Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-28 / 123. szám

1993. május 28., péntek HÁTTÉR Ketet-Magyarország 3 A húszasban könnyebb a levegő Folytatják a légzőszervi betegségben szenvedő gyerekek oktatását, gondozását az iskolában Kállai János Nyíregyháza (KM) — Játszhatnánk a szavakkal: könnyebb lett a levegő kettős értelemben is a nyíregyházi 20. számú Általános Iskolá­ban. Eloszlottak az esetleges intézménymegszüntetés bal­jós felhői, fellélegezhetett a tantestület. De a másik ér­telmezés talán még fonto­sabb: az idejáró, légzőszervi problémákkal küszködő gyerekek állapota a tanév so­rán javult. Az osztály szervezéséről, a gyerekek / beilleszkedéséről kérdeztük Éles Zsoltnét, az is­kola igazgatóját. Két első osztály □ Miként alakult a „légző- szervis” osztály sorsa? — A városi önkormányzat engedélyével szerveztük meg az 1992/93. tanévben a speci­ális osztályt. A beiskolázást megelőzően védőnők segítsé­gével felmértük az igényt a vá­rosban. Ennek eredményeként tizenöt asztmatikus betegség­ben szenvedő gyermeket vet­tünk fel. □ Hogyan sikerült megte­remteni a feltételeket a beteg gyerekek szakszerű ellátásá­hoz? — A betegeket a két első osztályunkba soroltuk, az egészségesek közé, mégpedig abból a megfontolásból, hogy enyhítsük betegségtudatukat. Kialakítottunk részükre egy pihenőszobát, beszereztünk néhány orvosi segédeszközt, javítottuk az orvosi szoba fel­szereltségét. □ És a személyi „állo­mányt” illetően mennyire tud­tak felkészülni a nagyon ösz- szetett feladatra? — A védőnőnk a múlt nyá­ron a Sóstói úti kórház gyer­mekosztályán részt vett egy speciális továbbképzésen. Ez év májusában egy másik tan­folyamon a nevelőink és a vé­dőnő már az eredményeinkről Együtt' tanulnak az egészségesekkel az asztmatikus betegségekben szenvedő gyerekek Balázs Attila felvétele is számot adhattak a szakma­belieknek. A Pszichofizioló- giai és Egészséglélektani Tár­saság rendezvényén a beszá­molójuk kivívta a jelenlevők elismerését, s mint kiderült: az asztmatikus gyerekekkel való foglalkozás országosan egye­dülálló kezdeményezésünk. Természetes gyógymódok □ Hogyan alakították a beteg nebulók munkarendjét? Milyen speciális ellátásban részesültek a rászorulók? — A napirendjüket úgy állí­tottuk össze, hogy jusson ben­ne idő úszásra, gyógytornára, a gyógykezelésre és levegőz­tetésre. Heti egy alkalommal orvosi viszgálaton vettek részt. Ilyenkor történt meg a beállított gyógyszerek hatásá­nak az ellenőrzése, és a védő­nő szintén ekkor kapta meg a további kezelésre vonatkozó tájékoztatást. Az év elején ter­mészetgyógyász tanította meg a szülőket és a védőnőt a ter­mészetes gyógymódok sze­mélyre szóló alkalmazására. A változó időpontokban való gyógyszerszedés rendjét a vé­dőnő kíséri figyelemmel. □ No, és az eredmények!? Bár tudom, hogy ez a dolog nem olyan, mintha mondjuk matematikából 0,2-et javul az átlag. — A beteg gyerekeink nem hiányoztak többször az iskolá­ból, mint az egészségesek. Csak kisebb, hurutos megbe­tegedéseik voltak, amint ez legtöbbünkkke} szintén mege­sik. Dr. Kása Vilmos — ő az iskolaorvosunk — szerint ez annak köszönhető, hogy a gyógytorna és az úszás fej­leszti a légzőizmokat, és az időben alkalmazott, megfelelő terápia meggátolta a súlyo­sabb állapot kialakulását. □ Mi a szülők véleménye a gyermekeikkel való speciális bánásmódról? — Szerintük a gyerekek a vizsgálatok és kezelések során nem kerültek a szokásos stresszhelyzetbe, mivel a ter­mészetes közegükben zajlott le minden. Csökkent a tanulók betegségtudata, szerettek isko­lába járni. Azt is megfogal­mazták a szülők, hogy nekik biztonságot jelent, hogy a gyermekek állandó védőnői felügyelet alatt vannak, meg­bízhatóan kapják a gyógysze­reiket, és szabadon élhetnek az iskola kínálta valamennyi le­hetőséggel. Családias légkör □ Lesz folytatása a meg­kezdett, áldozatos és eredmé­nyes munkájuknak? —• A pedagógiai progra­munkat megalapozottnak lát­juk. A kisiskola adta családias légkör