a mienk után szüretelt cseh, lengyel egres számunkra a nyugati piacot, az itthon ragadt terméssel nem tudunk mit kezdeni. Most úgy néz ki (ne legyen igazam!), tizenkilencre fil- kót húztunk a köszmétében. Csak aztán nehogy hasonló történjen meg velünk a nemsokára érő meggyel. Villanyszámla kétszer Turóczi Dezsőné írja Nyíregyházáról Nagycsaládosak vagyunk, így villanyszámlánkhoz a Héra alapítvány támogatást adott. Kifizette a számlánkat a TITÁSZ-nak. Ennek ellenére a díjbeszedő kérte a pénzt, mondván neki a főnöke utasítására be kell szednie, én utána visszakapom a TITÁSZ-tól. Ott közölték velem, nem kellett volna kifizetni. Nagyon bosszant a dolog, mivel a díjbeszedők felettese még csak meg sem próbált a dolog után nézni, nem is érdekelte. Egyszerűen kijelentette, nem ismeri a díjbeszedőt, nem tudja ki az, különben sem tudom bebizonyítani, hogy kifizettem. Sajnálatosnak tartom, hogy egy egyszerű villanyszámla kifizetéséhez is tanút kell hívnom. Ráadásul olyan pénzt kértek mégegyszer, amit már felvettek az alapítványtól. így bosszakodha- tom, hogy ötszáz forint borravalót adtam a díjbeszedőnek azért, amiért átadott egy kifizetett számlát. Kommentar ___________________ Jóslat az utcán Balogh Géza at yolcvanhat évig fogok 1V élni. Két lányom mellé születik még egy fiúnk, továbbá hamarosan meggazdagodok, s még a nyáron teljesül a régi álmom, egy gyönyörű, hosszú utazásban lesz részem. Mindezt Tiszavasvári főutcáján tudtam meg a minap egy szép, napfényes délelőtt. A dolog úgy kezdődött, hogy sétáltam, nézelődtem, s szembejött velem egy öreg cigány asszony. Bő, rózsamintás szoknya, színes fejkendő, a hátán meg akkora batyu, hogy alig fért el vele a járdán. Mintha csak valahonnan a gyermekkoromból lépett volna elő, amikor Eszti mama, a pályi telep matrónája rótta az otthoni utcákat. Boldog mosollyal üdvözölt, ahogy a legkedvesebb unokáját szokta az ember. Ó, hogy maga milyen finom úriember, mondta, meg is érdemli azt a sok szépet, ami magára vár. Nyolcvanhat év, egy kisfiú, s a hosszú utazás... Persze ennél jóval több jót is jósolt, kicsit so- kallni is kezdtem már ennyi szépséget. De aztán elgondolkodtam, mégis csak igaz lehet mindez. Hiszen honnan tudna például a szép, hosszú utamról? Mert holnapután tényleg autóba szállók, s irány Rahó, Volóc, Kőrösmező..., a szépséges Kárpátalja. Köszönöm mamókám, mosolyogtam rá boldogan, s indultam volna, ám ekkor szigorúvá vált a tekintete. Másnak kétszáz forintért jósolok, de magától elég lesz száz is. Hirtelen megütött a rideg, üzleti hang, de aztán elővettem a pénztárcát. S fizettem. Hiszen ily bíztató jövőképet ki rajzol fel nekünk manapság? A koalíció? Az ellenzék? Vagy valamelyik parlamentbe törekvő ifjú párt...? Bár volna ilyen program. Nem százat, de ezer forintot is szívesen adnék érte. Gondolom, lennénk jó páran...
