Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-25 / 120. szám
11 Kelet-Magyarország KULTÚRA Jegyzet____________________ A könyvek szólítanak Gombás Sándor rz1 özeledik június első he- ZY. te, a könyvbarátok várják az irodalom évről évre visszatérő, jeles napjait. Ilyenkor felpezsdül a belváros, az emberek — körül- rajzván a könyvárusok sátrait—izgatottan válogatnak az újdonságok között. És ez így megy hosszú évek óta. Ötvennégy évvel ezelőtt, 1929-ben rendezték meg első ízben hazánkban az Ünnepi Könyvhetet, a Magyar Könyv Hetének keresztelve el az eseményt, mely túlélte a történelem viharait. Nemzedékek jöttek és mentek, de ez a nemes hagyomány, a könyvek előtti tiszteletadás alkalma megmaradt. Supka Géza kezdeményezése kiállta az idők próbáját. A cél mindig az volt, hogy a könyv ünnepi hete egyben a magyar kultúra ünnepévé legyen. Természetesen erre a kitüntetett alkalomra is rányomta a bélyegét a mindenkori napi politika. Ennek nyomai tetten- érhetők a megjelentett szerzők névsorán, a példány - számon, a rendezés módszerein. Mint minden évben, az idén szintén lesznek antológiák, széppróza, vers és néhány kiadvány a gyermekeknek, és ott lesznek a sátrakban a szakkönyvek is. Széles lesz a skála, mindenki találhat majd ízlésének megfelelő müvet. A kiadók ilyenkor elővesznek minden kincset a tarsolyukból, örömet akarván szerezni velük a könyvbarátoknak. A könyv tehát ismét kivonul az utcára, hogy az írott szó szerelmesei ismét igazolhassák országvilág előtt: szűkösebb világban is kell a jó könyv. Napjaink felhígult filmáradatában, képregényözöné- ben és a bélyegét mindenre rányomó szórakoztatóipar termékeinek dzsungelében szinte csodának számít, hogy az olvasás mint a kulturált „időtöltés” egyik formája még fennmaradt. Sokan és régóta jósolják a Gutten- berg-galaxis végét, de úgy látszik: az írott szó ereje, ha kisebb-nagyobb gyengülés- tünetekkel is, de megőrződött. Tarkovszkij, a híres filmrendező egyik kiváló alkotásában, a Stalker-ben érdekes gondolatot ad az író-szereplő szájába. Arra a kérdésre, hogy „Te miről írsz?”, az író így válaszol: az olvasókról. Talán ezért van az, hogy mindenki keresi az éppen neki szóló könyvet, hogy megtalálja benne önmagát, megismerje a világot maga körül, és választ kapjon saját kérdéseire. Meglehet, hogy ebben a magunkra ismerésben rejlik a könyvek mindennek dacára apad- hatatlan szeretetének a titka? Akik netán mégis lemondtak volna a könyvek, az olvasás lelket és elmét jobbító szenvedélyéről, vagy csak egyszerűen: a szeretetéről — nos, azoknak ajánlom figyelmébe a közelgő „könyves napok” előtt Móricz Zsigmond lelkesítő gondolatait. „Kérem, szedjék tele magukat könyvekkel, mint a méh, ha kirepül a virágos rétre, teleszíjja magát virágízzel és virágporral, hogy a sejtek roppant zártáságában mézzé és szilárd életté dolgozza fel.” Színjátszó tábor Máriapócson Nyírbátor (KM) — Már a nyári vakációra készülődés jegyében tervezik és szervezik a programokat a nyírbátori Városi Művelődési Központban. A július 5-től 11-ig tartó, máriapócsi színjátszó táborba várják azoknak a tizennégy éven felüli fiataloknak a jelentkezését, akiket vonz a színpadi szereplés, és valamilyen formában próbálkoztak már a „világot jelentő deszkákon”, illetve jelenleg is tevékenykednek ebben a művészeti ágban. Akit tehát érdekel a dolog, még nem késett le semmiről, ugyanis május 28-ig jelentkezhet — személyesen vagy telefonon a nyírbátori művelődési központban. Cím: Nyírbátor, Szabadság tér 6. (Tel.: 42/381-748). Törtneiékkupac, félig fedett gödör, hiábavalóságukban ácsorgó figyelmeztetők, letépett zárószalag. H. Németh Katalin grafikája a feleslegessé^'üzenetét küldi ; , Amatőr reprodukció Eredményes kincskeresés a versenyen Televíziós szereplésre készülnek megyénk legjobb fiatal és idősebb mesemondói Keresztessy Attila Ófehértó — Országos vállalkozásba fogott a Magyar Televízió 2-es csatornája az MTA Néprajzkutató Intézetének közreműködésével: mesemondó találkozókat szerveztek a megyeszékhelyeken, várva az önként jelentkezőket országhatárunkon belül és túl. Ortutay Gyulától hallottuk, hogy a mi megyénknek hálás a néprajztudomány a sok értékes népmeséért, melyeket itt tudtak gyűjteni és gondosan megőrizni. Nos, a nyíregyházi válogató igazolni látszott az egyik legilletékesebb szakember szavait. Meseszó Nagyecsedtől Ófehértóig A Luther utcai iskola adott helyet a mesemondók találkozójának. A résztvevők zömmel általános iskolások voltak, néhány felnőtt mesélő is eltörekedett, 66 éves volt a legidősebb. A megyeszékhely lakóin kívül Vásárosnaményból, Papról, Nagyecsedről, Mária- pócsról, Ófehértóról és még néhány községből érkeztek gyerekek, fiatalasszonyok, hogy elmondják Benedek Elek és más szerzők írásait, gyűjtését, leginkább magyar népmeséket. Nem volt különösebb megkötés, elfogadott a rendező, a Gerhardt Produceri Iroda akár műmeséket is, amelyeket az előadó talált ki (ilyen volt pl. a rangidős mesélőé). Külön — előre — megköszönték a verAkár az üveg mítoszainak is nevezhetnénk Sigmond Géza üvegművész kompozícióit. A képünkön látható A győztes hazatér című alkotása biztosan megmozgatná a meseteremtők fantáziáját Harasztosi Pál felvétele seket, énekbetéteket. Ilyen is hangzott el néhány. A televízió szándéka nyilván a szórakoztató, élvezetes szöveg és előadás, míg a néprajzkutatóké a feltáruló mesekincs gazdagságának bemutatása, a népi gondolkodás láttatása, s nem utolsósorban — erősen remélem — a szép magyar beszéd csillogtatása, a példaadás és gyönyörködtetés céljából. Elsősorban ebben jeleskedtek a mieink. Ezt vártam magam is, no meg a gyermekiélek megnyilvánulásait. ízes tájszólás, színészi színvonalú beleélés Bízom abban, hogy a magnóra vett produkciókból az elbírálás során felfedezik majd az illetékesek megyénk szülötteinek — elsősorban a gyermekeknek — ízes tájszólását, a színészi színvonalú beleélést, a bátor, visszafogottság és elfogódás nélküli, előadást, a hangerőt. Látszott a kis arcokon, hogy nem kényszerűségből, parancsszóra meséltek a kicsinyek, hanem maguk élvezték talán a legjobban a népi, de legalábbis magyaros történetkéket. Akik továbbjutnak, már kamerás felvételen vesznek részt kora ősszel — szintén körzetesítve — a második fordulóban. Őket tehát már láthatjuk is a képernyőn, sőt szavazhat a közönség a kedvenceire. A budapesti, televízióbeli gálára ugyanis azok jutnak majd el, akiket a szakzsűri, illetve a közönség juttat tovább. Ez novemberben lesz a TV2-n, aminek természetesen szintén élvezői lehetünk, s szurkolhatunk értük. Jelesre vizsgáztak népművészetből Eredményes „kincskeresés” volt tehát az első forduló, és kicsinyeink jelesre vizsgáztak buzgóságból, népművészet- szeretetből és magyar nyelvből. Legyünk büszkék a továbbjutókra, hiszen ők régiónk szellemét és szép tájnyelvünket viszik