Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
A munka védelmében Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Második otthonunk, a munkahelyünk tartogat számunkra nemkívánatos eseményeket, ha nem elég körültekintően dolgozunk. A baleset bekövetkezte után megkeresik a felelőst vagy felelősöket, de a cél természetesen nem a büntetés, hanem a veszélyhelyzet kiküszöbölése. Most először alkotnak törvényt a munkavédelemről, s ehhez igen nagy reményeket fűznek a szakemberek. De mit jelent ez mindannyiunknak, hisz sok ezren annak is örülnének, ha veszélyesnek minősülő munkahelyük is lenne? Erről beszélgettünk Fiizessy Zsolttal, a megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség vezetőjével. □ Gombamódra szaporodnak a kisebb-nagyobb gazdálkodó szervezetek, amelyek a könyveléstől az adózáson át a piackutatástól az értékesítésig most tanulják a vállalkozók ABC-jét. Gondot fordítanak-e a munkavédelemre? — Vegyes tapasztalatokat szereztek felügyelőink az új szervezetekről. Nagyjából három részre oszthatnánk ezeket, ha a munkavédelmi előírások betartását vesszük alapul. Vannak olyan modem, magas színtű technikát, technológiát felvonultató cégek, amelyek presztízskérdést csinálnak az alkalmazottaikról történő gondoskodásból. A középmezőnyben lévőknél javul a fegyelem, egyre többen belátják, hogy a munkabiztonság az egyik legfontosabb termelési tényező. Aki hosszú távon a vállalkozásából akar megélni, egyszerűen nem engedheti meg magának a sorozatos szabálytalankodás luxusát. Különösen az élelmiszeripari kisszervezetekben — amelyeket az állami nagyipar leépülése után szakmailag jól képzett emberek irányítanak — kedvező tapasztalatokat szerzünk. S szólni kell a sereghajtó harHarasztosi Pál felvétele mádról is, amelyben vegetáló, máról holnapra tengődő, igen alacsony technikai szinten dolgozó cégek a puszta fenn- m aratás ükért küszködnek. Náluk igen sok a kívánnivaló. □ Aki vállalkozásba kezd, számtalan területen kell vadonatúj ismereteket szereznie. Hogyan ítélik meg az önhibáján kívül a munkavédelmi szabályok ellen vétőket? — Természetesen nem a mindenáron való büntetés jár az eszünkben, ha meglátogatunk egy céget. Azt persze, nem felejthetjük el, hogy államigazgatási, hatósági eszközökkel kell érvényt szereznünk az állam által létrehozott munkavédelmi felügyelőség embereiként a szabályoknak. Amelyek e pillanatban igen kuszák, ugyanis a munkánk alapját képező 47/1979-es Minisztertanácsi rendeletet többször módosították és a toldott- foldott szabálydzsungel helyett nagyon várjuk a hazánkban először megszülető munkavédelmi törvényt. A parlamentben már szóba került, drukkolunk, hogy az idén megszavazzák a honatyák. Akkor hatályon kívül helyezik a ma már tartalmában, szerkezetében, megközelítési elveiben elavult, de jobb híján használt rendeleteket. □ A munkavédelmi törvény kidolgozói milyen mintát vettek alapul? Melyik országra hasonlít majd a magyar dolgozó védelme? — Gazdasági, technikai, szervezési és még egy sor kérdésben a fejlett nyugat-európai országok módszereit igyekszünk adaptálni, így egyértelművé vált, hogy a munka- védelmet is ehhez igazítsuk. Elsősorban a német és a dán szervezet előírásait, szigorú követelményeit próbálták a hazai gyakorlatba átemelni. A német technikai színvonal fejlettsége természetes indok, míg a dánokkal, s hozzáteszem, a hollandokkal és a belgákkal sok hasonló vonást talált bennünk az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, amely 25 pontból álló irányelvet tart követendőnek a magyar munkavédelmi gyakorlatban. Noha eddig is tagjai voltunk az ILO-nak, de ajánlásait nem vettük figyelembe, a szocialista termelési viszonyok között más