Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám

12 Kelet-Mag} arország 'WtKKtKM KULTÚRA 1993. június 8., kedd Emlékezésféle Nyíregyháza (KM — Gy. A.) — 1993. június hetedike egy magyar író centenáriu­mának napja. De ki tud erről az íróról? Legfeljebb az álta­lános iskolások. Ők jegyezhették meg va­lamelyik historikus regényé­nek kalandjait. Persze ők sem életrajzi adatokat tarta­nak a fejükben, de az Arany­ágacskához, a Hajdútánc­hoz, a Bábel tornyához, Az Alapiak kincséhez talán hozzákapcsolják Szántó György nevét. A száz éve született mű­vész fordulatos, érdekes lá­tomásai engem is megragad­tak serdülőkoromban. Még­sem e történelmi tablókat akarom részletezni. (Elem­zésükhöz például Hegedűs Géza jobban ért.) Egy olyan momentumot szeretnék ki­ragadni Szántó sorsából, amit egyesek akár mellékes­nek is tarthatnak. Ez az ember operaházi díszlettervező volt, festőnek készült. Expresszionista stí­lusú alkotásai sikert arattak a századelőn a kiállítótermek­ben. Sokan jósoltak neki karriert. Végül nem a festészetben lett sikeres. Az első világhá­borúban fejlövést kapott, többek között a nyíregyházi barakk-kórházban is feküdt, és előbb a jobb, aztán a bal szemére is megvakult. Hogy ez mit jelent egy fiatal férfi­nak, aki a színek, formák világában él, azt talán csak a keresztre feszített Beethoven című rézkarca tudja kifejez­ni. Hogy mégsem lett öngyil­kos, hogy mégsem vegetált végig vagy harminc-negy­ven évet, azt a maga akara­tán, az istentől kapott tálen- tumon kívül leginkább fele­ségének, bizonyos Brandeis Adélnak köszönhette. Ez az asszony a társa szemévé vált. Felolvasta a világiro­daimat, a napilapok híreit, kijavította, nyomdakésszé tette férje világtalanul létre­hozott kéziratait. Miközben gondoskodott a munkafelté­telekről, az otthonról, a ház­tartásról. Szántóné életének értelme az áldozatvállalás volt. A párja neve alatt tulajdond- képpen neki kívánok most emléket állítani. Finn újság megyénkről Helsinki (KM) — A finnországi Finn-Magyar Társaság negyedévenként olvasható lapja, a Suomi- Unkari május végén megje­lenő legfrissebb száma a ma­gyar utazási és nyaralási le­hetőségekkel foglalkozik. Az újság a különböző programajánlatok, útiköny­vek és budapesti kávéházak ismertetése mellett két terje­delmes oldalon mutatja be a Magyarország iránt érdeklő­dő finn turistáknak Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyét, és az itteni látnivaló­kat: a vajai várat, a nyírbáto­ri, csarodai és tákosi templo­mot, a szatmárcsekei teme­tőt és a gergelyiugomyai strandot. Vendégcsalogató­ként több szabolcsi szállás­helyet és éttermet is felsorol a finn lap. A cikket több me­gyénkről készült fotó színe­síti, a címlapot pedig a túr- istvándi vízimalom díszíti. Ősbemutató Párizsban Párizs (MTI) — Valódi ősbemutató színhelye volt a múlt héten a párizsi Magyar Intézet: az Objektív filmstú­dió hétfőn kezdődött bemu­tatósorozata keretében itt vetítették le első ízben a kö­zönség számára Sára Sán­dor Vigyázók című alkotá­sát. Mint a vetítésen részt vett rendező elmondotta, az utolsó munkálatok csupán a múlt héten fejeződtek be a filmen, amely az ötvenes évek elején játszódik, a kor­szak légkörét idézi fel egy család, illetve baráti társaság tragikus széthullásának tük­rében. Sára Sándornak még egy alkotását vetítették ezen az estén, a néhány évvel ko­rában készült Nyolcvan hu­szár című filmjét. Mindkét filmet érdeklő­déssel és elismeréssel fog­adta a közönség. A rendező harmadik műve a stúdió pá­rizsi fesztiválján a Magyar nők a Gulágon című doku­mentumfilm lesz. A több­órás dokumentum mintegy másfél órás rövidítését a pá­rizsi érdeklődők a budapesti televíziós bemutatóval lé­nyegében egy időben láthat­ják majd. Hunga-Pszicho- könyvek szemléje Budapest (MTI) — A pszichológiai kérdésekkel foglalkozó irodalom — bár hazánkban ugyan mindig él­vezett bizonyos népszerűsé­get — az utóbbi évtizedek­ben háttérbe szorult a ma­gyarországi könyvkiadás­ban. A mai ember rendkívül bonyolult világban él. A gyors társadalmi változások, az értékek devalválódása, az emberi, családi kapcsolatok fellazulása, a női szerepek átalakulása feltétlenül indo­kolttá teszik a lélektani, egészségügyi kiadványok közreadását — mondta Bu­da Béla pszichiáter, a Nem­zeti Egészségvédelmi Inté­zet főigazgatója. A Lazíts, ismerd meg önmagad!, a Tű­sarkú cipőben, hátrafelé és a Hagyjuk végre békén a férfi­akat! című Hunga-Pszicho- könyveket mutatták be a saj­tó képviselőinek a MÚOSZ- ban. A pszichiáter professzor elmondta: az egészséges életmód népszerűsítésével, a különféle életvezetési min­ták, a másság bemutatásával a Hunga-Print Kft. könyvei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar társadalom átalakuljon, az egyes ember kiteljesedjék, megtalálja he­lyét és szerepét a változó vi­lágban. Alakuló színház Beregszászon Nagyon remélik, hogy ősztől már rendszeresen játszhatnak, betölthetik missziójukat Bodnár István Kisvárda (KM) — Vasár­nap sikeresen befejeződött a Határon Túli Magyar Szín­házak V. Fesztiválja. A talál­kozó egyik érdekessége, hogy Beregszászt két társu­lat is képviselte. A két szín­ház vezetőjét kerestük meg, megmarad-e az amatőr együttes, és hogy áll az új színház ügye? Schober Ottó, a Beregszászi Népszínház igazgatója, rende­zője. Ötödször vettek részt a kisvárdai találkozón, így az alapító tagok közé számíta­nak: — Negyvenegy évvel eze­lőtt alakult az amatőrökből ál­ló társulatunk. Akkoriban rendkívül nagy jelentősége volt a színház létének. Célki­tűzéseink közé tartozott, hogy a szép magyar szó éljen Kár­pátalja magyar településein. Vidnyánszky Attila, az új színház vezetője A SZERZŐ FELVÉTELE Előadásainkat elsősorban azok láthatták, akik egyébként so­hasem nézhettek volna meg magyar nyelvű előadást. Az alapítók közé tartozó színházigazgató sorra idézi fel Kárpátalja negyven évének színháztörténetét. Az első elő­adás megrendezéséhez, Duna­jevszkij Szabad szél című ope­rettjének magyar nyelvű szö­vegkönyvét például Magyar- országról csempészték át, a betétdalokat pedig a rádióból másolták át. Persze később magyar darabok is színre ke­rültek, negyven év alatt negy­ven produkció. Tavaly például Kisvárdára is „elhozták” a leg­frissebb kárpátaljai irodalmat, Nagy Zoltán Mihálynak: A sá­tán fattya című darabját. Az idén a Sándor, József, Benedek című komédiával tájoltak me­gyénkben. Az amatőr színház nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy befogadta őket a feszti­vál, és remélik, hogy a továb­biakban is szükség lesz rájuk. Schóber Ottó így fogalmaz: negyven év alatt bebizonyítot­tuk, hogy igenis szükség van Beregszászon magyar nyelvű színházra. Vidnyánszky Attilát, a Be­regszászi Illyés Gyula színház művészeti vezetőjét, ren­A forrás — erecske és tenaer Stevanyik András Nyíregyháza — A régi nyíregyháziak számára is ta­lány, hogy merre található a Fáy Andrásról elnevezett ut­ca. Az itt elhelyezett emlék­tábláról alig tud valaki. Ta- vasztól-őszig sűrű bokrok árnyékolják a tömör felira­tot: haladó szellemű író, az első magyar takarékpénztár megalapítója. Igen, Fáy And­rás nevét rejti ez a csendes kertvárosi zug. Friedmann Sélig hajdani uzsoratelepén, a Ságvári névtől nemrég megszabadult városrészben a magyar történelem egyik jelentős alakjának állítottak emléket. Kevesen és keveset tudunk róla. Egyre keveseb­ben és egyre kevesebbet. En­nek okait most nem érdemes boncolgatni, mert óhatatla­nul elsikkad a lényeg. „A nemzet mindenese.” Ősi, nemesi családban szü­letett, 1786-ban. Anyai ágon Huba vezérig nyúlt vissza a Szemerék eredete. Ez a múlt nyilván meghatározó volt gon­dolatvilágának és erkölcsi tar­tásának kialakulásában. Szár­mazása csak elérhetővé tették a kiváló iskolákat, elengedhe­tetlen volt azok végzéséhez szorgalma és tehetsége. Négy nyelven beszélt, olvasott. Jogi tanulmányai végén letette az ügyvédi vizsgát, de nem érte be az ügyvédi állással. Fiatal kora óta „használni” akarta nemzetét „minden hiúság nél­kül, ingyen”. Bámulatosan sokoldalú ember. Huszonhat évesen a váci járás szolgabírá- ja. Hat év szolgálat után visz- szavonul a hivatali munkától. Figyelme a művészetek felé irányul. Ekkor már ismert köl­tő, író. Az 1807-ben megjelent Bokréta c. verskötetét gyorsan követik az újabb művek. Me­séi és aforizmái a korszak kö­zönségsikert kivívott könyvei közé tartoztak. Egy évtized alatt háromszor adták ki újból, lefordították német és angol nyelvre is. A „Kedvcsapongá- sok” című