Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-28 / 123. szám
1993. május 28., péntek HÁTTÉR Ketet-Magyarország 3 A húszasban könnyebb a levegő Folytatják a légzőszervi betegségben szenvedő gyerekek oktatását, gondozását az iskolában Kállai János Nyíregyháza (KM) — Játszhatnánk a szavakkal: könnyebb lett a levegő kettős értelemben is a nyíregyházi 20. számú Általános Iskolában. Eloszlottak az esetleges intézménymegszüntetés baljós felhői, fellélegezhetett a tantestület. De a másik értelmezés talán még fontosabb: az idejáró, légzőszervi problémákkal küszködő gyerekek állapota a tanév során javult. Az osztály szervezéséről, a gyerekek / beilleszkedéséről kérdeztük Éles Zsoltnét, az iskola igazgatóját. Két első osztály □ Miként alakult a „légző- szervis” osztály sorsa? — A városi önkormányzat engedélyével szerveztük meg az 1992/93. tanévben a speciális osztályt. A beiskolázást megelőzően védőnők segítségével felmértük az igényt a városban. Ennek eredményeként tizenöt asztmatikus betegségben szenvedő gyermeket vettünk fel. □ Hogyan sikerült megteremteni a feltételeket a beteg gyerekek szakszerű ellátásához? — A betegeket a két első osztályunkba soroltuk, az egészségesek közé, mégpedig abból a megfontolásból, hogy enyhítsük betegségtudatukat. Kialakítottunk részükre egy pihenőszobát, beszereztünk néhány orvosi segédeszközt, javítottuk az orvosi szoba felszereltségét. □ És a személyi „állományt” illetően mennyire tudtak felkészülni a nagyon ösz- szetett feladatra? — A védőnőnk a múlt nyáron a Sóstói úti kórház gyermekosztályán részt vett egy speciális továbbképzésen. Ez év májusában egy másik tanfolyamon a nevelőink és a védőnő már az eredményeinkről Együtt' tanulnak az egészségesekkel az asztmatikus betegségekben szenvedő gyerekek Balázs Attila felvétele is számot adhattak a szakmabelieknek. A Pszichofizioló- giai és Egészséglélektani Társaság rendezvényén a beszámolójuk kivívta a jelenlevők elismerését, s mint kiderült: az asztmatikus gyerekekkel való foglalkozás országosan egyedülálló kezdeményezésünk. Természetes gyógymódok □ Hogyan alakították a beteg nebulók munkarendjét? Milyen speciális ellátásban részesültek a rászorulók? — A napirendjüket úgy állítottuk össze, hogy jusson benne idő úszásra, gyógytornára, a gyógykezelésre és levegőztetésre. Heti egy alkalommal orvosi viszgálaton vettek részt. Ilyenkor történt meg a beállított gyógyszerek hatásának az ellenőrzése, és a védőnő szintén ekkor kapta meg a további kezelésre vonatkozó tájékoztatást. Az év elején természetgyógyász tanította meg a szülőket és a védőnőt a természetes gyógymódok személyre szóló alkalmazására. A változó időpontokban való gyógyszerszedés rendjét a védőnő kíséri figyelemmel. □ No, és az eredmények!? Bár tudom, hogy ez a dolog nem olyan, mintha mondjuk matematikából 0,2-et javul az átlag. — A beteg gyerekeink nem hiányoztak többször az iskolából, mint az egészségesek. Csak kisebb, hurutos megbetegedéseik voltak, amint ez legtöbbünkkke} szintén megesik. Dr. Kása Vilmos — ő az iskolaorvosunk — szerint ez annak köszönhető, hogy a gyógytorna és az úszás fejleszti a légzőizmokat, és az időben alkalmazott, megfelelő terápia meggátolta a súlyosabb állapot kialakulását. □ Mi a szülők véleménye a gyermekeikkel való speciális bánásmódról? — Szerintük a gyerekek a vizsgálatok és kezelések során nem kerültek a szokásos stresszhelyzetbe, mivel a természetes közegükben zajlott le minden. Csökkent a tanulók betegségtudata, szerettek iskolába járni. Azt is megfogalmazták a szülők, hogy nekik biztonságot jelent, hogy a gyermekek állandó védőnői felügyelet alatt vannak, megbízhatóan kapják a gyógyszereiket, és szabadon élhetnek az iskola kínálta valamennyi lehetőséggel. Családias légkör □ Lesz folytatása a megkezdett, áldozatos és eredményes munkájuknak? —• A pedagógiai programunkat megalapozottnak látjuk. A kisiskola adta