Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. június 9., szerda Tárcái Zoltán Nyíregyháza — „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle. Mit mond ez az ének? Na- gyobbára ezt: „Nekünk így is jó! Kevés az idő, kevés a fizetés; az igazgató nem szereti a karéneket. Nekem semmi ambícióm, örülök, hogy élek.” Nem ez a szövege, mégis ez szól ki belőle mindennél hangosabban. Amit énekelnek: rendszerint a művészet előcsarnokán is kívül esik. Ahogyan énekelnek, a tehetséges naturalizmusnak mélyen alatta marad.” — írta Kodály 1929- ben, a Gyermekkarok c. cikke bevezetőjében. S nem festett biztató képet az akkori állapotokról. Azóta két emberöltő telt el, s jó lenne tudni, mit szólna Kodály ma, ha pl. a nevét viselő nyíregyházi iskolából kiszűrődő énekszót hallaná. Közismert zárkózottsága bizonyára fölengedne — gyermekek körében mindig otthon érezte magát — s jóleső fejbólintással jelezné belső örömét, hogy nagy álma, az ÉNEKLŐ MAGYARORSZÁG, legalább ezen a kis nyíregyházi szigeten megvalósulni lászik. A kétkedőket meggyőzhette az a kivételes jubileumi hangverseny, melyet június 5-én tartottak a református templom ihlető falai között. A CANTEMUS GyérSzebbé tenni az életet mekkar, a PRO MUSICA Leánykar és Vegyeskar 20 munkás év bő termését tárta a nagyközönség elé. A fellépő kórusok rendkívüli színvonalát már megszoktuk. A legnehezebb műveket is anyanyelvi könnyedséggel éneklik. Ám ezen a koncerten a hallgatóság is énekelt. Az egykori tanítványok nem felejtették el a valamikor tanult dalokat, és főleg nem azt a légkört, amelyben itt felnőtté váltak. Annál nagyobb dicséretet intézmény, testület aligha kaphat, ha az egykori tanítványok évtizedek múltán is ifjonti lelkesedéssel térnek vissza, hogy újra átéljék, felidézzék az ott eltöltött évek szívet-lelket melengető, szép emlékét. Biztos, hogy mindennek hátterében igen sok tényező szerencsés találkozása is közrejátszik. Mindenekelőtt az, amit Petrovics Emil bevezetőjében fontosnak tartott kiemelni: Szabó Dénes kivételes felkészültsége, tévedhetetlen ízlése, zseniális pedagógiai érzéke. S tegyük hozzá: fáradhatatlan munkabírása és bámulatra méltó koncentráló képessége. Ezt a titkot megfejteni nem, csak csodálni és tisztelni lehet. Jó tudni, hogy a Kodály nevét viselő iskola híven őrzi és megnyilatkozásaiban tükrözi a Mester szellemi hagyatékát. S a mai elvadult világban csillogó szemmel és kipirult arccal kiáltják világgá tanulságos gondolatainak egyikét: „az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is!” Ifjú kémikusok Nyíregyháza (KM) — A szabolcsi földvárhoz tett kirándulással ért véget a TIT Hevesy György országos kémiaverseny döntője. Az elmúlt hét végén három napig voltak városunk vendégei, az ország legjobb 7. és 8. osztályosa kémikusai, tanáraikkal együtt. Dr. Beck Mihály akadémikus, a Magyar Természettudományi Társul* Kémiai Szakosztályának elnöke értékelte a 61 versenyző munkáját és kívánt további sikeres teljesítményeket. A versenyt Pogány Adám (Nagykáta, Derkovits Általános Iskola, 7. o.) nyerte meg kiemelkedő teljesítményt nyújtva. Második lett Kis Gergely Iskaszent- györgyről (8. o.) és Dörnyei Agnes Pécsről (ANK 2. Iskola, 7. o.) Megyénkből Pólik Imre (Nyíregyháza, 21. Sz. Általános Iskola, 8. o.) és Mészáros Mátyás (Nyíregyháza, Arany János Gimnázium) nyújtottak igen jó teljesítményt holtversenyben a 6. helyet megszerezve. A versenyen első ízben vettek részt külföldi versenyzők, Kolozsvárról, Sep- siszentgyörgyről és Nagyváradról. Magyarosan Topon vagyunk? Minya Károly Ha valaki mostanában kezdett el angolul tanulni, észrevehette, hogy az alapszókincsbe tartozó kifejezések egy része ismerős. Hallotta vagy olvasta már valahol, feltűnt a reklámokban, cégtáblákon, és még sorolhatnánk tovább a „forrásokat”. Sajnos. Mert bár volna nehezebb az angoltanulás kezdetben, s lenne kevesebb angol szó a magyar nyelvben. Az egyik sztárszínésznőnk nyilatkozott nemrég a Színház folyóirat újságírójának a következőképpen: „En egyszerűen (este) hat óra körül kezdek topon lenni, és hattól hajnali kettőig vagyok igazán munkaképes. Velem nagyon nehéz