Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 9 I Reméljük, és őszintén hisszük, Magyarország csatlakozik hozzánk AP-felvétel Budapest (MTI) — II. Er­zsébet királynő, Nagy-Bri- tannia és Észak-Irország Egyesült Királyság magyar- országi látogatáson tartóz­kodó uralkodója szerda dél­előtt felkereste az Országhá­zat és beszédet mondott a magyar törvényhozás előtt. A királynő beszédét egyenes adásban közvetítette a tele­vízió. II. Erzsébet felelevenítette Magyarország közelmúlt tör­ténelmének szabadság küzdel­meit, hangoztatva, hogy jóma­ga és brit honfitársai is figye­lemmel kísérték a magyarok sorsát. Látták, hogy a jobb vi­lág reménységét, amely 1945- ben felvillant, hogyan zárta el a vasfüggöny sötétsége, és 1956 bizakodását hogyan kö­vette árulás és sokéves keserű elnyomás. Hosszú esztendő­kig folyt a küzdelem, amelyet a törvényhozás tagjai közül is oly sokan vívtak hazájuk sza­badságáért. Kiváltképp meg­rendítsek voltak 1956 őszének azok a lidércnyomásos napjai, amikor Magyarország fényét brutálisan kioltották. — Magyarország most újra meggyújtotta a lángot, amely az érette hozott áldozatoktól még fényesebben él. Magyar- ország nemcsak a szabadság ösvényét nyitotta meg, hanem rátalált arra a békés útra is, amely a függetlenséghez és a demokráciához vezet. A ma­gyarok bölcsességének és érettségének fényes bizonyíté­ka, hogy ezt a hatalmon lévők és az alávetettek, a megszállók és a megszállottak közötti tár­gyalások révén érték el, egyet­len puskalövés nélkül. — De ezt nem tekinthetjük meglepőnek. Évszázadokon át láttuk, hogy a magyarok mennyire hatottak a sajátjuké­nál sokkal tágasabb világra, mennyire gazdagították azt. Az emberi alkotómunka min­den területén, a tudományban és az irodalomban, a költészet­től az atomfizikáig számos magyar férfi és nő viselhette büszkén magyar nevét. Mily csodálatos, hogy ez a nagy te­Üdülési cserebere Budapest (ISB - D. Á.) — 1974-ben az amerikai Indianapolisban indult az úgynevezett „Time shar­ing” program. A csereüdül- tetéses rendszer lényege, hogy az ez iránt érdeklődők úgy vásárolnak meg apart­manokat, nyaralókat, szál­lodák szobáit, ezek részvé­nyeit, hogy azokhoz meg­határozott naptári hetekben történő kizárólagos haszná­lati jog kapcsolódik. Hoz­zájuthat például valaki min­den év augusztusának első két hetében egy szállodai apartmanhoz. A használati joggal együtt azonban cse­rejogot is kap a vásárló, azaz belép abba a „Time sharing” hálózatba, ame­lyen belül bárkivel elcserél­heti az ő használati jogát. A time sharing vezető szer­vezete a Resort Condomi­niums International (RCI), amely mára a világ 76 országban építette ki ezt a láncolatot, így tulajdonkép­pen egy részvénytulajdonos e 76 ország nyaralói között válogathat, amikor saját apartmanját viszont fel­ajánlja más cserepartner­nek. hetség ismét szabaddá vált, s megint kifejezheti magát ön­maga és a világ javára — han­goztatta a királynő. A jelen tennivalóira áttérve II. Erzsébet szólt arról, hogy Magyarországnak most egy zaklatott világban kell megbir­kóznia az elmúlt évek követ­kezményeivel. — Könnyebb ledönteni egy régi építményt, mint újat emelni. Miközben igyekszünk meghatározni és kifejleszteni azt az igazságos társadalmat, amelyben élni akarunk, rá kell ébrednünk, hogy a tökéletes államnak nincs kész modellje és senki­nek sincs joga megszabni, hogy mások hogyan éljenek. Minden országnak magának kell eldöntenie, hogy neki mi felel meg legjobban — mond­ta a királyi szónok. Európa jelenlegi állapotát és jövőjét körvonalazva az ural­kodó emlékeztetett