Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-24 / 119. szám
3993. május 24„ hétfő HÁTTÉR ■■■■ Kelet-Magyarország 3 Patkányok között, félelemben Rágják a kenyeret, a gyereket, a személyi igazolványt és mindent, ami az útjukba kerül A SZERZŐ FELVÉTELE Cservenyák Katalin Encsencs (KM) — A lát* vány, ami fogadott, minden képzeletet felülmúlt. Igaz, életemben először jártam putriban, s bár nem engem ért az a „szerencse”, hogy a kredenc szélén lakmározó patkánnyal farkasszemet nézhessek, elég volt a tudat: bármelyik pillanatban a bokámba haraphat. Közben 1993-at írunk és masírozunk Európába. — Tizenhárom patkányt szedtem ki tegnap a lyukakból, evvel a lapáttal öntöttem ki az árokba — kapja fel a földről a nyeleden kerti szerszámot özvegy Milák Józsefné. — Még aprók voltak. Megesznek ezek mindent, a lisztet, a kenyeret, még a személyi igazolványomat is! A vejemnek meg a disznóját. Ölben a csecsemő Legalább százan kísérget- nek egyik putriból a másikba. Összesen vagy hat vályogkunyhó rogyadozik Encsencs határában, az itteniek azt mondják, úgy nyolcvanan laknak bennük. Egy ágyban alszanak hatan-heten is, a többiek a földön. A legelső putriban az összes berendezés egy ágy, a nemrég gyúrt laskatészta szikkad rajta. Egy pillanatra sem veszi le róla a szemét az asszony, nem akar úgy járni, ahogy a szomszédja: az ura négyszáz forintot keresett napszámban, vettek belőle két csirkeaprólékot, s mire a fazékba került volna, az egyiknek lába kélt: aznap dőzsöltek a patkányok. Mutatják a harapásokat a gyerekek lábán, kezén. László Zoltánné örökösen az ölében hordozza kéthetes pólyását, nem meri letenni a kiságyba, mert a csecsemő még védekezni sem tud. — Segélyt nem adnak, orvosunk nincs — sorolja László- né. — A jegyző és a gyámhatóság azt mondta, örüljünk, hogy nem veszik el a gyerekeket tőlünk. Én szültem meg ezt a gyereket, senkinek semmi köze hozzá. De miből vegyek házhelyet? Nem kapok se gyest, se gyedet. A 2100 lelkes falu lakosságának egyharmada cigány. Az És ezekben tényleg laknak iskolában azonban ez az arány már magasabb: 46-48 százalék, de csak az 5-6. osztályig, mert utána lemorzsolódnak: „férjhez mennek”, „megnősülnek”. — Azt megírhatja nyugodtan, hogy ha a cigány bemegy a hivatalba, neki nem adnak helyet — fortyan fel Balogh István. — A kérelmemet ötször is elutasították. A cigány kisebbségnek pénzek járnak. Hol van az? Danó Zsigmondék portáján még frissek a vesszőseprű nyomai. Mindkét putri felszórva sárgahomokkal. Az elsőben a gazda lakik feleségével, a hátsóban a menye (helyesebben fia élettársa) a gyerekkel. Fia börtönben. — Kénytelenek leszünk betömi — mondja Horváth Julianna. — A gyerektől dolgozni sem tudok menni, szívzöreje van. Az élettársamat letartóztatták, mert éhes volt a gyerek, ezért be akart tömi, de nem sikerült, elfogták. Danó Zsigmond „háza” mellett kis istállóban hűsöl egy boci. Nemrég vette, felneveli, s leadja. A pénzből egy kicsit helyrepofozza a kunyhóját. Minden évben tart valami jószágot. ...embert környezetéről Az etnikai kisebbség szóvivője Czakó András, de errefelé mindenki Csokinak ismeri. Ő nem itt lakik, hanem feljebb, az új cigánysoron. Neki van köztük a legtöbb iskolája, kőműves szakmát tanult, vállalkozó, egyszerre 50-60 embert alkalmaz. — A költségvetésben benne volt, hogy felszámolják a putrikat, de a képviselők