jó terep a megvalósítá­sához. A rehabilitációs szerep­kört továbbra is vállaljuk, ter­mészetesen igényt tartva az önkormányzat támogatására. Lesz egy alapítványunk is, mert az az igazság, minden ideáramló forintra égető szük­ségünk van, hogy a kis betege­ink szakszerű ellátását jó szín­vonalon megoldhassuk. Ügyintézés a munkaügyi kirendeltségeken Június elsejétől újfajta nyomtatványokon kell igényelni a jogosultaknak a támogatást * Nyíregyháza (KM) — A megyei munkaügyi központ ti­zennégy kirendeltsége június 1-től az eddigiektől jobban bekapcsolódik háromféle tá­mogatás odaítélésébe. A témá­val kapcsolatban a kirendelt­ségek részletes felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. A lé­nyeget Kakukkné Katona Ag­nes, a megyei munkaügyi köz­pont osztályvezetője ismertet­te lapunkkal. A vállalkozóvá válással kapcsolatos támogatásokat ed­dig a megyei központban lehe­tett igényelni. Elsejétől újfajta nyomtatványokon újfajta kér­désekre kell válaszolni, s a tá­mogatás iránti igényeket a ki­rendelétségeken lehet benyúj­tani. (Az újdonsült vállalkozó még hat hónapig kaphatja a munkanélküli-járadékot, amíg beindul az üzlete.) A közhasznú munka és a tartós munkanélküliek foglal­koztatást bővítő bértámogatá­sa esetében szintén új nyom­tatványon a kirendeltségeken lehet a támogatási igényt beje­lenteni. Ám mindkét esetben a megyei központ dönt, a kiren­deltségek javaslatát is figye­lembe véve. Mindkét támoga­tási formára, főleg a közhasz­nú munkára sok a jelentkező, így nem tudnak minden igényt kielégíteni. —----------Tárca— t~> ppen a verandán üldögél­ik tem, amikor nagy csö­römpöléssel kinyílt az utcai vaskapu. Fiatalember jött be rajta, egykori tanítványaim egyike. Léptei kilengése már messziről jelezte, nem otthon­ról, hanem az apákboltjából tévedt be hozzám. —Tanár bácsi, én felakasz­tom magam! — mondta kö­szönés helyett, és lerogyott a mellé tolt székre. Döbbenten néztem rá, vár­tam a szörnyű kijelentés ma­gyarázatát. Egyébként amúgy is tudtam róla, hogy két gye­reke van, a felesége nem dol­gozik, ő pedig már régóta munkanélküli. Beszédéből aztán kiderült, most már a munkanélküli­segély sem jár neki, nem tud miből megélni. Arra kért, ír­jak egy kérvényt a polgár- mesteri hivatalba, hogy va­lami segélyt kaphasson. Azonnal az írógép mellé ül­tem, befűztem a papírt, és már pötyögtettem is. Nem volt ez szokatlan számomra, hi­szen felnőtté lett régi tanít­ványaim, meg az idősebb em­berek, régóta hozzám jönnek az ilyenféle kívánságaikkal. Ez a mostani látogatóm azonban idegesített. Nemcsak záporozó könnyeivel és ful­dokló zokogásával, hanem leginkább azzal, hogy elébem tett kétszáz forintot. Úristen! Hát mit képzel ez rólam? — kérdeztem magamban bosz- szankodva, de a pénzre mu­tatva hangosan csak ennyit mondtam: — Ezt tedd el gyorsan! Van azt neked kire, meg mire költeni. Félreérthet­te tiltakozáso­mat, mert előbb egy újabb százast, majd egy ötszázast tett a többi mellé. Azt hihette, keveslem az először kitett két­száz forintot. Erre már aztán dühbe gurultam. Nyersen, már-már durván rivalltam rá: — Ide figyelj fiam! Ha el nem teszed ezt a pénzt, szétté­pem a kérvényt, téged meg úgy penderítelek ki a házból, hogy a lábad sem éri a földet. Riadtan, megszeppenve né­zett rám, tétova mozdulatok­kal zsebébe gyűrte a pénzt, aztán hogy kezébe nyomtam a kérvényt, szó nélkül kifordult az ajtón. Utánamentem a kapuig, láttam, hogy botladozó lépé­sekkel befordult a polgármes­teri hivatal udvarára. Keserű szájízzel ültem is­mét az asztalhoz. Mindenféle gondolatok, emlékek kava­rogtak a fejemben. Eszembe jutott az a gyerek­kori szálkái utam is, amikor hazafelé menet így szólt hoz­zám anyám: — Tanuld meg fiam, csak a vauból lehet takarékoskodni! Vajon ennek az én előbbi látogatómnak mondott-e va­laha is valaki ilyesmit? Balogh László A kérvény Nézőpont A hitelvilág stádiuma Réti János / smét csökkenti betéti ka­matait az OTP. A július 1- től esedékes változás