arra, hogy a kontinenst immár nem sza­kítják két táborra egymással szembenálló ideológiák és el­lenséges hadseregek. Mint fo­galmazott: — barátaink élnek az Atlanti-óceántól az Uraiig és azon túl, ez valóban bizako­dással és reménnyel tölthet el. De vannak sötét felhők. — Az etnikai erőszakhul­lám, amely a régi rend ösz- szeomlását követte, félelmetes figyelmeztetés arra, milyen embertelenül bánhat embertár­sával az ember. Az Egyesült Nemzetek és az Európai Kö­zösség révén másokkal egye­temben Nagy-Britannia is igyekszik helyreállítani a bé­két, és humanitárius segélyt eljuttatni a korábbi Jugoszlá­viába. Tudatában vagyunk an­nak, milyen nehéz terhet kell Magyarországnak viselnie, milyen nagylelkűen segíti a menekülteket, és milyen mély aggodalommal figyelik azok­nak a sorsát, akik határain kí­vül élnek. Mindnyájunknak kötelessége segíteni európai sorstársainkat, hogy olyan ren­dezett társadalmat hozzanak létre és tartsanak fenn, amely­tárca illetékese. Ha egy hajlék­talan valamely város utcáin hosszabb időre megtelepszik, akkor az önkormányzatnak gondoskodnia kell róla, ha a szükség úgy hozza. Az önkormányzatoknak nagy segítséget jelenthetnek az úgynevezett utcai szociális segítők, vagy ahogyan magu­kat nevezik: utcai munkások, akiknek a képzése 1991-ben indult meg, igaz nem az isko­larendszer keretein belül. A Népjóléti Minisztérium vál­ságkezelő irodája és a Drog- megelőzési Módszertani Köz­pont szervezett tanfolyamot az érdeklődők számára, akik kö­zül jelenleg mintegy negyve­nen végzik ezt a nem könnyű munkát. Lőrincz Norbert, az Utcai Szociális Segítők Egyesületé­nek elnöke, maga is gyakorló „utcai munkás”, arról számolt be, hogy a munkájuk egyik legfontosabb mozzanata a pe­rifériára szorult embereknek és telepeiknek a felkutatása. Ezután jöhet a „beépülés”, ami a legtöbb esetben azt jelenti, hogy bele kell élniük magukat az adott szubkultúrába, s csak ben az emberek mindennapos ügyeiket békében és megelé­gedéssel intézhetik — hangoz­tatta Őfelsége, majd így foly­tatta: — Hiszünk abban, hogy az Európai Közösség az a köz­ponti erő, amely kiépítheti kontinensünk jólétét és bizton­ságát. Ez nem zárt körű klub, bár a tagság feltételei szigorú­ak. A Közösség a jobb jövőért dolgozik, olyan jövőért, amelyben mindnyájan meg­tartjuk hagyományainkat és szokásainkat, de osztozunk európai társaink erejében és tapasztalatában. Reméljük és hisszük, hogy Magyaroszág csatlakozik hozzánk ebben a nagy kalandban, mert Önök­nek joguk van ahhoz, hogy is­mét elfoglalják helyüket az eu­rópai történelem és kultúra fő áramlatában. — Közhely azt mondani, hogy nehéz időket élünk. De ez talán sohasem volt igazabb, mint ma. Az utóbbi három év során Közép- és Kelet-Euró- pában több drámai változás játszódott le a hatalom és a po­litika színterén, mintsem azt bárki is hitte volna egy évti­zeddel korábban. Átvezetni az országot egy önkényuralmi ál­lamból, amelyben az emberek hallgatni kényszerültek, egy nyitott társadalomba, amely­ben mindenki hallathatja a szavát, nagy bátorságot és okosságot kíván. Olyan tulaj­donságokat, amelyeknek Ma­gyarország és népe bővében van — mondta II. Erzsébet, majd beszéde zárásaként a ma­gyar történelem jeles szemé­lyiségét, Kossuth Lajost idéz­te. Kossuth gyakran mondta, hogy a jövő a demokráciáé. Ha a jövőbe nézek nem kételke­dem, hogy igaza volt. Mi Nagy-Britanniában örvendünk annak, amit Önök elértek, és mélységesen bízunk további sikereikben. Együttesen mun­kára kell fognunk az emberi nem roppant képességeit, hogy egy jobb, türelmesebb és gazdagabb világot