Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

1993. május 5., szerda

TÚL A MEGYEN

Kelet-Magyarország 9

Az ország stabilitásának alapja

Interjú Szabad Györggyel, a Parlament elnökével az elmúlt három esztendőről

Dombrovszky Ádám

Budapest (ISB) — Május 2-án volt három esztendeje, hogy a rendszerváltozás utáni magyar parlament megtartotta alakuló ülését. Ez alkalomból kértük meg Szabad Györgyöt, hogy erről az időszakról vonjunk valamiféle mérleget.

— Az országgyűlés ez idő alatt a magyar törvényhozás történetében kétségtelenül a legnagyobb számban alkotott jogszabályt — kezdte összegzését a magyar parlament elnöke. — A mennyiség az adott esetben sem a legfontosabb meghatározó, de nem mellőzhető. Hiszen az alkotmányosság helyreállítása, a parlamentáris demokráciába való visszatérés természetessé tette, hogy új jogszabályokat kell létrehozni az állami élet, az önkormányzati rendszerek, a gazdasági folyamatok szabályozására. Az országgyűlés arra törekedett, hogy jobb törvényeket alkosson.

— Ebben az erőltetett tempójú törvényalkotásban milyen szerepe lehet a minőségnek? Élesen fogalmazva: melyik volt a fontosabb: a gyorsaság, vagy a szakszerűség.

— Nyilvánvaló, ha évente csak néhány törvényre korlátozhattuk volna a munkát, akkor ezeknek a kidolgozási foka jobb lett volna. Sok esetben azonban a törvényalkotást az idő nagyon befolyásolta. Talán egyetlen remekművet sem alkotott a három év alatt a magyar országgyűlés, de úgy gondolom, hogy selejtet sem sokat. A törvényeink túlnyomó része használhatónak, sok esetben javítandónak mondható. Magyarországon — sokak által ugyan meg nem értetten — egy olyan folyamat zajLehengerelt

kalózok

Budapest (ISB) — Több mint 16 ezer engedély nélkül sokszorosított és forgalmazott hangszalagon döcögött végig az úthenger kedden délelőtt a fővárosban. A Vám- és Pénzügyőrség így semmisítette meg azt a 3-3,5 millió forint értékű, elkobzott „bűnjelet”, amelyek a tavaly augusztus óta befejeződött szabálysértési és büntetőeljárások jogerős ítéleteihez szolgáltak alapul.

A nemzetközi szerzői jogvédő szervezetek az utóbbi időben mind erőteljesebben követelték a „kalózkazetták” terjesztésének megakadályozását a magyar illetékesektől. Ezek a sokszor rossz minőségű, hallgathatatlan hangszalagok többnyire illegális úton jutnak be az országba, egy részüket azonban Magyar- országon állítják elő.

Tüske Péter, a Vám- és Pénzügyőrség szóvivője szerint a mostanihoz hasonló megoldásokkal nehezen lehet célt érni, csak szigorúbb jogszabályok alkalmazása vezethet eredményre. A BTK legutóbbi módosításával ma már a terjesztőkre is komoly büntetés vár, s ez — vélik a szakemberek — talán megfontolásra készteti a „kalózokat”.

ük le, amire nem volt még példa. Egy úgynevezett szocia- lisztikus berendezkedésből térünk át az önkormányzatok helyreállításának, a demokratikus államrendszernek és a magántulajdonra is épülő szabadgazdálkodásnak a rendszerére. Tapasztalati anyag — amire támaszkodhattunk volna — nem állt rendelkezésünkre. Sok esetben a döntési helyzet az volt számunkra, hogy vagy szabályozatlan állapotokat hagyunk, vagy úgy végezzük el a szabályozást, hogy számolunk azzal: az első gyakorlati tapasztalatok után bizonyos újraszabályozásokat el kell végezni.

— A hasonló cipőben járó környező országok is ezt tették?

— Aki ezt nemzetközi keretbe tudja helyezni, az érzékelheti, hogy nem véletlenül ítélik meg úgy, hogy ebben a nagyon billenékeny régióban a mi stabilitásunknak az egyik alapja, hogy nem hagytuk szabályozatlanul a nehéz kérdéseket. Talán kevesen tudják, hogy a hasonló sorsot megért országok közül milyen sokan igénylik*a mi jogszabályainkat, és igyekeznek hozzájutni az általunk hozott törvényekhez. Ezek valamiféle mintaként szolgálhatnak az ő munkájukhoz. Ha van rá mód — mi is élünk ilyen lehetőséggel, s vesszük figyelembe az esetleg már más országban elkészült jogszabályokat. De természetesen nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy másutt mi születik.

