Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
12 Kelet-Magyarország A szakképzés miskolci fórumán történt Miskolc (MTI) — A Magyar szakképzés két szempontból is korszerűsítésre szorul: egyrészt nem felel meg a munkaerőpiac feltételeinek, másrészt nagyobb szerepet kell kapnia a munkanélküliség csökkentésében is — mondta Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára a napokban Miskolcon. A Borsod-Abaúj- Zemplén megye mintegy száz szakképzéssel foglalkozó pedagógusának és intézményi vezetőjének részvételével tartott tanácskozáson a szakképzés jelenével és jövőjével foglalkoztak. A helyettes államtitkár kifejtette azt a véleményéét is, hogy a gazdasággal ellentétben a magyar szakképzés az utóbbi években nem mutat csökkenő teljesítményt. Ez, szerinte annak köszönhető, hogy az e célt szolgáló intézményekben olyan pedagógusok dolgoznak, akiknek tudása európai színvonalú. Ezenkívül 1989 és ’92 között mintegy 24 milliárd forintot fordítottak a költség- vetésből a szakképzési infrastruktúra fejlesztésére. Ez az összeg az idén 8 milliárd forint lesz. Benedek András rámutatott: a munkanélküliség terjedésének egyik nagyon fontos ellenszere lehet, ha a gazdaságnak módot adunk a szakmai kvalifikációk meghatározására, és évről évre a gazdaság igényei szerint megújított szakmajegyzéket állítunk össze. Növelni kell a képzési időt, meg kell teremteni az érettségire épülő szakmai specializáció feltételeit. Az elképzelések szerint az ezredfordulóra a mai 28 százalékkal szemben a fiatalok 35 százeléka részesül majd szakközépiskolai oktatásban. A modellt, amely egy kétéves alapképzésből, 2 éves általános szakmai képzésből és ugyancsak két év speciális szakmai oktatásból áll, már idén szeptembertől 120 iskolában bevezetik. A másik fontos elem az átképzés fejlesztése. Az ez iránti óriási igényt jól mutatja, hogy a múlt évben 60 ezer ember vett részt valamilyen átképzésben. A napokban rendezték meg a vásárosnaményi középiskolai kollégiumban a Végvári Játékokat. A három napig tartó összejövetelen Mátészalka, Nyírbátor, Fehérgyarmat „bentlakói” mérték össze tudásukat és ügyességüket a házigazda intézmény diákjaival. Képünkön: A jó hangulatú, játékos vetélkedő résztvevőinek „székfoglalója” Harasztqsí Pál felvétele Társasági iskolák támogatása Budapest (MTI) — Megújított formában ismét benyújtja képviselői indítványát Gaál Gyula (SZDSZ) a gazdasági társaságok által fenntartott iskolák normatív támogatásának ügyében. A szaabaddemokrata honatya ugyanis érthetetlennek tartja, hogy miközben a bizottságokban támogatták javaslatát, az Országgyűlés a plenáris ülésen gyakorlatilag vita nélkül vetette el azt. Véleménye szerint közel 10 ezer gyermeket sújt az a körülmény, hogy az idei költségvetési törvényben a normatív támogatásra jogosult oktató-nevelő intézmények köréből kihagyták a gazdasági társaságok által működtetett intézményeket. Az intézkedés nemcsak a magániskolákat, illetve óvodákat érinti, de azokat a káeftéket, amelyeket az ipari tanulók képzésére hoztak létre vállalatok. Megújított indítványában a képviselő megpróbálja majd elérni, hogy az említett intézmények legalább az idei évben részesülhessenek a támogatásban. KULTÚRA 1993. május 5., szerda Élénkülő jazzélet Nyíregyházán Már majdnem mindenki megfordult a megyeszékhelyen, aki számít a „szakmában” Az After Crying csellistájának virtuóz játékát megismerhette a nyíregyházi közönség is Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Lehet, hogy kissé férevezető és túlzó a cím, hiszen a szó igazi értelmében legfeljebb a nyíregyházi jazzélet csöndes kibontakozásáról szabadna beszélni. Pedig az a százszázötven főnyi elkötelezett, aki ott van minden koncerten, összejövetelen, sok világhírű zenész játékának lehetett