Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
A KM hétvégi melléklete Aktuális kérdések azdára talált milliárdok Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Mostanra már elcsitultak az indulatok, kétkedők és szorgalmazók egyaránt tudomásul vették: a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakítására megkapták a lehetőséget azok, akiket erre a parlament által meghozott törvény feljogosít. Az eredményes szavazásnak köszönhetően rövidesen egészség- és nyugdí jbiztosítási ön- kormányzatok alakulhatnak azért, hogy mindnyájunk érdekében kezeljék és hasznosítsák a tb hatalmas vagyonát. Az első megteendő lépésekről beszélgettünk Virág Gyulával, a tb megyei igazgatóhelyettesével. Talán nem túlzás azt mondani, a tb-választások kimenetele nem csak a listát állító szakszervezetek, de kicsit a tb bőrére is ment. Mindezeknek fényében mit szóltak az eredményhez? — Bíztunk benne, hogy a választás sikeres lesz. Igaz, ilyen arányú részvételre másokhoz hasonlóan mi sem számítottunk, de örömmel nyugtázzuk, hogy az emberek nem maradnak tétlenek akkor, amikor saját biztonságuk 4 tét. A társadalombiztosítással kapcsolatos döntések ugyanis valamennyiünket érintenek, hiszen születésünktől halálunkig élvezzük a juttatások valamelyikét. Ezért is örülünk az eredménynek, ami egyfajta meglepetést is jelentett nekünk. Olyan gyenge kampány után, ami ezt a választást megelőzte, s elsősorban a nyugdíjasokat célozta meg — valóban meglepő a magas részvételi arány. □ Drukkoltak valakinek, szorítottak valamelyik szak- szervezetnek? — Egyáltalán nem, sőt azoknak sem adtunk ötleteket, tippeket, akik a választás előtt megkerestek minket. Be akarVirág Gyula, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatóhelyettese Harasztosi Pál felvétele tűk tartani, s be is tartottuk a pártatlanság elvét, hiszen mi nem egyes szakszervezetért, hanem az emberekért vagyunk. □ Megtudhatjuk, mit kérdeztek, milyen tanácsokat vártak az Önökhöz forduló szak- szervezetek? — Szinte mindegyikük azt szerette volna tudni, kiket érdemes a listákon feltüntetni, kiket javasoljanak az önkormányzatokba, milyen kampányt folytassanak. Mi ebbe nem szólhattunk bele. Más kérdés, hogy sokan megállították dolgozóinkat az utcán, azt firtatva, mi lesz velünk, ha valakit közülünk nem választanak. A tájékozatlanságnak, a kampány hiányának tulajdonítottuk az ilyen kérdéseket. □ A megalakítandó önkormányzatokra hatalmas munka vár, hiszen a társadalombiztosítás igen súlyos gondokkal küszködik... — Ez sajnos, szóról szóra így igaz. Az országos gond a tb vagyonának kezelése körül keresendő, s ennek megoldásában tehetnek majd sokat a leendő önkormányzatok. Azt remélem, hogy igazi tulajdonosként törődnek majd ezzel a vagyonnal, aminek következtében az egészségügyi és a tb- ellátások színvonala is javulhat, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok helyzetéről már nem is szólva... Megjegyezném, hogy ideje lenne néhány dolgot szétválasztani, tisztázni. Bár most mi intézzük, de a családi pótlék és a gyes nem tb-ellátás, ennek finanszírozása az állami ellátás keretébe tartozik. A családi pótlék 1990. április 1-től, a gyes pedig bevezetésétől, azaz 1967. január 1-től állami ellátási feladat. □ Nem lesznek könnyű helyzetben az egészség- és nyugdíjbiztosítási önkormányzatok, számos súlyos tennivalóval a tarsolyukban egyhamar nemigen lehetnek sikercsapat. A tb- nek nem csak a feladata, kintlévősége is rengeteg. Ön szerint mitől lehetnek mégis eredményesek? — Szerintem attól, hogy szakszervezeti alapokkal rendelkezvén sokat tehetnek majd a kintlévőségek behajtásáért, az újabb tartozások megelőzéséért. A szakszervezeteknek ugyanis lehet olyan szerepük, melynek révén