Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-27 / 122. szám
12 Kelet-Magyarorszäg KULTÚRA v 1993. május 27., csütörtök Király se kell, pápa se Debreczeni Éva A sors furcsa fintora: István, a király mégsem jön Erdélybe. Már másodszor hirdették meg, hogy előadják a rockoperát, most a Székelyföldön. Május 28-án lett volna Csíksomlyón, szabadtéren, a Somlyói hegyen, amellett a templom mellett, melyben a csodatevő Mária- szobrot őrzik. Ezt az előadást is lemondták. Az újságokban az jelent meg, hogy a csík- somlyói ferencesek visszavonták meghívásukat, mert hogy a „pünkösdi időben” nem alkalmas ilyen rendezvényre sort keríteni — írja Demeter Attila, a Hargita megyei Ifjúsági Alapítvány igazgatója az Erdélyi Naplóban. Tavaly Nagybányára ígérkeztek az „István”-nal, de azt az előadást sem tartották meg, akkor úgy hírlett, féltek a bányászmegmozdulások miatt...(?) Valakik megint félnek. Még mindig félnek. Pedig a Székelyföldön nincsenek bányászok, és ott a magyarság túlnyomó többsége csak nem hagyná, hogy garázda elemek megzavarják az előadást... Mindentől félünk. Meddig tart még a félelem? Igaz, Romániában semmiféle királyt sem látnak szívesen. Istvánt sem, Mihályt sem, sőt már azzal is baj van, hogy a pápát meghívta Iliescu elnök. Még el sem fogadta a meghívást, máris tiltakoznak a szélsőséges ortodox hazafiak, akik attól félnek, hogy a pápa az egész országot a katolikus hitre téríti. (Szerintem ezek a reformátusokról nem is tudnak...) S azok most a legortodoxab- bak, akik azelőtt a templomot nagy ívben elkerülték, most meg buzgón hányják magukra a „román” keresztet. Nekik szálka a szemükben a pápa is. A Curierul National című újság cikke egyenesen azzal vádolja II. János Pált, hogy magyarországi látogatása során a Szerbia elleni háborúra uszított. Sajnos, biztosan vannak olvasói ennek a lapnak, akik ezt el is hiszik... Reméljük, a pápa nem dől be Iliescunak, és inkább megy Afrikába, mint Romániába. (Ott kevésbé vadak az emberek.) Egyébként is, minek nekünk a pápa, mikor itt járt Michael Jackson? Szunyáljunk még egy jóízűt a közelgő gyermeknap előtt... Amatőr felvétel Könyvjelző______________________ Sikeres nők rükvercben Mester Ági Nyíregyháza — Tudnak- e a nők annyit, mint a férfiak? A feministák erre egy viccel szoktak válaszolni: Fred Astaire-t a legnagyobb táncosként ünnepelték, pedig a partnere, Ginger Rogers éppolyan jól táncolt, mint ő. Csak éppen tűsarkon és hátrafelé... Cheryl Benard és Edit Schlaffer „Tűsarkú cipőben, hátrafelé” című könyve karriertörténeteken keresztül bizonygatja a nők „egyenértékűségét” a sikert illetően. Sőt! Állítják: rengeteg asz- szony ér el szakmai sikereket hasonlóan „csillogó” férje mellett, csakhát „mellesleg” gyerekeket nevel, vendégül látja párja üzlettársait, végzi a házi munkákat. Ajánlott olvasmány tehát ez a mű az ambiciózus nőknek, meg a kevésbé dinamikusaknak, no és a hozzájuk tartozó férfiaknak. Bárki találhat benne egyetértésre serkentő vagy utálni- való gondolatokat. Feltéve, ha az emberiség tényleg két csoportra osztható: a feministákra és azokra, akik ki nem állhatják őket. Érettségi találkozók „beszámolóiból” szokott kiderülni, hogy mondjuk egy lányosztály egyik fele azért irigyli a másikat, mert férjhez ment, gyerekei vannak, no meg háza, érzelmi biztonsága. Az így révbe jutottak pedig azt „csodálják” a másik csoport tagjaiban, hogy csinosak, függetlenek, szakmai karriert csináltak. Egy igazi nőnek persze az lenne jó, ha egyszerre tartozhatna mindkét táborba. Könyvünk meggyőzi az olvasót arról: ez sem elérhetetlen. Nahát!? (Hungaprint Kiadó, 1993.) Elhozták a fesztivál díjait A Nyírség táncegyüttes nagy sikert aratott Szolnokon. Nyáron Görögországba készülnek XVI. ORSZÁGOS NÉPTÁNCFESZTIVÁL SZOLNOK 1993. MÁJUS 21 -22-23. A fesztivál plakátja Szekeres Tibor reprodukciója Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Már megszokhattuk, hogy a Nyírség táncegyüttes évek óta eredményesen szerepel a különböző fesztiválokon, bemutatókon. Az azonban négy évvel ezelőtt fordult elő velük utoljára, hogy négy díjjal tértek