zárt üléseket tartanak, ha döntést akarnak hozni, kizavarnak, a pénz pedig elveszett. Pedig tavalyról maradt hárommillió forint, az idei költségvetés negyvenkétmillió. Elveszik az ingyenes gyógyszert az öregektől, kiadják a rokonoknak. Az orvosnő, akit elzavartak, megengedte, hogy belenézzek, kik kapnak támogatást gyógyszerre. Addig fogok harcolni, amíg a putrikat fel nem számolják. Az alpolgármester, Hornyák János másként látja a dolgokat: — A faluszéli putrik felszámolására éveken keresztül lehetőséget akartak adni, de nekik a telek kevés, lakást viszont nem tudunk építeni. Két- három család él ott, háromnégy putriban. — Több. — Én még egyszer sem mentem ki megszámolni. Nem vagyok velük olyan viszonyban. Itt volt idő, hogy az ABC-k felváltva leltároztak a betörések miatt. — Nem félnek attól, hogy a patkányok idővel beköltöznek a faluba? — Az embert környezetéről is meg lehet ítélni. Ha akarat nincs, mi nem tudunk segíteni. —Azt mondják, nem kapnak segélyeket. — Dehogynem. A segélyek 80-90 százalékát ők kapják. — A doktornőt állítólag elzavarták. — Nem zavarta el senki. Április 13-a óta táppénzen van, nem tudjuk, mi a szándéka. Az biztos, hogy nem a legsikeresebben illeszkedett be. Felajánlottuk neki: búcsúzzunk el egymástól. — A cigányok azt mondják, beköltöznének a putriból az üres házakba. — Nézze: én is szívesen beköltöznék Pesten egy üres lakásba. Ok csak a készt akarják. Bérelhettek volna földet, egyikük sem keresett meg. Felajánlottunk nekik ingyen építési telket, az sem kellett. — Az etnikai kisebbség képviselője azzal vádolja a testületet, hogy zárt üléseket tartanak, amelyekről kizavarják. — Ebből egy szó sem igaz. A testületi ülések mindig nyilvánosak, egyszer jött el. Akkor sem úgy viselkedett, ahogy kellene. Soha nem fogunk neki meghívót küldeni. Mindig kiplakátoljuk, mikor lesz ülés, ebből bárki tájékozódhat. Csak a segélyt kérik A községházától nem mesz- sze egy kapuban középkorú asszonyt szólítok meg. Azt mondja, nem volna a cigányokkal semmi baj, ha nem lopnának. Igaz, a magyar se mind egyforma: ő külön él a férjétől, mert az iszik. Nagy Ilonát is az utcán találom: a markológép épp a házuk előtt ássa a gödröt a gázvezetéknek: — Nekünk az őszön elloptak tizenhat tyúkunkat. Akkor már mindent megmondtam. Bizony, félni kell tőlük. Ott van parlagon a földjük. Nem képesek, hogy megműveljék. Patkány van? Hát miért nem tartják rendben a lakást? Fehérvári László nemcsak testületi tagként, de pedagógusként is egészen közelről látja a gondokat. — Sosem merült még fel, mit tehetnénk közösen, csak a segélyt kérik. Tegnapelőtt jött volna ide: amíg az ország dolgozott, 100-150 cigány a kocsmában dőzsölt. Van olyan gyerek az iskolában, aki ebben a tanévben száznál több napot hiányzott igazolatlanul. Isznak, kártyáznak. Megkérdeztem az egyik gyereket, mi a terve hosszabb távon. Azt mondta, munkanélküli lesz... A sakkban ilyenkor mondják azt, hogy: patt. A patkány viszont ettől még marad, szaporodik és fertőz. A putrikban élő cigányok magukról mondják: kiütésesek, tetvesek. S bejárnak a faluba: boltba, orvosi rendelőbe, hivatalba.