elérik, hogy a munkáltatók elsők között a tb- tartozásokat rendezzék, hiszen a dolgozók is innen kapnak leghamarabb pénzt. Sokat tehetnének a profiltisztítás érdekében is, hiszen ez nagyban elősegítené az eredményesebb gazdálkodást. Ha segítségükkel sikerülne elérni, hogy a szociális és tb-ellátások ne keveredjenek, hogy a különböző járadékok, mint például a rendszeres, átmeneti és mező- gazdaság járadék külön elbírálás alá kerüljenek, máris nagyot léphetnénk előre, hiszen az e címen kifizetett összeg nem kevés. □ Az országos problémák után kérem, szóljon a megye gondjairól is... — Nem lesz nehéz, hiszen azok többnyire megegyeznek az egész országban tapasztalható nehézségekkel. Amiben pedig eltérnek, sajnos, lényegesen rosszabbak annál. Ilyen például a megyebeli nyugdíjasok helyzete. A termelőszövetkezetek nagy száma, a fejlett ipar hiánya miatt nálunk mindig is alacsonyak voltak a fizetések, ebből következően igen alacsonyak a nyugdíjak is. Ezen az állapoton bizony, ma már igen nehéz változtatni. Az utóbbi időben mindehhez jött az országosan szintén kiemelkedő arányú munkanélküliség, a megélhetés nehezedő gondja. □ A tb-vagyon körül jóideje forr a vita. Az egykori épületek, ingatlanok sorsa azonban még ma is igen tisztázatlan. — Szabolcs-Szatmár-Be- regből is megkérte az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság vagyonkezelési főcsoportja azt a listát, amely az egykor tulajdonban lévő ingatlanokat veszi számba. Mi két ingatlant kérünk vissza, a nyíregyházi Luther ház és a Szent István úti rendelőintézet épülete volt valamikor az OTI tulajdona. □ A választások után, az ön- kormányzatok létrejöttével hogyan alakul a megyei igazgatóságok sorsa? Mi lesz a dolgozókkal? Változik a helyzetük? — A választás után harminc napon belül alakulnak meg az önkormányzatok, ezt követően várható az esetleges szervezeti változás is. Tudomásom szerint van olyan elképzelés, hogy a megyei igazgatóságok jelenlegi formájukat megtartva az ön- kormányzatok igazgatási szervei maradnak, s csak országos szinten jönnek létre az egészség- és nyugdíjbiztosító pénztárak vagy intézetek. Hallani olyan változatról is, mely szerint megyei szinten is kettéválik a dolog, s két szervezetként működik tovább a tb. Amennyiben az utóbbi terv válik valóra, minden megyében dönteni kell arról is, hogy az egyes, úgynevezett kiszolgáló szervezetek hová, melyik ágazathoz tartozzanak, a nem odatartozóknak milyen formában végezzék munkájukat. A TARTALOMBÓL: • A szólótáncos • A lélek mentőöve: a hit • Adó a csomagba • A válasz maga az ember KM galéria Signumd Qéza aÜtptásai Sigmond Géza: A győztes hazatér Harasztosi Pál felvétele pgj /(özeCmúCtóan tekinthette meg megyeszé/jfie- íyütií^ művészetfeifveCo közönsége Sigmond Cfé- za üvegművész táríatát a nyíregyházi (Művészeti SzaífáözépiskpCa Csontváry űfamaragaíériájáhan. A (Budapesten éhó', diplomás üvegtervezó' 1991 májusátólmint művésztanár doCpozüj városunkban, a szalö középiskola képzőművészeti tagozatán. ‘Jfülonös hangulatú üvegmunkái és kompozíciói országszerte gén sok középületet díszítenek Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt már, és rendszeres résztvevője a külföldi „üveges "találkozóknak (szim- póziumoknakl 1992-hen, magas színvonalú munkásságának elismeréseként, az iparművészek IFerenczy ájpémi-díjávaltüntették kiMMgmwdmwmg összehajolni a szeretetben Nagy István Attila legtöbb versolvasó szívébe ilyentájt beledobban Balassi verse: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje I Mindent egészséggel látogató ege, I Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!” Megizmosodott már a tavasz, sőt ebben az évben talán a szükségesnél is korábban virgonckodott a nyár, mintha