Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
1993. június 2., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Részvénytársasággá alakul a megyei tejipari vállalat Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - MCS) — Május 25-én juttatta el az Állami Vagyonügynökséghez a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Tejipari Vállalat vezetése a cég átalakulási tervét. A részletekről Már- földi István megbízott igazgatót kérdeztük. □ Az ÁVÜ önt január 15-én június 30-ig bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. Akkor ezt az időpontot határozták meg a privatizáció zárásaként. A most elkészített átalakulási tervben viszont későbbi dátum szerepel. Mi a csúszás oka ? — Az ÁVÜ tervei szerint június 30-ig lezajlott volna a privatizáció, és ezután már az új tulajdonos döntött volna az elsőszámú vezető megbízásáról. Ezért csak addig szól a megbízatásom, amely egyébként meghosszabbítható. Időközben viszont az ÁVÜ az élelmiszeriparban decentralizált privatizációt hirdetett meg, amelynek bejelentése előtt majdnem 2 hónap telt el és semmi nem történt. Ekkorra viszont a tavaly nyárra elkészített vagyonértékelést meg kellett újítani és aktualizálni kellett a vállalat átalakulási tervét. Ezért történt a csúszás, és emiatt a privatizáció nem fog lezajlani június 30-ig. Addig viszont az ÁVÜ igazgató- tanácsa dönt a vállalat részvénytársasággá való átalakulásáról. □ Született-e arról döntés, hogy a vállalatot egyben vagy külön-külön (Nyíregyháza és Mátészalka) privatizálják? — Ebben a kérdésben várhatóan júliusban dönt az ÁVÜ igazgatótanácsa. A vállalat vezetése az átalakulási tervben leírt indokok alapján mindenképpen a cég egybentartását tartja jó lépésnek. Amennyiben emellett dönt az ÁVÜ, akkor szeptember 30-ig elkészül és a sajtóban megjelenik a pályázat. Ha a nyíregyházi és a mátészalkai üzemet külön-külön privatizálják, akkor a részvénytársaság megalakulása után két részvénytársasággá kell szétválasztani a céget, amely legalább 5-6 hónapot vesz igénybe. így ebben az esetben csak a jövő év első félévében történhet meg a privatizáció. □ A leendő részvénytársaságban mekkora részvénycsomagot kapnak a dolgozók illetve a tejtermelők? — Áz átalakulási tervben 10 Készül a Túró Rudi százaléknyi kedvezményes dolgozói részvényvásárlást terveztünk. Kárpótlási jeggyel szintén 20 százaléknyi részvényt lehet megvenni, ez a tejtermelők számára nyújt lehetőséget. A megmaradt kb. 60- 70 százaléknyi részvény megvásárlására több lehetőség is kínálkozik. A megmaradt részre egy MRP szervezet alakulna, ennek szervezése már mind a nyíregyházi, mind a szálkái üzemben beindult. Külföldi és belföldi érdeklődők is vannak, akik akár egyben, akár külön-külön is vevők lennének. Egy belföldi és egy külföldi cég már szándéknyilatkozata is beküldött a vásárlásról az ÁVÜ-nek. □ Január közepén a cég több mint 100 millió forinttal állt sorba és híreink szerint gyakorlatilag fizetésképtelen volt. Ráadásul jelentős tízmilliók halmozódtak fel a Budapesti Tejipari Vállalatnál, amelynek a szállítását felfüggesztették. Mennyire sikerült stabilizálni a cég pénzügyeit? — Újabb hitelekkel és szigorú költséggazdálkodással sikerült április elejétől a sorban állást megszüntetni. Azóta minden