—Könnyebb lesz-e a jövőre megválasztandó parlament szerepe?

— Kétségtelen, hogy egy rendszerváltó szakasz mindennél nehezebb. Ránk az első szakasz jutott, azaz a nehezek

közül is talán a legnehezebb. De azért nem merem kecsegtetni könnyű szereppel a következő parlamentet sem. Ne felejtse el, hogy egy óriási joghézag az, amivel a következő parlamentnek meg kell küzdenie. Az öröklött jogkészletet tovább kell korszerűsíteni. Másfelől, noha mi igen sok területen alaptörvényeket alkottunk — a kárpótlástól, a szövetkezetek átalakításától, a bankrendszeren át a honvédség szolgálati idejének megszabásától a honvédelmi koncepció kialakításáig, de lesz még alapozó jellegű feladata a következő országgyűlésnek is. Nem is szólva arról, hogy nagyon sok a teendő a magyar és az Európai Közösség jogrendszerének a közelítésében. Belekezdtünk jó néhány olyan reformba — szociálpolitika, társadalombiztosítás, oktatás például — aminek teljes feldolgozásra ebben a ciklusban nem kerülhet sor. Tehát nem nagyon biztatom az elkövetkező országgyűlést

könnyű munkával.

—Az elmúlt negyven esztendő parlamentjeit hadd ne minősítsem most, hiszen azokban tulajdonképpen nem is folyt igazi parlamenti munka. De vajon a három évvel ezelőtt megválasztott képviselők sokasága mennyire értette a dolgát?

— Már a kérdéssel nem tudok egyet érteni. A parlamenti képviselő nem mint egy területnek a szakembere, hanem mint a közügyek megítélésére felkészült ember kerül a parlamentbe. Egy parlament nem ennyi mérnökből, annyi állatorvosból, amennyi szerszám- készítőből vagy földművesből áll. Nem ez a meghatározó, hanem az, hogy olyan emberek a tagjai, akik képesek az

ország dolgait kellőképpen mérlegelni. Nyilvánvaló, hogy negyven év diktatúrája után mind a pártoknak és irányzatoknak, amikor jelöltet választottak, mind a szavazóknak, amikor a jelölteket mérlegelték, nagyon kevés tapasztalatanyaguk volt a tekintetben, hogy a megválasztandók mennyire alkalmasak erre a feladatra. Ez természetes egy diktatúra után, hiszen a parlament tagjainak túlnyomó része nem volt korábban ismert ember.

— Elnök úr szerint mennyit fejlődött ez a parlament a három év alatt?

— Én úgy gondolom, hogy a pártok és a szavazók is sokat megismertek már abból, hogy ki a felkészült, és ki az, aki erre a feladatra kevésbé alkalmas. Talán eljutnak addig is, hogy nem egyszerűen a felszólalások száma, vagy a lelke- sültség foka szerint fognak mérlegelni, hanem tartalmi alapon. Ha az ilyen értelemben vett fejlődésre kérdezett, akkor elmondhatom: a képviselők jelentős része igen nagyot fejlődött a ciklus során. Főleg, ha a realitásérzéket figyeljük. Mert egy dolog hangot adni vágyaknak, megfogalmazni követeléseket, és megint más mérlegelni ezt: mi az a következő lépés, amit az adott területen meg kellene és meg lehetne tenni. Nem véletlen, hogy jó néhányan peremre szorultak azok közül, és korábbi hatásuk mintha csökkenne, akik állandóan „óriási kérdések” felvetésével, a vágyak politikai programba ömleszté- sével akarták a nagyobb népszerűséget. Most, az új választások közeledte remélem nem visz abba az irányba, hogy a látványosságokkal való foglalkozás kerül megint előtérbe.

Megnyitotta kapuit az IFABO ’93

Budapest (ISB) — Idén már harmadik alkalommal mutatták be a kőbányai vásárvárosban a számítás- és kommunikációtechnika, valamint az irodaszervezés újdonságait. Az IFABO ismét megnyitotta a kapuit az érdeklődők előtt, akik hardver-, szoftverújdonságokkal, másolás- és nyomdatechnikai csúcsberendezésekkel, valamint a legfrissebb divat szerint készült irodabútorokkal ismerkedhetnek.

Hemberger Sándortól, az ECI (a Bécsi Vásárközpont és a Hungexpo közös vállalata, a kiállítás szervezője) igazgatójától megtudtuk, hogy ebben az évben a hazai kiállítók száma jelentősen megnövekedett, s közöttük megyénk néhány cége is megtalálható. A hazai

kiállítók számának növekedése abból adódik, hogy egyre több külföldi cégnek van itt képviselete, de a mostani résztvevők közül 103 olyan külhoni vállalkozás is akad, amelyek eddig még nem képviseltették magukat a magyar piacon.