lett volna egy délelőtti beszélgetést összehozni.” Bizonyára mindenkinek feltűnt a „topon lenni” kifejezés, s bár a szövegkörnyezet segítségével nagyjából érthető, de talán mégsem árt pontosítani. A szótő az angol top kifejezés, ami csúcsot, legmagasabb pontot jelent. Hallhattuk, olvashattuk már újságcímekben: top lista, top 10 (magyarán slágerlista, a legjobb tíz listája), sőt egy televízióműsor a Top show elnevezést kapta, amiben a legjobbak, a csúcson lévők szerepelnek. Most már könnyen érthető a színésznő által mondott is: ő este hat után van a legjobb formájában, elemében. Egyébként? Nos, bizonyára használhatatlan, vagy pedig — stílusosan — topingolni kell. Jó színvonalú fesztivál volt Nagy István Attila Kisvárda (KM) — Vasárnap ünnepélyes eredmény- hirdetéssel véget ért a Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválja. Az eseményen megjelent Sütő András, Konrád György, a nemzetközi PEN Klub elnöke is. Velük, illetve Parászka Miklóssal, a szatmárnémeti Északi Színház igazgatójával, valamint a zsűri elnökével, Verebes Istvánnal váltottunk néhány mondatot a kisvárdai fesztiválról, annak jövőjéről. A legnagyobb ünneplésben Sütő András részesült. A közönség felállva éltette a sokat próbált írót. — Azt hiszem, hogy Kisvárda olyan fogalom, ami megmarad a színjátszás történetében. Remélhetőleg azt a súlyt is elnyeri majd a magyar kul- túrhistóriában, amelyet megérdemel. Annak ellenére, hogy eddig nem kapta meg azt az értékelést, amelyet megérdemel, Kisvárda az összmagyar színjátszás határköve. □ Nem gondolja, hogy a kisvárdai fesztivál felőrlődik a politikai csatározásokban? — Remélem, hogy nem. Bár a veszély — ahogy a barátaim mesélik — fennáll. Én magam nem tapasztaltam azt a fumi- gálást, amelyben ez a találkozó részesül bizonyos kritikai körökben. Nem tapasztalhattam azt a lebecsülést sem, amelyről viszont határozottan beszélnek a rendezők. Ez a lebecsülés magyar körökből szégyen és gyalázat. Annak szégyene és gyalázata, aki nem érti meg, hogy itt nem politikai egységesdiről, hanem a széttört, a Trianon után összerobbantott magyar kulturális és szellemi életnek az újjáépítéséről van szó, és ilyen értelemben jelent Várda, mint találkozóhely sokat a magyar szellem számára. Amikor ebből egyesek politikai küzdelmet csinálnak, akkor ezzel csak szellemi alultápláltságukról tesznek tanúbizonyságot. □ Ez bizonyára visszahat a határon túli színházakra is. — Ezek a fenntartások félreértésből, önzésből, kicsinyességből, közösségellenes magatartásból fakadó vélekedések, nem lelkesítik a határon túli magyarság színházait. Sütő András Ezzel valójában úgy vannak, mint negyvenben a bécsi döntés után. Úgy készültek erre, mint a mennyországra. Amikor aztán azt tapasztalták, hogy a magyar csendőr egy fél szóért nyolc pofont kevert le, akkor azt mondták, hogy ez mi a csoda? Most végre itt van a lehetőség, hogy minden magyar szellemi erőt összefogjunk, s azt kell tapasztaljuk, hogy őket változatlanul fumigálják, vagy lebecsülik. Az egyik népi-nemzeti szellemiségű, a másik pedig nem az. Ez roppant veszélyes. □ Mit jelent Önnek az Advent a Hargitán, amelynek hamarosan a bemutatója lesz? — Nekem az Advent azt a lehetőséget jelentette, s jelenti ma is, hogy elmondjam bánatomat és reményemet az erdélyi magyarság sorsát illetően. Áz Advent olyan emberi szférában is megfordul, ahol az emberi lélek belső konfliktusai nem kapcsolódnak politikai állapotokhoz, hanem időben azoknál tartósabb jelensé- gek. □ A szatmárnémeti Északi Színház több díjjal tér haza Kisvárdáról. Parászka Miklósnak, a színház igazgatójának mi a véleménye a fesztiválról? — Jó, hogy ez a kérdés most Parászka Miklós Szekeres Tibor felvételei hangzik el, mert itt ülünk a nézőtéren, amely máris zsúfolásig tele van. Az emberek pedig egyre jönnek. Ez fantasztikus, ami itt Kisvárdán történt. Mindez azt a hitet és reményt adja, hogy a színház és benne Kisvárda fontos. Ettől én nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, hogy az idén is jó munkát végeztünk, még akkor is, ha a fesztivál előadásai egyenetlen színvonalat mutattak. A fesztivál arra is nagyon