építsünk — zárta szavait. Erzsébet király­nő, Isten áldását kérve Ma­gyarországra. így számíthatnak arra, hogy elfogadják a segítségüket: az élelmiszert, a gyógyszert, a ru­haneműt, a drogosok a tiszta fecskendőt, az utcalányok a gumióvszert, a hajléktalanok a menhelyet. S közben az utcai munkások is nehéz helyzetben vannak, mert félig hivatalos munkájukat sokszor a munka­társak, a környezetük, és az önkormányzatok rosszallása ellenére kell végezniük. Bácskai Erika szociológus azt a tanulmánykötetet mutatta be, amelyet az ő szerkesztésé­ben adtak ki, s amely az utcai munkásoknak szolgálhat se­gítségül, elméleti és gyakorlati útmutatásaival. Ez a könyv egyébként egy sorozat első ré­sze, amelyben a perifériás tár­sadalmi jelenségek kezelési módozatait vázolják föl a szakemberek. Az ankéton el­hangzott, hogy a szakminisz­tériumnak már van válságke­zelési programja Szabolcs, Borsod, Nógrád és Békés me­gyékre, s folynak az előkészü­letei a hajdú-bihari, a Bács- Kiskun megyei és a Szolnok megyei program kidolgozásá­nak. Segítség a lecsúszottaknak Drogosok, utcalányok, hajléktalanok és utcai munkások A közoktatási törvény előtt Budapest (ISB - D. Á.) — A közoktatási törvény tervezete immár eljutott ab­ba a stádiumba, hogy a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium a parlament elé terjeszti. Szerdán a tárca ve­zetői sajtótájékoztatót tartot­tak. Kálmán Attila államtitkár a törvényalkotás folyamatá­ról beszélt, arról, hogy talán nincs még egy törvényter­vet, amely ennyi egyezteté­sen ment keresztül, amely­nek ennyi változata készült el. A közoktatási törvény egy törvénycsomag része. Ä szakképzési törvényterve­zet, illetve az akadémiai tör­vénytervezet már szintén a parlament előtt van, s a fel­sőoktatási törvénytervezet végére is pont kerül a napok­ban. Kálmán Attila felhívta a figyelmet arra, hogy a köz­oktatási törvénytervezet má­jus 21-én a Köznevelés című lap mellékleteként megjele­nik. Az évekig tartó vitával kapcsolatban a politikai ál­lamtitkár leszögezte: gyak­ran az volt az érzése, hogy sokan nem is a valódi terve­zet szövegével, hanem egy fantommal vitáztak. A tárca mindenesetre a most elké­szült tervezetbe beépítette az 53 szakmai-, szülő- és diák- szervezet építő jellegű ja­vaslatát. A tervezetet már igen sok fórumon ismertették, így koncentráljunk ezúttal arra, amit a még vitatott kérdé­sekkel kapcsolatban Dobos Krisztina helyettes államtit­kár elmondott: „Mi vagyunk Európában az utolsó olyan ország, ahol nyolcosztályos általános képzés van. Min­denhol hosszabb ez az idő­szak. Tudomásul kell venni, hogy a szakképzés is nagyon komoly elméleti alapokra fog épülni, sokan azt mond­ják: bonyolult az iskolaszer- kezet, túl sok lehetőség van. Pedig ha például Németor­szágot nézzük, vagy Európa más országait — ott is ha­sonló a helyzet. Az ilyen esetekben a szülőknek, az is­koláknak nagyobb a felelős­sége, hogy eldöntsék: mi­lyen struktúrában akarnak tovább dolgozni. A mi fele­lősségünk pedig arról szól, hogy átjárható legyen az is­kolarendszer, ne legyenek zsákutcák, az esetleges fel­nőttkorban való továbbtanu­lásnak is legyen lehetősége. A finanszírozás kérdésé­vel kapcsolatban én teljesen jogosnak tartom azt az érvet, amit a pedagógusok képvi­selnek. Azaz, hogy lehető­ség szerint a pénz közvetle­nül jusson el az iskolákhoz. Nyilvánvaló azonban, hogy ez ellentétes az önkormány­zatisággal. Ez utóbbi azt je­lenti, hogy ha az önkor­mányzat maga felelős egy feladat ellátásáért, akkor magának kell felelősnek len­ni a gazdálkodásért is. Jelen pillanatban a normatíva 