A tavalyihoz képest erősödött a telekommunikációs ágazat megjelenése a kiállításon, növekedett az irodabútort kiállítók aránya, s megjelent a Bankszalon is, mint a rendezvény része. A kiállítók közel fele a számítástechnikában van otthon, negyede hozott irodabútort, a többiek a telekommunikáció és a másolás- technika új csodáit tárják az érdeklődők elé.

A gyártók közül természetesen itt vannak a legnagyobb nevek, hiszen egy ilyen kiállításon presztízsnövelőnek számíthat a megjelenés. (A rendezvény presztízsét pedig az növeli, hogy immár nem a bécsi IFABO követője, hanem attól független, önálló esemény — erre utal a betűtípus és — nagyság változása is a kiállítás elnevezésében.) A forgalmazók között pedig több új hazai kisvállalkozás is megjelent, számukra — segítségképpen — mintegy 35 százalékos kedvezményt adtak a kiállítás szervezői. A kisebb 6-12 négyzetméteres standok 70-130 ezer forintba kerültek, szolgáltatásokkal együtt. Ez több mint 30 kisebb cégnek tette lehetővé a jelenlétet a magyar IFABO-n.

Megjelent az idei cégkatalógus

Budapest (ISB - R. S.) Ismét megjelent a Cégkatalógus 1993. Magyarország című kiadvány — hallhattuk a Cégközlöny Kiadói Szerkesztőség keddi sajtótájékoztatóján. A tavaly több mint háromezer példányban elkelt háromkötetes könyv — az első kötetben a budapesti, a másik kettőben pedig megyénkénti felosztásban a vidéki cégek találhatók — az idén 5 ezer forintba kerül, s a Cégközlöny szerkesztőségében is kapható illetve megrendelhető. Sőt, aki akarja számítógépen keresztül is hozzáférhet az adatokhoz.

A 107 677 cég nevéről, társasági formájáról, alapítási idejéről, címéről és alaptőkéjének nagyságáról információt nyújtó könyv az egyetlen hiteles, teljes körű és hivatalos ilyen jellegű katalógus — állították a kiadvány szerkesztői és kiadói. Mindehhez hozzáfűzték: hazánkban igen sok vállalkozás foglalkozik hasonló kötetek kiadásával, de ezekbe a kiadványokba — ellentétben az általuk bemutatottal — csak pénzért lehet bekerülni, s ráadásul nem biztos, hogy helyes adatokat tartalmaznak. A sajtótájékoztatón megtudtuk

azt is, hogy ez év első negyedévében már 2 ezerrel több cég alakult, mint 1989-ben összesen. Az adatok egyértelműen bizonyítják azt is, hogy a rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt a cégek száma, s az 1990-es 21 259-el szemben ma már több mint 107 ezer működik. Az 1993. január elsején lezárt katalógusból kiderül, hogy hazánkban vállalkozási céllal leginkább korlátolt felelősségű társaságot és betéti társaságot alapítanak: az előbbiből több mint 46 ezer, az utóbbiból pedig 34 ezer működik.

Jogellenes biztosítások — évi 5 milliárd kár

Budapest (ISB - Ráthy Sándor) — A becslések szerint az elmúlt négy évben több mint 50 ezer magyar állampolgár kötött jogellenesen életbiztosítást a hazánkban illegálisan tevékenykedő osztrák biztosítókkal, így a schillingben fizetendő biztosítások kapcsán — a nem engedélyezett valutakivitel miatt — durván évi 5 milliárd forintos kára keletkezik Magyarországnak. Ráadásul az ügyfelek devizabűncselekményt követnek el akkor, amikor az engedélyező hatóság megkerülésével bonyolítnak le külföldön pénzpiaci műveletet.

Ugyanakkor az egész ügyre jellemző a következő ellentmondás: egy majd húszéves szabály értelmében a kiviteli engedéllyel átvitt valutáját bárki elköltheti egy külföldi mulatóban, de jogszabályt sért akkor, ha például egy 15 évre szóló tőke- felhalmozásra is alkalmas biztosítást köt a határokon túl. Éppen ezért mindenkinek ajánlható, ha a napokban ismét esedékessé válik az illegálisan kötött osztrák életbiztosításának újabb részletfizetése, tegye legálissá az ügyletet és forduljon devizaátutalási engedélyért a Magyar Nemzeti Bankhoz.