jó volt, hogy az a mesterséges tagoltság, ami a színházkultúrán belül is érezhető, fokozatosan oldódjon. Jó lenne, ha a magyarországi kulturális közvélemény jobban odafigyelne erre az eseményre. A mi dolgunk pedig az, hogy minél színvonalasabb előadásokat hozzunk erre a fesztiválra. Ez a kulcsa mindennek. □ Lesz jövőre fesztivál? — Szerintem igen. Természetesen vannak bizonytalansági tényezők, de akik itt voltak, azok nagyon szeretnék. A jelenlévőknek a higgadt lényegre figyelése a biztosítéka annak, hogy a politika nem teszi tönkre a fesztivált. Kisvárda ezeket a pengeváltásokat is képes ellensúlyozni, vendégszeretetével, profi színvonalú rendezésével. Verebes István, a zsűri elnöke: — Azt hiszem, hogy ez egy jó színvonalú, fontos fesztivál volt, amelyben a produktumok, az értékek nem alávalóbbak annál, mint a határon belüli színházakban. Körülbelül annyi az érték, mint ameny- nyi egy tíz színházat felvonultató bármilyen fesztivál produkálna az országban. Jó volt látni, hogy a közönség minden produkciót szerette, megtöltötte a termet. Ez nagyon jó, én ennek nagyon örülök. Ázt viszont nagyon szégyellem, hogy nem volt itt színházrendező; színész. Egy erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai művésznek még mindig vagy már más mást jelent színésznek lenni, mint nekünk. Egy a határon belül élő fiatal művésznek fel kell emelnie a fejét azokra a nagy múltú színházművészekre, akik számára ismeretlenül nagy-nagy értékeket hoznak létre. Ha ezt az odafigyelést elmulasztjuk, ugyanazt tesszük, mintha öncsonkítást végeznénk. □ Nem tart attól, hogy a politikai küzdelmek felőrlik ezt a fesztivált? Egy pozsonyi lapban meglehetősen lesújtó véleményt olvastam erről a veszélyről. — Visszautasítom, hogy az MDF szellemi körébe tartozó színházművészek sajátítsák ki a határokon túli színházművészet iránti érdeklődést. Ez az ügy nem politikai kérdés. Mi van, ha holnapután SZDSZ- kultúrpolitika, azután meg kisgazda lesz? Ez elsősorban szakmai és morális kérdés. Morális, hogy példákat állítsunk magunk elé, szakmai, hogy azokat a magyar nyelvű színházi értékeket megismerjük, amelyek ezekben a műheVerebes István Harasztosi Pál felvétele lyekben születnek. Úgy gondolom, hogy ebből az eszmekörből az értékeket meg kell becsülni. Attól, hogy az egyik pályatársamnak Németh László, a másiknak Karinthy Frigyes, a harmadiknak Tamási Aron a kedvence, bennünket ez nem távolíthat el egymástól. A szakmának ki kell vennie a politika kezéből az egész fesztivált. Konrád György, a nemzetközi PEN Klub elnöke: — A kisvárdai színházi fesztivált nagyszerű vállalkozásnak tartom. Szerencsésebb volna, ha kétoldalú lenne ez a találkozás: a magyarországi színházak is eljöhetnének ide. A szakma a szakmát akarja látni, nem csak a közönséget. Ennélfogva meg kell szüntetni a gettó jelleget, hogy csak a határokon kívüliek legyenek itt. A szakma távolmaradásának a munka, a meleg is oka. Szerencsésebb volna, ha a színházi évad végén lenne ez a rendezvény. De kormánypárti színezete szerintem ennek e rendezvénynek nincsen. Tarpán bíznak a jövőben Tarpa (KM — N. I. A.) — Az elmúlt hétvégén Tarpán rendezték meg a megyei népzenészek harmadik fesztiválját. Szabó László tói, a művelődési ház igazgatójától azt kérdeztem, hogy miért éppen itt. — Valószínűleg azért, mert Tarpán nagy hagyományai vannak a népzenei mozgalomnak. A népdalkor már huszonhárom éve működik, s a többi együttes is szép sikereket mondhat a magáénak. □ Azt lehet mondani, hogy a tarpaiak a magukénak érzik a fesztivált? — Igen, hiszen lényegében nincsen olyan család a településen, amelyet ne érintett volna meg a népzene. □ Ehhez képest elég kevesen vannak a nézőtéren. — Most van a mezőgazdasági munkák ideje, s a tarpaiak is nagyon szorgalmasak. De este, a gálaműsoron telt házra számítunk. A délelőtti, délutáni versenyprogramok egyébként is főleg a szakmának szólnak. □ Milyen lehetőségekkel rendelkezik a tarpai művelődési ház? — Szerényekkel. Most csak arra van lehetőség, hogy szinten maradjunk. Ettől függetlenül nem vagyunk kétségbe esve, mert bizonyosan lesz elmozdulás erről a mélypontról.