prioritásokat követtünk. Csak egy példa: a textiliparban a nők éjszakai foglalkoztatásának hazai gyakorlata nem felelt meg az ILO gyakorlatának. Most, a korábbi kötöttségek elmúltával operatívabb kapcsolatot építhetünk az európai piacon jegyzett nemzeti munkavédelmi szervezetekkel is. □ Bár a hatóság embere a munkavédelmi felügyelő, mennyire vesznek részt az üzem kialakításában, hogy ne azonnal büntetés legyen a „ szélfoglalójuk” ? — Semmiképpen nem akarjuk a mumus szerepét eljátszani, hiszen mi is itt élünk a megyében, nagyobb öröm olyan cégeket végiglátogatni, amelyekben törődnek a dolgozókkal. A segítő szándék vezérel bennünket, nem a tettenérés vágya hajt. Ezért sikerélményként könyveljük el, hogy a komolyabb cégek már az alapkőletétel előtt felkeresnek bennünket, kikérik véleményünket és a gyakorlatban megvalósítják az elhangzottakat. Még nyugati cégek képviselői, ügyvezetői is eljönnek hozzánk és közösen alakítjuk ki a munkavédelmi előírások betartására vonatkozó elveket és a gyakorlati lépéseket. Egyértelmű, hogy az ilyen előrelátással tervező cégek hosszabb távon gondolkodnak, s a munkavédelmi kiadásokat nem ablakon kidobott pénznek, hanem szükséges és a dolgozóik érdekében fontos költségnek minősítik. S bár azt tapasztaljuk, hogy a gazdálkodó szervezetek egy része nem restellkedik egy büntetés miatt, ám a cég jó hírére valamit is adó tulajdonos nem engedi meg a lazaságot e téren sem. Az első látogatásainknál kifejezetten az a szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet a hibákra és csak az utóellenőrzésnél nyúlunk a büntetés eszközéhez. □ Ami most már nem kevés, mivel május dereka óta a helyszíni bírság felső határa 5 ezer forint és a szabálysértési bírság 30 ezerre rúghat. Visszatart-e a megemelt ősz- szeg? — Régi igazság, hogy nem a bírság nagysága riaszt el a szabálytalanságtól. Gyakori eset, hogy a „végén csattan az ostor” elv alapján a kisembert marasztaljuk el, noha ő az utolsó láncszem a sorban. Gondolom, hogy a munkavédelmi törvény e téren is rendet teremt nemcsak a munkahelyeken, hanem a szemléletben is: a személyes felelősség megtartása mellett a büntetést a vállalkozásra, a gazdálkodó szervezetre, a munkáltatóra fogjuk kiróni. S a majdani törvényben most van egy olyan passzus, hogy 50 ezertől 3 millió forintig terjedhet a gazdasági bírság nagysága. Ezt már igen komoly esetekben szabhatjuk ki, elsősorban akkor, ha a törvényben meghatározott és súlyosnak minősített veszélyhelyzetben történő foglalkoztatástól sem riad vissza a tulajdonos. □ A balesetért nemcsak a fogyasztót, az üzemeltetőt, hanem elsősorban a gyártót lehet felelőssé tenni. — A gyártott és forgalmazott termékekért vállalt felelősség nem kegy, hanem kötelezettség, amely egyúttal a munkavédelmet, a balesetek megelőzését is szolgálja.-----------------------------------------------------------------------------------------x KM galéria Tokaji utca nyíregyházi “Benczúr “Teremben mutat kp - /I zott be ffpeiveC a “Debrecenben éíő “Egri “Tibor. Szinte minden képe a szabadság pií- íanatának.áítít emléket: a fényre találás vakító élményét, a színek. újrafelfedezésének.folyamatát, a békés emberi tájakat, a megbonthatatlan harmóniája természetet, azzal a konok.hittel, hogy a szépség, a boldogság, az öröm otthonra lelhet az emberben. Sípos Béla mber legyen a talpán, aki most eligazodik a magyar belpolitika élesztőiben. Még a gyakorlott újságolvasóknak is komoly fejtörést okozhat a napi politika megértése. Lehet, hogy maguk a politikusok is nehezen ismerik ki magukat? Mert akkor valóban, mit várhatnak az egyszerű állampolgároktól? Csak remélni tudom sok százezer és millió honfitársammal együtt, a hivatásszerűen