fizetési kötelezettségünknek időben eleget teszünk. Ezen felül áprilisban és májusban 15 millió forintot helyeztünk ki a termelőknek a tejtermelés segítésére. Ezeknek a gazdaságoknak például a tavaszi vetést, az üzemanyagvásárlást finanszíroztuk, vagy a hiteltörlesztésben segítettünk. A 2-3 millió forintokat 3-5 hónapra kamatmentes kölcsönként adtuk, amit a gazdaságok a tejpénzzel fognak törleszteni. □ Információnk szerint kénytelen a cég a szomszédos csizmában, gyékénykosárral a karján. Három körömvirág sárga fejecskéjét nyújtotta felém. — Használ... Szétmorzsoltam a fejecskéket a talpamon, pár perc múlva csillapult az égés. A néni kesztyűt húzott a kezére és óvatosan csipkedni kezdte a csalánok tetejét. Keservesen nézhettem rá, mert elmosolyodott: — Nem kell bántani a csalánt, Isten áldása van rajta — és szedte tovább. Teli volt vele ott a patakpart. — Tudom, hogy gyógynövény — álltam óvatosan talpra és felhúztam a szandálo'megyékből is felvásárolni az alapanyagot. Ez mekkora mennyiség? — Hajdú-Bihar megyében jelentős a tejbőség, a felvásárlásunk 13-15 százalékát onnan szerezzük be. Borsod megyéből is vásárolunk tejet, de az is igazság, hogy az ottani tejipari vállalat a rakamazi részről is szállít Miskolcra alapanyagot. Az értékesítésnél az előállított termékeink 60 százalékát a megyében, a többit az országban adjuk el. A nyugati megyékbe is szállítunk Túró Rudit, sűrített tejet, tejport. Ami gondot okoz, az évente képződő 300 tonna vajfelesleg eladása. Igen kedvezőtlen áron, az önköltség 60 százalékán tudjuk csak értékesíteni, any- nyira alacsony a világpiaci ár. A nyugati országokban ugyanis a támogatottság mértéke lényegesen magasabb, mint nálunk. □ A közel 100 milliós budapesti kintlévőségből mennyit sikerült behajtaniuk? — Az adósságot értékesítettük, a tartozás rendezése napjainkban is tart, bár nem fog a teljes összeg befolyni. A Budapesti Tejipari Vállalatnak továbbra sem indítottuk meg a szállításokat annak ellenére, hogy a fővárosi cég igényelné a termékeinket. Megfelelő fizetési garancia (bankgarancia) esetén ismét küldjük a tej- és tejtermékeket. Az év elejétől Rákospalotán más megyei cégekkel együtt egy depót üzemeltetünk, amely a főváros négy kerületét látja el a teljes termékskálával. Ä budapesti piacot meg akarjuk tartani. A kínálatot külföldi cégek termékeivel is színesítjük, a hazánkban lévő képviseletükön keresztül kapjuk termékeiket. mat. — Teának jó, hajra, meg fürdőnek. De hólyagot húz az ember bőrére — óvatoskodtam utána. — Leveshek, főzeléknek is — mondta felegyenesedve. — Ugye fiam, ilyet még nem kóstolt? Amikor gyerek voltam, tavasszal sok csalánlevest ettünk. Finom az, csak jól kell megcsinálni... így történt, hogy Bori néni behívott takaros, sárgára meszelt falú házacskájába csalánlevest főzni. Négy marékkai kivett a kosárból, szitában megmosta, és sós, lobogó vízbe vetette két marék spenót társaságában. — Fiam, a csalánnak csak a gyönge tetejét, de a spenótot szárastul tegye bele — oktatott, míg két gerezd fokhagymát héjazott, késsel ösz□ Nagy vihart kavart a vállalatnál a tavaly Nyíregyházán kialakított tejdepó, amelynek megszüntetését tervezték. — Az üzemeltetésre létrejött betéti társaságból kilépett a vállalat, a bt. megszűnt, felszámolása