Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
Kelet-Magyarország 5 TÚL A MEGYEN Végtisztesség az elesetteknek A Donnál keresik a honvédsírokat • Emlékmű Voronyezsnél • Köszönet a támogatóknak Fényeslitke (KM - GY. L.) — Amikor ez az interjú a kedves olvasó kezébe kerül, a négytagú csapat már megérkezik a Don-kanyarhoz, hogy küldetését teljesítse. Megszentelt kereszteket állítanak az ezen a vidéken elesett magyar honvédek emlékére. Közvetlen az elutazás előtt beszélgettünk az úti programról Mártha Tiborral, a Don menti Magyar Honvédsírok Alapítvány elnökével. □ Van-e valamilyen fogódzójuk, hol keressék a magyar katonák földi maradványait? — Igen, dr. Szabó Péter hadtörténésztől megkaptuk azt a tanulmányt, amely eligazít bennünket. Előbb néhány szót a temetkezésről. Az elesett katonákat 1942-ben még magyar papok temették általában a pravoszláv templomok romkertjeibe, vagy a falvak főterére. Az egyszerű kereszteken, fejfákon feltüntették az elesett nevét, az elhalálozás dátumát, a rendfokozatot és az azonossági számot. Hármashalmot és kettőskeresztet emeltek például a Tim város környéki Afa- naszjevkán, Besszegyinóban és Kalinovban azoknak, akik Zöldek együtt Beregsurány (KM) — Annak mindig különös jelentősége van, ha két szomszédos határ menti település kezdeményez valamiben együttműködést. Be- regsuránytól légvonalban alig két kilométerre fekszik Asztély (Luzsanka) az ukrán oldalon. A két falu községszépítő, környezet- és természetvédő egyesületei — Olasz Miklós (Asztély) és Angalét Sándor (Beregsurány) — nemrég együttműködési megállapodást írtak alá. Kérik mind a határőrség, a vámhivatal és az érintett települések polgármesteri hivatalait, hogy nyújtsanak segítséget például szemét- tárolók elhelyezésében. Az egyesületek segítik a falusi turizmus fejlesztését szállások biztosításával, megszervezik a tiszta udvar — rendes ház mozgalmat, a közös fásítási programot, a szeméttárolást és szállítást. A két község iskolái közös természetbarát kirándulásokat szerveznek, valamint környezet- és természetvédelmi vetélkedőket, kulturális és sportrendezvényeket bonyolítanak le. Közös iskolai lapot szerkesztenek Beregsurány- Asztély címmel. A közös gondok megoldásában segítséget nyújt majd tájékoztató híradásaival a Beregsurányi Napló kéthavonta megjelenő kiadvány. A beregsurányi- ak vállalják a magyarországi lapok, folyóiratok továbbítását Asztélyba. Terveik közt szerepel egy nemzetközi környezetvédelmi nyugdíjastábor létrehozása is június 15-e és augusztus 15-e között kéthetes turnusokban. Reméljük, e közös ügyet pártfogásba veszik ott, ahonnan támogatásra is számíthatnak a két község lelkes „zöldjei”. ez év nyarán estek el. Ha a sírhant egybefolyó, akkor alatta több katona nyugszik. Eleinte azokat, akik kórházban haltak meg, koporsóba, majd mikor a deszka elfogyott, fűzfából készült tokba, vagy sátorlapba helyezték. A szemfödelet száraz növényzet helyettesítette. A szertartás igen rövid volt: egy ige a Bibliából és egy ima. □ A háború második szakaszában már valószínűleg nem volt lehetőség a halottak végtisztességének megadására. — 1943 januárja után azonban a mínusz 30-35 fokos fagyban és a golyózáporban már csak sekély sírokba érkeztek eltemetni halottaikat a bajtársak. De előfordult, hogy csak alommal, hóval födték be őket. A tetemeket tavasszal az orosz helybeli lakosok temették el. □ Milyen útvonalat választanak? — Az említett tanulmány sokat segít. Eszerint a következő lesz a útvonal: Afanasz- jevka, Gremjacse, Kosztyenki, Masztjugyino, Rosszoski, Ko- lomejcevo, Puhovo, Jekatyeri- novka, Goncsarovka, Aleksze- jevka — itt volt a parancsnokság —, Ilovszkoje — itt állomásozott a