Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Az Emisszió-0 kategóriás bioforgácslap Német kazánban égetik a hulladékhegyet és ma már a szemetet csak dekagrammokban mérik D. Bojté Gizella Vásárosnamény (KM) — Ötször annyi fát kell kivágni ahhoz, hogy belőle egy asz­talt tudjon készíteni a búto­ros. Ha mindezt forgácslap­ból csinálja, ahhoz egy fa is elegendő. Ki gondolta volna, hogy a természetvédelmet ilyen területekre is el lehet vonatkoztatni. Pedig a fafor­gácslap gyártásnak körülbe­lül ez a lényege — magya­rázta dr. Kelemen Miklós, a vásárosnaményi INTER- SPAN Faipari Kft. ügyveze­tő igazgatója. Automatikus önadagolással működik a több tízmilliós értékű kazán Szekeres Tibor felvétele A mindennapi életünkben környezetünket — lehet ez ott­hon vagy akár a munkahelyen is — körülveszik a faforgács- lapból készített bútorok, lak- berendezési tárgyak. Sokan használják ezeket a terméke­ket válaszfalnak, padlózatot készítenek belőle, sőt kopor­sókat is. A szúrós szagú légszennyező A faforgácslap gyártásánál azonban egyáltalán nem mind­egy, milyen alapanyagokkal dolgoznak. A formaldehidet tartalmazó műgyanta (amit ra­gasztáshoz használnak) ugyanis ártalmas az egészség­re. Ennek az anyagnak megle­hetősen erős, szúrós szaga van, ami hosszú időn keresztül szabadul fel a forgácslapból, szennyezve ezzel a légteret. A vásárosnaményi cégnél az el­múlt évben kísérletezték ki és álltak át arra a technológiára, ami a legalacsonyabb szintű formaldehidet tartalmazza, ke­vesebbet még annál is, amit egy ember a lélegzete során kibocsát. — Kora tavasszal, egy kölni bútorkiállításon, aki igazán be akart tömi a piacra, formalde­hidmentes forgácslapból ké­szült termékeket reklámozott — mondja az ügyvezető igaz­gató. — Jó érzés volt tudni, hogy mi már „megléptük” ezt a technológiai fejlesztést. így európai szinten is az elsők kö­zött vagyunk az „Emisszió-O” kategóriás forgácslapunkkal, ami a nemzetközi élvonalban a legjobb besorolást jelenti. Húsba vágó gázkérdés A legtöbb termékgyártó cégnek örök problémája: a hulladékelszállítás és haszno­sítás. Nem volt ez másképp az INTERSPAN-nál sem. Évente hatezer tonna hulladékot hord­tak a szemétbányába, a polgár- mesteri hivatal nem kis gond­jára. De a cégnek sem volt eb­ből haszna, hiszen a kihordási költség évi 2-3 millió forintot jelentett. Átgondolták! mit le­het tenni! Igaz, közel nyolc­van-millió forintba került a né­met kazánberuházás, de úgy tűnik, megérte. A korábbi hat­ezerből ötezer tonna hulladé­kot égernek el. így csak ezer tonna szemét kerül a kommu­nális hulladékgyűjtőbe. Jelentős költségmegtakarí­tást értek el ezzel, hárommillió köbméter gázt spóroltak meg. Ez azért „húsba vágó kérdés”, mivel a forgácslapgyártás rendkívül energiaigényes. Ko­rábban évente nyolc milliónyi köbméter gáz fogyott el. Most az energiafogyasztás közel egyharmadát a hulladék elége­téséből nyerik. Dekában mért szemét A faipari kft.-nél évente 180 ezer köbméter forgácslap ké­szül, ehhez azonban jelentős mennyiségű faalapanyag is szükséges, az évi felhasználá­suk 190-200 ezer tonna körül van. A nedves fát alaposan ki kell szárítani ahhoz, hogy az jó minőségű forgácslap le­gyen. A technológiai eljárás során évente 60-80 ezer tonna vizet kell elpárologtatniuk. Az új kazánban ezért folyama­tosan, éjjel-nappal fűtenek, sőt az INTERSPÁN más cégektől is felvásárolja a fahulladéko­kat. A kazán üzemeltetése oly­annyira gazdaságos, hogy évi húszmillió forintot lehet vele megtakarítani, így a beruházás költsége négy év alatt megté­rül. A korábbi évekhez képest pedig, — amikor hatezer ton­na körül volt az évi hulladék­hozam — ma már a szemetet csak dekagrammokban lehet mérni. Rákkeltő szemétvásár a boltban A nyertesek Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — Gondolta