szem- és fültanúja az utóbbi években. Legtöbbször a nyíregyházi városi művelődési központ fogadó- készsége jóvoltából. Mintegy két éve már fellépett Nyíregyházán Malecz Attila zeneszerző és zongorista Bop-Art Orchestra elnevezésű jazzformációja. A mont- rerali, a hágai és a montreaux-i fesztiválokon világhírnevet szerzett együttest, annak ellenére, hogy működésük tizedik évfordulóján is túlvannak, idehaza még most sem ismerik igazán. A Bop Art — világsztárokkal Az eltelt évek során olyan világsztárok társaságában játszottak, mint Miles Davis, Herbie Hancock, Keith Jarret vagy Pat Metheny. Legutóbbi koncertjeiken vendégsztárként lépett fel velük Krisztof Scie- ranski — a bass-gitár Paganinije —, aki néhány évvel ezelőtt szintén koncertezett városunkban. A Bop-Art Orchestra 1992 májusában ismét megpróbált újabb híveket szerezni városunkban a huszadik század végi hangulatokat kifejező, a klasszikus és a rock legjobb hagyományait ötvöző, elektronikus — szimfonikus hatású — jazz-zenének. Az intellektuális „csapat” szándéka nyilvánvalóan nem volt más, minthogy korosztálytól és műfaji vonzódásoktól függetlenül megszólítsa a zene iránt nyitott embert. Aztán, tavaly októberben ismét jazzkülönlegességre invitálta a műfaj kedvelőit a VMK. A Hungarian Jazz Supergroup — a zenekarvezetők zenekara — koncertezett megyeszékhelyünkön. A magyarok szupercsapata A groupban Babos Gyula gitározott, Csepregi Gyula szaxofonon játszott, a doboknál Kőszegi Imre ült, a basz- szusgitárt pedig Vasvári Pál „kezelte”. Az együttes stílusát a dallamosság, a jazztradíciók tiszteletben tartása, a lendületes, erőteljes zenei interpretáció jellemezte. Csepregi és Vasvári napjaink egyik sztár zenekarának, az In Line Groupnak a vezetői. Időzzünk most egy kicsit náluk! A nyíregyházi közönség már szinte „sajátjának” érezheti őket, hiszen két korábbi koncerten hallhatta és láthatta: mit tud a magyar jazzélet e kiváló gárdája. Ez év februárjában ismét itt jártak. A Vasvári Pál, Csepregi Gyula és Tóth Gyula által 1989-ben alapított zenekar új összetételben lépett a színpadra. Az állandó tagokon kívül (Csepregi — tenor és szoprán szaxofon, Vasvári — hathúros basszus- gitár, Tóth — szóló- és ritmusgitár) Bori Viktor a billentyűs hangszereket kezelte, az igazi meglepetés viszont az volt, hogy most már állandó tagként a dobvirtuóz Kőszegi Imre is helyet foglalt a csapatban. Az együttes csaknem kizárólag saját zenéjét játszotta, úgynevezett Euro-jazz stílusban. Természetesen Kőszegi „jelenléte” változásokat hozott a megszokott hangzásban. Több volt a tradicionális jazzelem, a számok hangulata pedig lazább, oldottabb, kedélyesebb és vidámabb lett. Trio Stendhal, After Crying És hogy színesedjen a paletta, márciusban bemutatkoztak Nyíregyházán a kamarajazz szupersztárjai. Szavak nélkül, virtuóz technikával, világszínvonalon zenélt a Trio Stendhal: a Dés — Snetberger — Horváth hármasfogat. A mai magyar jazz élvonalának kétségtelenül legnépszerűbb csillagait, pontosabban a zenéjüket nemigen lehetett másképp értelmezni, mint ahogyan szólt. És most végre — a korábbi, „családiasán” szűk körű jazzkoncertek után — majdnem megtelt a hangversenyterem. Közel háromszázan voltak kíváncsiak a produkciójukra. Az est különlegessége volt, hogy az egyébként csak akusztikus hangszereken játszó trió néhány számba becsempészte a komputertechnikát. Volt, amikor Dés kísérte Snetber- gert moog-gal, de néhány háttérzenét (sequencet) még otthon programoztak be. Hogy aztán ezek éppen akkor, és úgy „úsztak elő”, ahogyan éppen kellett — erről a titokról nem lebbenteték fel a fátylat. Mindenesetre: a technika nem rontotta az összhatást, sőt: testesebb lett a „sound”, sokszor szimfonikus zenekari hatások hullámain lebeghetett a