repülőszázad, Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Az autópiac (is) meglehetősen többrétegű mostanában. Általában nagy a kereslet a használt autók iránt. S ha valaki ilyen típusú vásárlásra szánta el magát, már inkább nyugati autót vesz. Ámde nem minden a külső. A használtautó-piacon a többet-kevesebbet futott járgányok gondozott külsővel jelennek meg a vásárlók előtt. A nyugati autókra jellemző, hogy igen jó minőségű, sokára rozsdásodó a kasznijuk, az ebbe vetett hit azonban a későbbiek során súlyos csalódáshoz vezethet. De nem csak ezt a részletet illetően érdekesek és megszívlelendők azok a tanácsok, melyeket egy KERMI-szak- értő tapasztalataiból, megállapításaiból válogattunk össze. Felteszi a kérdést, mit tegyünk akkor, ha álmaink paripáját pillantjuk meg valahol, rajta a felirattal: eladó. A válasz aggodalmaskodó, de nyilván nem minden alap nélküli: mindenekelőtt aludjunk a döntés előtt legalább kettőt, s mondogassuk magunkban a jól bevált autós-mondást: legjobb autó az új autó. Ha mégis úgy döntünk, hogy az egyetlen reális megoldás a használt, hívjunk magunkkal a vizitre egy jóakaratú ismerőst, aki jártas a használtautó szakmában. Bújjunk alá! A legnagyobb figyelmet az aktív biztonsági elemekre kell fordítanunk. Tüzetesen vizsgáljuk meg a fékpedál holtjátékát állóhelyzetben, álló és alapjárati fordulatszámon üzemelő motornál is. Itt az a lényeg, hogy a pedál holtjátékának nem szabad változnia a többszöri nyomogatás ellenére sem. A kocsi alá bújva figyeljük meg a kerekek belső oldali porvédőit, különös tekintettel a munkahengerek környékére. Mind a négy kerék porvédő ennek közelében zuhant le Horthy István. Felkeressük még Uzmanyt, a volt hadifogolytábort, ahol ma fiatal korúak börtöne van. Visszafelé jövet az Oszkol völgyében próbáljuk felderíteni a magyar katonasírokat. □ Hogyan viszonyulnak „ténykedésükhöz” az orosz hatóságok, az egyház, a helybeliek? — Első utunk alkalmával, mely 1991 július végén volt, azt tapasztaltuk, hogy a helybeliek nem volt ellenségként fogadtak bennünket. Ok csak a németekre haragszanak, azt vettük ki szavaikból. Sőt, nagyon sokat segítettek a kopjafák felállításában. A Voro- nyezs és Lipeck megyei met- ropolitával személyes, jó kapcsolat alakult ki, ők is megértették szándékunkat, s nemhogy akadályoznák, inkább segítik emlékjeleink felállítását. A hatósággal gyakorlatilag nem volt dolgunk. Viszont tudomásunk van arról, hogy fiatal orosz művészek készítenek hamarosan egy monumentális emlékművet Voronyezs közelében, amely azt fejezi ki: ez a generáció megbocsát nekünk. Szerintem szép gesztus, párját ritkító. Hm... hm... burkolatainak száraznak kell lenniük. S ha már ezen e tájékon nézelődünk, tekintsük meg a fékcsőrendszert, mely ugyancsak sértetlen és száraz legyen. Á motorház terében a főfékhengerre és a szervóberende- zésre vessünk egy-két alapos pillantást. A fékfolyadék tartályába is érdemes bekukkantani. Azt kell figyelni, hogy a fékfolyadék régi-e vagy új. A kaszni a legdrágább Az nem baj, ha öregnek tűnik, mert azt jelzi, hogy olajszivárgás az utóbbi időben nem volt. Persze, a folyadékot azért az egész rendszerben ki kell cseréltetni. Tanácsos kipróbálni a fékberendezést, amikoris nem szabad előfordulnia félrehúzásnak, csikorgásnak. Ne mulassza el a használt autó tulajdonosjelöltje a tárcsafékbetétel ellenőrzését sem. A kormányművet nem könnyű ellenőrizni, de álló helyzetben lévő autó kormánykerekének a holtjátékából lehet információkat szerezni, ugyanis nem lehet holtjáték. A gumiköpenyek használhatósága, a profilmélységek szemügyre vétele nem ördön- gős dolog. Fontos, hogy az oldalfelületeken ne legyen sérülés. Egy segítővel könnyedén elbírálhatjuk a fény- és