Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-10 / 133. szám
1993. június 10., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Tények a volt társközségről Postások dicsérete A postára sok panasz van manapság. Én szeretnék véleményt nyilvánítani a Kelet-Magyarország napilapjában, mivel nagyon régi előfizetője vagyok. Ez a vélemény nem is olyan rossz. Nos, a nyírbátori posta, akinek vezetője Vinez József úr. Igen kedves. Dicséretet érdemelnek a női dolgozók. Külön kiemelném a mi kedves „Gyuri” kézbesítőnket, aki becsülettel, hűséggel, időben pontosan hozza a mi postánkat. Udvarias, készséges és végtelen tisztelettudó. Volt egy másik kézbesítőnk őelőtte, a kedves „Locika” ugyanolyan véleménnyel vagyunk róla is. Ő most másik körzetben dolgozik. Tisztelettel: Cseh Tibor Nyírbátor, Móricz Zs. u. 11. Olvasva a Remegésre ítélt házak című, 1993. május 22- én megjelent cikket, nem akartam hinni a szememnek, ezért ismét elolvastam a Nyírtass, mint volt székhely községre vonatkozó részt a Berkeszről készült, volt társközségről megjelenő írásban. A hitetlenségemet két igen fontos ténnyel szeretném alátámasztani, melyek hitelesek. Nem fedi a valóságot a polgármester úr azon kijelentése, miszerint náluk is megállt az élet, nem történt semmi 1973- tól 1990-ig. Csak emlékeztetni szeretném a polgármester urat, az 1985 és 1990 között történt, volt közös tanácsi tevékenység Berkesz községre vonatkozó részeire. Dióhéjban. A jelenlegi községházán — volt tanácsháza — épületében az üresen álló helyiségekben kialakításra került egy orvosi rendelő, egy fodrászhelyiség teljesen új berendezésekkel. Felújítottuk a községháza udvarán lévő hatósági húsboltot. Járdát építettünk a Rákóczi úton, a Vak-Bottyán és a Petőfi úton vízelvezetéssel. Előbb épült ravatalozó, mint Nyírtasson, kb. 3-400 ezer Ftért tereprendezést végeztünk a régi temető területén, ahol most az új óvoda épülete áll. Ugyancsak 3-400 ezer Ft-os költséggel felújítottuk a régi óvodát. S, nem utolsósorban mindkét községben egyszerre lett megépítve a közműves vízellátás összesen 33,5 milliós költséggel. Dióhéjban ennyi a fontosabb tanácsi munkákról. Szerves része a községnek a gazdasági szféra, mivel a helyi lakosoknak munkalehetőséget, ezáltal megélhetést biztosított. Erről sem szabad megfeledkezni. A közös tsz fejlesztési lehetőségeit községre való tekintet nélkül használta fel. Többek között a már említett időszakban tápkeverőt, sertésistállókat, silókat, üszőhízlal- dát, szolgálati lakást építtetett Berkesz községben. Ez csak a főbb létesítmények listája. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tárgyi fejlesztéseken túlmenően pénzben és pénzben nem kifejezhető egyéb támogatásban részesült a község. Az eddig leírtak alátámasztására a másik tény, ami bizonyítja az előzőekben elmondottakat, egyszerűen csak az, hogy Berkesz község jelenlegi polgármestere 1985 és 1990 között a Községi Közös Tanács társadalmi elnökhelyettese volt, én pedig a Közös Tanács elnöke. További kommentár? Ejnye, ejnye! Tisztelettel: Szemán Miklós polgármester Megemlékezés Munkácson Nyíregyháza és Kárpátalja kapcsolatainak történelmi lapjairól • Egy orvos diákévei A Kelet-Magyarország május 25-i száma tudósított arról, hogy Zrínyi Ilona 350. születésnapja alkalmából a munkácsi várban emlékeztek meg róla. Ez a hír kedves emlékeket ébresztett fel bennem. Munkácsról életemben először édesapámtól