hiányozna belőle a kellő felelősségérzet. Lehet, hogy júliusra meg augusztusra már elfogy az ereje, s akkor bújdo- kolhat a szidások elől. Pünkösdkor a szeretetben összehajolnak az emberek, mert jó tudni, hogy ebben az évben is virágot robbantottak á fák, mézillatú a levegő. Most is szép, amit a természetből az ember napjainkra még megkímélt. Aki nem tudja örömét lelni a környezetében, a zöldben, a sárgában, a fehérben, a finom rózsaszínben, a kiabáló kékben, bizonyára nagyon elégedetlen lehet önmagával. Ilyenkor talán gyakrabban féltjük azt is, ami körülölel bennünket: a házat, ahol lakunk, amelyben az ágyunk esténként magába fogad, az utcácskát, amely kitárt karral köszönt, amikor befordulunk. Az emlékeket, amelyek valamikor heves lánggal égették a szívünket, s most kellemes meleget árasztanak; a múlt azért válhat értékké a számunkra, mert sok szempontból azonos önmagunkkal: a mi életünkkel. De nemcsak a házat féltjük ilyenkor jobban, hanem a hazát is: aggodalom tölt el, hogy vajon megmarad-e és meddig sebezhetetlennek, óvónak, fel- nevelőnek? Mert lassanként — és a szemünk előtt — átalakul az ország. Egyre több indulat sistereg az emberekben: elégedetlenség, kétségbeesés, reménytelenség. De nemcsak ez, hanem gyűlölet is. Ahogy enged a lelkekben a régi rendszer szorítása, úgy kap egyre erősebb hangot a gyűlölet. Az asszony, aki a beletörődésről beszélt gyermekeinek, most a bosszúért liheg, a remegő kezű öregember a valaha elvett földért reszket. Nincs se unoka, se gyerek. Mégis kell a volt. Az enyém. S hányán vannak ebben a kicsiny hazában, akik ismét egy- párti hatalomról álmodoznak! Melyik pártéról? Természetesen azéról, amelynek a tagjai! A többinek semmi helye a parlamentben, a hatalomban. Folyik is a lelkekben (sajnos, nem csak ott) a kiszorítósdi. S ez annyi mindenben megnyilvánul: tapsban, füttyben, szidalmazásban, lejáratásban, acsarkodásban. Mert ami más, mint én, az hamis, annak nincsen helye a létezők között! Hány hosszú évnek, és hány generációnak kell még elmúlnia, hogy megértsék az emberek: egyáltalán nem biztos, hogy az ellenfél ellenség is. Azt, aki másként gondolkozik szeretni kell, megköszönni neki, hogy segít bennünket árnyaltabban szemlélni a valóságot, nehogy a saját csapdánkba essünk. S honnan veszi a kisember a példát? Természetesen azoktól, akiket a nyilvánosság bemutat, akikről tudni lehet, hogy visszélnek a nagy többség politikai éretlenségével. Mert nem szoktunk még ahhoz, hogy minden kijelentés mögé oda tegyük a magunk kicsiny kérdőjelét, s tűnődjünk: vajon igazat mond-e az illető. Sokkal egyszerűbb volt elhinni, hogy aki a politikát „csinálja” becsületes, őszintén képviseli az érdekeinket. Azokét, akik voksaikkal juttatták abba a helyzetbe, hogy szolgálhat. De nem a maga érdekeit. Tele van botránnyal a magyar közélet. Amit tudunk attól is megkeseredik szánkban az édes, de sejtetni engedik, hogy a java még hátra van, majd az élesedő választási küzdelemben. Akkor majd igazi tétje lesz a marakodásnak, mert újra fel kell osztani, ami még megmaradt. Most pedig olyan meleg van, mintha itt lenne a nyár. Lassan kezdjük megszokni, hogy alig van valami a hölgyeken, fiatalok, szépek, érettek, elevenek. S a belvárosban jól öltözöttek a járókelők. Néha felbukkan egy-egy szakadt külsejű ember, átballag a téren. Elfordítjuk a fejünket, mintha szégyellnénk, hogy ilyen helyzetben van. Nekünk pedig van munkánk, lehet, hogy jól is keresünk. Mit tehetnénk érte mi, ha azok se sokat tesznek, akik tehetnének? / .lyen bonyolult a világ. Ma még ott tartunk, hogy szinte mindenki szid valakit. Talán egyszer lecsendesednek az indulatok, s akkor nem csak pünkösdkor gondolunk arra, hogy olyan szép körülöttünk az élet.