tart. Június elsejével a vállalat a nyíregyházi üzem bejáratánál egy tejdiszkontot létesített, ahol igen kedvező, a termelői és a nagykereskedelmi ár közötti diszkontáron lehet vásárolni. Ugyanilyen szakboltot a mátészalkai üzem területén is kialakítunk. Reményeink szerint a két szakbolt akár napi 1 millió forintot is forgalmazhat. □ A Túró Rudi iránt továbbra is igen nagy a kereslet. Mivel nincs bejegyzett szabadalma, más hazai cégek is gyártják, de nem papírcsomagolással, hanem fóliában. Terveznek-e Önök is hasonló változtatást? — Legutóbb például Amerikából is jött igény, hogy ott is gyártanák a Túró Rudit, de konkrét szerződést még nem kötöttünk. A nem szellőző csomagolóanyagnál az a gond, hogy bepárásodik a termék, így a csokiréteg elázik rajta. Mi maradunk a papírnál, viszont külsőleg tetszetősebb kivitelben fogjuk árusítani. Emellett két új termékkel is megjelentünk. A félliteres kakaót csak dobozban árusítjuk, korszerűbb a csomagolása, az ára viszont maradt ugyanannyi mint a zacskósé. Emellett megjelentünk a piacon a félliteres családi tejföllel is. A dobozos tejnél a drágább csomagolóanyag miatt egyelőre alacsony a kereslet, a családi pénztárcák egyelőre nem bírják el a magasabb árat. szelapította. Közben kavar- gatta is a zöld levet. Mikor kissé megapadt, leszűrte, a leveleket vágódeszkán apróra metélte, visszatette a vizébe. Pislogtam, hogy ez levesnek igencsak üres. De gazdagon berántotta, belé a fokhagymákat, púpos evőkanál cukrot, némi ecetet, és összefőzte. A tányéromba mérte, belehabarta egy tojás sárgáját is, hogy jó „vastag” legyen. íváncsian kóstoltam meg: A. kissé savanykás, húzós volt, de nekem mennyei eledel Bori néni csalánlevese. Azóta, ha az Ér partjára megyek, viszek kesztyűt, gumicsizmát, és aznap csalánt főzök ebédre. Úgy, ahogy azt az ezüstszürke hajú, mosolygó szemű nénitől tanultam, aki azóta is tavasztól őszig szedegeti a réten a gyógyfüveket. Tóth M. Ildikó Csalánleves Nézőpont Műveletlenül Nábrádi Lajos A június 1-ig fel nem szántott, művelés alá nem fogott földterület parlagnak számít. A tulajdonosoknak ezen a héten kell jelenteni a statisztikai hivatalnak a parlagföldek adatait. Remélni lehet: az illetékesek eleget tesznek jelentési kötelezettségüknek. Sajnos, van mit jelenteni... A múlt évben megyénkben 56 ezer hektár maradt műveletlenül. Még nincs idei összesített adat, csak becslések vannak. A becslések szerint 70 ezer hektár is lehet napjainkban a gizgazos földterület. A laikusok aligha tudják elképzelni, hogy mekkora ez a terület, vagyis mennyi a veszteség. Nos, néhány kisebb szatmári falu téeszének alig volt ezer hektárnál több földje. A terület tehát nagy, a veszteség szintén. A közelmúltban Baktaló- rántháza térségében láttam egy tízhektárnyi földdarabot. Siralmas volt a látvány. A tavalyi tarló fölött fél méteres dudvák virultak a szárazság ellenére. Kabalás és Sóstóhegy között pönkösd- kor láttam a jókora táblát: itt a tavalyi kukorica száraz csutkái zizegtek a szélben. Ez a föld pedig igen jó minőségű. A mezőgazdászok és élelmiszeripari feldolgozók országos közgyűlésén a közelmúltban így fakadt ki a Borsod megyei felszólaló: „Ilyen gazdagok vagyunk? Az országban egyre több a parlagföld. Emiatt nagy- nagy jövedelemtől