családias légkör jó terep a megvalósításához. A rehabilitációs szerepkört továbbra is vállaljuk, természetesen igényt tartva az önkormányzat támogatására. Lesz egy alapítványunk is, mert az az igazság, minden ideáramló forintra égető szükségünk van, hogy a kis betegeink szakszerű ellátását jó színvonalon megoldhassuk. Ügyintézés a munkaügyi kirendeltségeken Június elsejétől újfajta nyomtatványokon kell igényelni a jogosultaknak a támogatást * Nyíregyháza (KM) — A megyei munkaügyi központ tizennégy kirendeltsége június 1-től az eddigiektől jobban bekapcsolódik háromféle támogatás odaítélésébe. A témával kapcsolatban a kirendeltségek részletes felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. A lényeget Kakukkné Katona Agnes, a megyei munkaügyi központ osztályvezetője ismertette lapunkkal. A vállalkozóvá válással kapcsolatos támogatásokat eddig a megyei központban lehetett igényelni. Elsejétől újfajta nyomtatványokon újfajta kérdésekre kell válaszolni, s a támogatás iránti igényeket a kirendelétségeken lehet benyújtani. (Az újdonsült vállalkozó még hat hónapig kaphatja a munkanélküli-járadékot, amíg beindul az üzlete.) A közhasznú munka és a tartós munkanélküliek foglalkoztatást bővítő bértámogatása esetében szintén új nyomtatványon a kirendeltségeken lehet a támogatási igényt bejelenteni. Ám mindkét esetben a megyei központ dönt, a kirendeltségek javaslatát is figyelembe véve. Mindkét támogatási formára, főleg a közhasznú munkára sok a jelentkező, így nem tudnak minden igényt kielégíteni. —----------Tárca— t~> ppen a verandán üldögélik tem, amikor nagy csörömpöléssel kinyílt az utcai vaskapu. Fiatalember jött be rajta, egykori tanítványaim egyike. Léptei kilengése már messziről jelezte, nem otthonról, hanem az apákboltjából tévedt be hozzám. —Tanár bácsi, én felakasztom magam! — mondta köszönés helyett, és lerogyott a mellé tolt székre. Döbbenten néztem rá, vártam a szörnyű kijelentés magyarázatát. Egyébként amúgy is tudtam róla, hogy két gyereke van, a felesége nem dolgozik, ő pedig már régóta munkanélküli. Beszédéből aztán kiderült, most már a munkanélkülisegély sem jár neki, nem tud miből megélni. Arra kért, írjak egy kérvényt a polgár- mesteri hivatalba, hogy valami segélyt kaphasson. Azonnal az írógép mellé ültem, befűztem a papírt, és már pötyögtettem is. Nem volt ez szokatlan számomra, hiszen felnőtté lett régi tanítványaim, meg az idősebb emberek, régóta hozzám jönnek az ilyenféle kívánságaikkal. Ez a mostani látogatóm azonban idegesített. Nemcsak záporozó könnyeivel és fuldokló zokogásával, hanem leginkább azzal, hogy elébem tett kétszáz forintot. Úristen! Hát mit képzel ez rólam? — kérdeztem magamban bosz- szankodva, de a pénzre mutatva hangosan csak ennyit mondtam: — Ezt tedd el gyorsan! Van azt neked kire, meg mire költeni. Félreérthette tiltakozásomat, mert előbb egy újabb százast, majd egy ötszázast tett a többi mellé. Azt hihette, keveslem az először kitett kétszáz forintot. Erre már aztán dühbe gurultam. Nyersen, már-már durván rivalltam rá: — Ide figyelj fiam! Ha el nem teszed ezt a pénzt, széttépem a kérvényt, téged meg úgy penderítelek ki a házból, hogy a lábad sem éri a földet. Riadtan, megszeppenve nézett rám, tétova mozdulatokkal zsebébe gyűrte a pénzt, aztán hogy kezébe nyomtam a kérvényt, szó nélkül kifordult az ajtón. Utánamentem a kapuig, láttam, hogy botladozó lépésekkel befordult a polgármesteri hivatal udvarára. Keserű szájízzel ültem ismét az asztalhoz. Mindenféle gondolatok, emlékek kavarogtak a fejemben. Eszembe jutott az a gyerekkori szálkái utam is, amikor hazafelé menet így szólt hozzám anyám: — Tanuld meg fiam, csak a vauból lehet takarékoskodni! Vajon ennek az én előbbi látogatómnak mondott-e valaha is valaki ilyesmit? Balogh László A kérvény Nézőpont A hitelvilág stádiuma Réti János / smét csökkenti betéti kamatait az OTP. A július 1- től