haza egy fesztiválról. Demarcsek Györggyel, az együttes művészeti titkárával erről beszélgettünk. Részvétel csak meghívásra — A szolnoki fesztivál, amelyet május 21-22-23. között rendeztek, a néptáncosok számára a legfontosabb. Rangos rendezvény, ide csak pályázat útján lehet eljutni, mert a fesztivál meghívásos jellegű. Két évenként rendezik. A Nyírség táncegyüttes négy évvel ezelőtt volt hasonlóan eredményes, mint most. □ Halljuk a részleteket! — Két koreográfiával, Farkas Zoltán: Szilágysági táncok és Dede Zoltán: Tánctörténet című munkájával koreográfiái díjat kaptunk. Kísérő zenekarunk, a Csűrdöngölő zenekari díjat kapott. Újra elnyertük Szabó Iván szobrászművész vándordíját, amelyet a legautentikusabban táncoló együttes kaphat meg. S végül: a Nyírség táncegyüttes elnyerte a fesztivál fődíját! □ Miben rejlik a siker titka, hiszen közismert, hogy az együttes sok-sok gonddal küszködik. A mostoha körülmények ellenére — A két koreográfus nagyon kitett magáért. Úgy gondolom, hogy szeretnek velünk dolgozni, de jó táncanyagot is választottak. A táncosok meg akarták mutatni, hogy a jelenlegi mostoha körülmények ellenére is képesek nagy-nagy önfeláldozás árán kiemelkedő teljesítményt produkálni. Azt tapasztaltam, hogy az együttes még jobban összekovácsolódott. Szolnokon jött össze a társulat, mert Nyíregyházán nincs hol. Hiányzik a normális próbaterem. Jelenleg a Jókai Mór Általános Iskola kis tornatermében próbálunk. Hiányzik az öltöző, a WC száz méterre található, nem tudunk rendesen megmosakodni. Pedig talán közismert, hogy a néptánc „iz- zadásos” műfaj. A feltételek hiánya most még nem látszik meg a teljesítményeken — ezt igazolhatja a szolnoki siker is —, de a mostaninál nagyobb áldozatot már nemigen lehet elvárni az együttes tagjaitól. □ Vannak-e elképzelések arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Mozgáscentrum Nyíregyházán — Háromféle megoldás lehetséges. Valamelyik közművelődési intézményben helyeznek el bennünket, vagy egy épület átalakításával teremtenek megfelelő helyet a próbák számára. Az ideális megoldást az jelentené, ha felépülne Nyíregyházán egy mozgáscentrum, amelyben — többek mellett — helyet kapna a Nyírség táncegyüttes is. □ A gondok mellett azért készülni kell az új feladatok megoldására is. — Remélhetőleg további Ki mit tud? fordulók várnak ránk, mert az együttes is és szólótáncosaink is részt vesznek a vetélkedőn. Júliusban két fesztiválon is fellépünk Görögországban. A kincskeresés folytatódik Beszélgetés Simái Mihály főszerkesztővel a gyermekirodalomról Podmaniczky Szilárd Szeged — Idén januárban 20. évfolyamába lépett a szegedi Kincskereső, irodalmi- művészeti-kulturális gyermekfolyóirat. Szép kor, főként ha meggondoljuk, hány folyóirat ment csődbe az utóbbi években. Hozzájuk képest a Kincskereső nagy túlélőnek számít. Simái Mihály főszerkesztővel beszélgettünk múltjukról s lehetőségeikről. Adyval szólva: „Az élet szent okokból élni akar”. A gyermeklap is élet, nem is akármilyen... Engem nagyon nyugtalanítanak azok a pici sírok a magyar gyermekkultúra temetőjében. Tény, hogy a nagyszerű és történelmi változások eufóriája után egyszerre csak egy piacgazdaság-félében, valójában egy garázda piacon találta magát a gyermeksajtó, s így a Kincskereső is. □ Mégis hogyan sikerült a túlélés? — Talán az átlagosnál szen- tebbek voltak az okok...? Vagy egyszerűen csak szerencsénk volt? Egyben biztosan: sok jóakarója, segítőkész pártfogója, szövetségese akadt a Kincskeresőnek — elhivatott emberek, pedagógusok, könyvtárosok, akiket éppúgy az irodalom és a gyerekek szeretete vezérelt, mint a szerkesztőséget. Jó példa erre a tavalyi krízishelyzetünk, mikor is a Móra Kiadó hajóján voltunk. A hajó, mint az egész könyvkiadás, süllyedőben, és ilyenkor minden fölösleges tehertől igyekeznek megszabadulni. Mi pedig már csak azért is fölöslegesek voltunk, mert áldott emlékű főszerkesztőnk, Grezsa Ferenc halála után mást akartunk, mint a kiadó vezetése. Azóta nyilván kitett gyerekként hányódnánk... De megint akadt egy védőkar: a