hallottam. Neki és sorstársainak emlékezetes maradt az első világháború. Szatmárra vonult be katonának a K.u.K. 65. Gyalogezredbe. Kiképzés után Munkácsra, majd Szolyvára vezényelték, és onnan Galíciába, az orosz frontra. Ezek a történelmi városok a háború után idegen uralom alá kerültek. Amikor 1938-ban ismét Magyarországhoz csatolták, akkor kapta a Kossuth Gimnáziumunk cserkészcsapata azt a feladatot, hogy vegye fel a kapcsolatot egy visszatért felvidéki cserkészcsapattal. Erre a találkozóra 1938. december 4-6. között került sor. Ekkor egy ungvári ruszin cserkész- csapattal találkoztunk. Ők igyekeztek velünk népük dalait megismertetni. Bennünket úgy tanítottak, hogy a ruszinok Rákóczi fejedelem leghűségesebb népe, latinul gens fi- delissima. Ungvár azóta Nyíregyháza testvérvárosa. Még ebben az 1938/39-es tanévben osztályfőnökünk, dr. Belohorszky Ferenc, magyarórán dolgozat formájában levelet íratott egy felvidéki diákhoz. A leveleket elküldte egy munkácsi gimnázium diákjainak, akik arra válaszoltak. A tanév végén vonaton egynapos munkácsi kirándulásra indultunk. Ekkor találkoztunk a szintén harmadikos kisgim- nazista, levelező diáktársainkkal. A találkozón a munkácsi vár udvarán közös műsort adtunk elő. Itt hangzott el Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérése című dala, amely ma is a munkácsi várra emlékeztet. A munkácsi várat Zrínyi Ilona védte három éven át. A vár elesett, de később fia, Rákóczi Ferenc, a tarpai Esze Tamás hívására a seregek élére állt. Amikor szabadságharca szerencsecsillaga leáldozóban volt, a vajai várban tartotta utolsó tárgyalását a békességszerzésről. Innen indult Munkács várába, majd a hosszú bujdosásra, hogy édesanyjával, Zrínyi Ilonával török földben temessék el. A század elején kerültek haza hamvaik a kassai dómba. Nyíregyháza város az ősi Szarvas utca elejét, a Városházától az Országzászló térig Zrínyi Ilonáról, a Tokaji utcát fiáról, Rákóczi Ferencről nevezte el. Nyíregyháza város címerében a kék-vörös mező Rákóczi színeit viseli. Remélem, ezek a visszaemlékező sorok számos egykori iskolatársam emlékeiben is felidéződnek. Amióta lehetőség nyílott rá, magam is újra meglátogattam a határon kívül lévő történelmi városainkat. Most, hogy a megyei lapban friss tudósítást olvashattam a munkácsi várban tartott megemlékezésről, örömöm fokozódott, hiszen köztudott, hogy a munkácsi várba eddig nem lehetett bejutni. Ezért tölt el különös örömmel, hogy a Zrínyi-napokat éppen a munkácsi várban rendezték, rendezhették meg. Dr. Reményi Mihály Levél a börtönből Elfogyott a nyomtatvány Tegnap Pátroháról utaztam be Nyíregyházára az APEH-hez, hogy felvegyem az 1500 Ft-os vetési támogatást. Elküldték, hogy a múlt hét pénteken elfogyott a nyomtatványuk, majd értesítenek, mikor jöjjek be újra érte. így a munkaidő és a költségek együtt majdnem kiteszik a támogatás összegét! Azt mondták, hogy a központjuk nem küldött ilyen nyomtatványt. Akkor miért nem rendelnek előre annyit, hogy elegendő legyen, vagy miért nem hívják föl az újságban a figyelmünket, hogy most ne utazzunk be a támogatásért? Mert most úgy érzem, csak bebolondítot- tak a semmire. Ez nem jó nekünk, állampolgároknak, adózóknak sem, és rossz fényt vet az APEH munkájára is. Teljes név és cím Tisztelendő Úr, olvastam a napilapban megjelenő nyilatkozatát, melyre a következőkben reagálok: Az igaz, hogy az elítéltek túlnyomó része az őket meglátogató