Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-25 / 120. szám
Kelet*--- --------------------------------—------------------------------------------------—-——-------------------------»---------*-------------~| ^ fi^i fi Éj|n —j k Reformátusok Felső-Szabolcsban, Beregben Kisvárda (KM) — Ukrajnával és Erdéllyel szomszédos a Félső-Tisza vidékétől a Rétközig terjedő területen a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye, amelynek székhelye Kisvárda. A mostani szabolcs-beregi egyházmegye 71 gyülekezetből áll, a nyilvántartott reformátusok lélekszáma 62 és félezer. Az egyházmegye területén tavaly 54 ezren éltek úrvacsorával, csaknem 900 volt a konfirmációk, közel 400 a házasságkötések, és több mint 1300 a keresztelések száma. Hittant 654 csoportban majdnem 10 ezer gyermeknek oktatnak. Az ezen az oldalon található összeállításban ennek az egyházmegyének az életéből mutatunk be részleteket. Szélesebb társadalmi misszió A lelkipásztornak nem csak a szószék a szószéke, az embert akarja formálni és gyógyítani Kisvárda (KM) — A Sza- bolcs-Beregi Református Egyházmegye vezető lelkésze Csiszár Ákos kisvárdai esperes, akihez 71 gyülekezet gondjai, örömei tartoznak. Vele beszélgettünk időszerű egyházi kérdésekről. □ Esperes úr, milyen változásokat hoz az egyház életében a rendszerváltozás nyomán bekövetkező szabad vallásgyakorlás? — A társadalom életében lezajlott és zajló változások sokak számára hoznak olyan igényt, hogy egyből megváltozik minden. Egy kicsit türelmetlenek az emberek. Pedig, amint tudjuk, nem az egyik pillanatról a másikra törtek itt össze a különböző olyan közösségek, melyek az egész emberi élet formálói és összefogói voltak, hanem az egy folyamat volt. A tudatban bekövetkezett torzulás, vagy az er- kölcsiség összetörése sem egyik napról a másikra zajlott le, hanem évtizedeken keresztül. A gyógyulás, sajnos, ettől hosszabb, mert rombolni köny- nyebb, mint építeni. — A nagy pozitív változás abból adódik, hogy az egyház szabadabban léphet ki a templom falai közül. Lezárult az a szakasz, amikor az egyházat a templom falai közé akarták beszorítani. A rendszerváltáshoz kapcsolódóan változás csak akkor következhet be, ha a bibliai igazságból indulunk ki: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába épít az építő, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” Ezek az alapok csak társadalmi szinten jelennek meg újként, az egyház számára ez nem új, az egyház ugyanazon az úton megy tovább: az anyaszentegyház új körülmények között hirdeti ugyanazt az evangéliumot. □ Hogyan érinti az egyházat az a fordulat, hogy egykori ingatlanait visszakaphatja? — Az az álláspontunk, hogy Csiszár Ákos lehetőleg minden elvett ingatlant visszaigénylünk. Sok ingatlan esetében megtörténtek a megállapodások az önkormányzatokkal, ott húzódnak az ügyek, ahol az önkormányzatok irreális igénnyel lépnek fel. Amikor az egyház visszakapja az ingatlanait, nem az ingatlan értéke számít, hanem az, amit ott el lehet végezni. Nem maga az iskolaépület az érték, hanem az, hogy abban tanítani lehet. Ezek az infrastruktúrák egyúttal a misszió eszközévé válhatnak, az egyház visszakerül oda, ahonnan letaszították. □ Hogyan foglal állást az egyház az új viszonyok között az erkölcsiség ügyében? — Kevesen értik, hogy a világtörténelem nagy eseményei nem függetleníthetek Istentől. Sem a mögöttünk lévő történelmi korszakot, sem a jelent nem lehet Isten nélkül elképzelni. Isten jelen volt az elmúlt évtizedek történelmében is, megítélt egy történelmi korszakot, egy életszemléletet és egy életmódot. Azért ítélte meg, mert az istentelen volt, s annak begyűrűzött minden következménye, aminek a hatását még az unokáink