A probléma súlyát mutatja, hogy a Parlament plenáris ülésén is többször foglalkoztak már az üggyel: a fiatal demokraták frakciójában ülő Mádi László egyik interpellációjában például elmondta, azért nem tudjuk az osztrákokat jobb belátásra bírni, mert nem rendelkezünk kellő eszköztárral. Éppen ezért a képviselő azt javasolta, hogy fogjunk össze azokkal a környező országokkal, amelyekben az osztrákok szintén kalózkodnak, s velük együtt forduljunk nemzetközi szervezetekhez. Az Európai Közösség szabályai ugyanis tiltják a más országok területén végzett illegális devizaműveleteket. S mint tudjuk, az osztrákok is igyekeznek a közösségen belülre kerülni. Ezzel összefüggésben a pénzügyminiszter az elmúlt hetekben bejelentette: az öt osztrák biztosító közül hárommal folyamatosan tárgyalunk — két biztosító, az Anker és a Generali már beszüntette illegális tevékenységét —, s remény van arra, hogy hamarosan a többivel is meg tudunk egyezni. A mindenki számára kielégítő megállapodás lényegéhez tartozna, hogy az osztrákok hazánkban is bejegyeznék biztosítójukat, s a magyarországi fiókjukhoz tennék át az itt kötött életbiztosításokat, amelyeket aztán forintban fizetnének tovább az ügyfelek. Kérdés azonban, hogy a magyarok által eddig felvázolt többféle lehetőség mennyire tetszik az osztrákoknak, akik ráadásul az illegális kötésekkel eddig kitűnő üzletet csináltak.

Nehezíti a megoldást az is, hogy a biztosítottak döntő hányada — félve a következményektől — nem segíti a magyar hatóságokat az átlagosan három havonta újabb és újabb név alatt feltűnő, kereskedelmi tevékenység folytatására bejegyzett illegális ügynöki hálózat felszámolásában. Igaz, jó néhányan személyesen, levélben és telefonon már érdeklődtek, hogy miképpen szabadulhatnának a biztosítók hálójából. Ez azonban rendkívül nehéz, hiszen egyelőre nincs garancia arra, hogy a pénzüket is viszontlátják. A nagy kérdés tehát az, hogy mit tesznek ebben a helyzetben a magyar hatóságok: példát statuálnak, s átadják az ügyeket a megfelelő nyomozó és büntető szerveknek, vagy tovább tárgyalnak és megegyezésre törekednek az osztrákokkal.

A biztosítottak megnyugtatására elmondható, hogy a hatóságok az utóbbit választották, s ha minden a legjobban megy, néhány nap múlva megszületik a végleges megoldás. Elképzelhető azonban az is, hogy most sem sikerül egyezségre jutni egy vagy két biztosítóval — az említett két „rendes” biztosító már visszavásárolta illetve áthelyezte Magyarországra a biztosításait —, s a kudarc végleges lesz. Ebben az esetben pedig könnyen azok sorsára juthatnak a biztosítottak, mint akik ellen már — devizabűntett elkövetése miatt — vádat is emeltek.

A biztosítások közvetítői közül eddig 10 személy ellen folyik eljárás, míg ötven személy közvetlenül vádemelés előtt áll.

Magyarország és az EK viszonya

Budapest (ISB — D. Á.) — Kelemen András államtitkár közép-ázsiai útját értékelve leszögezte, hogy Magyarország egyre nagyobb figyelmet szentel keleti politikájának is. A volt pártállamok is az útkeresés közben tartanak, s ezek az országok gazdasági, kereskedelmi lehetőséget is nyújtanak hazánknak — hallottuk a keddi külügyminisztériumi sajtó- tájékoztatón.

Az államtitkár összegzését követően már a külügyi szóvivő folytatta a tájékoztatást. Mint Herman János elmondta, Hans Van Den Broek, az EK politikai külkapcsolato- kért felelős minisztere délelőtt megbeszéléseket folytatott Jeszenszky Géza külügyminiszterrel, délután pedig Antall József miniszter- elnök is fogadta őt.

Az Európai Közösség és Magyarország együttműködési lehetősége volt a téma. Szó esett a visegrádiak kapcsolatáról is. Jeszenszky Géza kifejtette: mi azt várjuk az EK-tól, hogy minél előbb elősegítse csatlakozásunkat. A magyar társadalomban e kérdésben konszenzus van. Egyelőre azonban az EK-or- szágokban késik a társulási szerződés ratifikálása. Magyarország szeretné, ha a szerződés teljes egészében életbe lépne. Három kérdést kezelünk kiemelten: magát a csatlakozási folyamatot, a kereskedelem liberalizálását, illetve a politikai párbeszéd fejlesztésének lehetőségét.