tisztelendő urakat nem hálaörömmel fogadták. Húsz évet töltöttem börtönben, 40 éves létemre, kisebb súlyú bűncselekmények végett. El tudta képzelni a tisztelendő úr, hogy a börtönéveim alatt hányszor könyörögtem Istennek, hogy segítsen meg, és vegye le rólam legalább azt a büntetést, amit ártatlanul kaptam? De figyelemre méltó dolog lett volna látni és hallani többezer elítélt szájából azt a szót, hogy Isten elküldte hozzánk a pápát, aki biztos minket is meg fog látogatni és szót fog emelni az elítéltekkel kapcsolatban is. Bíztunk abban, hogy a pápa a megtévedt embereknek a büntetés enyhítését, kegyelmet fog kérni. De hiába bíztunk, szóba sem kerültünk. Ekkor a hit mindenkiben felborult és haragudtunk a papokra, mert ők sem tettek említést rólunk. Én nagyon szeretnék hinni, hogy van, él és létezik Jézus Krisztus. De annyi sok dolog van, amit saját magambán fejtegetek. Ha van Isten, akkor miért hagyja, hogy rossz útra térjek? Tudom, Isten szabad utat adott nekem és nem ejtett rabul, de mielőtt meggondolatlanul cselekednék, rám kellene, hogy szóljon. Ettől függetlenül én keresem az Istenhez vezető utat és az egyházi foglalkozásokra nem unalomból megyek. Hiába elítélt vagyok, el tudnám mással is tölteni azt az egy óra hosszát. Tisztelendő Ur fejtegeti azt a dolgot, hogy miként lehetne vigaszt nyújtani a szabadságuktól megfosztottaknak? Erre nagyon nehéz a válasz, de azt elérni, hogy higgyenek az elítéltek, ahhoz egy olyan hatalmat kellene kérjenek Istentől a tisztelendő uraknak, amivel az elítéltek gondját, baját, bánatát is meg tudnák oldani. Például, én szeretnék hazamenni két napra, mert a család nagyon hiányzik. De ezt a parancsnokságtól kérni nem merem, mert félő, hogy nemleges választ kapnék. Sajnos annyi lelki megrázkódtatást kapunk, hogy haragunkat átokkal és szitkozódásokkal fojtjuk el. Sajnos, köztünk is megvan az a gúnyos megnyilvánulás, ami Önöket is érte már, amikor a zárkákat látogatták. Mi, akik szentírásokat olvasunk és kijárunk egyházi foglalkozásokra, naponta kapunk megjegyzéseket, de nem sértődünk meg, mert még mi sem tudjuk, hogy hová tartozunk, de keressük az Istenhez vezető utat. Tehát bzonytalanságban élünk és hitünk ma még meginog. Kívánom mindenkinek Isten áldását és azt, hogy megtaláljuk az Istenhez vezető utat. A tisztelendő uraktól azt kérem, hogy legyen türelmük továbbra is hozzánk. Szerintem, ha csak két ember fog megtérni, már akkor is hálás lesz Isten a szolgálatáért. Varga Zoltán elítélt Nyíregyháza, börtön Hitoktatásból jeles Községünk az 1992/93-as tanévet igen szép,eredmény- nyel zárta. Június 4-én a legkisebb korúak indították el szívet melegítő rendezvényükkel az eseménysorozatot az óvodában. Ekkor ballagtak el társaiktól a leendő új első osztályosok. A kiscsoport korútól a nagyig egyaránt rendszeres hitoktatás történt felekezetenként az óvodában. Követte ezt az eseményt június 5-e, a pedagógus napi megemlékezés, munkájuk elismerése erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Pedagógusok, óvodapedagógusok, technikai dolgozók mellett egyenértékű oktatóként ünnepelték Telegdi Szabolcs református lelkész urat, hitoktatót, és Szaplonczai György görög katolikus pa- rókus urat, szintén hitoktatót. Az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján, a költségvetés terhére mód nyílt arra, hogy mindkét egyházi személy is hasonló anyagi elismerésben részesüljön, mint más