hangjelző berendezések állapotát, a fényszórók működő- képességét. □ Meddig tart az út? — Két nap oda az út, egy éjszakát a kijevi magyar nagy- követségen töltünk. Az éjszakákat egyébként, a helyzettől függően, a gépkocsiban, esetleg sátorban töltjük. A helyszínekre összesen tíz napot terveztünk. □ Egy ilyen út költséges. Miből teremtik elő hozzá az anyagiakat? — Az alapítvány elég szűkös keretek között működik, de annyi mindig összejön, hogy egy-egy utat szerény körülmények között le tudunk bonyolítani. És van olyan támogatónk, mint például a nagykállói Motorist Kft., amely egy Ford Transit mik- robuszt bocsátott rendelkezésünkre. Köszönet érte. Nyilván más a helyzete a Kassel- ben székelő német hadisírgon- dozó szövetségnek, hiszen nekik például 35 ezer társadalmi munkásuk van, s a kormánytól évi százmillió márkát kapnak, s további 300-320 millió gyűlik össze különböző támogatóktól. Nekünk 150-200 ezer forint. Ezt, természetesen, nem panaszképpen jegyzem meg, csak mint tényt említem. — Élményekben gazdag, sikeres utat kívánok. Tanácsos mindezek együttes üzemét is kipróbálni. A motor állapotának megítélése a legnehezebb feladat, ne csak a hangja alapján ítéljünk, hanem legyünk résen: nincs-e olajfolyás vagy olajpá- ra-lerakódás. Az idős autók betegsége, hogy felforr a hűtővíz. Ez a jelenség összetett problémát jelez, álló helyzetben, erőteljes gázadás mellett figyeljük a hűtőfolyadék viselkedését. Ha a tartályban a motor felől intenzív „buborékolást” észlelünk, azonnal tegyünk le vételi szándékunkról, mert sokba fog kerülni. Jó jel, ha az autó az egyes sebességfokozatokat könnyedén veszi be. Metálfényűt nem érdemes A karosszéria állapota tehát lehet csalóka, kétségkívül csábító a csillogás. A karosszéria az autó relatíve legdrágább eleme. A szakember javaslata szerint lehetőleg kerüljük a metálszínű gépkocsikat, ugyanis ezek javítása műszakilag a legnehézkesebb. A lemezillesztéseknél jelentkező esetleges rozsdafoltok képet adnak a kocsiszekrény állapotáról. Nézzük meg az ajtókat és csuklópántjaik állapotát, a zár- szerkezetek működését. Mielőtt kifordulunk a kaputól, végezzünk fékpróbát, majd pedig hazatérve szánjunk időt az autóval való precíz megismerkedésre. Használt autót nagyítóval Harasztosi Pál felvétele Jegyzet Bódébalhé Kovács Éva |71 pítészek tanácskoztak lL nemrég a Vásárosna- ményban megrendezett urbanisztikai napokon, ahol a városok, kisebb-nagyobb települések arculatának kialakítása, épített környezetünk minősége volt a legfőbb téma. Azóta is sokat gondolok az ott elhangzottakra. Különösen pedig arra az előadásra, amelyben a magyarországi építészeket, építőipari szakembereket tömörítő szervezet első számú vezetője, szakmájának elismert tekintélye arról igyekezett meggyőzni a jelenlévőket, milyen fontos, évtizedekre, akár évszázadokra is meghatározó nyomot hagynak maguk után az építők, a tervezők. Papírra vetett álmaikat, kőművesek, szakiparosok keze nyomán testet öltő terveiket ha nem is az örökkévalóságnak, de hosszú-hosszú évek múlva születő embereknek is tervezik. Nem tudom, hogyan fogadták, hányán értették meg mondandóját az ott jelenlévők, akik között legtöbben a városok, falvak polgár- mesteri hivatalainak illetékesei voltak. Olyan emberek, akik lakóhelyük külalakjáért, utcáinak, tereinek formájáért felelnek, akik hétköznapi munkájukban építési engedélyeket hagynak jóvá, megmondják, hová épülhet ház, hová ültethető a fa. Bárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, tőlük, ízlésüktől, szakmai képességeiktől függ, szép lesz-e egy utca, vagy csiricsáré, rendezetlen képet mutat. Ránk fér a jó tanács, mert vegyesek a tapasztalatok. Amíg például a megye- székhely illetékesei