majdan a képernyőre a mesélés tudományának kishercegeiként, az újabb sikerek fényében. Szőni tanít Baktán a mester(nő) Baktalórántháza (KM — K. J.) — Kárpátalján jártamban ismerkedtem meg Prófusz Mariannával, a nagyberegi szakosított középiskola tanárnőjével. Nevezetes nap volt ez az ottaniak életében, hiszen akkor nyitották meg az iskolában a múzeumot. Tudni kell, hogy a tizenegy osztályos rendszerben tanuló kárpátaljai diákok Nagybereg- ben a szövés és a hímzés gyönyörű mesterségét is elsajátítják a heti négy szakmai órán. Marianna — aki egyébként biológia szakos — oktatja őket, más tudnivalók mellett, a szövés türelmet és rendkívüli precizitást igénylő tudományára. Maga is megszállottja a gyönyörű, beregi mintáknak, motívumoknak, és igencsak büszkén említi, hogy a sulimúzeumba már kb. 300 darabos mintakollekciót sikerült begyűjteniük Nagybereg- ből, Kígyósról és Beregújfa- luból. — Most pedig — mondja kedves mosoly kíséretében — eljöttünk ide, Baktalórántházára, hogy a helybeli gyerekeket bevezessük a szövés rejtelmeibe. Tudom, hogy Magyar- országon már aligha látnak a diákok „élőben” szövőszéket, de ez mitsem von le a lelkesedésükből. Járnak szorgalmasan a foglalkozásokra, néhányan már az első napokban kitűntek az ügyességükkel. Különösen a fiúk jeleskedtek: ők már a vetéssel is megpróbálkoztak, pedig ez a hosszadalmas előkészítést igénylő munkafolyamat legnehezebb része. Marianna, az igazi pedagógushoz illően, nem magáról beszél, hanem a tanítványairól, akik közül hármat elhozott magával Kárpátaljáról a baktai két hétre, hogy segítsenek neki bokros teendőiben, hiszen nyolcvanan jelentkeztek a szövőkurzusra. Pedig hát az igazi mester(nő) mégiscsak ő, hiszen nem véletlenül kapta meg a „Népművészet mestere” címet. Gyönyörű szőtteseit több kiállításon mutatta már be, s reméljük, hogyha legközelebb itt jár a megyében, nemcsak fényképről fogja elénk tárni a csodálatos mintázatú térítőkét, Prófusz Marianna párnahuzatokat, ruhákat, egy újraélesztett ősi meserség felbecsülhetetlen értékű produktumait. És, hogy biztosan eljön még, arra abból is következtetHarasztosi Pál felvétele hetünk, hogy ő fogja beszerezni odahaza a baktai iskolának azt a két szövőszéket, amelyek az alapját képezhetik az itteni oktatás folyamatossá tételének. A Katona József Színház Milánóban Róma (MTI) — Az olasz füleknek igencsak szokatlan nyelven, magyarul szólaltak meg Goldoni szereplői a híres milánói Piccolo Teatróban, ahol a budapesti Katona József Színház vendégjáték keretében a nagy olasz szerző egy viszonylag kevéssé játszott darabját, Az új ház címűt adták elő. A vendégjátékra Gol- doni-évforduló keretében került sor. Zsámbéki Gábor igazgató és Ascher Tamás rendező a nagy sikert aratott előadás után elmondták: Goldoni igen népszerű Magyarországon, sok darabját játszották és játsszák színházakban. Az új ház című színműnek azonban ez az első előadása magyarul, s azt a 200 éves jubileumra választották ki. — Ez a darab meglehetős nagy felfordulást, káoszt ábrázol, bizonytalan végkifejlettel. Ezt a légkört akartuk érzékeltetni. A szereplők rejtélyes és összetett figurák. Úgy véljük, jól illik a mű a mai időszakhoz — hangoztatta Ascher Tamás. A főszereplők — Blaskó Péter, Udvaros Dorottya és Vajda László — valamennyien elismerést és sok tapsot kaptak az igényes milánói közönségtől, s a kritikák is elismerően írtak a magyarok szerepléséről.