70-80 százalékban finanszí­rozza az iskolákat. Amiből ma a viták nagy része szár­mazik: nem derül ki, hogy mit finanszíroz a normatíva. Jogos igényként merült fel, hogy mondjuk meg: az alap­ellátást fedezi a normatíva, és a plusz dolgokat pedig az önkormányzat. Ez azért nem valósítható meg, mert mi­közben ez egyik helyen ré­sze valami a pedagógiai programnak, a másik helyen nem. így nagyon nehéz fi­nanszírozni, ezért az az el­képzelésünk, hogy a felelős­ségmegosztás érvényesítése során a központi költségve­tés finanszírozza a pedagó­gusok fizetését, az iskola- fenntartó pedig tartsa fönn az intézményt. A Regionális Oktatási Központokkal kapcsolatban nagyon örültem volna szak­mai kifogásoknak, vagy ha valamilyen alternatívát meg­fogalmaztak volna. Az érvek 99 százaléka szerint ez egy „pártintézmény”. Holott nincs a világnak egyetlen or­szága sem, ahol az oktatás­ügyben nincs középszint. Ennek a megvalósítására hozzuk létre a Regionális Oktatási Központot. Úgy gondolom, hogy ha az igaz­gatóság mellett kialakul a teljesen nyilvános szakértői lista, és kialakul a Regioná­lis Oktatási Tanács, akkor ez a hármas struktúra teljesen demokratikus intézmény- rendszert hoz létre. Enélkül az oktatás irányítása elkép­zelhetetlen. Az egy lehetet­len állapot, hogy a miniszté­rium 11 ezer intézménnyel, 3 ezer önkormányzattal, és még további fenntartókkal legyen közvetlen munka- kapcsolatban.” Gazdaság és munkaerő Miskolc (MTI) — A Gazdaságkutató Részvény- társaság számítása szerint az idei költségvetés hiánya el fogja érni a 230 milliárd fo­rintot, jövőre pedig 300 mil- liárdra is növekedhet. A munkanélküliek száma az év végére elérheti a 850 ezret, ezen belül több tízezerre te­hető a pályakezdő állástala­nok száma. Mindezt Harsá- nyi László, a részvénytársa­ság igazgatója mondta a Gazdaság és munkaerőfej­lesztés című háromnapos nemzetközi tanácskozás nyi­tónapján szerdán Miskolcta­polcán. Gyulai Gábor, címzetes államtitkár, az Észak-ma­gyarországi régió köztársa­sági megbízottja a konferen­ciát megnyitó beszédében a térség helyzetét elemezve hangsúlyozta: a kormány és a térség által kidolgozott program központjában a gazdasági szerkezet draszti­kus átalakítása, a kis- és kö­zépvállalkozások fejleszté­se, a monopóliumok decent­ralizálása, a szolgáltatások, a kereskedelem, az idegenfor­galom és a turizmus élénkí­tése szerepel. Mindez azonban megold­hatatlan az infrastruktúra ki­építése nélkül. E program megindításá­hoz hazai és külföldi prog­ramokból, alapítványokból és a költségvetésből jelenleg 750 millió forint áll rendel­kezésre, ami sajnos kevés­nek tűnik. Budapest (ISB - S. Z.) — A hajléktalanság senkit nem zárhat ki az egészségügyi és egyéb alapellátásokból. Ezt Kovács Ibolya, a Népjóléti Minisztérium főosztályveze­tője mondta azon az anké­ton, amelyet a társadalom perifériájára sodródott em­berek megsegítésének módo­zatairól rendeztek Budapes­ten. A drogosok, börtönből sza­badultak, utcalányok, hajlék­talanok — az önkéntes, vagy kényszerű számkivetésben élők helyzetén nagyon nehéz változtatni, sokszor azért, mert ők maguk nem hagyják, vagy mert észrevétlenül tengetik az életüket a nagyvárosok utcáin. Ugyanakkor ők is emberek, nekik is járnak azok az alap­szolgáltatások, amelyek min­den magyar állampolgárt meg­illetnek. Az önkormányzatok viszont legtöbbször figyelmen kívül hagyják a problémáikat, igyekeznek másokra hárítani a felelősséget, a gondoskodást. A szociális törvény azonban világosan fogalmaz e tekintet­ben — jelentette ki a népjóléti

Next

/
Thumbnails
Contents