Dél-Magyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. Átvettek a Mórától s így nemcsak kiadónk lett, hanem ma már a kft. saját nyomdájában, önköltségi áron készül a lap. □ Miből tartja fönn magát a Kincskereső? — Végeredményben — merjük ezt kimondani két évtized után! — a Kincskereső olyan lap, aminek irodalom- történeti jelentősége ma már nem vitatható. Nehezen, továbbra is gondok közepette — és csak minisztériumi, önkormányzati, alapítványi támogatásból tartható fenn a lap —, de tovább folytatódhat a kincskeresés. Idei évünk szerencsésen indul: hárommillió forintos támogatást kapunk a minisztériumtól. □ Milyen mércével, koncepcióval készül a lap? — Egy lapot két dolog jellemez: az, ami megjelenik benne, és az, ami kimarad. Nálunk a mérce magas: szerkesztői hitvallásunk, hogy a gyermeknek csak értéket, minőséget szabad adni. Húsz év alatt kikristályosodott szerkesztési, tartalmi, esztétikai elvek szerint áll össze minden szám. Költészet és kaland, játék és humor, történelem és nyelv- művelés, nagy írók műhelyébe vagy a gyermekkultúra műhelyeibe való bepillantás — mindenből csak a nemesebbet, a maradandó értékűt igyekszünk adni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy,a gyermekhez nem leguggolni kell, hanem fölemelkedni ahhoz a lelki nagy- sághoz-nagyszerűséghez, ami a gyermek sajátja. Ezért nem tehetünk engedményeket. Kell egy olyan folyóirat ennek a korosztálynak, amely az irodalom legjavát hozza látókörébe. □ Csakhogy úgy tűnik, ma inkább a video, a képek kötik le a gyermeket, nem pedig az olvasás. — Éppen ezért szeretnénk bizonyítani, hogy az olvasás nem utolsósorban jó szórakozás is. Ehhez azonban, gyermeklapról lévén szó, a szerkesztőkön kívül kell még valaki. Ezer szállal szeretnénk kapcsolódni olvasóinkhoz, ehhez pedig meg kell találnunk az utat potenciális szövetségeseinkhez: a magyartanárokhoz, a szakkörvezetőkhöz, a gyermekkönyvtárosokhoz. Vagyis az olvastatókhoz. Ezért keressük újra meg újra a kapcsolatot velük, felhívjuk a figyelmüket arra, hogy havi aktualitást, érdekességet, gyakorlati hasznot is jelenthet a lap az iskola, a magyartanár, a szakkörvezető számára. Nevezhetjük ezt szolgálatnak, de akár szolgáltatásnak is, és örülünk neki, hogy egyre több iskolából érkezik válasz fölhívásainkra. □ Hogyan állnak az árral és a példányszámmal? — Valaha magas példányszámban és olcsón tudtuk megjelentetni a lapot, ma az ár magas és a példányszám elég alacsony. A postai terjesztés ellentmondásait megunva, ma már saját terjesztéssel is foglalkozunk, s ezért az iskoláknak példányonként 12 forint kedvezményt ad a kiadónk. Jelenleg már az ország minden táján több száz pedagógus közvetíti a Kincskereső kincseit, s naponta érkeznek az új megrendelések. Nyilvánvaló, hogy ez a jövő útja. A Fabula könyvei Budapest (MTI) — A Fabula Könyvkiadó Arthur Koestler: Párbeszéd a halállal; Isaac Bashevis Singer: A szégyenfolt; Irwin Shaw: Egy amerikai Rómában, valamint Arthur C. Clarke: Titokzatos világa című művét jelentette meg az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából. A könyveket kedden Tarján Tamás irodalomtörténész mutatta be a sajtónak, kiemelve a Koestler és Singer-regények közötti hasonló szellemi irányultságot, amelyet — mint megjegyezte — a kiadó a két könyv hasonló küllemű megjelentetésével is érzékeltetni igyekszik. A budapesti születésű Arthur Koestler könyve (Nemes László fordítása) — 1937-ben játszódik, s az vádirat az elembertelene- dés, a hidegen számító lé- lekgyötrés ellen. Az író egy angol lap megbízásából a polgárháborús Spanyolországba utazott, ahol riportokat készített a harcoló felek magasabb, alacsonyabb rangú képviselőivel. Egyik írása miatt a falangisták börtönbe vetették. A „Párbeszéd a halállal” című könyv az író börtönben töltött három hónapját mutatja be. Ä két évvel ezelőtt elhunyt Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer „A szégyenfolt” című műve (Szántó Judit ültette át magyarra) az emberi gyengeség, gyávaság regénye — jellemezte a művet az irodalomtörténész. Főhőse visszatér Argentínából Varsóba, ifjúkori ballépései színhelyére.