volna, hogy Magyarországon évente az egy főre jutó szeméttermelés eléri a fél tonnát? Egy szórólapon olvastam ezt az információt. A meghök­kentő adaton valóban eltöp­renghet az ember, túl sokat szemetelünk, az anyagokkal nem bánunk takarékosan. Egy állatorvos ismerősöm módsze­re jut eszembe, aki külön gyűj­tötte a vasakat, a műanyago­kat, az elégethető dolgokat, pedig néhány évvel ezelőtt még nem volt „divat” a kör­nyezetvédelem. Sőt, ismerő­söm nem általlotta még a hul­ladék deszkákból a szeget sem kiszedni és kiegyenesítgetni. Mindig felháborodva számolt be arról, kik hordják a falu szélére a különböző hulladé­kokat. Az ő jelenlétében nem is szemeteltek az emberek. Már a bolti bevásárláskor is sok szemetet cipelünk haza — írják a szórólapon. A termékek felét, harmadát teszi ki a cso­magolóanyag, ami sokszor csak sallang, és egyszer sem használatos vacak. Á dobozos ivólevet például kartondoboz­ba csomagolják. Ennek anya­ga összepréselt alufólia, poli­etilén fólia és kartonpapír. A doboz elégetésekor rákkeltő anyagok szabadulnak fel. Az alumíniumdobozok sem kör­nyezetkímélők, nem beszélve arról, milyen energiaigényes az előállításuk. Egy 0,33 lite­res sörösdoboz készítéséhez annyi energia szükséges, mint amennyit egy férfi egy év alatt használ el villanyborotvája működtetésére. Jó néhány há­ziasszony gondolom már rosz- szul van, ha meglátja a kamrá­ban az egymás hegyén-hátán lévő műanyag flakonokot, amiket végül is szintén a ku­kákba hordunk. Arról azonban nincs információnk, hogy ezek a flakonok többezer év alatt sem bomlanak el, elége­tésükkor pedig súlyosan mér­gező gázok keletkeznek. Az élelmiszerek PVC-műanyag csomagolása szintén sok ve­szélyt hordoz magában, hiszen az alapanyag rákkeltő.. Az említett példák alapján úgy vélem, talán itt az ideje, hogy bevásárláskor is megpró­báljunk környezetbarát módon viselkedni, s az üdítőitalok kö­zül az üvegbetéteseket válasz- szűk. Saját magunk egészsé­géért, egy veszélytelenebb fel­üdülésért. ősi zsidó törvények is a házas­ság felbontása okaként emlí­tették a kellemetlen lehelletet. Az ITIM hírügynökség szerint ugyanis az utóbbi években Izraelben több házaspárt elvá­lasztottak azon az alapon, hogy valamelyik fél „hálito- sis”-ban (rossz lehelletben) szenved. Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — Az E-MISSZIÓ Ter­mészetvédelmi Egyesület áp­rilis 22-én, a Föld napi ren­dezvényen hirdette ki a rajz­pályázat nyerteseit. Első díjat kapott Gagna Gábor, a nyír­egyházi 20-as Számú Általá­nos Iskola tanulója. Második Andrássy Valéria, a Jókai Mór Általános Iskolából, harmadik Máté Gergely, a 21-es számú iskolából. A zsűri különdíjat is kiadott, Molnár Gábor he­tedikes tanulónak a 20-as Szá­mú Általános Iskolából. Nemrég a Felső-Tisza Ala­pítvány szárazelem gyűjtési akciót szervezett. A legtöbbet a nyíregyházi Jókai Mór Álta­lános Iskola tanulói gyűjtöt­ték, 230 kilogrammot. Máso­dik helyen végzett a Zay Anna Egészségügyi Szakközépisko­la 180 kilogrammal. A harma­dik helyen két intézmény is szerepel: a Bánki Donát Ipari Szakközépiskola és az 1. Szá­mú Gyakorló Általános Isko­la. Aki egyénileg a legtöbb szárazelemet szedte össze, az a Naprix Bt. egyhetes táboro­zási ajánlatát kapta. Az ak­cióba bekapcsolódott a nyír­bátori 2-es Számú Általános Iskola is. Nyíregyházán egy óvoda — a 27-es számú — önként társult, ahol tíz kilo­gramm elemet gyűjtöttek. Váló ok a kellemetlen lehellet Átmeneti tárolóban a veszélyes kacatok Nyíregyháza (T. Z.) — A háztartásokból kitermelődő, „hétköznapi” veszélyes hul­ladékok gyűjtésének, tárolá­sának megszervezése ma senkinek sem dolga, felelős­sége. A gyakorlat az, hogy mindenfajta megkülönböz­tetés nélkül, egyéb háztartási hulladékok tarka társasá­gában kerülnek ki