politizálok tudják mit tesznek és partra úsznak a mély vízből, s ha nem is száraz lábbal, de épségben kiérnek. A hét elején még úgy volt, a Csurka Ish’án vezette csoport tagjai várhatóan új, szélső- jobboldali pártot alakítanak, miután az író-politikus azt nyilatkozta, nehéz lesz megszokni az MDF nélkül. A hét közepére ez már a múlté lett, hiszen a miniszterelnöknél járt a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoport néhány vezetője, s ott kiderült, nagyon sok szimpátiával és együttérzéssel vannak a Magyar Út, mint mozgalom iránt. A mozgalom ismert programja egy részét helytállónak tartják, ezért a csoport tagjai közül jó néhányon egyeztetnek Csut kával a programról, de nem a személyéről. Ez pedig már előrevetíti a nagyon közeli jövőt, vagyis azt, hogy biztosra vehető, a csoport teljes egészében nem alakul át Csurka pártjává. Ez utóbbi azért is lényeges, mert a Magyar Út mozgalom összeolvasztásával jött volna létre az új párt, amelybe a Magyar Igazság tagjainak felét várták. Ezzel törékennyé vált volna a mérsékelt irányzatot követő miniszterelnöki parlamenti többség. Tisztelt átlag magyar állampolgár. Tessék nyugodtan fellélegezni, vagy éppen bánkódni a hír hallatán, kinek-kinek vérmérséklete, hovatartozása szerint, de ne tessék megijedni. Magyarországon a demokratikus erőknek szélesebb a tábora, mint az ellendrukkereknek. Vagyis, a józan gondolkodású emberek tudják mit jelentene egy kormányválság, egy előrehozott választás. Ennek a felelősségét egy racionálisan gondolkodó politikus nem vállalhatja magára. Hiszen a belpolitikai válság elmélyülne, az infláció elszabadulna, a nyugat bizalma megrendülne az országban. Egyáltalán, a tőke- beáramlás oly mértékben lecsökkenhetne, hogy csak újabb súlyos hitelek felvételével maradna működőképes az államháztartás. (így is fel kell venni.) Elég arra gondolni, jelenleg is nő a költségvetés hiánya, vagyis ez abból ered, hogy többet költ a nemzetgazdaság a megtermettnél. Ezt valakinek, valakiknek finanszírozni kell, éppen ezért szándékoznak a forgalmi adó alsó határát megemelni, ami bevezetése után havi hárommilliárdforint bevételi többletet eredményez a költségvetésnek. Mindezek az elmúlt hét eseményei kapcsán jutottak eszembe. Mert bizony nem mindegy hogyan élünk az elkövetkezendő esztendőkben. Azt viszont bizton állíthatom, az emberek többségének nem azért fáj a feje, vajon sikerül-e Csurkának új pártot alapítania, vagy Debreczeninek megszervezni az új frakciót. Sokkal prózaibb gondok foglalkoztatják ma az embereket. Például az, hogy Szabó Iván mire alapozta azt a kijelentését: nem lesz inflációgerjesztő hatása a tízszázalékos általános, forgalmi adó bevezetésének, amikor a kenyeret mindenkinek meg kell vennie, azon már igazán nehéz spórolni. Nem beszélve a többi alapvető élelmiszerről. Mert levegőből bizony nem lehet megélni, a piacon kőkeményen elkérik a vásárlótól a nem kevés pénzt minden termékre. Idáig jutottam elmélkedésemben, amikor hallom a rádióban: a pótköltségvetésben szerepel kétmilliárd forint a Duna Televíziónak. Csak így, nagyvonalúan oda ajándékozva. De nem is ez volt a legszembeötlőbb hír, sokkal inkább az borzolta a kedélyemet, hogy az előterjesztésben közzétették: emelik a kárpótlási hivatalban dolgozók bérét is. Ez már sok volt, hiszen a pótköltségvetés emelésével szinte ellehetetlenülnek az ön- kormányzatok, nem beszélve, a közalkalmazottak beígért fizetésemeléséről. Nagyon remélem, ez csak egy rossz álom volt a kormány részéről. Mert a bizalom mindennél fontosabb. E A TATALOMBÓL:_________________ • Kicsit csalódott vagyok • Egy régi falusi rendelő • Napkorra érve kél a nap • A negyedik honfoglalás Bizalom és pótköltségvetés