esik el az ország.” Hozzá tehetjük: a terület művelése, enyhítene a foglalkoztatási gondokon is. Az érem másik oldala viszont: nehéz piacot találni azoknak a mezőgazdasági áruknak is, amelyek a megművelt földterületen teremnek. Azon kívül sok földtulajdonosnak kora tavasszal nem volt pénze vetőmagra, üzemanyagra. Az ellentmondásokat központi intézkedésekkel lehet és kell feloldani. A három cukrásztanuló — az eltelt tanulóidő után — a szakmai tudás elsajátításában nyújtott segítséget virágcsokorral köszönte meg Tóth Mihály mestercukrásznak a mátészalkai sütőipari vállalatnál Elek Emil felvétele Kommentár _____________ Tankcsapda Györke László zt eddig is tudta, aki akarta, hogy a magyar-ukrán határ menti településeken élők egy része —főleg amióta sok errefelé a munkanélküli — abból él, hogy átruccan Kárpátaljára, megtankol, majd visszatérvén leszívja az üzemanyagot, s már indul is vissza. Végül is nem törvénybe ütköző, amit tesz, hisz nincs korlátozás arra vonatkozóan, hogy naponta hányszor lehet átlépni a határt. Úgy fél évvel ezelőtt — akkor még a Beregsu- rány-Asztély (Luzsánka) átkelőhely zárva volt — Ba- rabás-Mezőkaszonynál (Ko- szini) belépéskor ugyancsak szigorúan ellenőrizték az ukrán határőrök, meddig van a tank. Akinek nem volt legalább jó félig, bizony, visszaküldték. Mit mondjak, azok számára, akik nem kifejezetten tankolni mentek a szomszédba, enyhén szólva megalázó volt a dolog. A minap a beregsurányi kishatár-átkelőhelyen voltam szem- és fültanúja az alábbi esetnek. Egy öreg Mercedesszel és egy még öregebb Wartburggal a buszfordulóban megállt két fiatalember. Ittak egy-egy kólát, majd azon tanakodtak, hogy merjenek-e elindulni, merthogy üres a tank, már az utolsó kilométeren rángatott a motor, nem biztos, hogy el tudnak hajtani Beregszászig, ahol már várja őket a gázolaj, a benzin. Megpillantottak egy újnak látszó Mercedest, kérdezik a gazdáját, nem eladó-e. De főleg az érdekelte őket, hogy mekkora a tankja. Mikor kiderült, hogy „csak” ötvenöt literes, elmosolyodik az egyik fiatalember: nem kell, mert kicsi a tartálya. Igen sokszor kellene fordulni vele, hogy megélhessen. Az övébe száztíz liter fér. Az már valami. Elég napjában egyszer, legfeljebb kétszer fordulni. Csak most tartson ki az a pár deci, amíg átérnek. Nincs más hátra, mint előre — döntötték el végül, és nekivágtak. Nem tudom, hogy aztán szerencsésen megérkeztek-e. Annyi biztos: valószínűleg a két fiatalember — és még ki tudja, hányán? — sem foglalkozna ilyesmivel, ha lenne tisztességes munkahelye.----------------1 arca 5 zép, meleg nap volt, kimentem bóklászni az Ér partjára. Mezítláb gázoltam a selymes fűben, néha lehajoltam egy pásztortáskáért, megzörgettem a fülem mellett, mint gyermekkoromban. A bal parton jegenyék és nyálfák karéjában nagy rét terült el. Szétszórt tanyákat láttam a távolban. Bámultam, ábrándoztam az ecsetre való látványon. Egyszeresük jajgatva ugrottam fel, valami szörnyen megcsípett. Hát csalánbokorba léptem. Le huppantam tisztes távolba a kellemetlen modorú növénytől, és sziszegve vakar- gattam a talpamat. Egyre jobban égett, sajgóit, felemlegettem minden rokonát. — Fiam, dörzsöld rá — szólt valaki a hátamnál. Ezüst szürke hajú, szelíd arcú néni állt ott köpenyben, gumi-