------------------Tárca— A zt, hogy a különböző országok első asszonyai (a first lady-k, vagyis a försztlé- dik) majdnem kötelezettségként kapják helyzetbe kerülésükkor a mindenkor jólöltö- zöttség penzumát, már régen tudom. Az elegancia hozzátapad a személyiségükhöz, hogy aztán róluk leválva többnyire utánozhatatlan mintaként ott lebegjen asszonyaink-lányaink sóvárgó szemei előtt, mert — jóllehet ők pénzzel közel sincsenek úgy eleresztve, mint mondjuk egy elnökfeleség vagy egy királynő — arról azért sohasem mondanak le véglegesen, hogy valamit hasznosítsanak a magasdivat stíluselemeiből, trükkös-rafi- nériájú megoldásaiból. Hogy aztán mennyire sikeredik az elit cuccok lekoppintása, ez kinek-kinek a fantáziájától, kézügyességétől, jóízlésétől függ. Mit tagadjam, nekem tetszik a divatkövető buzgólkodás! Jártomban-kel- temben egyre gyakrabban találkozom igazi försztlédisre agyusztált hölgyekkel, akiknek a toalettjén a színdinamika harmóniaszabályainak pontos betartását tanulmányozhatom. Úgy muzsikál a szemeimnek a cipő-szoknyablúz-öv-fülbevaló-blézer finom rózsaszínjének árnyalategyüttese, hogy az maga a mennybéli gyönyörűség. Ilyesfélét éreztem valamelyik reggel is, várakozván- nézelődvén egy amúgy nagyon szürke, lakótelepi buszmegállóban. Rávillantani és elámulni egy pillanat műve volt: a maga két-három esztendőnyi kortalanságában ott pompázott három lépésnyire tőlem egy igazi, hamisítatlan first baby (ejtsd, csak lazán: försztbébi). Csöppnyi ruházatának színe azonnal beindította szóteremtő energiáimat. Ha az angol királynő szür- kiznek elkeresztelt ruhakölteményben szállhatott ki a Ferihegyen landoló uralkodói gépből, akkor miért ne mondhatnám én erre a falatka lányra, vagyis a „gönceinek” a színére, hogy smarga (a gyengébbek kedvéért: a smaragd és a sárga szavakat mixeltem nagy hirtelen). Szóval: a kis nadrág, a dzseki, a parányi topánok finom eleganciáját ennek a zöldes-sárgás színkeveréknek a hullámai ringatták. De mindennek, pontosabban a pici lány fejecskéjének a tetejében ott csücsült egy vicces kis kalap: smarga alaptónus barack- virág-szín szalaggal, bojtocs- kákkal. Plusz: a mikroméretű, pisze orr nyergecskéjén egy fűzöld- szárú napszemüveg. Tudhatta a kis bestia, hogy befalnivalóan elbűvölő, hogy mind többen bámuljuk. Billegette magát egy kicsit, le-feltologatta a napszemüvegét, igazgatta a sapkáját, lépegetett ide-oda. A betyárját! — mormoltam magamban. Neki, ennek a paránynak, ha nem rontja el közben senki a dolgot, aligha kell majd felcseperedvén sutáskodnia egyik-másik szuperfogadáson, lazacos-spár- gás-borjúfonottas-ótokajis díszvacsorán. A fejfedővel sem hiszem, hogy lesznek különösebb gondjai. j j onfiúi büszkeség kezdte Ll dagasztani a keblemet. Lám, lám. Försztbébiben már jók vagyunk. A lédikkel sem állunk rosszul. Csak az a könnyedség, gondtalanság, kendőzetlen derű, az erőltetés nélküli mosoly hibádzik, ami elsöprő módon áradt erről a csodakislányról, szétzavarva maga körül a bajok som- polygó feketéit, ólálkodó szürkéit, mifidént egybekenő határozatlanságait. Nézőpont ) Műbanán a szélvédőn Baraksó Erzsébet n gyéni ízlés, nézőpont E kérdése, ki milyen mütyürt aggat a kocsijába, hogy a kabala vezetés közben ott röpködjön a szeme előtt. A csúcs nálam ebben a „műfajban" a minap látott műbanán, amely jókora részt eltakart a szélvédőből, s ha netalán elszabadul, jól orrba is vágja tulajdonosát. Persze, senkinek semmi köze hozzá, ha valakinek a műbanán tetszik, csakhogy szerintem az is nézőpont kérdése, hogy ha kocsiba ülünk, nem vagyunk egyedül az úton, és