kínosan ügyelnek arra, hogy a bódék és tákolmányok hada ne csúfíthassa a városképet, addig egyes helyeken majdnem mindenki azt csinál, amit csak akar. Az egyik városban a takaros családi ház ablaka elé húzzák fel a boltot, mintha csak azt akarnák sugallni az építtetőknek, nem muszáj az ajtón ki-bejárni, mindez megoldható ablakon keresztül is. A másik településen meg félreértelmezett demokráciából oda és annyi bódéra adnak engedélyt, ahányra azt csak kérik az emberek. Ok ugyanis úgy értelmezik a rendeletet, a saját portáján mindenki azt csinál, amit csak akar, a hivatal ebbe nem szólhat bele. Arra is akad példa, hogy bár öt méterre már van egy, a tenyérnyi zöld kellős közepébe rakják le a másik telefonfülkét és oszlopot, a virágok közé telepítik az alumíniumból készült bódékat. A kezét kéne eltörni az ilyen embernek—mondta az öreg szaki, amikor elfuserált, pocsék, trehány munkát, munkadarabot látott. Én nem vagyok ennyire szigorú, ezért „csak” azt mondom, amit a magas rangú építész Vásárosnamény- ban mondott: az igényes, szakmáját igazán ismerő és tudó szakemberek nem rondítják, hanem szépítik a rájuk bízott várost vagy falut. j j a pedig e nemes feladat LM. meghaladja szellemi képességüket, vállaljanak könnyebb, kevésbé felelősségteljes munkát... Segélyezés hetven faluban Budapest, Rozsály (KM R. J.) — Valójában örülnünk kell mindannak, amiről két beszélgetésünk alkalmával értesültem Kovács Ibolyától, a Népjóléti Minisztérium osztályvezetőjétől. Az öröm azonban olyan tényekből fakad, amelyek nagyon is elszomorítóak. És ez az ellentmondás, sajnos félő, hogy nem oldható fel egyhamar. Arról szerezhettünk tudomást, hogy a kormány betartja, de legalábbis tartja azt az ígéretét, amit a megyében rendezett kihelyezett ülésén tett egykoron. Azt, hogy egyébként is szűkös lehetőségein belül - lásd, pótköltségvetés körüli vita — amennyire lehet, előnyben részesíti, kedvezményekhez juttatja Szabocs- Szatmár-Bereg megyét. Elkészült az úgynevezett válságkezelő terv 91-es első, majd a 92-ben induló második szakasza, és ezzel megkezdődött a kormányprogram végrehajtása megyénk felzárkóztatásáért. Mindenek előtt a szociális alapellátás javítása és az infrastruktúra fejlesztése érdekében. A minisztérium gyakorlati, vagyis pénzbeni segítsége mindjárt az elején abban nyilvánult meg, hogy a Gyorssegély Alapítvány közreműködésével mintegy 30 millió forintból több mint 20 ezer ember részesült. A Fehérgyarmat, Nyírbátor, Mátészalka térségében megkezdett akció a tervek szerint 70 települést érint. Ebben az esztendőben összesen 65 millió forintnyi érték kerül a csomagokba, amelyekből június folyamán is 10 ezret osztanak ki rászoruló családoknak az ön- kormányzatokkal együttműködve, ezúttal Nyírbátor és Vásárosnamény körzetében. Mindennek örülni kellene, hogy a kormány nemcsak ígérte, hanem folyamatosan gondol is a megyére, átérzi a hátrányos helyzet minden lehetetlenségét és amiben tud, tevőlegesen segít. Az öröm ellentmondását maga a tény okozza: hogy segítségre szorulunk! Ki tudja, mióta már és ki tudja meddig még? Pestisjárványai és embargóval sújtottan, egy valós veszélyként fenyegető aszály előtt, — a társadalmi rendezetlenségeket már nem is sorolva — nyugodtan gondolhatunk arra, hogy ez a vidék semmi rosszból nem maradhat ki, hogy nincs olyan természeti csapás vagy emberi felelőtlenség miatt lesújtó katasztrófa, ami az itt élő embereket elkerülné. Arra pedig már végképp gondolni se merjünk, hogy vajon mi mindent megte- szünk-e és mindent a legjobban teszünk-e a hőn áhított felzárkózásunkért, vagy a legtöbb helyzetben eleve felmentve magunkat a felelősség alól, várjuk a megadható maximális segítséget. 1993. június 15., kedd