is szenvedni fogják, mert amíg itt helyreállhat az emberi közösségen belül az etikus rend, addig fel kell nőnie egy, vagy két nemzedéknek. □ Melyek a főbb gondjai jelenleg az itteni református gyülekezeteknek? — A legnagyobb gond abból adódik, az egyház azon a ponton találta magát nehéz helyzetben, hogy kevés a szolgálattevője. Ez érthető részben azért, mert nem volt vonzó vállalni azt, ami a lelkipásztori tiszt hűséges végzése jelentett, mert az hátratételt jelentett, minden téren, anyagilag és erkölcsileg. Ezt csak hitben lehetett vállalni. A másik az, hogy még ha lett volna is több jelentkező, külső kényszer hatására nem vehettek fel annyi fiatalt, mint amennyien alkalmasak lettek volna. — Most, amikor az egyház újraindul a szélesebb társadalmi misszió irányába, mindenre tekint, és a lelkipásztornak nem csak a szószék a szószéke, hanem az embert akarja formálni és gyógyítani, akkor derül ki, hogy a többi szolgálati ágát megfojtották, tanítórendje nincs. Eközben itt van előttünk egy nagy történelmi lehetőség, az iskolákat indítani kell, és nem abban az értelemben szakképzettek a hit terén a pedagógusok, mint ahogy az elvárható lene. Sok helyen azért nem nyílt egyházi iskola, mert nincs tanító, aki ezt a feladatot elvégezhetné. Nagy problémát jelent a társadalmi elöregedésből fakadóan az, hogy nincs elegendő infrastruktúra sem, arra, hogy az öregeinket gondozni tudnánk. Ilyen intézményekből egyet- egyet visszakap az egyház, de hát több kellene. □ Itt a határszéli egyházmegyében milyennek látják az odaát élő magyar református kisebbség helyzetét? — A határokon kívül lévő magyar reformátusság kisebbségi helyzetét én nem érzem, problémájuk nem a kisebbségi létükből, hanem a térségből, a földrajzi helyzetükből adódott. Nem azért szenvedtek, mert magyarok, hanem azért, mert a szovjet uralom alatt voltak. — A kapcsolatok az ott élő magyar reformátusokkal egyre erősebbek. A családi kapcsolatok megvoltak korábban is, ezek nemcsak családilag erősödtek meg, hanem abban a pillanatban, ahogy nyíltak a határok, a gyülekezetek is felvették a kapcsolatokat. Mi közvetítőpont voltunk és vagyunk a segélyek, adományok továbbításában. Problémát inkább a vasfüggönynél keményebb határ jelentett, aztán az, hogy elvették a templomaikat, a parókiáikat, de csodálatos módon valósult meg az egyháznak az a titka, hogy Isten akár a kövekből szólít elő fiákat, mert noha negyven éven át nem volt konfirmáció, a gyülekezetek együttmaradtak. □ Mi jelent az Ön számára a lelkipásztori működés e nehéz időben? — A legnagyobb kérdés most a társadalmi békétlenség kérdése, aztán a családi élet anomáliái, a gazdasági élet problémái azon a szinten, hogy éppen a lelkiállapota miatt türelmetlen a népünk. Csak azt érzi: ezelőtt mondjuk tíz évvel megvolt a biztonságosnak tűnő kenyere, és nem tudja, milyen áron volt meg az, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy felélették vele a jelent. Az összefüggések felmutatása is hozzátartozik a lelké- szi szolgálathoz, akkor is, ha a szószék nem politikai katedra, soha ne is legyen, de soha nem mentes a politikától, a mindennaptól, a gondoktól, mert mindez az életünkhöz tartozik. Az igehirdetés az élet kérdéseire ad választ. A hívek el is várják, hogy lelkészük magyarázza, miért vagyunk ilyen nehéz helyzetben. De azt nem lehet mérni, hogy ennek mi az eredménye. Hiszen a magvetés olyan, hogy a gyümölcs mindig később látszik, sokszor évek múlva. Ezer óra Kisvárda (KM) — Az iskolai vallásoktatás három évéről az egyházi vezetők tapasztalata általánosságban pozitív. Az egyházmegyében 654 vallásórai csoportban több mint ezer órát jelentettek be a lelkipásztorok, ez csaknem kilencezer gyermeket