követ­keztében a takarékoskodók már csak tízegynéhány szá­zalék haszonhoz jutnak a pénzükért. Ugyanez a pénz­intézet viszont változatlanul húsz, illetve harminc száza­lék körüli kamatot számol fel a kibocsátott hiteleiért. Attól függően, hogy milyen típusú vagy lejáratú a köl­csön. Mintha nem egyazon ország azonos értékű pénzét adná mindkét oldal a másik­nak: lakosság a banknak, bank a lakosságnak. Tudom én a leckét, amely szerint az OTP is, mint min­den bank, az ügyfelei pénzé­vel gazdálkodik, az ő érde­keire hivatkozva teszi, amit tesz, számol, ahogy számol. De ha nézi az egyik ügyfele a betétes érdekét, akkor mi­ért nem ugyanúgy viszonyul a másik ügyfél, az adós ér­dekeihez? Annál is inkább, mert a bankok szerény isme­reteim szerint nem a betéte­sek betéteiből, hanem az adósok által fizetett kamat­ból élnek meg elsősorban, mi több, főleg erre létesül­tek. Egyrészt tehát kedvet kellene csinálniuk a spóro­láshoz—amennyire lehet— másrészt a hitelfelvételhez is az egyensúly érdekében. Nem hiszem, hogy van or­szág rajtunk kívül, ahol 10- 20 százalék eltérés van ka­matláb és kamatláb között, ahol ilyen különbséggel ke­zelik az egyik ügyfél érdekét a másikéhoz képest. Arról már ne is elmélkedjünk, hogy ez a kettő, a betétes, meg a hiteles, igen gyakran egy ugyanazon személy, il­lette család és mint ilyen, éppen ezért „sír-nevet" kap­csolatban áll az OTP-vel. A nekünk fizetett kamat csökken, a tőlünk beszedett, az általunk fizetett meg alig- alig és akkor is nagy keser­vesen. Bezzeg, ha emelni kellene — tartok tőle — egy­szeriben megfordulna a sor­rend. Méghozzá pont az el­lenkezőjére és villámgyor­san. Az életből két dolgot nem tudok megérteni: az egyik az aerodinamika, a másik az OTP kamatpolitikája. He­lyesebben, érteni értem mind a kettőt, csak felfogni képtelen vagyok. Vaján vegyszeres gyomirtással védekeznek a búzában elszaporodott repce ellen Harasztosi Pál felvétele Kommentár __________________ Adnak magukra Cselényi György T Tatamikor a mozivásznon V láttam egy érdekes jele­netet. Egy előkelő párizsi ékszerüzletbe bement egy kissé bolondozó hippi pár. Az elegáns tulajdonos rög­tön az üvegpulthoz lépett, a híres ékszerüzletek alkalma­zottaira jellemző arisztokra­tizmussal meghajolt, s a szebbnél szebb nyakláncok­ra, karkötőkre, fülbevalókra mutatott: parancsoljanak, gyémánt, brilliáns...? A fia­talok zavartan mosolyogtak. Hosszú, s kínos csend után elpirulva közölték, ők nem tudnak, s nem is akarnak vá­sárolni semmit. Akkor mivel szolgálhatok? — mutatta a boltos arca, mozdulata. — Az egymásra találásunk je­gyében csupán az alumíni­um gyűrűnkbe szeretnénk kettőnk nevét bevésetni — hangzott a kívánság. Az ékszerész gesztusa a tudtukra adta, bár az efféle megrendelés meglehetősen ritka náluk, cégük ez eset­ben is készséggel áll a kun­csaftjaik rendelkezésére. Ezután közölte, mikor jöhet­nek az otthagyott bizsugyű­rűért. Szóval, adnak maguk­ra, s a jó hírükre. Mindez azért jutott eszem­be, mert a minap Budapes­ten, a Vörösmarty téren La Boutique Suisse Kft. svájci többséggel üzletet nyitott. A sajtótájékoztatójukon beje­lentették: azokat a vevőket akarják megnyerni, akik az eldobható órák világában újra nagyapáik legendás „Schaffhausen"-jét keresik, amely azután családi erek­lyeként apáról-fiúra öröklő­dik. S még egy párját ritkító dolog: az évtizedekkel eze­lőtt eladott órák javítását is vállalják. Manapság, a kusza gaz­dasági helyzetben, a ma még meglévő, de holnap már talán kinyomozhatatlan gazdájú, székhelyű és anya­gi helyzetű, továbbá kétes minőségű árukat és szolgál­tatásokat nyújtó cégek vilá­gában, amikor szakemberek sokasága dolgozik a minél hatékonyabb fogyasztói ér­dekvédelem kimunkálásán, jó érzés volt a svájci cég megbízhatóságot sugárzó céljairól olvasni, hallani. Életük jó példa arra, milyen az a cég, amely a szó nemes értelmében ad magára. Bár a mentalitásuk a hazai cé­gek körében számos követő­re találna!

Next

/
Thumbnails
Contents