tekintettel kellene lenni más utazókra is. Nyíregyházán azonban — szerény megfigyeléseim szerint — évek óta nem javul, inkább romlik a közlekedési morál és kultúra. Egyeseknek középre szól a jogosítványuk, nem ismerik a lehúzódás fogalmát. Némely autóstársunk kifinomult érzékkel tud az útkereszteződésben mellénk balra besorolni, mintha nagy ívben kanyarodni szándékozna, azután a zöld jelzésre jobbra kiugrani, és előttünk egyenesen elsuhanni. Tipikusan nyíregyházi közlekedési jelenség a látszólag indokolatlan fékezés: az itteni úrvezetők nagy része előbb fékez, mögötte esz- szük a mérget, mi történhetett már megint, azután kiderül, csak meggyőződött arról, van-e ott utca, amerre menne, s csak azután teszi ki az irányjelzőt. Vannak, akik autópályának vélik a belvárosi utcákat, mi meg, törvénytisztelő állampolgárok azt hisszük, menet közben leállt a motorunk, amint elhúz mellettünk egy csodamasina. Persze, a rendőrök bennünket állítanak le, akik a szabályos ötven kilométerrel cammogunk, az ámokfutók pedig a Volvókkal, Mazdákkal, meg más csodákkal büntetlenül száguldoznak százzal, vagy még többel, veszélyeztetve önmaguk és másol testi épségét. Ajem kívánom senkiiü l-, l V hogy megbüntessék, di remélem, lesz foganatjuk az új intézkedéseknek, és a kilátásba helyezett, az eddiginél jóval drasztikusabb birság visszatartja a szabálytalankodókat. Hogy akik elindultunk, mind haza is érjünk. A Prímagáz Rt. a nyíregyházi töltőállomáson a napokban tartott szakembereknek, kereskedőknek és a sajtó képviselőinek bemutatót: a malacperzselőtői az ötköbméteres tartályig számos propán-bután gázzal működő berendezést láthattak a résztvevők Elek Emil felvétele Kommentár________________________ Piac a tábla szélén Nyéki Zsolt / dén sem igazán kecsegtetőek a köszméte felvásárlási árainak kilátásai, bár a viszonyítási alapul szolgáló, harminckét forintos export minimumár csupán alsó limitként szolgál. A konkrét árak alakulását a termés mennyiségén és minőségén kívül minden bizonnyal jelentősen befolyásolja majd a gazdák taktikázása is, az örök dilemma a szedés időzítéséről. Az aszály miatt apró a termés, bízva egy megváltó esőben sokan csúsztatják a szüretet, viszont további csapadékhiány esetén a bogyók túlérnek, bepirosodva pedig kockázatossá válik az átvétele. Igazán imponáló, ahogy a gyümölcsöt felvásárló és azzal kereskedő cégek egyeztetik elgondolásaikat, s a körülmények alapos elemzését követően, érdekeik védelmében kialakítják közös álláspontjukat. Egy kimondottan kisüzemi technológiát igénylő gyümölcsnél a termesztők nagy száma és szétforgá- csoltsága miatt nehezebb az érdekvédelem megvalósítása. Bár a szabadpiaci mechanizmus működését jellemző tankönyv iskolapéldájaként lehetne említeni a tavalyi év köszméteszüretének egyik napját. A kora reggeli órákban csak egy felvásárló cég jelent meg a tábla szélén, így csak egyetlen árajánlat szerepelt a kiírásban. A délelőtt folyamán ahogy érkezett a többi kereskedő, úgy emelkedett a felvásárlási ár is, amely a délutáni órákban érte el a napi csúcsot. Akkor már külön-külön odamentek a teherautókkal a szedőkhöz, s a helyszínen fizetve közvetlenül a kert széléről szállították el a termést. Csak reménykedni lehet, hogy idén is legalább eny- nyire megtalálják számításaikat a termelők és a kereskedők egyaránt. Kállay János A försztbébi