érint. Egyre több helyen segít a vallásoktatásban nem lelkész oktató. Már többen végeztek a debreceni, illetve a nagykállói katechétaképzőn. Várható, hogy a hajdúböszörményi óvónőképzőből, a kecskeméti tanítóképzőből, a jövő tanévtől a református tanítóképzőből elegendő szakképzett vallásoktató kerül ki. Megszépülő templomok Kisvárda (KM) — Sok építési, renoválási munkával számos település gyülekezetei lettek gazdagabbak megszépült templomokkal, épületekkel. A legjelentősebbek közé tartozik Beregdaróc, Beregsurány, Berkesz, De- mecser, Eperjeske, Gyulaháza, Jéke, Kékese, Mátyus, Nyírkárász, Pátroha, Sza- bolcsveresmart, Tiszaszalka, Tiszamogyorós, Tiszaszent- márton, Tiszavid, Tivadar, Tomyospálca, Tuzsér, Záhony, Zsurk. Nagyobb arányú felújítás volt Gyulaháza, Kisvarsány, Márokpapi, Újkenéz parókiáin, új parókia építése fejeződött be Komorón, Nagy- varsányban, Papon és Sza- bolcsbákán, megkezdték a berkeszi parókia építését. Folyamatban van továbbá Kisvárdán, ahol hatmillió felett járnak a kiadásokban. Nagyobb beruházás volt még Dombrádon, Mándokon, Ti- szakanyáron. Fejércsén a 19 családból álló pici gyülekezet 100 ezer forint saját adománnyal járult hozzá a képünkön látható temploma megszépítéséhez. Sikeres iskolakezdés Kisvárda (KM) — Egy évnyi előkészítő munka után ismét megnyílt az elmúlt év szeptemberében a kisvárdai református általános iskola. Hogyan indult az első tanév, meddig jutottak el a gyermekek a tananyagban? Ezt tanulmányozta a napokban két nagytapasztalatú egyházi oktatási szakértő: Kiss László, a debreceni református gimnázium nyugalmazott igazgatója és Nagy Kálmán a törökszentmiklósi református általános iskola igazgatója, mindketten a Tiszántúli Református Egyházkerület tanügyi tanácsosai. A gyermekek teljesítményével tanórán, beszélgetés közben, illetve füzeteik átvizsgálásán keresztül ismerkedtek meg, ami után kérdésünkre a következő választ adták. Kiss László: — Mint gimnáziumi tanár, a legnagyobb elismeréssel tudok szólni arról, hogy a gyermekek a tananyagban idáig eljutottak. Meglátszik a gyermekek eredményein az, hogy szeretettel foglalkoznak velük. Nagy Kálmán: — Igen magas színvonalú szakmai munkát láttam itt a jó felkészültségű pedagógusoktól, a gyermekek tudásszintje pedig kiváló. Az iskola két tanára, Dobos B. Józsefié és Tenkely Tiborné (ő a megbízott igazgató) elmondta, hogy volt egy kis túljelentkezés a tavaly meghirdetett első osztályba, majd 21 gyermeket vettek fel, akik szeptembertől a felekezeti osztályban kezdték meg tanulmányaikat. A családlátogatások után a szülőkből egy segítőkész közösség alakult, sokat tesznek az iskoláért. A gyerekek szépen olvasnak, a tanárok a kezdetektől a könyvek szeretetére nevelik őket, amit az is példáz, hogy kéthetente járnak szervezetten a könyvtárba újabb és újabb köteteket kölcsönözni. Egyetemet szerveznek Kisvárda (KM) — A napokban tartotta ülését a reformátusok zsinata. A tanácskozás egyik napirendi pontja volt a református egyetem megszervezése. Ennek alapja az egyetemi rangú és jogú budapesti teológia, a kecskeméti tanítóképző, amelyik az universitas-on belül akarja a helyét megkeresni, és most éppen arról tanácskoztak, hogy ezt az egyetemi képzést jogi fakultással bővítik. Az még nem dőlt el, hogy ez a kar Kecskeméten, vagy a fővárosban lesz-e, de jogilag az egyetem már megalakult. Bár a részletkérdésekben vannak még viták, a zsinat szerint a cél az, hogy az ott tanuló ifjak a református értelmiség kohójává, szülőjévé, előhívójává és szervezőjévé válhassanak. Közülük kerül majd ki a tanítók rétege, ezért is tartják fontosnak az egyetem életrehívását. Az oldalt összeállította: Baraksó Erzsébet 1993. május 25., kedd