hallgatóság. A sor velük nem ért véget! Egy mifelénk csaknem teljesen ismereteién jazz-rock együttes, az After Crying a napokban hökkentette meg a VMK jazzbarátait. A zenéjük gyökere, nem is titkoltan, valahová, a legendás King Crimson muzikális „talajába” nyúlik le. A monumentalitás és a visszafogott líraiság éppúgy jellemző rájuk, mint a meditáció vagy esetenként a teljes kakofóniát zúgató hangkaval- kád. A Megalázónak és meg- szomorítottak című új lemezükre pedig nagyon oda kellene figyelni! És nemcsak a megszállottaknak, az elkötelezetteknek: mindenkinek. Tájékoztató a tankönyvhelyzetről Budapest (MTI) — Július végére, legkésőbb augusztus elejére elkészülnek a Nemzeti Tankönyvkiadó által megrendelt kötetek — mondta Abra- hám István, a vállalat igazgatója közelmúltbeli sajtótájékoztatóján. Tavaly a tankönyvek 95 százalékát még a kiadó szállította le, idén mintegy 80 százalékára már megrendelés érkezett. Az igényeket központilag a művelődési tárca gyűjtötte be. Az igazgató szerint a meghatározott példányszám megnehezíti a terjesztést, mert nem lehet felmérni, hogy a könyvesboltokban hány gyerek és milyen tankönyvet fog vásárolni. A különböző tankönyvek megjelenése és az egyéb piaci kényszerítő körülmények miatt egyébként 60-70 százalékkal nőtt a Nemzeti Tankönyvkiadó által forgalmazott könyvek ára, de még így is e kiadványok a legolcsóbbak. A penyigei kilences sír emléke Penyige (KM) — Minden nap emlékezetes valakinek valamiért. A naptári jeles napok sokasága mellett a penyigei nép számára múlhatatlanul szomorú emlékű 1905. május 5-e, a kilenc kislány tragikus vízbefúlásának dátuma. A máig ható gyászos esemény emléke elevenen él a szívekben, kicsikében, nagyokéban, noha legtöbben ma már csak közvetve, elbeszélésből ismerik. Acatirtás húsz krajcárért / A századforduló táján Vályi Árpád birtokolta Penyige határának nagy részét, a kiváló földű Szenkehátat, melyben sűrű búza termett. De termett benne a szúróka is (acat), amit egy nyeles szerszám segítségével távolítottak el a vetésből fiatal lánygyermekek napi 20 krajcárért. Kilenc fiatal élet pusztulása Azon a szomorú május 5-én kora reggel gyülekeztek a 12- 17 éves lányok a széles, mély vizű Szenke partján, a révnél. Farkas Jánosné, a révész aznap malomba készült, sietett, s rozoga csónakjába a megengedett 5-6 személy helyett tizenötödmagával szállt be. Volt közöttük egy epilepsziás fiú is, akitől a lányok húzódoztak, mind a csónak elejében álltak. Már majdnem átértek, amikor az aránytalanul terhelt csónak eleje hirtelen lemerült, a hátulja felcsapódott, rájuk borult, maga alá temette a vízbe borult utasokat. Borzasztó riadalom támadt, s bár sokan jól tudtak úszni, a kapálódzó lányok egymást akadályozták a menekülésben. Négy kislány, a révész és a fiú kimenekült, de kilencen tehetetlenül elmerültek a Szenke több méter mély vizében. Históriás ballada a tragédiáról Halászok hálóval szedték ki a halottakat. A hivatalos eljárások után ki-ki hazavitte a maga halottját. Nyolcadikán történt a rendkívüli temetés a környező községek nagy részvétele mellett, kettős papi szónoklattal. Örök mementóként áll a penyigei temetőben a kilences sír, melyet a honismereti szakkör gondoz rendszeresen. Kevéssel az eset után egy dal keletkezett a tragédiáról. Erdész Sándor néprajzkutató szerint históriás ballada, mely hamarosan közismert lett a környéken. A népszerűsítésben s ezzel az emlékőrzésben honismereti szakkörünk feladatot vállalt. A kilenc kislány tragikus halála több, mint egyszerű baleset. És nem is a véletlen számlájára írható. Egy letűnt kor nem mindenben ember- központú intézkedései is felelősek ártatlan gyermekek korai haláláért. De ez már maga a történelem. Emlékezzünk és rójuk le kegyeletünket a tavasz világaival!