kötete után 1832- ben nyomtatják ki legismer­tebb regényét a Bélteky ház cí­mű társadalmi családregényt. Emellett több drámája, regé­nye látott napvilágot ebben az időszakban. Az irodalom mel­lett lelkes híve a színjátszás­nak. A megélénkült közélet, a lelkes közhangulat és az álta­lános tenni akarás hosszú évek­re elszólítja a művészeti nyil­vánosságtól. A kicsit szür­kébb, de hatásosabb közéleti, politikai cselekvést választja legfőbb tevékenységének. Pest vármegye követe 1835-ben, majd egy év múlva táblabírája. Tiszteleti, majd 1845-től igaz­gatótanácsi tagként aktívan formálja az akadémia ügyeit. Széchenyi csodálja liberális és praktikus gondolkodását és sokoldalú tehetségét. A koldu­sok problémái éppúgy meg­érintik, mint a hazai nevelőnő­képzés. A szerteágazó, a nem­zet minden gondját-baját (de örömét is) felvállaló Fáy And­dezőjét a Szentivánéji álom egyik próbája közben kérdez­tük meg. — Olyanok vagyunk, mint a mesehősök, vagyunk is, meg nem is. Papíron már tavaly óta létezünk, de a fenntartásunk­hoz szükséges pénz még nincs meg. Kijevből még az ígér­getés sem bőséges, Magyar- országról pedig nagyon keve­set kaptunk. Nem tudom, mi­ből tartjuk fenn magunkat. Na­gyon reméljük, hogy Ukrajna sem feledkezik meg róluk. A régió pedig évek óta tu­datosan készül a színházalapí­tásra. A színészjelöltek külön osztályban Kievben tanulták a mesterséget, sőt, a magyaror­szági színművészeti főiskolán is foglalkoztak velük. A társulat tehát megvan, sőt már több vizsgaelőadással is bemutatkoztak. Nagyon remé­lik, hogy ősztől már rendsze­resen játszhatnak, betölthetik missziós szerepüket Kárpátal­ján. Judy Garland titkos életéről Budapest (MTI) — Hetven­egy éves lenne és lehetett vol­na mesébe illő anyóka is az ál­tala világhírűvé tett kislány­ból, Dorkából. Judy Garland, az Óz, a cspdák csodája című film felejthetetlen gyermek- szereplője már 24 éve halott. Önromboló életéről időben tu­dósítottak a korabeli újságok is. De nem mondtak el min­dent. Legalább is ez derül ki, egy az életéről Amerikában ki­adott 500 oldalas könyvből, melynek szerzője, David Ship- man, nem egyebet állít, mint azt, hogy Frances Ethel Gumm — ez az eredeti neve — nemcsak az alkohol, hanem a szex rabja is volt. „Judy Garland, avagy egy amerikai legenda titkos élete” című könyv szerint fiatal korá­tól fogva biszexuális partner- kapcsolatokat tartott. Köztük volt a titkárnője is, és ez a kap­csolat különösen akkor vált meghitté, amikor a színésznő elvált az első férjétől. „Kielé­gíthetetlenül kíváncsi volt és egy idő múlva a hagyományos szex már egyáltalán nem érde­kelte” — állítja a könyv írója. Azt is hozzáteszi, hogy ez le­het a magyarázata, amiért a szeretői között férfiak és nők, homoszexuálisok egyaránt megtalálhatók voltak. A há­rom törvényes férje közül Vin­cent Minnelli — lánya, Liza Minnelli apja — is homo­szexuális volt. Szeretőinek listáját olyan híres színészekkel tette tel­jessé, mint Yul Brynner és Frank Sinatra. Az életrajzíró kitér arra is, hogy Judy Gar­land emberi torzulásáért nem­csak Hollywood romboló hatása lehet felelős, hanem sorsának alakulásában kimu­tatható az apai örökség is. Befejezéséhez közeledik a sóstói Nemzetközi Érem- és Kisplasztikái Alkotótelep. Sotra Tamás és a litván Eglé Van munka közben Harasztosi Pál felvételei ras tevekenysegebol feltétle­nül ki kell emelni az 1839-ben indítványozott takarékpénztár tervét. Ebből egy éven belül valóság lett, élénkítve a ma­gyar gazdaságot. A forradalom idején már idős ember, Pest megyei birto­kán visszavonultan figyeli a harc alakulását. A bukást kö­vető terror, az évtizednyi né­maság és persze az öregség is háttérbe szorítja a reformkor egyik legjelentősebb szemé­lyét. Népszerűsége változat­lan, 78. születésnapját hatal­mas ünnepség kíséri. Nemso­kára — 1864-ben — Fáy And­rás „forrás-erecskéje befolyt a tengerbe”. Mintha magától kérdezte volna híres meséjé­ben: „mit érnek e megmérhe- tetlenségben az én néhány cseppjeim?” Biztosan tudta, hogy „beszolgál az egészbe minden kör, bármily csekély­nek látszék is az.” így lenne méltó hozzá az emlék, a tett itt a kertvárosban, Nyíregyházán és szerte a ten­gernyi magyarságban.

Next

/
Thumbnails
Contents