esedékes változás következtében a takarékoskodók már csak tízegynéhány százalék haszonhoz jutnak a pénzükért. Ugyanez a pénzintézet viszont változatlanul húsz, illetve harminc százalék körüli kamatot számol fel a kibocsátott hiteleiért. Attól függően, hogy milyen típusú vagy lejáratú a kölcsön. Mintha nem egyazon ország azonos értékű pénzét adná mindkét oldal a másiknak: lakosság a banknak, bank a lakosságnak. Tudom én a leckét, amely szerint az OTP is, mint minden bank, az ügyfelei pénzével gazdálkodik, az ő érdekeire hivatkozva teszi, amit tesz, számol, ahogy számol. De ha nézi az egyik ügyfele a betétes érdekét, akkor miért nem ugyanúgy viszonyul a másik ügyfél, az adós érdekeihez? Annál is inkább, mert a bankok szerény ismereteim szerint nem a betétesek betéteiből, hanem az adósok által fizetett kamatból élnek meg elsősorban, mi több, főleg erre létesültek. Egyrészt tehát kedvet kellene csinálniuk a spóroláshoz—amennyire lehet— másrészt a hitelfelvételhez is az egyensúly érdekében. Nem hiszem, hogy van ország rajtunk kívül, ahol 10- 20 százalék eltérés van kamatláb és kamatláb között, ahol ilyen különbséggel kezelik az egyik ügyfél érdekét a másikéhoz képest. Arról már ne is elmélkedjünk, hogy ez a kettő, a betétes, meg a hiteles, igen gyakran egy ugyanazon személy, illette család és mint ilyen, éppen ezért „sír-nevet" kapcsolatban áll az OTP-vel. A nekünk fizetett kamat csökken, a tőlünk beszedett, az általunk fizetett meg alig- alig és akkor is nagy keservesen. Bezzeg, ha emelni kellene — tartok tőle — egyszeriben megfordulna a sorrend. Méghozzá pont az ellenkezőjére és villámgyorsan. Az életből két dolgot nem tudok megérteni: az egyik az aerodinamika, a másik az OTP kamatpolitikája. Helyesebben, érteni értem mind a kettőt, csak felfogni képtelen vagyok. Vaján vegyszeres gyomirtással védekeznek a búzában elszaporodott repce ellen Harasztosi Pál felvétele Kommentár __________________ Adnak magukra Cselényi György T Tatamikor a mozivásznon V láttam egy érdekes jelenetet. Egy előkelő párizsi ékszerüzletbe bement egy kissé bolondozó hippi pár. Az elegáns tulajdonos rögtön az üvegpulthoz lépett, a híres ékszerüzletek alkalmazottaira jellemző arisztokratizmussal meghajolt, s a szebbnél szebb nyakláncokra, karkötőkre, fülbevalókra mutatott: parancsoljanak, gyémánt, brilliáns...? A fiatalok zavartan mosolyogtak. Hosszú, s kínos csend után elpirulva közölték, ők nem tudnak, s nem is akarnak vásárolni semmit. Akkor mivel szolgálhatok? — mutatta a boltos arca, mozdulata. — Az egymásra találásunk jegyében csupán az alumínium gyűrűnkbe szeretnénk kettőnk nevét bevésetni — hangzott a kívánság. Az ékszerész gesztusa a tudtukra adta, bár az efféle megrendelés meglehetősen ritka náluk, cégük ez esetben is készséggel áll a kuncsaftjaik rendelkezésére. Ezután közölte, mikor jöhetnek az otthagyott bizsugyűrűért. Szóval, adnak magukra, s a jó hírükre. Mindez azért jutott eszembe, mert a minap Budapesten, a Vörösmarty téren La Boutique Suisse Kft. svájci többséggel üzletet nyitott. A sajtótájékoztatójukon bejelentették: azokat a vevőket akarják megnyerni, akik az eldobható órák világában újra nagyapáik legendás „Schaffhausen"-jét keresik, amely azután családi ereklyeként apáról-fiúra öröklődik. S még egy párját ritkító dolog: az évtizedekkel ezelőtt eladott órák javítását is vállalják. Manapság, a kusza gazdasági helyzetben, a ma még meglévő, de holnap már talán kinyomozhatatlan gazdájú, székhelyű és anyagi helyzetű, továbbá kétes minőségű árukat és szolgáltatásokat nyújtó cégek világában, amikor szakemberek sokasága dolgozik a minél hatékonyabb fogyasztói érdekvédelem kimunkálásán, jó érzés volt a svájci cég megbízhatóságot sugárzó céljairól olvasni, hallani. Életük jó példa arra, milyen az a cég, amely a szó nemes értelmében ad magára. Bár a mentalitásuk a hazai cégek körében számos követőre találna!