ok- tatásbanrészt vevő személy. Másnap vasárnap délelőtt fél 11-re hívta a görög katolikus templom harangja mindazokat, akik részt kívántak venni a „Hálaadó tanévzáró liturgián”. A délután folyamán pedig már a református templom harangjai szóltak mindazokhoz, akik a „Hittanos évzáró istentisztelet” meghívottal, azok résztvevői voltak. A templomban mintegy 40 református hitoktatásban részt vevő gyermek adta bizonyságát, hogy az elmúlt tanév nem volt hiábavaló. Polgármesterünk, Szemán Miklós a templomban köszönte meg a lelkészek munkáját. Kiemelte, hogy a gyermekek a hittanórákon a tisztességet, becsületet és egymás szeretetét tanulták. A presbitérium részéről a szülők nevében Csobán Já- nosné köszönte az óvodai, iskolai dolgozóknak, hogy az intézetekben zavartalanul nevelhették és nevelték a hitismeretre a gyermekeket. Megköszönte a lelkipásztor fáradhatatlanságát, az önkormányzat támogatását a feltételek meglétéhez. Színvonalas műsort adtak a hitoktatásban részesült gyermekek, akik jutalomként könyveket vehettek át. Az ünnepségsorozat végén a tiszteletes úr és felesége a meghívott vendégek részére állófogadást adott. Farkas Tibor Köszönjük a szép utat Tisztelt Kelet-Magyarország! Szeretnénk megköszönni a szép utat, melyet a szerkesztőség és az IBUSZ hozzájárulásával utazhattunk be a gyönyörű tájakra. 1987 óta súlyosan beteg vagyok. A rengeteg operáció után az utóbbi 1992 decemberében volt. Jelenleg is igen komoly kezelés alatt állok. Amikor is egy picit jobb a közérzetem, már úgy érzem, még biztosan nekem élni kell. Ezt a reményt az én férjem is erő- sítgeti bennem. S így az ő lelkesítő beszédére, meg az én vágyam is invitált a kirándulásra. A körülményekhez képest (egészségi állapotom miatt) igen jól éreztük magunkat. Külföldön már ugyan jártam, de nagyon égett bennem a vágy, hogy Zemplénben a híres Sárospataki Kollégiumot, a Rákóczi-család várkastélyát, valamint azt a helyet, ahol Kazinczy Ferenc élt megláthassam. Mindez hála istennek sikerült is. Igaz ugyan, hogy ez a kis kiruccanás két heti kényszer visszavonulásra késztetett. De megérte! Bízom benne, hogy lesz még ilyen • lehetőségünk máskor is. Ismételten szeretnénk megköszönni a szép utat mind a szervezőknek, mind pedig az idegenvezetőnek a lelkes kalauzolást. Düh Istvánná és férje Ibrány, Árpád út 93. A Kraszna Aruház bizonyítványa Tudom sok kedves olvasójuk van az egyre színesebb, gazdagabb írásokkal megjelenő lapjuknak. Ezért kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy e néhány soros írásomat szíveskedjenek az újságban leközölni. Olyan jó érzés, hogy vannak még rendes, lelkiismeretes bolti eladók e rohanó pénzszegény világunkban. 1993. június 5-én a mátészalkai Kraszna Áruházban a méteráru osztályon vásároltam. Véletlenül kiesett a pénztárcám, s benne 3 ezer forint volt. Csak késő este vettem észre káromat. Hétfőig vámom kellett. Idegességemet leírni nem tudom. Férjem munkanélküli, kisfiam most 13-án lesz első áldozó. Sok a kiadásom, egyedül keresek. Bizony vannak még csodák! Szorongva mentem az áruházba, ahol visszaadták a pénztárcámat és hiánytalanul a pénzt. Sírva fakadtam örömömben. Istenem, még ez is megtörténhet? A jó Isten áldja meg őket jó egészségben, becsületességben: név szerint Návay Leventénét és Tóth Jánosnét. Maradok tisztelettel nagyon régi és hűséges olvasójuk Máthé Jánosné Terem, Iskola u. 3. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