szemét­telepekre, vadlerakókra, az ég alá. (Nyílt titok, hogy so­kan lopva, egy kis „kirándu­lással” összekapcsolva sza­badulnak meg tőlük.) Ez így — egy normálisan működő, alapvetően európai társadal­mat feltételezve — tarthatat­lan! Fővárosi, győri és debre­ceni kezdeményezések sike­rén felbuzdulva azonban most megyénk székhelyén, Nyíregyházán is megmozdul valami, veszedelmes vacka­ink szakszerű száműzetése ügyében. A polgármesteri hivatal és a Köztisztasági Kft. messzemenő támogatá­sa mellett a Felső-Tisza Ala­pítvány kapott megbízást egy ezt felvállaló, nagysza­bású akció lebonyolítására. Csisztu Csilla, az alapít­vány ügyvivője, a Zöld Tele­fon „hangja” nyújtott bő­vebb felvilágosítást. Eszerint a két és fél milliós költségve­tésű akció városrészenként, azon belül is lakókörzeten­ként tagozódik. Kezdete a Föld Napja utáni szombat, azaz április 24-e volt. Ezt követő szombatokon máshol és máshol fékez majd le és várakozik türelmesen az a mozgó temető, amely a szak­szerű szelektálás után még mindig nem utolsó útjára, hanem egy átmeneti tárolóba „kíséri” mindennapi szeme­tünket. A város polgárainak széles körében végzett isme­retterjesztést is szolgálni hi­vatott a kezdeményezés. Ez egy teljes évig, illetve egé­szen addig tart, amíg lesz mi előkerüljön az eldugott fió­kokból, kamrákból, alagsori mellékhelyiségekből. S hogy mik is valójában? Elsősorban gyógyszer- és permetszer maradványok, lemerült gépkocsi-akkumu­látorok, fénycsövek, izzó­lámpák, étolajos flakonok, hajtógázas palackok, festé- kes dobozok. Az ezeket — remélhetőleg az utolsóig — begyűjtő jármű leginkább egy átdekorált hússzállító kocsira fog emlékeztetni, amelynek tartózkodási he­lyeiről plakátok és minden egyes családhoz külön-külön kikézbesített szórólapok fog­nak részletes és folyamatos tájékoztatást nyújtani. A megállóhelyeket jelző fecs­kemotívumokat már jó előre felfestik a kitűzött pontokon, amikre ha elérkezik a nap, rágördül a speciális mobil — és nem mozdul el onnan egy órán át. A szárazelemek egy Oroson felszerelt átmeneti hulladéktárolóba, az étolajos flakonok, vegyszerek és gyógyszermaradványok a dorogi nagyégetőbe kerül­nek, a fáradt olajat pedig a Mól Rt. veszi szigorú őrize­tébe. Kraszna-parti csendélet Nagydobos (KM) — A Kraszna folyó ma még nem tartozik a szívesen látogatott kirándulóhelyek közé, talán a szennyezettsége miatt, vagy pedig a helyiek nem él­nek igazán jól ezzel a termé­szeti adottsággal. Igaz, a fo­lyó gyakran kilép a medré­ből és elönti a környező terü­leteket. Az ártéri vidék azon­ban kitűnő talaj mezőgazda- sági művelésre. Nagydobo­son az egykori erős hidat még a háború idején a néme­tek lebombázták, most egy rozoga fahídon keresztül közlekednek. A folyó tükré­be szomorúfűzfák lógatják ágaikat, ahol olajos dobo­zok, háztartási hulladékok úszkálnak. A part mentén több hektárnyi területen az új gazdák tehenei legelész­nek. A nagydobosi Páskom legelő azonban valamiről mégis csak híres: a polgár- mesteri hivatal kezdeménye­zésére már évek óta itt ren­dezik az autócross és a rally- cross országos bajnoki futa­mot. Régi és új híd Szekeres Tibor felvétele Az oldalt összeállította: D. Bojté Gizella London (MTI) — Egy an­gol orvosi szaklap legújabb számában meglehetősen ké­nyes kérdést feszeget P. O. Fänger professzor, a belső tér légszennyezettségének elis­mert nemzetközi szakértője. Kiindulva abból, hogy amint az ember súlyát kilókban, ma­gasságát pedig centiméterek­ben mérik, úgy helyénvaló lenne azt is mérni, hogy mi­lyen mennyiségű légszennye­ződést produkál egy ember. Nem tudni, mennyiben függ össze Fänger professzor elme­futtatásával, de Slomo Goren volt izraeli főrabbi álláspontja, ugyanis annak a véleményé­nek adott hangot, hogy már az

Next

/
Thumbnails
Contents